5.fejezet

  Édes, Drága megmentőm....Hol voltál eddig?



 Castiel nem engedett el, én pedig nem mertem még levegőt se venni.
    -ugye nem hitted, hogy megúszod?-lökött neki a falnak vigyorogva.
    -mégis......mit?-fordítottam el a fejem.
    -hogy bele avatkoztál az ügyembe!
    -é....és az miért baj? Hogy egy verekedést megállítottam? Ebben mi a baj?!
    -hmm.....utálom ha valaki megállít, talán ez a baj. Lehet most örülsz a fejednek, mert megállítottál, vagy azt hitted kemény leszel, de nem! Csak kihívod magad ellen a sorsot.
     -és most mit akarsz csinálni?!
 Castiel nem mondott semmit, csak széles vigyorra húzta a száját. Szinte vicsorgott, és a fehér agyarai ki villantak. Lassan közelebb hajolt hozzám, én meg amennyire csak tudtam nyomtam a fejem a falba, hátha átesek rajta *nem jött be......*. Ő pedig csak közeledett. Már a nyakamnál volt, én meg összeszorított szemmel és fogakkal vártam a csodát, hogy valaki megment....... Ha velem kapcsolatban van ilyen azt várhatom egész életemen át akár. Castiel leheletét éreztem a nyakamon, ami elég kellemetlen érzés volt. Éreztem, hogy szórakozik, amiért meg is bírtam volna fojtani, de mivel le volt fogva a kezem nehéz lett volna.
     -remélem, nagyon fog fájni!-nem várt választ, hanem beleharapott a nyakamba.
A hirtelen rémülettől, köpni-nyelni nem tudtam nem, hogy sikítani. Csak az eget figyeltem, és szemeim könnyel teltek meg. Fülemben csenget minden egyes korty. Nem bírom......valaki....
     -s....segítség.....-jött egy hang ki a torkomon, ami olyan volt mint egy egér cincogás...
 Castiel elhajolt, majd egy vigyor kíséretében egyenesen a szemembe nézet.

Remegtem.....az egész testem.....ahogy néztem, azt az egy csepp vért, ami lecsordult az állán. Ő csak lazán letörölte, majd lenyalt.
     -mond csak, milyen érzés volt?-kérdezte, ismét közel hajolva. *szinte össze ért az orrunk*
     -......-lehajtottam a fejem, és nem tudtam válaszolni. *mit mondhatnék? *
     -ez így unalma! Azt hittem, keményebb vagy! Úgy látszik, az első látás nem azt mutatja ami, valóban vagy! Egy ijedt kislány vagy.
     -nem....ez nem igaz!
     -dehogy nem! Eleinte fent hordod az orrod, de amint bármi baj érhetne füled-farkad behúzod.
     -hallgass! Nem is ismersz! Mit tudsz te rólam?! SEMMIT!- kiszabadult a kezem, majd elakartam lökni. Amint hozzá értem, furcsa érzés tört rám! Mint a váratlanul ért villámcsapás! Képek.....képek jelentek meg!

  *E...ez ki? Olyan ijesztő......Hangok....most meg hangok is jönnek?*
   " -had kísérletezek! Nagyon fog fájni! De legalább elő állítok egy vámpírt! Kísérleti patkányom lehetsz, örvendez! Felboncollak, megvizsgállak!-ismeretlen.-És most készülj fel!-majd örült nevetésben tört ki.
   _Hirtelen megint minden sötét lett.... egy kis fény és.......... E....ez....nem.....lehet......hiszen....ez Castiel......?!

      -akárki is van ott.....ölj meg! Kérlek!-Castiel hangja hideg volt és remegett."
 Mik ezek a képek és párbeszédek? Ezek.....Castiel emlékei? De hogyan?!
Ismét minden elsötétedett, majd a földön feküdve keltem fel.. *Mi....történt...?*
      -fáj a fejem......mi is......-ekkor beugrott, hogy mi is történt. A képek, Castiel harapása, a párbeszédek. Csak ültem a földön és gondolkodtam. A külvilággal nem is törődve. Pedig figyelnem kellet volna. Castiel tőlem maximum 1 méterre feküdt, és ő is ébredezett. A fejét fogva tápászkodott fel, és mikor neki is leeset mi történt nem kicsit lett ideges...
      -TE!-jött hirtelen nekem. *És megint megfogott...*-MI A FRANC VAGY? MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL?! MIT KUTAKODSZ A FEJEM, HE?! MOST KINYÍRLAK!

    -Castiel....... én.......nem......
    -MI NEM? HE!? HA EZT BÁRKI MEGTUDJA ÉN.......én.....-fordította el a fejét.
    -ne...nem..... mondom......el......senkinek........
 Castiel vissza nézet rám, majd folytatta.
    -teszek róla, hogy senkinek se mond el!
Bennem megint megállt az élet. Castiel idegesen megragadott a nyakamnál, és egyre nehezebben kaptam meg azt a drága oxigént. Már könnyezni kezdtem.... *ez lenne tényleg a vég?* Sötétedni kezdet a külvilág, majd csak egy kis hang jött ki a torkomon.
    -s....segítség.......-majd becsuktam a szemem.
    -Castiel!-jött egy ismeretlen hang.
    -cch......-a Répafej elengedett, és én a földre zuhantam.
Távolodó lépteit hallottam, és a földön feküdve csak az agyam kattogott.
    -él még?-kérdezte egy lány.
    -a szagából ítélve, igen!-mondta megint a fiú.
    -ti.....ti.....mik vagytok...?-ültem fel nagy nehezen.
    -mi?-kérdezték összenézve.
    -nem egyértelmű?-kérdezte a fiú.
    -vámpírok!-fejezte be a lány.-ééés....te?-szagolt egyet.-ember?
    -n...nem....vagyis nem tudom...-mondtam bizonytalanul.-de várjunk.....TI IS VÁMPÍROK VAGYTOK???-ugrottam egyet ülve.
    -igen!-mosolygott a lány.
    -van ezzel valami gond, kis hölgy?-kérdezte mosolyogva a fiú.
Én a nyakamhoz kaptam, majd elpirultam és a szám rágtam.
    -nem fogunk bántani! Általában a sulin belül, nem fogyasztunk más, csak azt amit Dimitry kívülről hozott, és tablettákat.
    -t...tabletták?
    -igen. Vér pótló! Kívülről, pedig inkább csak állatokat kapunk.-mondta a lány.
    -gyere, fel segítelek.-nyújtotta illedelmesen a kezét a fiú.
    -kö....köszi..
    -az én nevem, amúgy Lysander. Lysander Kurusu.-húzott fel.
    -én pedig Rosalya White vagyok. De hívj csak Rosanak.
    -én meg....Nina...Haraku vagyok! Örvendek.
    -ááh! Te vagy az a lány aki kikezdett Casttal. Igaz?-kérdezte Lysander.
    -i...igen, de nem szándékosan!
    -akkor érthető, miért harapott meg. De az nem járja, hogy meg is akart ölni. Furcsa!
    -ezért ki is csaphatják.
    -t...tényleg?
    -igen! Még ha nem teljesen olyan mint mi, akkor se szabad egy diák életét kockáztatnia..
    -hogy-hogy nem olyan mint ti? Ti is vámpírok vagytok nem?
    -de. DE ezt majd a Dök-ös elnök elmondja, úgy is most érkezett meg! Told elő a képed nyugodtan Nataniel!-mondta Lysander.
Nataniel előjött a bokrok mögül, majd oda sétált hozzánk.
     -te....mióta vagy ott?
     -úgy 2-perce.
     -és hogy????
     -teleportálni tudok, és páncélt növeszteni a testemre.
     -ahaaaa.
     -mond el neki te.  A napfény ki készít!
     -ahogy akarod.....-mosolygott.-büdös vámpír.-húzta össze a szemét.
Rosa és Lysander elmentek, majd Natanielhez fordulva nagy boci szemekkel figyeltem.
 Nataniel egy darabig figyelt, majd elindult.
     -hé-hé-hééééé.-ragadtam meg a karját.
     -mi az?
     -hova mész?? Mi lesz a magyarázattal? Az a kettő már elhúzta a csíkot! Te maradtál.....Kérlek...
     -jól van....
Elengedtem Natanielt, majd figyeltem rá. Ő vett egy nagy levegőt, majd kifújta és elkezdte mondani.
     -kétféle vámpír csoportot különböztethetünk meg. Az egyik a Tiszta vérük-csoportja, a másik meg a NEM természetes vámpírok....
     -mit jelent az, hogy "nem természetes"?
     -nyugi, mindent elmondok amit én tudok... Szóval a nem természetes vámpír azt jelenti, hogy emberből lett vámpír. Ezt úgy érték el, hogy kísérleteztek rajtuk, különböző DNS-darabokkal. Például: Vérfarkas, Vámpír, Gorgó, Gólem.....és még sorolhatnám. Eddig érted, nem?
     -azt hiszem igen....
     -nos a mi "kis" Castielünk is egy "ki kísérletezett vámpír". Nem tudjuk pontosan, hogy kik foglalkoztak ilyesfajta kísérletekkel, de több kisebb csoportot kaptak el, vagy mészároltak már le ezért. Az a kettő Tiszta vérű! Lysander igaz, hogy más mint Castiel, de mégis haverok, mivel Castielt Lysander kisebb testőrének is lehet mondani.
     -de akkor, hogy-hogy nem az ő osztályába jár?
     -mert vissza bukott. Velünk járna egy osztályba, de rossz volt az átlaga, és a tanárok se csipázták. Körül-belül ennyit tudok én is. Remélem elegendő lett az infó......
     -mi....mi az?-kérdeztem.
     -hm.....tessék.-vette le a kendőjét a nyakából.
     -mi...mért adod oda...?
     -beléd haraptak, nem? Még elég friss a seb. Takard el, majd mosd le a nyakadról a vért.-majd rátekerte a kendőt a nyakamra.
     -kö...köszönöm...és az információt is!-mosolyodtam el.
     -szívesen. Lassan vége az utolsó órának. Szerintem várd meg a bátyád, itt kint.
     -várj! Nem.....várnál velem? Vagy......fontos dolgod van?
     -öm....nem olyan fontos. Várok veled, ha akarod.-azzal leült a padra.
     -figyeld.....Alexynek ne mond ezt el kérlek!
Nataniel bólintott, én meg leültem mellé, majd még egy kicsit beszélgettünk. Lassan, tényleg kicsöngettek, és a nép elindult kifelé. Alexy azzal az Armin gyerekkel jött ki, majd mikor meglátott minket oda rohant hozzánk.
     -hát ti? Nina, korábban lett vége az órádnak?-kérdezte.
     -n..nem igazán.
     -nos akkor én megyek is.-állt fel Nataniel.
     -akkor hogy-hogy kint......-Alexynek elállt a szava és a nyakamat figyelte.-ki volt?-kérdezte hűvösen.
     -semmiség! Nataniel köszönöm.
     -bármikor. Az igazolást elintézem utolsó órára!
     -köszi! Sziaa.
     -Haraku! Állj meg.
     -mi az Alexy? Beugrunk a boltba?
     -ki volt?
     -mi ki volt?
     -ne játszd a hülyét! Ki volt az a barom aki megharapott?!-kérdezte idegesen.
     -mi...milyen harapás?
     -........NINA!
     -jól van.....csak nem a suliban!
Alexy egész végig engem fürkészett. Gyorsan berohantam a boltba, és vettem egy nyalókát. A parkban jártunk mikor Alexy lefékezett és nem jött tovább.
     -Nina.....miért nem akarod nekem elmondani?-kérdezte remegő hangon.
     -hm?
     -miért titkolod? Ennyire lenézel?-nézet a szemembe.
     -nem...szó sincs róla.......csak....
     -csak.?
     -szégyellem......
     -mond el. Nem csinálok semmit. Csak kérlek.....erősítsd meg a gyanúmat.
     -rendben......
Mély levegőt vettem, majd szégyellve halkan kimondtam....

     -Castiel....Castiel harapott meg.....
 Alexy csak nézet. Majd elkezdett röhögni.
     -mi...mi az? Mi olyan vicc.......
     -az a rohadék! Tudtam! Úgy tudtam, ki lehetne más?! Ha meglátom, az lesz az utolsó alkalom....
     -ne! Azt mondtad nem csinálsz semmit!
     -miért akarod ennyiben hagyni?
     -nem is tudom.....
     -nem érdekel! Széttépem, ha még egyszer meglátom! Kisütöm az agyát és megölöm!
     -ALEXY! Hagyd abba! Akkor ha már ennyire kárpótlást akarsz, akkor hagyd hogy én intézem el! Majd én megoldom! TE csak légy a régi kedves Alexy, és bíz bennem! Kérlek.....
     -Ni...na?-Alexynek visszatért az az aranyos mosolya, majd bólintott egyet.
Hazafelé még beszélgettünk, majd otthon leckét írtam. Sokat gondoltam azokra az emlék képekre és a párbeszédre. Alexy még egy párszor átjött megnézni, és filmeztünk egyet. Most ő választott filmet.
A Feláldozhatók 2-őt hozta. Tudja, hogy imádom Arnold Schwarzeneggert. És azt is tudja, hogy utálom Chuck Norrist........Felkapott baromnak találom. Na mindegy. Nagyon tetszett a film, majd mentem fürödni. Alvás előtt még Azon a személyen gondolkodtam, aki a Répafejen kísérletezett. Majd szépen lassan lecsukódott a szemem.

4.fejezet

 Faj ismeret, első galibám...
 ( egy kis zene hozzá. Igazából szerintem a végére illik ez a zene^^ remélem tetszik:
     -     https://www.youtube.com/watch?v=Gpr7xa46GKk   -)

 Követtem Alexyt ki, majd leültünk a padra.
 Én figyeltem őt, és vártam hogy kezdje a magyarázást. Ő még egy darabig maga elé bámult, majd sóhajtott egyet és felém fordította a fejét. Amolyan "készen állok" fejet vágott.
    -szóóóóvaal....... Mi folyik ebben a suliba?-kérdeztem.
    -háát.... az igazat megvallva ez az iskola az egyetlen egész New York-ban.
    -és mi miért járunk ide???
    -mert mi sem vagyunk emberek! És aki nem ember annak itt a helye, különben kiközösítik.
    -de én ember vagyok!
    -öm....nem, nem vagy az... vagyis....mi is embereknek számítunk, csak a világ nem látja a másik oldalunkat.
    -de....én hogy-hogy nem tudok erről?!-kerestem a kifogásokat.
    -mert a nagyszülők nem akarták, hogy megtudd, egy x-korig. Nekem már megjelent és észre vettem a képességem. Neked még nem jött elő...
    -és....neked mikor jelent meg?
    -úgy 12-évesen.
    -és...hogyan?
    -agy kontról irányításra vagyok képes. És......ez nem jó emlék, de..... egy kisebb vitába keveredtem, és nem hagytak békén. És nem tudom, hogy történt, de.......csak annyi ugrik be, hogy rájuk szóltam, hogy "elég", és......hirtelen mind a kettő a fejét fogva elterült.....meghaltak! Kisütöttem az agyukat......
    -ez......-kerestem a szavakat.
    -nem annyira nagy ügy. Kicsit beijedtem, de.......ide jöttem és a suliban segítenek az erőd kezelésében.
    -é...értem. És......a többiek? Ők micsodák? Vagy nekem kell rájönnöm?
    -segítség kell, vagy felkutatod magad?
    -nem is tudom....
    -régen szerettél nyomozni.-mosolyodott el.
    -rendben.....-mosolyodtam én is el.-de ha nem sikerül akkor ma segítesz otthon rájönnöm?
    -persze!-veregette meg nevetve a vállam.-sok sikert! De ha teheted Castielt kerüld!
    -r....rendben....
*Kemény lesz ez a mai nap.....*
Felálltunk a padról, majd elindultunk be. A csöngő megszólalt, ezért elköszöntem a bátyámtól és bementem a terembe. Castiel nem volt bent..... Egy kicsit megkönnyebbültem.... Leültem Viola mellé, majd néztem hogy mit csinál. Rajzolgatott. Egy papírt vettem elő, hogy össze írjam kinek mi a képessége. Hát ha már Viola itt van vele kezdem.
    -szia. Mit rajzolsz?-hajoltam közelebb.
    -öm.....-pirult el.-csak egy rókát.-mutatta felém. 

    -waoow.-mondtam.-nagyon szépen rajzolsz!
    -ú...úgy gondolod?
    -igen! Én soha nem rajzoltam még állatokat! Mindig terhes szamár lesz belőle.-nevettem el magam.
    -igazán?-mosolyodott el.-ha szeretnéd neked adom.
    -komolyan?
    -igen. Majd egy virágot is készítek és cserépben hozom el!
    -cserépben? Papír virágokat szoktál készíteni?
    -n...nem...... Én életre tudom kelteni a rajzaim, és gondolataim.
    -t...tényleg?-csodálkoztam.
    -igen! Nem tudtad?
    -nem... Mivel most jöttem nem tudok túl sokat erről a suliról.
    -akkor már értem miért kezdtél ki Castiellel.
    -a...az...... Hülyeség volt.-szomorodtam el.
    -ne haragudj! Nem tudtam... Minden rendben lesz!-mosolygott rám, hogy erőt adjon.
    -köszi!-mosolyodtam el én is.
    -de most figyeljünk az órára, mert következő órán dolgozat!
Basszus, ezt megszívom! Hülye vagyok matekból...... Na ez karó lesz! 
De legalább megtudtam, hogy mi a képessége Violának! Egy emberrel kevesebb.
Amint kicsöngettek ki indultunk az udvarra. Amint kiléptem szinte megszédültem a látványtól. Mindenki nem zavartatva magát használta a képességét.
    -figyeld! Dobom!-kiáltotta az egyik fiú, majd eldobott egy frizbit.
    -meg lesz!-futott el egy barna hajú fiú, majd felugrott és szájjal elkapta és egy szaltóval érkezett földet gúgólva, kezeit szétártva.
    -szép kapás!-kiáltotta Viola mellettem. 
    -Ő....ki?-kérdeztem.
    -Ő? Kentin! Vérfarkas! Van egy öccse, ő pedig Ken. Az alsó gimibe jár és 8.-os.
    -szóval Vérfarkas?-gondolkodtam el. 
Jobban megnéztem, majd egy kicsi jelzőket vettem észre, amik a Vérfarkasságra utalnak.
Így már legalább két embert tudok..... A szünet csak annyiból telt, hogy nézelődtem és beszélgettem Violával. Mikor órára mentünk a terembe belépve Castielt pillantottam meg. A helyén ült és csak figyelt....... De azok a szemek...... Ürességet árasztottak, dühöt, haragot, és ehhez hasonló félelmetes, fagyos dolgokat láttam. Megrettegtem, és kerülni próbáltam a szemkontaktust. De éreztem a tekintetét.....Még másokét is.
Leültem Viola mellé, és csak a padot figyeltem. Óra közben kaptunk egy "önálló feladatott" és azt kellet elvégeznünk. Néha a szemem sarkából figyeltem, hogy mit is csinál......... szerencsére a feladatott. 
A tanár egy ember füzetét kérte. Castilet felszólítva hívta ki a füzetével együtt.  Mikor felnéztem észre vettem, hogy felém bámúlt.

 *nekem annyi........* Csak ilyen gondolatok voltak a fejemben..... Pedig ez még csak a második nap.....és mégis......... Hogyan bírok ilyen galibába keveredni? 
Nem bírtam levenni róla a szemem, majd egy kis vigyor jelent meg arcán, amitől nekem hevesebben kezdet verni a szívem. 
    -Nina kisasszony. Valami baj van?
    -n....nem nincs Tanár úr!
    -akkor kérem folytassa a feladatok megoldását!
    -r...rendben.-vissza hajoltam a füzetem felé, és egy percre se mertem felemelni a fejem. Az óra vége előtt valami eltalált. Egy papír galacsin volt. Szétszedtem a papír postát és elolvastam.....
Ez állt benne: " Ma még elkaplak!
                                               C."
Ijedten néztem fel, és megint engem figyelt. *Esküszöm megőrülöök! * 
Szünetre alig mertem kimenni..... Esküszöm ez sokkal rosszabb, hogy tudom akar valamit, minthogy nem tudnám és hurrikán ként érne...... Az órákon lefagyva ültem, és nem mertem megfordulni se! Viola nyugtatott, majd egy kicsit meg is nyugodtam. Oda adta nekem a sálját, hogy ez szerencsét hoz és minden rendben lesz. Ettől megint jobb kedvem lett mert nem kaptam soha se barátnőtől ajándékot! Castiel úgy az 5.óra előtt megint eltűnt és ez még nyugtatóbb volt. *jaaa nem mondtam nekünk egy nap kb 8-9 óránk van+ szakkörök, persze télen kevesebb mert gyorsan sötétedik.* Már azt hittem elfelejtette, és már teljesen megnyugodtam. Utolsó előtti óra következett, *7.-óra* és a szünetben egy kicsit elaludtam a kertész klubban........ Mikor kinyitottam a szemem senki nem volt kint, ezért rájöttem, hogy becsöngettek. * FRANCBAAAA*. Gyorsan felugrottam, majd elkezdtem rohanni ki a klubból. Már majdnem befutottam az ajtón, de valaki megragadta a karom. Be akartam szólni, de az illető Castiel volt........ Közelebb húzott magához, majd a sálam elkapva megrántott...... Nagy vigyor volt az arcán, bennem meg megállt az élet is.....
    *valaki.........segítsen........*

3.fejezet

 A suli élet valódi kezdete?



 ".......Futott ahogy csak a lába bírta, majd egy fa tövében telepedett le.
  Egy nyulat szorongatva búslakodott. Ajkain csak egy mondat jött ki....
    -miért mindig én?
 

   -pedig.....olyan magányos vagyok.......miért, Nyuszi? miért?-kérdezgette folyamatosan.
Egyre jobban össze húzta magát és csak egy szócska járt a fejében! És ez nem más volt mint a :-"Miért?"
   -pedig én nem akartam rosszat....én csak.......azt tettem amit a többiek mondtak...."

Ekkor megszólalt a vekker és Alexy-t vettem észre a szekrényemnél!!!
   -Alexy......megmondanád mégis mit csinálsz??!-kérdeztem dühösen mosolyogva.
   -valami cuki ruhát neked!-mosolygott.
   -de én tudok egyedül is öltözni!! MARS KI!!-azzal kidobtam a szobámból.
 *egek ez az Alexy........ * Felkaptam gyorsan az egyik kedvenc összeállításom, *convers, fekete csőgatya, a kedvenc fekete trikóm és egy bőrkabátot*  és a hajam meg megint begöndörítettem jobban. Egy nyaklánc és már kész is vagyok.
Lerohantam Alexy-hez és gyorsan megreggeliztem. Egy gyors mosakodás, és ellenőrzés után készen is voltam! Alexy bezárt, és együtt indultunk el. Beszélgettünk, és sokat mesélt a suliról. A diákokról nem nagyon, de ha kérdeztem azt mondta majd megismerem, vagy meglátom milyenek..... Én emiatt elkezdtem dúrcizni, majd pattogtam, hogy mondja el. Alexy csak nevetett, és lassan be is értünk a suliba. Alexy kaput nyitott nekem, és mikor beléptünk egy elég "szívmelengető" látványban volt részünk........
  Nataniel a szekrényeknek volt nyomva, és Castiel pedig idegesen morgott neki párat..... Nat csak nézte, és néha lehetett látni egy kacér mosolyt a száján amivel Castielt szugerálta.
   -ezek mit csinálnak?-nyílt nagyra a szemem.
Körülöttük voltak néhányan, és nem csináltak semmit!
   -már megint kezdik.....-húzta el a száját Alexy.
   -mi az hogy megint?? Nem kéne megállítani őket?
   -ne avatkozz bele ennek a kettőnek az egymás szembeni ügyébe!
Én csak szájtátva néztem rá, majd vissza néztem. Castiel ideges volt, Nataniel meg inkább nyugodt.
Már kezdett csöndesedni ez az egész és megnyugodtam....... De helyette Castiel felemelte a kezét és ütni készült!!
Én remegni kezdtem, mire Alexy rám nézett.
    -Nina....meg ne pró.......-nem bírta elkapni a karom, mert elindultam.
Elkezdtem feléjük futni, és mielőtt üthetett volna elkaptam a karját, és szintem magam felé rántottam. Castiel és Nataniel értetlenül néztek.
    -hagyjátok abba! Mik vagytok ti?! 5-évesek?!-mondtam hangosabban a kelleténél, és kinyitottam a szemem.
    -te......-akart valamit mondani Nataniel.
Castiel kikapta a kezét, majd felém fordult és eltakarta az egyik szemét..... *oo-ooh..*
    -keménykedsz újonc?-kérdezte idegesen.

Én egyenesen az arcára néztem és éreztem ahogyan elfehéredtem és megremegtem.
   -jól jegyezd meg! Nem úszod meg ezt szárazon!-mondta az agyarát (?!) megnyalva, majd a karom elkapva.
Én nem tudtam mit tegyek, ezért próbáltam kiszabadulni, aminek az lett a vége, hogy megkarmoltam olyan erővel, hogy sebes lett. Ő ezért csak szorosabban fogott...... Minden erőm elment és csak egy dologra gondoltam *valaki......segítsen.....*
   -Castiel! Fékezd magad! Ezért eltanácsolhatnak ha bele iszol.-mondta Nataniel.
Castiel viszonylag hátra nézet rá, majd vissza rám és kis gondolkodás után ellökött. De mielőtt arrébb mentem volna egy apró mosolyt láttam az arcán.
Arrébb álltam, majd ijedten néztem utána.
   -Ő.....ő....egy....vámpír...?-mondtam szinte suttogva.
   -Nina!-rohant hozzám Alexy aggódva.-minden rendben?
   -i..igen....azt hiszem.......
   -hülyeség volt Castiel haragját kihívni.-jött oda Nataniel is.-miért tetted?
   -mert.....mert utálom az erőszakot, és........
   -és azt gondoltad, ha oda jössz és közénk állsz nem lesz semmi gond?-kérdezte Nat.
   -nem.....vagyis......csak......segíteni akartam...-mondtam megszeppenve, és lehajtottam a fejem.
Alexy és Nat össze néztek, majd Nataniel felsóhajtott.
   -köszönöm.-mondta halkan.-értékelem hogy segíteni akartál! De az újoncokat se kíméli általában! Óvakodj a közeléből.-mondta Nataniel, majd elment.
   -miért nem szóltál?
   -miről?
   -miről? MIRŐL? Arról, hogy ide vámpírok járnak!!! Talán erről!
   -azt akartam, hogy egyedül jöjj rá! És nem csak vámpírok vannak a suliba!
   -ooh köszönöm megnyugodtam! Nem csak vámpírok? köszi már nincsen semmi bajom!
   -Nina! Nyughass! Ha bele gondolsz én szóltam, hogy ne avatkozz bele! Te voltál túl makacs!-szidott le.
Én csak néztem rá. Nem jött hang ki a torkomon......
   -Alexy.....-kezdtem halkan.-bocsánat! És....kérlek elmagyaráznál nekem erről a suliról mindent?-néztem a szemébe.
 Alexy sóhajtott majd megszólalt.
   -te ne haragudj. Úgy látom nem lesz időd, hogy erre rájöjj! Gyere ki és mindent elmondok!
Bólintottam egyet, majd elindultunk ki. Visszanéztem a folyosóra, és a végén Castielt láttam meg......
És vigyorgott.......

A hideg futkosott a hátamon...... Ennek nem lesz jó vége......
 *Na Nina, most milyen nagy bajban vagy?! *

2.fejezet

 Ismerkedjünk az iskolával...


 Lassan nyúltam a kilincsért, és még egy nagyot is nyeltem. Óvatosan hátra néztem, hogy Nataniel
 mit is csinál..... *papír munka.....*. Na jól van akkor vissza az ajtóra.
    -szeretnél még valamit, hogy itt vagy még?-kérdezte fel sem nézve.
    -öm.....nem.....csak......honnan tudtad, hogy még itt vagyok?
    -nem nyikorgott az ajtó.
    -jaa... akkor én megyek. Köszönöm hogy segítettél.
 Azzal megfogtam a kilincset és kinyitottam egy kis résre. Kicsit kihajoltam, majd egészen kijjebb jöttem.
    -te meg mit csinálsz?-jött mögülem egy hang.
 Na erre én nem számítottam és egy nagyot ugrottam, majd a tengelyem körül megpördülve ránéztem hogy ki is az ijesztgetőm....
Egy kis megszeppent fiú állt mögöttem és a nagy szemüvegéből bámult rám.
     -megijesztettelek?-kérdezte, egy macit szorongatva.
     -n....nem....! Mond csak...... merre van a......-néztem a lapra ami az osztályomat írta.-aaaa......9. b?
     -de itt van szemben! Itt menj be.-mutatott a túloldalon lévő terem ajtajára.
     -köszönöö......-fordítottam vissza a fejem, de mikor az arcára néztem könnyeket láttam a szemüvege alatt.

     -áá.......mi a baj?-rémültem meg.
     -nincsen semmi baj.....
     -bi....biztos? Elmondhatod nekem ha szeretnéd!-mosolyogtam rá.
     -rendben. Majd talán egyszer. Az én nevem Ken. Ken Brooks.
     -örvendek Ken! Én Nina Haraku vagyok.-nyújtottam neki a kezem.
 Kezet ráztam Ken-nel, majd elköszöntem tőle és a terem felé mentem.
   *-nagy levegő Haraku........naagy levegő..........na jó... ez nem megy.... Én haza megyeek....*-fordultam meg, de belementem a Répa fejbe.
      -hé! Figyelj már oda!
      -nyugodj már le Répa fej! Nem direkt volt!
      -cch.. Hová mész úgy mellékesen?-kérdezte vigyorogva.
      -úgy mellékesen, NEM tartozik RÁD!
      -csak nem lógni próbálsz, már az első napodon, Deszka?!
      -nem vagyok Deszka, Süsü!
      -na jó!-röhögött fel.-irány be! Ha én nem lógók ma akkor más sem!-azzal elkezdet behúzni a terembe!
      -Te....te....hegyi ember! Te űrméretezett barom! Te.....te......ERESZ EL!!!
      -nyughass már!-és behúzott a terembe!!!

 Végig húzott a termen és mindenki minket nézet!
      -azt mondtam eresz el!!-rántottam ki a kezem, majd szembe néztem hatalmas szemekkel a többieknek..
      -most már bent vagy!-nyújtott nyelvet.
*ezért megölöm!!*
 Mindenki érdeklődve figyelt, majd egy lágy csengő szólalt meg. Lassan helyet foglaltak, és bejött egy fiatal tanárnő.
      -jó reggelt osztály! Ma........hát maga?-kérdezte tőlem.
Én kint álltam a táblánál, és csöndben figyeltem.
      -tanárnő, ő az új lány!-ordította be Répafej.
      -Castiel, köszönöm a kitűnő megfigyelő képességed!-mondta unottan a tanár.-Nos, Miss....
      -Nina..... Nina Haraku az én nevem!
      -köszönöm!-mosolygott rám.-kérem mutatkozzon be! Majd óra végén elveszem Natanieltől a papírjait. Én Mei Chinomiko vagyok, az osztályfőnököd.
      -é...értem.
      -nos kezdheted is a bemutatkozást!
      -r..rendben.... Nos akkor én Nina Harahu vagyok. 16-éves vagyok. Miamiban éltem a nagymamámnál, és onnan jöttem a bátyámhoz Alexy-hez....
      -Alexy nem is mesélte, hogy van egy húga.-mondta Alexy hasonmása.
      -hát....igazából ennek megvan az oka, de azt nem fogom elmondani nektek! Amit szeretek az a zene, gitározás, gyümölcsök, olvasás, rajzolni és sorozatok nézését, de még sok mást is. Amit viszont utálok, az a idióta emberek társasága,-itt a Vöröskére néztem, aki érdeklődéssel vigyorgott...-az állat bántalmazást, és a pókokat! Ennyi lennék. Ha érdekel valakit, még ilyen apró info az kérdezzen meg.
      -köszönjük Nina! Kérlek ülj le Viola mellé!-mutatott egy lila hajú lány melletti helyre.
 Elindultam a padhoz, majd Viola mellé leültem. Ezen az órán, még bent kellet maradnom. Az osztályfőnök beszélt nekünk, hogy az év közben milyen programok, szakkörök lesznek.
Oda adta az órarendem, a szekrényem kulcsát és már mehettem is. *Éjjjeeeeeeen*. Rohantam is ki az udvarra, hogy haza mehessek. Pechemre neki mentem pont a bátyámnak...
      -Ninaa!-ölelt át.
      -Alex....meg fújtaaasz!-löktem el.
      -neked már vége is a napnak?
      -igen szerencsére!-vigyorogtam.-megyek haza megyek. Kell valami neked a boltból?
      -nem kell semmi. Azért tanulj ha haza értél!
      -persze-persze!-lóbáltam a kezem majd kimentem a kapun és zenét hallgatva mentem az utcán.
A boltban megállva vettem 2 kólát, 1 popcorn-t, és pár csomag gumicukrot. De az almát se felejtettem el és pár zsömlét pluszba. Az utcán baktatva dúdoltam a dalt ami a lejátszóból szolt. *-  https://www.youtube.com/watch?v=omuYo49_SOQ  - *. Az út közben hol énekeltem, hol pedig almába harapva énekeltem. Megálltam egy pillanatra és feldobtam az almám és elkaptam. *mindig is menőnek találtam ezt a mozdulat sort... Egy animében láttam* Ahogy haza értem becsuktam magam mögött az ajtót, és leraktam az asztalra a vett zsákmányokat. Csak a egy gumicukrot és egy pepsit vettem ki *én Pepsis vagyok Alexy meg Coca-s. * Beültem a szobámba, majd neki álltam egy sorozat nézésének. * The Walking Dead* Az ágyon fejjel lefelé néztem úgy 5 részt, majd kikapcsoltam és neki álltam pengetni. Persze teli torokból énekeltem hozzá. Alexy haza ért úgy 4-körül és bejött a szobámba.
      -naaaa milyen az osztályod?-kérdezte.
      -tűrhető.-rántottam vállat.- Picit fura, de elmegy. Csak az a Castiel kölyök olyan furcsa....
 Alexy arca viszonylag komoly lett. És előre meredve bámult.
      -ha teheted kerüld el Castielt!-mondta komolyan.
      -miért?-tettem le a gitárt.
      -mert egy igazi barom! Ha jó kapcsolatot ápolsz vele könnyen szerezhetsz magadnak ellenséget. Külön csoportba sorolható!
      -hogyan érted azt hogy "külön csoportba"?
      -öm.....megtudod hamarosan!-mosolygott rám.
Felállt, majd kiment az ajtón. *háááát.....ez furcsa volt.....*
Gyorsan bepakoltam és kimentem vacsorázni. Alexy már vissza szökkent a normál formájába. Miután megvacsoráztunk elmentem lezuhanyozni, majd befeküdtem. Nem sikerült elaludni, ezért kiosontam egy kis tejért.

Pechemre lebuktam, és Alexy leült velem "tejezi". Beszélgettünk még és mondta ha bármi van mennyek hozzá. Megköszöntem a tanácsát majd mentem aludni....
 *Bár ne kellene iskolába mennem...*-gondolattal aludtam el.