37.fejezet

 Egy csajos nap

 *Ebben a részben filmezünk is, és előre elnézést a trágár, esetleg olyan kifejezésekért amikkel bele "rontottam" a lelki világotokba. Bárki is ismeri majd a művet, és netán szerette, attól előre is elnézést kérek, és ez csak az én véleményem volt. Nincsen semmi bajom, és hogy a művet értékelni bírjam cirka 28 percet, azaz végig néztem egy részét, csakhogy ne alaptalanul írjak. És bárki kérdezni, nem nem szenvedtem agykárosodást *OLYAN NAGYOT* tőle. U.I: Ne számítsatok most sokra, mármint a résztől... "^^ ~By.Szerk*

   -Nem nagy a házam, ne haragudj... De remélem tetszeni fog!-tette le a táskám Molly.-Valami baj van?-fordult felém.
   -Mi? Ja... Semmi bajom, ne aggódj.
   -Egész úton csöndben voltál, és csak kifelé meredtél. Biztos minden rendben?
   -Persze!-erőltettem egy mosolyt a képemre.
   -Rendben... De ha bármi van elmondod igaz?
   -Igen....*Őszintén rosszul vagyok magamtól...*
 Behoztuk a maradék cuccom, ami még 1 táska volt és beraktuk a "szobámba".
   -Rendezkedj be nyugodtan, addig magadra hagylak.-mondta majd kiment és becsukta maga után az ajtót.
 Körülnéztem a helységben, majd az ágyra ledőlve a plafont bámultam gondolkozva.
   -Mi a fene van velem?-tettem a karom a szemem elé.-Ez nem én vagyok... Menekülök, titkolózok..-hirtelen eszembe jutott Castiel, mire a számba haraptam, és görcsölni kezdett a gyomrom.-Aucs... Már megint...-fordultam az oldalamra, majd felhúztam a lábam és karomat a hasam köré fontam szorosan.
Úgy 10 perc múlva kimentem a szobából, majd a konyhában álló Mollyhoz mentem. Mikor az észre vette, hogy kijöttem, kapkodni kezdett és kidobott valamit.
   -Mit csinálsz?-kérdeztem.
   -Hogy én? Csak egy teát... Kérsz te is?
   -Most nem, köszi.
   -Áh... jut eszembe, tessék. Itt egy pótkulcs... Hogy be bírj jönni.
   -Köszi...
   -Kell valamiben segítség? Ha nem, és nem bánod, akkor ledőlnék egy kicsit.
   -Nem kell köszi, menj csak.
   -Rendben. De ha bármi kell csak kopogj, itt a szobám.-mutatott felé.
   -Jó...
Molly bement a szobájába, majd becsukta az ajtaját. Én még a konyhában maradtam, majd átmentem inkább vissza a szobámba. Elővettem a telefonom, majd felnéztem a közösségi oldalakra. Volt pár üzenetem, de nem sok. Már lemenni készültem, amikor csörögni kezdett a telefonom. Kedvetlenül vettem fel, és még a nevet se néztem meg.

   -Halló?

   ~Nina? Itt Sammy!

   -Miért hívtál?
   ~Még kérdezed? Ott vagy már?
   -Hol?
   ~Hát ott... Mollynál...
   -Jaa...igen, itt vagyunk...
   ~Minden rendben? Nem tűnsz lelkesnek...
   -Honnan veszed? Nincs semmi bajom!
   ~Hallom...Biztos minden oké? Elmondhatod ha bánt valami.

   -Nincs semmi... Inkább mond... Alexyvel mi van?

   ~Nem sok... Még nem jött haza. De majd szólok ha akarod.

   -Nem kell...

   ~De mi van? Mond már el, mi bánt!  
   -Miért vagy biztos benne hogy bánt valami?
   ~Csak mert ismerlek már.

   -Nem eléggé!-húztam mosolyra a szám.
   ~Dehogy csak nem! 

   -De nem!-nevettem el magam.

   ~Jó hallani, azt ahogy nevetsz!-nevette ő is el magát.
 Abba hagytam a nevetést, majd a telefont kicsit megszorítottam. Az ajkaimba haraptam, majd össze szorítottam a szemem.

   ~Nina?-csendült fel a hangja
   -Nincs semmi bajom azt hiszem... 

   ~Azt hiszed? 

   -Sajnálom... de...-kerestem a szavakat.

   ~Ne sajnáld. Nem akarom, hogy felzaklasd magad. Bocsi!-vált bizonytalanná a hangja.~De hé! Majd ha van valami elmondod igaz?

   -Úgy is kiszednéd belőlem nem? 

   ~De igen, Kittym!-nevetett ismét.

Nekem elkerekedtek a szemeim, és össze szorult a gyomrom. Ismét az ajkaimba haraptam, mire Sammy megszólalt.

    ~Itt vagy?

    -Mennem kell....

    ~Hé... Nem maradhatsz még?

    -Nem... Mennem kell...-kezdtem szipogni.

    ~Nina?!

    -Vízhall' Sammy...-mondtam majd választ nem várva letettem a telefont. 

A homlokomhoz érintettem a készüléket, majd össze zárva a fogaim hangosan mondtam ki amire gondoltam.

    -Miért? Miért, fáj? Miért kellet ezt mondanod?-szipogtam az ágyon ülve.-Miért fájnak mindig a szavai...?-temettem a kezeim közé az arcom. 

 Lágy kopogás zavart meg, mire elfordultam és, megtöröltem a szemeim és megszólaltam.

    -Igen?-próbáltam nem mutatni hogy remeg a hangom.

Molly benyitott a szobámba, majd becsukva az ajtót megállt. 

    -Milyen házigazda vagyok? Még csak ételt se adok!-mondta egy aprót kacagva, majd leült az ágyra.-Hoztam finomságokat! Van itt minden egy kis partyhoz! Chips, kóla, és gumimaci! 

    -Köszi...-mondtam szipogva.

    -Hé... Te... sírsz?-kérdezte letéve a nasikat, majd közelebb csúszott.

    -Nem, dehogy! Csak bele ment valami a szemembe!-töröltem a szemem, miközben felé fordultam.-Láto...-hökkentem meg. 

 Molly 2 centire volt az arcomtól, és hunyorítva vizsgált, majd kicsit elhajolt, és az ujjával letörölte a könnyem.

    -Nem akarsz itt lenni, igaz?-kérdezte elemelve a kezét. 

    -De igen! Ezt akarom!

    -Nem tudod mit vállaltál be! Hisz... nem is tudod mit akarsz!

    -Ch...-nevettem el magam.-Biztos nem te vagy telepata? Belelátsz a fejembe!

    -Nina...-szomorodott el, majd felállt.-Ne aggódj, vissza csináljuk!-vette elő a telefonját.

    -Mit művelsz?-rémültem meg.

    -Ha nem vagy biztos benne mit akarsz. Akkor mások fognak helyetted dönteni.-mondta majd a füléhez emelte a telefont és kiment. 

 Az ágyon ülve meredtem előre döbbenten. Felálltam, majd az ajtóhoz sétáltam, és Mollyt figyeltem, ahogy fel s le járkál.  Ő rám nézett, majd bement a nappaliba és megállt középen. Én ökölbe szorítottam a kezem, majd a számba harapva ismét megindultam felé. Háttal állt nekem így nem látott. 

    -Áh... Sammy? Te vagy az?

    ~Molly? Igen én vagyok. Van valami baj?

    -Hát... Úgy is mon--kezdett volna bele, de neki rohantam Mollynak.

 Mind a ketten elborultunk, a telefont pedig eldobta. Mollyn feküdtem, majd ő elkezdett mocorogni. 

    -Basszus Nina, mi a francot csinálsz?!-kérdezte hátra felé bámulva. 

 Ő hason feküdt, és én is rajta. 

    -Megállítalak!-mondtam felemelkedve. 

    -Miért? Így lesz neked jó! Engedj!-kezdett kimászni.

    -Nem hagyom!-kaptam el, majd vissza rántottam, és macska pózban voltam fölötte. 

    -Ha te így...-rúgta ki a lábam, mire össze bicsaklottam, és rá borultam. 

    -Aucs! Ez fájt!

    -Hagyj cselekedni!-tolt le magáról.

    -SOHA!-löktem el, majd mint egy farönk elkezdtünk pörögni a földön. 

 Neki mentünk az asztalnak, és egy vázát is levertünk, ami darabokra tört.  Egyikünk se bírt felállni, és nem is hagytuk a másiknak. 

    ~MI FOLYIK OTT?-hallatszott a telefonból.

 Molly megelégelt, majd nem túl erőből, de hasba rúgott, mire leszakadtam róla, ő meg felállt, és a telefonért rohant. 

    -Itt vagy még?!-kérdezte a hajába túrva, és kipirosodva Molly. 

    ~Itt... De ott mi folyik?!

    -Hosszú...

    -TEDD LE!-kaptam el a karját Mollynak.

    -NINA KEZDEK IDEGES LENNI!

    -TEDD LE HA AZT MONDTAM!-sopánkodtam. 

    -Kényszeríts!

    -Te akartad!-mondtam, majd a kezébe haraptam.

    -Auuu! Nina ez fájt! Mi a frász bajod van?!

    -Nem akarom, hogy mások döntsenek helyettem!-ordítottam.

    -Mi?-döbbent le.

    -Tudom, mit akarok, ezért vedd figyelembe ahogyan döntök! Amit akarok... az-az, hogy itt lehessek, és jóvá tegyem amit elszúrtam!

    -Amit elszúrtál?-kérdezte leengedve a kezét. 

    -Elhanyagoltalak. Szőrnyű voltam veled... Ezért akartam hozzád jönni! Hogy, újra jóba legyünk! Nem akarok vissza menni, míg nem leszünk ismét barátnők!

 Molly elmosolyodott.

    -Jól van.-nyomta ki a telefont, majd ledobva azt, közelebb jött és megölelt. 

 Szorosan átöleltük egymást, majd pár perc múlva elengedtük egymást. 

    -Van kedved mozizni?-kérdezte. 

    -Ühüm!-bólogattam.

 Molly beállította a laptopját, én meg elugrottam a konyhába és mindenféle nassolni valót felkarolva mentem vissza. Lepakoltam az ágyra, majd Molly is leült mellém.

    -Bocsi amúgy...-mondtam.

    -Miért?

    -Hát... mert beléd haraptam...

    -Jah..-nevette el magát.-Nekem kéne, hisz én rúgtalak hasba!

    -Mondjuk, hogy kvittek vagyunk.-mosolyodtam el.

    -Oké! Na de mit nézzünk?

    -Mit lehet?

    -Hm... Izmos kockahas, vérengzős-belezős, kivillanó has, és feszes popsi, nyáladzó párocskás, vaaagy Japán tökéletességek, vagy netán lövöldözős akciós?

    -Válasz te szerintem. Csak ne nyálas legyen!

    -Oookéé...-mondta majd köhögésben fejezte be.

    -Jól vagy?-kérdeztem.

    -Igen... megvagyok... -mondta rekedtesen, és a mellkasához emelt kézzel.

    -Biztos? Tiszta piros vagy!-közelítettem felé a kezem, de elhajolt.

    -100%-os vagyok. Nah akkor mit nézzünk?

    -Akkor mit szólnál valami sima kalandosnak?

    -Például?-nézet rám kérdőn.

    -Ott nézd!-tettem a kezem a kezére, és az egeret elkezdtem mozgatni a filmre.

    -Karib-tenger kalózai?  

    -Jó lesz?-eszméletlen meleg volt Molly keze, és most még pirosabbnak látszik, de nem akarom megemlíteni neki.

    -Igen! Szeretem. Régen is láttam.

    -Akkor PLAY!-mondtam majd elindítottam. 

Úgy fél, vagy 1 órája nézhettük, amikor éreztem, hogy rám dől. Óvatosan rá néztem.  Neki csukva voltak a szemei, és kicsit szaporábban vette a levegőt, mint eddig. Megállítottam a lejátszást, majd a nyakánál megérintettem Mollyt. Tűz forró volt a bőre, és az én jéghideg kezemre megrezdült. 

    -Ahm...-nyögte, egy aprót megugorva. 

    -Te lázas vagy!-súgtam halkan. 

    -Nem... Nem vagyok...-mondta ő is halkan és erőtlenül. -Csak fáradt voltam, bocsi. -csukódtak ismét vissza a szemei.

    -Bolond...-fogtam meg a fejét, és óvatosan letettem az ágyra, míg én felkeltem. 

 Kerestem egy takarót, majd az asztalt arrébb húzva, betakartam Molly-t. Elmentem egy lázmérőért is, de azt már nehezebben találtam. Feltúrtam szinte az egész házat, mire találtam egyet, és egy textil zsebkendőt is. Vissza mentem és megmértem a lázát, majd mikor csipogott a kis szerkentyű, megnéztem a mérőt. 40,5-öt mutatott...

    -Jesszus! Te nagyon lázas vagy! Azonnal lejjebb kell vinni!-rohantam ki, majd bevizeztem a zsebkendőt. 

 Vissza siettem Mollyhoz, majd a homlokára tettem a zsebkendőt. Hoztam neki egy pohár vizet, majd felkeltettem, hogy igyon.

    -Nem kell...-fordította el a fejét. 

    -Muszáj innod. És be kell venned a gyógyszert. 

    -Nincs semmi bajom!

    -Persze... Hiszen, jobban hasonlítasz egy kályhára, mint emberre. Beveszed, vagy lenyomom.

 Erre valami bizarr fejet vágott, majd felült és bevette a gyógyszert. Egy darabig még ülve maradt, majd vissza dőlt, és a fal felé bújt. 

    -Minden oké?-simítottam végig a kezemmel a vállán. 

    -Igen..-mondta, de a hangjából hallható volt, hogy duzzog.

    -Hm... Kérsz valamit?

    -Nem!

    -Naa, ne csináld! Mond mit kérsz, elkészítem, vagy megveszem. 

    -Bármit?-fordult felém óvatosan. 

    -Bármit!-mosolyogtam. 

    -Csinálnál nekem pudingot?

    -Persze. Milyet kérsz?

    -Csokisat, és epreset!-mondta csillogó szemekkel. 

    -Rendben!-nevettem, majd megsimítottam a homlokát.- Pihenj addig. Majd hozom.-mondtam mosolyogva, majd kimentem, és neki láttam a pudingnak.

~Molly szemszöge~

Nina kiment a szobából, én meg összébb húztam magam, és lecsukódtak a szemeim, majd elaludtam.

 Álmodni kezdtem. Álmok hada zúdult rám, amitől szédülni kezdtem, majd belecsöppentem egy sötét helybe. 

  "~Hol vagyok? Mi ez a hely? 

 -Magány

 ~Ki van ott?!

 -Halál

 ~Miről beszélsz?

 -Halál

 ~Elég...

 -HALÁL

 ~ELÉG!-fogtam meg a füleim, majd térdre rogytam. 

Körülöttem fény csóvák gyúltak, és 7-10 alak vett körül. Nem mozdultak meg, csak egy helyben álltak, és gúnyos mosollyal meredtek felém. Sugdolóztak vigyorogva, miközben felém bámultak. 

 ~Mit bámultok?-kérdeztem feléjük.

 -Hazug!-jött az egyik irányból.

 -Csaló!

 -Életre képtelen!

 -Életre érdemtelen inkább!-nevettek. 

~Elég! Nem igaz...

 -Te is tudod, csak már nem mered beismerni!-jött oda egy, majd meglökött, mire ismét zuhanni kezdtem.

 Mikor földet értem, egy hatalmas csattanással elterültem a földön. Nehezen bírtam csak felkelni, és a fejem fogva néztem körül. Ismét sötétség volt, és csak egy helyen világított fény. A fényben ott állt teljes valójában, lehajtott fejjel. 

 ~Nina!-könnyebbültem meg, majd elindultam futva felé. 

Félúton járhattam, amikor a földből kezek kezdtek kinyúlni, és elkapták a lábam. Riadtan kapkodtam kifelé a lábam, és rohantam, minél több kezet kikerülve felé.

 ~Nina!-nyújtottam felé a kezem.

 -Molly...-nyújtotta ő is a kezét.

Mikor össze ért volna a kezünk, egy tükör tört meg, mire rémülten kaptam el a kezem.

 Nina megrepedezett, és apró darabokká tört. 

  ~Ne... NEE NINAA!-üvöltöttem, míg a kezek magukkal rántottak és elnyeltek."

 A földön tértem magamhoz. Szaporán lélegeztem, és iszonyatosan folyt rólam a víz. Miután rájöttem, hogy csak egy álom volt, megfogtam a fejem, és kifújtam magam.

    -Nina!!-jutott eszembe hirtelen, majd szédülve felálltam, és körbe jártam a házat. 

 Hiába néztem be minden szobába, Ninának se híre, se hamva nem volt. A cuccai a szobájában voltak, de ő maga eltűnt. Csalódottan dőltem a falnak, majd lecsúsztam a földre. A hajamba túrtam, és a falnak dőlve meredtem előre. Hányingerem volt, és a fejem is lüktetett. A testem lángolt, de mégis, inkább azért sírtam, mert ismét egyedül maradtam. Elkezdtek folyni a könnyeim, majd azért elvigyorodtam, és erősebben belemarkoltam a hajamba. Gondolataim közt merengve bámultam a lábaim, és csak a kilincs kattanására figyeltem fel. Oda kaptam a tekintetem, és tágra nyílt szemekkel figyeltem. Kinyílt lassan az ajtó, majd Nina sétált be, 2 szatyorral, a földet figyelve.

~Nina szemszöge~

Kivettem a kulcsot az ajtóból, majd fölemeltem a fejem, és benéztem. Molly-t pillantottam meg, ahogy a földön ül, vörös fejjel, és könnyes szemekkel. 

    -Molly! Jól vagy?-dobtam el a szatyrokat, majd letérdeltem mellé. 

 Ő csak valami furcsa fejet vágott, majd még jobban folyni kezdtek a könnyei, és egy gyenge mosoly jelent meg az arcán.

    -Mit keresel itt? Gyere állj fel!-fogtam meg a vállát. 

 Ő csak eltolta a kezem, és lassan rázta a fejét. 

    -Molly...

Csak rázta a fejét, és a mosolya szépen lassan lehervadt. Átkarolt, és a nyakamba ugrott zokogva. Először meglepődtem, majd csöndben én is magamhoz szorítottam őt, és így maradtunk ismét.

    -Azt hittem... Te is elhagysz!-mondta szipogva és nevetve. 

    -Nem foglak elhagyni! Én mindig itt leszek neked!-mondtam, és párat simítottam a haján. 

Pár pillanat múlva elengedtem, és eltoltam, majd felálltam és a kezem nyújtottam neki. Ő megfogta azt, majd felhúztam nehezen és felvéve a szatyrokat is segítettem neki vissza feküdni.

    -Így ni! Maradj itt, mindjárt jövök jó?

    -Oké.-mosolygott vörösen.

 Elmentem a konyhába, majd bekevertem a pudingot és megvártam míg felforr, majd összeáll. Levettem a tűzről, majd arrébb rakva azt, kipakoltam a cuccokat amiket vettem. Elővettem a rizst, azt is feltettem főni. Hozzá neki láttam megpucolni egy répát, és kibontottam egy kukoricás konzervet. 

    -Jó illatok.-állt az ajtóban támaszkodva Molly.-Mit csinálsz?

    -Ezt én is kérdezhetném.-nevettem.-Nem bírsz a fenekeden ülni!

    -Unatkozom! És bent magányos vagyok.

    -Itt vagyok egy szobával arrébb. 

    -Az messze van!-nyüszörgött, majd leült az asztalhoz és figyelte ahogy apró kockára vágom a répát. -Mit csinálsz?-kérdezte ismét.

    -Amit kértél pudingot, és gondoltam valami más is kell, hisz ma nem ettünk valami sokat eddig. 

    -Ahaa.. És mi a menü?

    -Zöldséges rizs, Nina módra. 

    -És ezt mind bele rakod?

    -Igen... Végül is kell a zöldség. És ezek finomak együtt ne aggódj! Répa, kukorica és gomba lesz benne. Kérsz répát?-nyújtottam felé egy kis korongot.

 Ő csak kinyitotta a száját, mire beleraktam, ő meg el rágcsálta. 

    -De ha nem szereted szólj ám! Csinálok mást.

    -Dehogy! Nekem mindegy. Biztos finom lesz, már várom!-mosolygott. 

    -Nem mész vissza? Beviszem ha kész lesz.-mondtam, miközben felöntöttem a rizst még vízzel. 

    -Megvárom itt...

 Gyorsan megcsináltam mindent, és felvágtam a répát. Mikor jónak láttam beleraktam a répát, kukoricát és a felszeletelt gombát a rizsbe, majd hagytam hogy följön, majd elzártam és levettem a tűzről. 

    -Nem is tudtam, hogy tudsz főzni!

    -Sok mindent tudok amit mások nem tudnak rólam.

    -Ez valami paradoxon?

    -Passz!-nevettem.

Röpke fél- órát hagytuk még a rizst, majd kiszedtem kis tálkába és tálcára téve bevittük a napaliba. A pudingot is kiszedegettem, és azt külön tálkával vittük be. Leültünk a kanapéra, majd bekapcsoltuk a tévét és eszegetni kezdtünk. Minden csatornát végig néztünk szinte, majd valamelyik adón megakadtunk, mert valami vetélkedő ment. Egy darabig figyeltük, majd szinte tele szájjal mondtuk a szerintünk helyes megoldást. Ezen össze is kaptunk, hisz volt amiben nem értettünk egyet. Ezért inkább el is kapcsoltam. De ilyenkor 12-13 körül nincsenek valami jó műsorok. És ilyenkor mit néz az ember? Persze hogy a retardáltaknak kitalált gyerek meséket... Valami ismétlés volt, amit este adtak, de akkor is irtó baromság volt... Egy darabig csak bambultunk, majd belekiabálva az adásba mondtuk a paródiás szövegeinket.

    -Te figyelj Nina...-szólalt meg Molly úgy 3 perc múlva.*megj.pont akkor kapcsoltak oda amikor kezdődött*-Miért van ennek a zeppelinnek vagy minek olyan hangja miközben lefelé száll mintha fingana?

    -Dunsztom sincs... Biztos babbal hajtják.

   ~Kik laknak itt?-lö férfias hangot próbáltam kiadni.-Anyádék!

Molly ekkor vissza köpte az üdítőt a pohárba majd röhögve nézte tovább a "mesét". 

   -...5.... 5.bolha jött ki a mit tom' hány férőhelyes ikerházból, de mindegyiknek valami baja van, hisz vagy köpködve "mimimi"-znek vagy babot ettek!-röhögött Molly.-Tessék itt a 6. Minek forognak körbe, mikor újra megszámolják őket?!-törölte a szemét. Ja bocs, nem bolha, hanem ponti pájt!-terült el velem együtt a röhögéstől.

    ~Hová bújtak? Egy a gomb előtt. Egy másik a cserépben. És egy éppen egy ici-pici lyukat ugrik át.

    -Hogy esne bele a ménköves családjával együtt. -röhögtem én is.

    ~Ni-ni ki jön itt? Igli piglii!

    -Jesszus nee!

    -Ne máár, ő cuki!-röhögtem.

    -Ja bocs...-nevetett Molly is.

    -Itt énekelnek is? Énekeljünk mi is!-röhögtem.

    -Na azt várhatod! Nem is tudjuk a szöveget.-töröltem a szemem.

    -Menni fog, figyelj! Úgy hívnak, hogy Igli piglii... Igli pigli igli pigli...-hagytam abba mert ismét elkapott a röhögő görcs Mollyval együtt és elterültünk.

    -Ennek a madárnak milyen szerszám hangja van?-kérdezte gondolkozva Molly.

    -Tombliii buuuuk!-kiáltottam, röhögve.

    -Ezek de cukiik!-feküdtünk ki ismét.

    -Makka Pakka!-álltam fel, és úgy mondtam.-Makka Pakka a remete, ki egyedül és és a kőfalat ami védi a házát zabálj!

    -Hogy senki se tudja, hogy kell egy labdával játszani! Hogy hogy kell dobni!-mondta unottan Molly.

    -Retardáltak, mit vártál?-mondtam én is unottan.

Végig néztük a mesét, és kiderült hogy ennek valami "Jó éjszakát gyerekek" volt.

    -Hát, jókor adják le...-mondtam ásítva egyet.

    -De bejött... Én tisztára álmos lettem!-törölte meg a szemét Molly.

    -Én is... Asszem ledőlök egyet delelni..

    -Én is!-mondta, majd elterült a kanapén és bealudt. 

Kivittem az edényeket még, majd elhúztam a függönyöket és ledőltem a földre. A plafont nézve gondolkoztam, majd lassan a szemhéjam lecsukódott. Délben még nem aludtam, csak ovis koromban, de most... jól fog esni úgy érzem. Egy kis idő múlva valamennyire magamhoz tértem, de nem bírtam eldönteni, hogy még alszok-e vagy sem.. Olyat éreztem, mint mikor a fejembe ragadtam és Sammy majdnem megcsókolt... A két kezem mellett valaki támaszkodott, és éreztem az arcomon ahogy kifúja-beszívja a levegőt. Majd... 

*Nem ér beszólni, erre a profi szerkesztésre! Az ott amúgy

az ALIEN! xD*