-Wáááh.....minek kell nekem ezeket magolni?! Nem az én hibám, hogy kiküldtek.....-fogtam a fejem. -hülye Viktor....-mondtam halkabban.
Nehezen, de elindultam befelé. A papírokkal a kezemben lépkedtem befelé. Út közben találkoztam Violával és követve engem faggatott.
-Viola nem történt semmi!
-De miért futottál ki? A tanár idegesnek látszott.
-Csak untam az álldogálást, és elmentem mosdóba, majd az udvarra akartam menni és......
-Minek siettél? Castiellel találkoztál?
-Nem.....dehoogy.....
-Hazudsz!
-Honnan veszed? Miért tenném amúgy?-nevettem kínosan.
-Mikor ideges az ember különféle kis dolgokból meg lehet állapítani igazat mond vagy hazudik!
-Nekem nincs ilyenek! Én tiszta vagyok!
-Nem azt mondom hogy drogozol...-nézet rám furán.
-Helyes....mert nem is!
-Okéé....na de van neked is! És inkább elmondom.....
-Hallgatlak!
-Neked könnyű volt rájönni..... Nekem az, hogy egy kicsit megmozdul az orrcimpám. Neked meg egy kicsit elpirosodik az arcod, és elkezdesz a kezeddel matatni, vagy tördeled az ujjad.
-Ez hülyeség! nem is pirosodom el!Ezt honnan szedted?
Viola elő vett egy tükröt és míg én beszéltem, ő felém mutatta. És tényleg! Enyhén, de elvoltam pirosodva..... Basszus de ciki.......
-Francba....-mondtam a számat harapdálva.-Erről eddig én miért nem tudtam?!
Viola elmosolyodott és azt mondta ezzel nincs gond, csak óvatosan. Nem gondoltam volna hogy van ilyenem....A helyünkre érve már nevettünk ezen, és leültünk.
-Tényleg! Viola mostanság rajzoltál valamit?-csillogott a szemem.
-Öhm.....igen.....
-Itt van nálad?
-Ni..nincs.....Amúgy se lett jó!
-Kááár....engem érdekelt volna.-szomorkodtam.
-De ha szeretnéd.....csinálok neked egy rajzot....-pirult el még jobban.
-Igazán? Júúúj te vagy a legjobb!!-öleltem át.
-Nem tesz semmit!-mosolygott.- És mit szeretnél?
-Tessék?
-Milyen rajzot szeretnél?
-Jaa várjál átgondolom.
Elkezdtem gondolkodni mi is lehetne az amit lerajzoljon nekem.....
*Hm.....növény? Nem az nem jó...akkor egy személy....nem nem jó.....akkor anime-ből valamiii......*
Itt szerintem elvörösödtem, és hülye fejjel vigyorogva el bírom képzelni, hogy még az orrom is vérezni kezdett.....
-Ni...na? Minden oké?-kérdezte félve Viola.
-Perszeeee....csak elkallódtak a gondolataim a témától...nem komoly ne aggódj!
-É..értem..Kitaláltad mi legyen?-mosolygott kedvesen,
-Hm......nekem mindegy.... nem jut eszembe semmi.
-Valamilyen állat?
-Jó!!-mosolyogtam én is, ez miért nem jutott eszembe?!
-Milyen állatot szeretsz?
-Hm......Egy sast, vagy főnixet tudsz?
-Persze! Szereted a madarakat?
-Csak a ragadozó fajta madarakat. Meg a cinkét!
Viola ezen elnevette magát, majd lassan vége lett a szünetnek. Ahogy becsöngettek bejött egy tanár, és elkezdődött az óra. Egész pontosan ha jól emlékszem valamilyen Mr. Freaz jött be. Neki nyúlékonyság a képessége......Mondjuk tényleg elég magas. Az óra csöndben telt el. Szünetben a padhoz mentünk, mert a folyosó kész káosz. Amint leültünk a padra megjelent a narancs sárga hajú fiú az osztályból.
-Csá' lányok!
-Szija!-köszönt Viola.
-Öhm.......Kira?-kérdezte tőlem.
-Majdnem. Nina a nevem. Ééés......neked meeeg....
-Makoto!-mosolygot.-Makoto Black. Akkor nem csak én vagyok feledékeny...-nevetett zavartan.
-Hát igen!-nevettem én is.
-Miujság Makoto?-kérdezte Viola.
-Áááh....semmi...csak keresek valakit. Nem láttátok?
-Kit?
-Hát akit keresek!
-Öhm.....És kit is keresel?
-Jaaaa....Bocsi! Egy félbarna fiút, felkötött vállig érő hajjal, és félig le van tépve a fölsője!
-Öhm......te....miért keresel ilyen fiút?-kérdezte a száját elhúzva Viola.
-Talán te...?-csillant fel a szemem.
-Mi? Ja nem dehogy.....Ha azt hiszitek hogy meleg vagyok akkor nem! Csak ő egy vízi lény, és tök jól lehet vele hülyülni.-vigyorgott.
-Nem láttuk!
-Oh....ha látjátok szóljatok majd! Kösz'.-azzal el is ment.
-Jól lehet vele hülyülni? Hm...-gondolkodott Viola.
-Előjöhetsz!-szólaltam meg.
-Mi?
-Mikor jöttünk ki láttam valakit a fánál!-mentem oda és néztem fel a fára.
És igazam volt! Egy félbarna fiú kapaszkodott a fába és össze szorította a szemeit.
-HÉ!-szóltam fel.
-HE?!
*Értelmes beszélgetés.......ha nyögnék akkor ő is?*
-Lejössz onnan még ma? Nincs itt senki se rajtunk kívül!
-Még a Narancs sem?-nézett ránk.
-Ő főleg el ment már!
-Oks' menjetek arrébb!
Violaval pár lépést hátráltunk, majd leugrott a fiú a fáról. Egy 2fejjel nagyobb, félbarna, bronz barna színű vállig érő hajú, szakadt pólós fiú állt előttünk.
-Fuh megúsztam.... Amúgy....kik is vagytok?!
-Én Nina, Ő meg Viola!-mutattam a piros barátnőmre.-No és benned kit tisztelhetünk?-tettem csípőre a kezem.
-Igaz elnézést a modortalanságomért! Dakota vagyok, Hölgyeim!-hajolt meg mint aki valami gazdag jól nevelt ficsúr lenne.
-Szija!-zavarodott még jobban el Viola.
Erre ő csak egy félmosolyt mutatott neki, és kacsintott egyet......
-Csá! Mi a képességed?
-Parancsolsz?-fordult felém.
-Erő! Képesség!
-Jaa! Vízi lény vagyok! Az a Tűzmajom engem keresett.-forgatta a szemét.
-És miért keres ha megkérdezhetem.?
-HAHÓ! Mert vízi lény vagyok, ő meg tűz elemű....ha eltalál egy tűz labdája akkor elpárologhatok!
-Jaaa! Jól van na, nem kell kiabálni! Honnan ismeritek egymást? Valamilyen haverok vagytok amúgy?
-Nem.... Már nyári szünetben találkoztunk......
-Uuu ez olyan vissza emlékezés lesz most?-csillogott Viola szeme.
-Úgy is mondhatjuk...Szóval... Nyáron volt a Gólya tábor, és ott össze futottunk. Vagyis egymásba mentünk. Bocsánatot kért, majd tovább állt. Másnap a teraszán ült és éppen arra mentem, ő meg egy kisebb tűz labdát ledobott, és eltalálta a vállam. A zajra ő lenézett és látta, hogy eloltom magam, majd vigyorogni kezdet, és az óta nem száll le rólam és imádja nézni ahogy futok a tüze elől.-sóhajtott.
Viola nagy szemekkel nézte, belőlem meg kitört a röhögés.
-Min röhögsz?!
-Hogy....Hogy lehettél ilyen szerencsétlen? Hány éves is vagy?
-18!
-Úriiiisteeeen!-fogtam a hasam a röhögéstől.-És ennyire félsz egy 9.-től? Ő csak 16!
-NEM FÉLEK TŐLE! Nem tudom mit szólnál hozzá, ha a gyenge pontod üldözne!
-HÁ! Nekem nincs olyanom!-nyújtottam ki a nyelvem.
-Miért mi a képességed?
-Valami agykontról irányítása. Annak nem ismerem az ellenségét.
-Agy kontról.......Nina......Kék haj......-mondta szinte suttogva.-ÁÁH Tudom ki vagy! Te vagy az a csaj...... Castiel vér párnája!
-MINEK HÍVTÁL?
-Ne is tagadd! Te vagy annak a vámpírnak az étke! Mindig ezt hallom innen....Jó nagy hírnevet szereztél magadnak, pedig még ez csak 3-4 napod.-röhögött ki.
Bennem felment a pumpa, ökölbe szorult a kezem és a fejem hasonlított egy érett paradicsoméhoz. Úgy nézhettem ki, mint amikor föl forr a tea a tűzhelyen és elkezd fütyülni a kanna. Dakota csak röhögött nekem meg elborult az agyam. Csak annyit hallottam a fejemben hogy *vér párna*. Mindenem remegni kezdett, és vigyorogva néztem rá. Szerintem a szemem is tikkelt....
-Mond......Még.....egyszer...!-ropogtattam a kezeim, és a nyakam.
-Mit? Hogy Castiel miért tart?-vigyorgott.-Egyszerű! Mert te nem vagy más, mint egy kis desszert a számára! Egy kis porszem lennél ha nem kerültél volna össze tűzésbe vele. Hogy is történt? Vitatkozott az a kettő és te hősiesen oda siettél? Milyen kis naiv lány vagy te!-röhögött.
Na itt lett elegem. Lendült a kezem, és Viola se bírta megállítani. Bevertem egyet neki, mire neki dőlt a fának. Az arcét fogva nézet felénk, mire Viola belém karolt és próbált elhúzni.
-Te megütöttél?!-nézett értetlenül.
-És ha igen Halacska?-rángatott közben Viola.-Eresz.-rántottam ki a kezem.
-Volt merszed......
-És ha igen?! Velem egy ilyen vízi lény ne kötekedjen! Inkább uszikálj a cápákkal vagy mit tom én, de ha kritizálsz azt megkeserülöd! Jól jegyezd meg a hal eszeddel.
-Hal eszemmel?! Ide figyelj kis taknyos! Neked nincs jogod hogy egy idősebbel szemben ugrálj!
-Most szarjak be? És mi ez a gagyi szöveg? "Nincs jogod"....Akkor mihez van? Minden tiszta más ebben a suliban, és ha jót akar az ember akkor lesz egy ellensége! Éppen hogy ide jöttem de már mindenki ismer szinte. Azt hiszed én ezt akartam?! Dehogy! Én ide se akartam jönni, de muszáj volt és most?! Minden nap úgy kelek fel, hogy látom-e Rémálmaim hercegét, vagy megúszom.....Minden furcsa és új itt! Én.....Én.....már nem bírom ezt épp idegekkel......-tört darabokra a mécse, és kitört belőlem a sírás.
Mind a ketten csak bámultak, értetlenül. Én csak törölgettem a könnyeim, de semmi haszna.....Jött a többi folyamatosan. Soha se voltam ilyen.....nem szeretem kimutatni a rossz érzéseim. Egy falat állítok fel általában, ami ápol és eltakar amíg a sebeim gyógyulnak. De most nem sikerült.....Ezekben a napokban több stresz gyűlt össze bennem mint egy évben. Lehetetlen volt, hogy elrejtsem az érzéseim. Bőgtem, mint egy kisgyerek akitől elvették a játékát..... Megint gondolatok ezrei lebegtek a fejemben, de mindegyiknek ugyan az volt a lényege. *Nem maradok itt.....Haza kell mennem.....Haza akarok menni....* .
-Nina.....?-szólított meg félve Viola.-Gyere, menjünk be.....
Kinyitottam a szemem, de csak Viola állt mellettem....
-Gyere!-mosolygott kedvese. és a kezét nyújtotta
-Ne....nem me...me....gyek......
-Nina!
-Hagy......hagyj.....kérlek....-azzal megfordultam és elkezdtem rohanni az épületbe.
Keresztül rohantam a zsúfolt folyosón, majd amint kiértem a nagykapun rohantam haza. Egész út homály volt alig láttam merre megyek, de csak futottam. *Megszégyenültem......*-ez járt a fejemben. Vagy 3 piros lámpánál futottam át, és egyszer majdnem elütöttek. De nem nagyon érdekelt. Csak haza akarok menni, és elfelejteni mindenkit pár percre. Bekanyarogtam a parkba, majd kifáradva valamennyire, de futottam tovább. Nem figyeltem az emberekre, akiknek néha neki mentem. Csak egy irritáló hangra lettem figyelmes.....
*Eközben az iskolában: Alexy szemszöge:
-ALEXY!-rohant be a terembe Dake.
-Ne olyan hangosan! Mi kéne ha vóna'?-kérdezte Simon.
-Tőled semmi! Alexy gyere!-ragadta meg a karom Dake.
-Hé nyugi. Mi van?
-Nina....
Erre tágra nyílt a szemem.
-Mi van Ninával?-álltam fel.
-Teljesen kikészült.....
-A húgod megint kikezdet Castiellel?-állt fel érdeklődve Simon.
-Hol van Nina?-hagytam figyelmen kívül.
-Az udvaron.....
Kirohantam a teremből, majd az udvarra érve Viola lógatta az orrát.
-Viola, hol van Nina?-fogtam meg a vállát.
-Nem tudom.....
-Mi történt?
-Mi úgy találtunk rá!-ért utánam Dake és védekezve mondta.
-Persze! Hogy volt?
Viola elmondott mindent, hogy Dake beszólogatott, meg hogy Nina lekevert neki, és hogy sírva fakadt majd elrohant valahova.
-Dakota...... Imádkozz, hogy ne legyen baj, különben kiheréllek!-néztem rá szúrós szemekkel.-Elmegyek megkeresem....van 1-2 tippem hol lehet. Fedezetek!-azzal otthagytam őket.
*Nina.....Ne csinálj semmi hülyeséget!*
*Vissza rám:
-Te aztán tényleg mindenhova követsz!-állt az utamba vigyorogva.
Nem mondtam semmit csak kikerültem. De ő elkapta a karom és vissza fordított.
-HÉ! Hozzád beszélek! Figyelhetnél ily.......-tágra nyitotta a szemeit, pásztázott engem.
-Eresz el.....Kérlek.....Haza akarok menni!
-No mi van még mindig a Wc-s buli miatt vagy kiakadva?
-Nem csak körülötted forog a világ, másokkal is lehet bajom nem? Megengedi őfelsége?
-Lám-lám-lám! Nem is vagy olyan kemény így megnézve téged! Valaki jól felhúzta a pici agyacskád!
-Az te vagy mióta megláttalak. Miért? MIÉRT? Miért kell neked engem kísérteni? Elegem van mindenkiből, és erről csak te tehetsz! Az életem romokban van, és te még jobban megkeseríted! Miért?!
Csak nagy szemekkel figyelt, és töprengett. Nekem folytak a könnyeim, és végig a szemébe néztem.
-Ha nem akarsz semmit, kérlek engedj el! Nem akarok kint maradni.....
Castiel lassan de elengedett, mire én futottam tovább. Egyszer vissza néztem, és egy helyben állt bámulva. Lassan haza érkeztem, és belépve az ajtón bevágtam azt, és berohantam a szobámba. Bezártam az ajtót és a párnámba fúrtam a fejem. A sírásomat kopogás zavarta meg.
-Nina! Nyisd ki kérlek!
-Nem.....Hagyj békén!
-Nina! Mond el kérlek........Segíteni fogok..... Rám bíztak téged, de nem foglalkozom veled! Szörnyű testvéred lehetek nem?
-Alexy......-néztem fel a párnámból.
-Mostantól figyelek rád! Ígérem! Csak kérlek gyere ki.....
Nem mondtam semmit csak bámultam ki a fejemből.
-Emlékszel mikor kicsik voltunk és sírva fakadtál mert megugatott az a nagy kutya? Elfutottál, és nem találtalak. 2-3 órán át kerestelek, mire megtaláltalak egy bokorba össze kuporodva pityeregve. Nem sírtál, csak éppen hogy 1-2 könnycsepp jelent meg az arcodon. Leültem melléd, és te hozzám bújtál. Később elmentem tőletek, és ide jöttem, és nem hallottam rólad. Nem hívtalak, és nem is tudtam mi van a hugicámmal. De mindig gondoltam rátok...... Mikor megtudtam, hogy ide jössz hozzám, azt az örömet még soha nem éreztem. Szinte cigánykereket vettetem a konyhába. Nem tudtam, hogy rá-e jöttél már az erődre, de mikor ide értél bebizonyosodott, hogy nem.
Felálltam és oda mentem az ajtóhoz. Hallgattam amiket mondott. Ehhez mindig is értett.....Mindig megbírt nyugtatni bármilyen kis témával... Ezt szeretem benne. Kinyitottam az ajtót, és a nyakába borultam.
-Nálad jobb báttyót nem is kívánhatnék.-suttogtam miközben magamhoz szorítottam.
-Jól rám ijesztettél!-könnyezett ő is.
Elengedtük egymást úgy 5-10 perc ölelkezés után, majd letörölte a könnyem. Kaptam tőle egy Alexy féle "minden rendben van" mosolyt, majd csinált forró csokit. Miután elfogyasztottuk a forró csokit leültünk beszélgetni. Olyan 15:45-körül felajánlotta, hogy nézzünk valami filmet. Berakott valami humoros filmet, majd azt néztük. Este még lezuhanyoztam, és olvastam egy keveset, majd az álom és a sírás fojtogatása közül.....inkább az alvást választottam. Még később bejött Alexy és egy "Jó éjt Nina" puszit nyomot a homlokomra, és kiment.
