13.fejezet

 Első nyugis hétvégém, vagy mégsem?

 Most az álmom nem részletezem! Legyen elég annyi, hogy fárasztó volt. 

  Szóval. Reggel amint felkeltem lementem Alexyhez a konyhába.Megnéztem 2 ásítás között a fali órát, ami 9:34-et mutatott. Nem vagyok nagy alvó, nekem ennyi is elég. 

Szóval. Alexy a konyhában sürgött-forgott, és a kedvenc reggelimet készítette, mini hot-dogot!

 Már a sütőben sültek a zsömlécskék, és a virsli meg már készen volt. *Már a lépcsőn éreztem az illatokat.*

   -Hát Alexy neked szakácsnak kellene lenned!-értem be mellé a konyhába.

   -Jó reggelt Nina! Úgyaaan~ nem lennék jó szakács, és amúgy is, csak a hugicámra vagyok hajlandó sütni-főzni!-jelentette ki a villával hadonászva.

   -Segítek megteríteni.-jelentettem ki, majd a tányérokhoz mentem. 

 Megterítettem, majd mindent ami egy jóó kis hot dog-hoz kell kivettem a hűtőből. Ketchup, mustár, majonéz, sajti, és egy kis vaj, ha elfogy a virsli, de marad még zsömle. Tettem poharakat, és egy forró kancsó teát tettem az asztalra. 

 Alexy kihozta a sütőből a zsömlécskéket, majd a virslit. Leültem az egyik tányérhoz, és kilógó nyelvel szedni kezdtem mindenből. Amint kiszedtem mindent, és össze is raktam össze raktam a kezem.

   -Itadakimasu!-mondtam.

   -Asztalnál nincsenek animés szokások, megbeszéltük!-szólt rám.

   -Ahj már! Akkor egy uncsi "Jó étvágyat" megfelel?

   -Igen, és viszont. Amúgy látom jól aludtál.

   -He?-kérdeztem tele szájjal.

   -Elaludtad a hajad! Aranyos ahogy feláll.-mosolygott.

   -Jóó van majd megigazítom. Amúgy mi a mai program?

   -Hát, nem is tudom....Mit szeretnél?

   -Fogalmam sincs.... Van valami muris hely a közelben, vagy a környéken?

   -Hm....Reggeli után megtárgyaljuk.

 Gyorsan megreggeliztem, majd rendbe raktam magam. A hajam nem volt vészes, könnyen ki bírtam fésülni, és az öltözékem is laza volt. Mosakodás után lementem és a nappali ajtajában megálltam. Bemértem a terepet, körbe néztem, majd mintha a szél irányt néztem volna *vagy mit* megnyaltam az ujjam és a levegőbe tettem. Minden tiszta volt, így mint egy verseny futó elhelyezkedtem, és megindultam. Egy hatalmasat vetődtem a kanapéba, ami így kb 5cm-t elcsúszott. Kényelmesen helyezkedtem, majd Alexy is bejött és felültem.

   -Berendezés marad!-mondta nevetve Alexy.

   -Nos, mik a lehetőségek, Kowalski?

   -Ne nézz meséket, Kapitány!

   -Hallgatlak.

   -Nos....Öhm....nincs ötletem......

   -Nee mááár! Csak van valami! Hét ágra süt a nap, és nem akarok itthon dekkolni.

   -Jó-jó gondolkozom. Van talán a közelben egy vidámpark, vagy pláza, vagy csak egy séta.....vaaagy.....erdőtúra......vagy asszem van a közelben egy rom temető, ha akarod megnézhetjük.

   -Ennyi??

   -Nem jut eszembe más....

   -Sima sétához nekem nincs kedvem....Most a vidámparkhoz sem....rom temetőnek most világos van......plázázni se akarok....

   -Mindent kilőttél!

   -Bocsi....De ahj....nem tudom....Nem hívtak a haverjaid sehova se? Akkor nem lennék a nyakadon.....

   -Hááát......

   -Hívtak?!

   -Igen....De nem adtam választ....azt mondtam ma írok nekik...

   -És hová mentek?

   -Még nem tudom. De veled akartam lenniiii!

   -Jó lenne, de nekem most nincs kedvem semmihez, és ha neked van programod, ne hagyd ki! Én is megyek majd sétálni maximum. Oké? Hívd vissza őket.

   -Háát....jó... De a jövő héten akkor shoppingolni megyünk, úgy vigyáz!-vigyorgott.

Alexyvel egy túlélőpróba a shoppingolás..... De rábólintottam. Kb 10 perc múlva Alexy el is ment, én meg a folyosón álldogáltam. Nem jutott semmi, sem az eszembe. Egy darabig a tv-t kapcsolgattam, majd a laptopot nyomtam be, de semmi érdekes nem volt.... Olvasni nem volt kedvem, és anime-t is néztem tegnap. Nagyot sóhajtottam, majd átöltöztem, és a kapucnimat a fejemre húztam. Kiengedett hajjal voltam, ami ritka. Kimentem és bezártam, majd küldtem egy üzenetet Alexynek.
 
    "Alexy, elmentem sétálni, csörögj, ha kell kulcs."
    "Oki! Vigyázz magadra! :)" -ennyit írt vissza.

Zsebre tettem a kezem, majd elindultam. Csak sétáltam, és nézelődtem, nehogy eltévedjek, vagy hogy milyen helyek vannak. Ahogy kihaladtam az utcából egy elágazáshoz értem. A park felé nem akartam menni, ezért balra indultam. Arra egy kisebb üzlet sor volt, és az egy plázába gyalogoltam be. Zsebre tett kézzel, és a kapucniba érdekesen néztem ki, és a biztonsági őr egy kicsit meg is bámult. Gyorsan tovább is álltam, majd a boltok előtt sétálva bámultam az árukat. Egy kis ajándék boltba csöppentem be, és gondolkodtam vegyek-e valamit. Violának még meg akartam köszönni, hogy segített a héten, meg a rajzot is meg akartam neki köszönni. Így hát bementem és hosszas keresgélés után találtam egy nagyon aranyos kulcstartót. Amint megvettem, még nézelődtem egy kicsit, és vásároltam ezt-azt ,majd az "Exit" feliratú táblát követve mentem kifelé. Mikor már kiértem fellélegeztem, és körbe néztem.
   -Nina?!-jött mögülem hirtelen a hang én meg megijedtem, és eldobtam a kis szatyort.
 Az illető lehajolt a szatyorért, én meg rá néztem.
   -Viola? Te mit keresel itt?-kérdeztem csodálkozva.
   -Ezt én is kérdezhetném!-mosolygott.- Oh tessék ez a tied!
   -Köszi..-mosolyogtam.
   -Jéé.. neked ilyen hosszú a hajad?-csillogott a szeme.
   -Igen.-vettem le a kapucnit.-Csak néha már túl hosszú.-nevettem.
   -Amúúgy mi járatban?-kérdezte.
   -Csak unatkoztam, és sétálgatok. És te?
   -Apum elküldött pár dologért a boltba.-mutatta fel a kis cetlit.
   -És van terv a hétvégére?
   -Háát...apummal vagyok otthon, és talán elmegyünk vasárnap moziba. Általában ez a vasárnapi tevékenység.
   -Értem.
   -És mit vettél?
   -Háát....az igazság az, hoogy......ezt hétfőn akartam oda adni, de mivel találkozunk szeretném minél hamarabb ha megkapnád.-mutattam neki a szatyort.
   -Az enyém?-mutatott magára.
   -Aham! Hogy sokat segítettél, meg hogy elviselsz, egy kis ajándék!
   -Juuuuj! Kösziiiii.-ölelt át.-De nem kellet volna, hisz barátok vagyunk.
   -Azért csak fogad el!-adtam neki oda.
 Viola megfogta a kis szatyort, majd belekukkantott. Elmosolyodott, és kivette a kicsi kulcstartót. Egy cuki kis pandát ábrázolt.
   -Jaaj, köszönöm! Nagyon aranyos. -mosolygott.
   -Nincs mit.-öleltem meg.
   -De jó lett volna ha előre beszéltünk volna időpontot.
   -Ja, jó lett volna.
Még beszéltünk pár szót, majd mondta, hogy be kell vásárolnia, és elköszöntünk egymástól. Megint ott álltam egyedül, és inkább felhúztam a kapucnim. Baktattam egy kicsit, majd egy "Stop" táblánál megálltam, és vártam, hogy zöld legyen a kisembert ábrázoló lámpa. Csak bámultam azt a kis lámpát, majd arra lettem figyelmes, hogy valaki lerántja rólam a kapucnit.
   -HÉ!-fordultam meg, mire az magához rántott.-H...Hé....
   -Csáó, Deszka.-hallottam meg Castiel hangját.
 Felnéztem rá, mire az vigyorogva fogott 1 kézzel. A másik kezében 1 pórázt fogott, ami egy hatalmas kutyára volt kötve.
   -Szállj, már le arról, hogy mindent lerántasz ami a fejemen van! Múltkor a sapkám, most meg a kapucni?
   -Nyugi! Csak meg akartam bizonyosodni.-vigyorgott.-Mi járatban, Madárka? Gyere.-húzott közben magával.
   -Hé! Nem kell húznod, megyek magamtól is!-rántottam ki a kezem, amikor átértünk a járdán.
 Castiel "pici" kutyája elkezdett morogni rám, mire megtorpantam.
   -Jól van nem húzlak. De akkor gyere!
   -J...Jó...
   -Na mi van, beijedtél, Démontól?
   -Egy...kicsit....Harap?
   -Ha azt mondom, igen. Szóval, jössz, vagy lesz pár kutya harapásod.
   -Mit keresel itt amúgy?
   -Én kérdeztem először. Szóval, mi járatban?
   -Csak unatkoztam otthon, Alexy meg a haverjaival van. És most te jössz!
   -Démon már unta magát, és kijöttünk egy kicsit. A parkba tartunk, velünk jössz?
   -Öhm....aha, csak szerzek valami kaját!
   -Miért van az, hogy ha veled a sulin kívül találkozok kajálni akarsz?
   -Mert ilyen vagyok. Parkba találkozunk úgy jó?
   -Nem! Megyünk veled!
 Így kettesben, illetve hármasban elindultunk egy közeli gyors kajáldához. Egy közeli Meki-be bementem és megvettem az ebédünket. A zsákmánnyal együtt elindultunk a parkba, és leültünk egy padra. Démon egy darabig mellettünk ült, vagy feküdt, majd Castiel megszánta és elengedte hagy rohangáljon. Amint kivégeztük az ebédünket a padon ültünk és előre merengtünk. Castiel sóhajtozott, majd felállt, és elindult. Én csak bámultam utána..... *Itt hagyott volna a kutyájával?* Már készültem, hogy elmegyek, de megjelent előttem 2 db kávés pohárral. Az egyiket a kezembe dugta, majd a másikkal leült mellém. Néztem ahogy Démon rohangált, majd arra lettem figyelmes, hogy "valakinek" a tekintete átfúr.
   -Mi van?!-kérdeztem már idegesen.
   -Hm....Semmi. Csak más vagy hosszú hajjal.
   -Hee? Szebbnek találsz?-bámultam rá pajkosan.
   -Én inkább azt mondanám, hogy "eszesebbnek" nézel ki.-röhögött.
   -Szemét!-fontam  össze a kezem.
   -Szerintem pedig igazam van...-állt fel.-Nah gyere Démon!-szólt a kutyájának.
Én is felálltam, majd néztem ahogy rárakja a pórázt. Ő felnézett rám, majd kikapcsolta a pórázt a nyakából.
   -Miért kapcsoltad ki?
   -Felrakod rá?
   -Mi? Miért?
   -Csak úgy. Kíváncsi vagyok, ehhez van-e elég eszed.
   -Ch....Add azt ide!
Elvettem a pórázt, majd a kutya elé léptem. Ahogy gugoltam le a kutya elkezdett morogni, mire én megijedtem. Castiel röhögött, majd rászólt Démonra. A kutya utána mozdulatlanul ült, és várt.
  ~Itt az alkalom!~-gondoltam.
Legugoltam, majd becsatoltam a pórázt. Felállva büszke fejet vágtam, és Castiel meg megtapsolt.
   -Oké, most pedig add ide.
   -Nem vezethetem egy kicsit?
   -Biztos?-nézet kérdőn.
   -Persze! Kutyát bárki tudd sétáltatni, és elég okosnak látszik, így nem lesz baj.
Castiel megvakarta az állát, majd rábólintott, és mondta a kutyának hogy mehetünk.
Ahogy elindultunk minden simán ment, majd egyszer hátra nézett a blöki, és mikor nem a gazdinál látta a pórázt, szinte meghülyült! A nyugodt sétából pedig rohanás lett. Démon csak úgy húzott maga után, és nem bírtam megállni. Körbe-körbe rohant, majd a kimerültségtől is, meg mivel kigáncsoltam saját magam, elestem. Ahogy feküdtem fájdalmat éreztem az oldalamban és a lábamban is. Nehezen felültem, majd a Vörit pillantottam meg ahogy közeledik a hülye kutyájával.
   -Te sétáltatások királya!-röhögött ki.
   -Nagyon vicces....-próbáltam felállni, de fenékre estem.
   -Minden rendben?
   -Úgy látszik?-fogtam a térdem.
   -Mutasd!
   -Nem vészes hagyjad!
   -De. Hagy nézzem meg.
Addig erősködött, míg levettem a kezem a térdemről.

   -Ch...Aú.....-mondtam fájdalmasan mikor a térdemre néztem.
Castiel nem mondott semmit, csak végig húzta az ujját a sebemen keresztül. Én fel szisszentem, és csak bámultam rá.
   -C...Castiel..?-nem szólt semmit, csak az ujján lévő vért figyelte, majd bekapva az ujját lenyalta róla.
Hirtelen furcsa lett, mert rám se nézett, és amelyik kezemmel letakartam a sebem megragadta.
   -Héé....Ez fáj!
   -Édes!-jött alig halhatóan tőle, majd megnyalta a kezem.
   -E...eresz el!
   -El ereszteni? Hülye lennék!-nézett rám vigyorogva, és a szürke szemeiből rubint vörös lett.
 Csak vigyorgott, miközben a kezemet szorongatta, és a szembe nézett. Castiel felállt, de egy pillanatra se engedte el a csuklóm, majd felrántott engem is.
   -Gyere!-parancsolt rám, és húzott magával.
A parkot pechemre fák veszik körül és nem kellet sokáig mennünk, hogy sötétebb legyen, és ne vegyenek észre. Neki szorított egy fának, és a földet bámulta. Nagyokat lélegzett, és nyelt néha. A lélegzése olyan volt mint aki mindjárt megfullad...
   -Mi..minden rendben?-kérdeztem félve.
   -Rendben? Most már igen!-nézett rám.
Az arca nyúzott, és ideges volt. Mint aki küzd magával is de nem tudja mi ellen.
   -Eresz el....kérlek....-néztem a szemébe.-Vagy...miért vagy furcsa? Talán......?-tettem a kezem az arcára.
Ő egy gyors mozdulattal megfogta a kezem a csuklómnál és a szájához vette, majd nyalt egyet rajta és belém harapott. A hirtelen fájdalom ismerős volt, de mégis más. Minden egyes kortyot halva, fájdalmasabbá tette a pillanatot.
   -Még!-engedte el a kezem majd  a gallérom elhúzva a nyakamba nyalt.
   -Ne.....Kérlek!-próbáltam ellökni.
   -Saj....nálom...-hallottam egy gyenge megviselt hangon tőle.
Belemarkolt a hajamba és hátra húzta, majd bele harapott a nyakamba is.

 Inkább becsuktam a szemem és a fogaimat is össze szorítottam. Minden egyes korty hangosabb volt, és fájdalmasabb. A vér ahogy csurgott végig a nyakamon.....csiklandozott, és hűvösebbnek is éreztem a levegőt. Könnyeket nyeltem vissza és próbáltam terelni a gondolatom, de csak Castielre tudtam gondolni.
    -Ca....Castiel....ez..nekem sok...lesz......-mondtam szédülve.
 Nem válaszolt semmit, csak még szorosabban fogott, mint aki tudja, hogy össze esnék. és csak ivott tovább. *Miért kerülök mindig ilyen helyzetbe?*-járt a fejemben. Fél szemel felnéztem a fákra, majd a lógatott karjaimmal belekapaszkodtam a dzsekiébe. Ő megállt az ivással, de nem vette el a fejét a nyakamtól. Ahogy kihúzta a fogait meg könnyebülés ért, de mégis remegtem egész testemmel. Megnyalta párszor még a nyakam, és elhajolt, majd a mellkasomra hajolt. Bele kapaszkodott a felsőmbe, és csak a lihegését lehetett hallani. Nem sokára felegyenesedett, és a szemembe nézett. Az ajkán piroslott a vérem, ami végig csurgott az állán.
    -Édes.......-nézett lehangoltan, majd lehajtotta a fejét.-Fuss!
    -Mi?
    -FUSS! Rohanj....gyorsan.....Ez nem volt elég.....A szomj bármikor előkergetheti.....Rohanj innen még tudsz....Lehet később nem lesz rá alkalmad.
  Ijedten hallgattam, majd szófogadóan rohanni kezdtem ahogy csak bírtam. A kapucnimat felhúztam, és szédülve rohantam ki az erdőből, majd tovább a haza vezető úton. A fájdalom, amit a nyakamban éreztem szédített... Neki mentem néha az embereknek, de egy pillanatra se álltam meg. Rohanás közben ismét csak kérdések kavarogtak a fejemben. *Mi lelte? Mi történt? Nem az a Castiel volt aki eddig.... Mi fog történni ha kijön a fák közül? Bántani fog másokat is? Ki fog derülni, hogy ő egy vámpír?* Lépteim lassultak, és nem tudtam mit tegyek. Felelősnek éreztem magam....Csak álltam egy helyben, és lehajtottam a fejem. *Mit tegyek....?* A lábam bizsergett, és a sebtől véres lett egy kicsit a nadrágom széle, ahol elszakadt.
    -Mit.....tegyek?-kérdeztem halkan magamtól.
    -Meg vagy, Nina!-karoltak át hátulról.
 Castiel volt az. A hangja lágyan hangzott, amit még nem hallottam tőle, és ettől megrémültem. Pár könnycsepp csordult le az arcomon a félelemtől.
    -C....Castiel?-kérdeztem biztosékul.
    -Nem ismered meg a hangom?-hallani lehetett hogy elvigyorog...
    -Ez nem Castiel!-könnyeztem még jobban.
 *Futnom kellet volna....Én szamár.....Most majd megiszom a levét....*
    -Még nem fejeztük be! Nem illik elrohanni, valaminek a közepén.
 A fogaimat kocogtattam, és szólni nem bírtam nem, hogy mozogni. Csak bámultam előre, és a pulcsim ujját húzogattam.
    -Nos... Hol tartottunk?-húzta le a fejemről a kapucnit.
 Közelebb hajolt, majd harapni akart. Össze szorítottam a szemem, és reménykedtem. *Valaki....*
    -Ereszd el!-jött egy számomra ismeretlen hang.
    -Hallgass rá, különben kisütöm az agyad!-hallatszott Alexy hangja.
Castiel hátra pillantott, és én fordultam ahogy csak bírtam. Alexy, Castiel mögött volt és elég idegesnek látszott.
    -Megint balhé van?-tolta fel a szemüvegét egy újabb idegen.
    -Úgy látszik az kifejlesztett vámpír szomjas.-lépet közelebb a 3.idegen.
Alexyvel együtt 4-en vettek körbe minket, és egyiket se ismertem. Castiel csak körbe nézet, majd vett egy mély lélegzetet. Alexy, Castiel mögött volt, a fekete hajú a fejét dörzsölte, a szemüveges a szemüvegét fogta, és a szőke pedig gugolt.
    -Ugyan skacok, mi a hézag? Mi csak sétálgattunk.-szorított Castiel.
    -Nekem nem úgy tűnik.-húzta el a szöszi a száját.
    -Talán neked kéne szemüveg.
    -Az ifjú hölgyeknek az arca általában sápadt szokott lenni, ha sétálgatnak?-kérdezte a szemüveges.
    -Ha vámpírral van igen!-vigyorgott a fekete.
    -Simon. Fogd be!-jött Alexy hangja.
    -Nimáá. Ideges a csóka.-vigyorgott ezek szerint Simon.-Lehet jó bulinak nézünk elébe.
    -Nem mondom még egyszer Vöröske, ereszd el Ninát.
    -Pedig azt hittem, aki kapja.....-kezdte Castiel.-marja!-vigyorgott, majd egy a karomba mart, és megnyalta a nyakam. Egy kisebb sikolyt adtam ki, és egy újabb könnycsepp gördült le az arcomon. Castiel kezdett elengedni, és Alexy meg neki rohant. Én térdre estem, és mielőtt az aszfaltot lefejeltem volna, a szöszi elkapott.
    -Hali!-vigyorgott.
Castiel futásnak eredt, de a szemüveges előtte volt, és levéve a szemüvegét, a kék szemei sárgák lettek, és egy kígyóknál jellemző csík jelent meg benne, majd a kabát újából több kígyó repült Castiel felé. A "csihi-puhiból" ennyit láttam mert a szöszi felvett és elkezdett rohanni a házunkhoz. Amint beért velem lerakott és azt mondta maradjak itt. Egy helyben állva, megint az ajtót bámultam, majd a kanapéig elmentem és elé ültem és a fejem fogva zokogni kezdtem ismét mint egy pisis.

 Nem figyeltem mennyi az idő, nem törődtem a körülöttem történő dolgokkal, csak sírtam.
 *Hogy ismerhettem valakit ennyire félre?* Féltem, és nem tudtam semmit se tenni. Úgy 1 óra múlva Alexy hazajött, és még hallottam, hogy a haverjaival beszél az ajtó előtt, de már csak ő jött be. Benézett a nappaliba, és mivel megtalált bejött.
    -Mi van veled?-kérdezte, majd letérdelt.
    -Én....én....
    -Annyi baj van veled!-tette a kezét a fejemre.-Kigondolta volna.
    -Alexy, én.....-néztem rá könnyekkel teli szemmel.
    -Nálad a séta azt jelenti, hogy elmész és Castiellel találkozol?
    -Nem! Véletlenül futottunk össze!
    -És miért voltál vele, ha csak össze futottatok?
    -Mert....mert....-én magam se tudom, hogy miért vagyok vele mostanság..
    -Pedig megmondtam, hogy veszélyes... Nem értem, miért nem fogadsz szót soha.
    -Mert.....én is szabad vagyok!
    -Ezzel azt mondod, hogy bármit megtehetsz? Ez igaz. De amiket döntesz mind rosszak.
    -Ez nem igaz.
    -Istenem Nina! Ez volt az első heted, mégis egy listányi baj volt veled! Mihez kezdjek annak érdekében, hogy ne legyen veled balhé? Zárjalak ketrecbe?
Ezen elmosolyodtam,mert eszembe jutott egy anime. Alexy is mosolyogni kezdett, majd magához húzott és szorosan megölelt. Mikor felkeltünk én elmentem a fürdőszobába, és levetkőztem, hogy lássam a nyakam, és az oldalam. Az oldalamon 3 karcolás volt, a nyakamon meg a harapás nyoma. Elhúztam a szám, majd lezuhanyoztam inkább. Néha még beszélgettem Alexyvel, de este filmezni mentem. A film közben elálmosodtam, így inkább kikapcsoltam és lefeküdtem aludni. A plüss Hello Kitty-m szorítva magamhoz forgolódtam, de csak az erdős jelenet volt a fejemben, meg az a kis szócska tőle: "Sajnálom..." Miért mondta vajon? Valami nem 100-as vele, vagy körülötte, és ha bele is döglök, de kiderítem. Le kell küzdenem a félelmeimet vele és az iskolával kapcsolatban.
    -Meg erősödöm!-mondogattam míg el nem aludtam.

12.fejezet

    Érdekes egyének...



   Castiellel csak röhögtünk, és még így is bökdöstük egymást. Viktornak kidagadt egy ér a fején, és idegesen masszírozta az orrnyergét, miután elengedett minket.
   -Istenem, hogy én miért vagyok ennyi idiótával körbevéve?! Minek lettem tanár.....-kérdezte szerintem magától, de kapott rá választ.
   -Most tanár úr miért?-kérdezte Makoto.
   -Makoto, megkérlek, hogy fogd be, mert nincs kedvem hozzád.
   -De nekünk hiányozna! Nagyon szeretjük a tanár urat! Ne hagyjon itt minket.-mondta vigyorogva, majd kiskutya fejet vágott.
 Castiellel majd meg szakadtunk a röhögéstől. Nekem még a könnyem is folyt, majd a tanár ideges tekintetét elnézve befogtuk és inkább leültünk. Még valamennyire remegett a vállam, és a könnyem is folyt. Viola nem tudta hogyan nyugtasson meg, hogy ne legyek ennyire vörös.
   -Makoto....Megkérlek arra, hogy ne mutasd ki, hogy ennyire sötét vagy. Öcsém, ha nem lennél tűz-lény akkor még az éjszakánál is sötétebb lennél!
   -Az Ön szájából ez megtisztelő, egyben kicsit sértő bók is.-állapította meg Makoto.
Erre az egész osztály felröhögött, mire a kölyök értetlenül nézet körbe a tanár meg a táblába vágott egy akkorát, hogy az behorpadt...... 1 másodperc töredéke alatt bekussolt az egész osztály, és némán bámult.
    -Az órát folytatjuk amint vissza jöttem.-mondta rideg hangon, és eltorzult fejjel Viktor.
 Kiment a teremből, mi meg beszélgetni kezdtünk. Mindenki beszélt, majd a papír galacsinok is megjelentek. Violával ketten beszélgettünk, és néha elhajoltunk pár galacsintól. *Egyszer fejen találtak, hátulról tarkón pedig Castiel talált....* . Úgy 5-10 perc múlva vissza is jött a tanár, és már nem látszott annyira idegesnek. És így kezdetét vette az óra. Viktor diktált, és felolvasott. Mondott érdekességeket, és példákat. Nagyon részletes volt.....Semmit nem hagytunk ki, és minden oldalról írtunk. *kemény ez a Harc-művészet.. pedig könnyűnek tűnt.* Egész órán lediktálta az alapokat. Most a védekezést, és a gyenge pontokat beszéltük át, de a fajok gyenge pontjainál megakadtunk, mert csöngettek. Egy kis halk, mégis erős sípolású csengő van, ami már az idegeimre megy. Viktor össze csukta a könyvét.
    -Rendben. Akkor jöjjön a házi!-mindenki sóhajtozni kezdet.-Ha nem tetszik, írhattok egy 5 oldalas esszét is.-mindenki egyenesen ül csöndben.
 Viktor lediktálta a leckét is, ami 3 oldalas lett.... Miután kiment mi össze csomagolhatunk, és elindultunk a következő helységbe ami a torna terem volt...
  Amint beértünk, lepakoltunk és mi Violával elmentünk a büfébe. Ő vett magának egy vizet és snickers-t, én meg teát és kekszet és egy gumicukrot. Fizetés után még elment mosdóba, én meg addig kint megvártam. Sajnos Castiel kiszúrt, így oda jött hozzám.
    -Na, hogy-hogy nem mész be? Tán félsz, hogy valaki a nyakadba ugrik?-vigyorgott.
 A múltkori wc-s incidensnek már nyoma se maradt, mindent megjavítottak, és azóta Rosa-t se láttam.
    -Ha-haha. Nem. Inkább álldogálok most.-mondtam miközben elővettem a gumimacikat.
    -Ni-ni vettél nekem kaját?-vette ki a kezemből
    -Ne is álmodozz! Ez az enyém!-mondtam szúrós szemmel.
    -Hé, én múltkor egy egész svéd asztalra hívtalak meg, legalább viszonozhatnád valamivel!
    -Az a svéd asztal, egy pizza volt!
    -Megetted nem?
    -Jól van....Tied lehet.-szemét láda.....elveszi a gumicukromat....
 Elégedett fejjel nyitotta ki a zacsi, és vett ki belőle. Mellettem maradt és majszolta a cukromat! Egy nagy sóhaj után fogtam, és elővettem a kekszet.
    -Én azt a helyedben nem nyitnám ki nyilvánosan..-mondta Castiel, miután bekapott 3 macit.
    -Nem vagy a helyembe, és inkább edd a hülye macikat.-mondtam durcásan.
    -Jól van, de ne mond, hogy nem szóltam.
 Értetlenkedve néztem rá, majd megvonva a vállam, kinyitottam a kekszes csomagot. A folyosón, mintha egy szél vihar ment volna végig, csak úgy porzott a levegő! Felkavart mindent, és ha szoknyába lettem volna tuti mint a filmekben felment volna a szoknya.... Viszonylag köhögtem,a portól, és miután kinyitottam a szemem a barna hajú, zöld szemű fiú pitizett előttem...Asszem Ken-tin? Hatalmas boci szemekkel nézet, én meg őt bámultam olyan "Whaaat?" tekintettel.
    -Öhm......
    -Kérhetek?-nézet kutya szemekkel.
    -Mit?-értetlenkedtem.
 Csak a kezem felé bökött, amiben a keksz volt, Castiel meg röhögni kezdett.
    -Én szóltam! Máris lett egy ölebed!-röhögött tovább, mire a kutyi morogni kezdett.
    -Öhm....Bocsi, de....mi is a neved?
    -Kentin!Kentin Brooks.
    -Brooks? Van véletlenül egy öcséd?
    -Igen van!-mondta egy pillanatra se levéve a szemét a kekszről.
 Csak a kekszet bámulta, és úgy válaszolt, mint akit nem is érdekel elmond mindent, csak adj neki kaját. Elég érdekes volt, így egyik kezemből a másikba vettem a kekszet, majd vissza. Egész végig arra mozgatta a fejét, ahova a kekszes csomagot raktam. Casziel ezen elkezdett röhögni.
    -Öcsém.....Szólj mikor viszed sétálni, akkor jöhetsz velem és Démonnal!-mondta majd elindult.-Kösz a kaját, Madárka.-
    -Miért....is kérsz ebből?-kérdeztem a fiúra nézve
    -Mert imádom a kekszet!-mondta úgy, hogy szinte a nyála folyt.
    -És honnan tudtad, hogy nekem van?
    -Mikor kibontottad, a levegőbe kerülő keksznek az aromája elérződött egészen az udvarig, ami még jobban szétterjedt, és mivel erős orrom van megéreztem.
    -Waow....Bocsi szívesen adnék, de......előbb már elvették a kajámat és....
    -Nincs keksz?-fogta meg szomorúan a fülét.

 *De ÉDES!* Elhúztam a szám, majd sóhajtottam egyet. Kentin felállt, és még mindig csalódott volt.
    -Tessék!-nyújtottam felé a csomagot, had vegyen.
 Először kérdőn nézett, majd egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán.
    -Kösziiii!-ölelt át.
 Én elpirosodtam mint egy fűszer paprika, majd a kezemmel kalimpálni kezdtem. Kentin elengedett, majd még mindig mosolyogva vett egy kekszet.
    -Í...ízlik?-kérdeztem.
    -Hogy mondhatsz ilyet? A keksz az mindig finom! Nincs olyan hogy rossz vagy jó! Mindig JÓ!-mondta.
 Amint megette a kekszet vissza húzódtak a fülei. Mögöttem kinyílt az ajtó, és Viola jött ki.
    -Nina sokat vártál? Hát te Kentin?
    -Nem vártam sokat.-mondtam
    -Adott kekszet! -mutatott rám.
 Viola kicsit kuncogni kezdet.
    -Kentin, van neve is.
    -Öhm.... Neked mi is a neved?-nézett rám.
    -Nem ismered, mégis elfogadsz tőle kaját? És ha mérgezett?
    -Violaa! Én nem vagyok olyan.
    -Igazad van! Megmondod a neved?-kérdezte Kentin.
    -Nina Haraku vagyok.
    -Örvendek Nina! Köszönöm a kekszet!-mosolygott rám.
    -N...nincs mit.....Bármikor.....-erőltettem mosolyt a fejemre.
 Kentin intve egyet kirohant az udvarra.
    -Hm.......
    -Mi a baj?-kérdezte.
    -EZEK FEL ZABÁLTÁK A KAJÁMAT!-hisztiztem jogosan!
Viola csak nevettet rajtam, majd elindultunk az öltözőbe. Egy nagyon gyors átöltözés után a tesi terembe mentünk.
    -Jó napot tanár úr!-köszönt Viola. Gyorsan elakartam mellette sunnyogni, de észre vett a tanár és rám szólt.
    -Ki maga ifjú, hölgy?-kérdezte csípőre tett kézzel.
    -Én....új......
    -Ő az Új lány!-mondta Makoto.
    -Igazán? Üdvözlöm önt. Én Borisz Kuro vagyok a testnevelés tanár.
 Gyorsan végig néztem rajta és hát.....elég érdekesen festett...... Nekem egyből egy felirat jelent meg, hogy mi ő........

  Hát öhm...........*Szerintem ha nem is olvassátok el akkor is értitek mire gondolok.......*  Nekem elvörösödött a fejem, és majdnem sírni kezdtem a röhögéstől. Olyan eltorzult fejem volt, hogy arra nincsenek is szavak.
    -Megtudhatom az ön nevét, és képességét? Sajnos úgy látszik még hozzám nem jöttek el a papírjai...
    -Máris....... A nevem..... Nina Haraku.....és gondolat olvasás.....a képességem....-mondtam szüneteket hagyva nehogy elröhögjem magam.
    -Akkor Ms. Nina, kérem üljön le a padra amíg elmondom a mai feladatott.-szagolt bele a rózsájába.....
    -Azonnal...
 Gyorsan leültem Viola mellé a padra és próbáltam nem röhögni. Közben Castiel ült mögénk *lépcsős padsorok, gondolom ha meccsek vannak kilátónak elmegy.* és bökdösött, hogy mi bajom. 1 szót nem bírtam kinyögi, és már a könnyem is folyt. Gyorsan vettem 5 mély levegőt, és kifújtam magam.
    -Nos diákok, mivel van egy új lányocska, így nem adok nehéz feladatott. Csak fussanak 2x6 percet, majd kosárlabda. A csapatokat majd kiosszuk. Nyomás!-fújt bele a sípjába.
 Violával futottam és kitárgyaltuk, hogy ő ember, legalább is én kérdeztem meg. A kosár jól ment, de nem részletezném, milyet estem...... Éppen néztem a labda után, amikor nekem jött az egyik és szinte neki estem a bordásfalnak.... nagyon fájt az oldalam, de nem lett komolyabb bajom. Castiel persze jól kiröhögött, milyen béna vagyok.... Fájó oldallal öltöztem át, majd mentünk a terembe. Zsibbadt az oldalam, meg bizsergett, de nem akartam az orvosiba menni. Következő óra: Matek....MIÉRT BÜNTETSZ ISTENEM? Nehezen, de felmentünk a terembe. Mikor beértünk lepakoltam és a padra dőltem.Pár pillanat után felkaptam a fejem és megszólaltam.
    -Nekünk nő ofönk van nem?
    -De igen, miért?-kérdezte Viola.
    -Mert nekem Nataniel első nap valami pasit mondott. Asszem Mr. Feiz?
    -Mr. Freaz? Ő az A-sok osztályfőnöke. Biztos fáradt volt már és össze keverte.
    -Mi van, Deszka, a stréber elrontotta a beiratkozásod?-jött oda Castiel hozzánk, és leült a mellettem lévő padba.
 Csak éppen, hogy oldalra fordítottam a fejem, hogy lássam.
    -É...én ezt...nem nevezném....elrontásnak....-mondta félénken Viola.
    -Aham. Akkor minek nevezed, he?-nézet rá lenézően.
    -Én...izé....most mennem kell.....-azzal kirohant a teremből.
 Én kérdőn néztem utána, majd Castielre.
    -Mi van?-kérdezte.
    -Miért ment el?
    -Én tudjam?
    -Van valami vitátok?
    -Még nem vetted észre? A fél iskola vagy utál, vagy fél tőlem.-vonta meg a vállát.- Úgy látszik ő a "fél tőlem" kategóriába tartozik.
    -De miért?
    -Azért!-mondta ezt erős célzással.
 Én vettem a lapot, majd vissza dőltem a padra.
    -Mi van Deszka, csak nem fáradt vagy?
    -Nem csak fáj az oldalam....
    -Az szar.-vigyorgott.
    -Kösz.
    -Na én megyek.
    -Miért?
    -Mert a barátnőd vissza akar jönni, csak nem mer.-nézett az ajtóhoz, ahol Viola szoknyája látszott.
 Én megcsóváltam a fejem, majd Cast-ra néztem. Vigyorgott egyet, majd megveregette a vállam. *ami olyannyira fájt, hogy fel nyögtem.* Értette a célzást, és egy "bocs" kinyögése után a helyére ment, és leült. Viola is visszajött, majd lassan be is csöngettek. A matekot végig szenvedtem..... Majdnem elaludtam, de mivel a matek tanárnőnk egy hárpia *szó szerint* így Viola igyekezett ébren tartani. A többi óra ugyan így zajlott. Semmi érdekes nem történt. Írtunk, olvastunk, szabad foglalkozás *utolsó órában*. Amint kicsöngettek a 7. óráról össze pakoltunk Violával. Felálltam, majd elindultunk ki. Előre mentem az ajtóban, közben pedig beszélgettünk. Elmentünk a szekrényünkhöz, és kipakoltuk. Szerencsére egymás mellet vannak. Ahogy kivettem az utolsó könyvem fordultam meg és neki mentem egy lánynak. Én a könyvet, ő meg a macit amit tartott ejtett el.
    -Ne haragudj!-nyúltam a macijáért.
    -NE érj hozzá!-szólt rám.
Megtorpantam, és néztem ahogy lehajolt a plüssért. Felegyenesedve bírtam megnézni a lány.

 Szép lány volt, csak a szeme alatt lévő sötét karikák és a maci ijesztővé tették. *A vörös szeméről nem is beszélve*
    -Minden rendben?-törte meg a gondolat menetemet.
    -Igen.... Ne haragudj, figyelmetlen.....-kezdtem magyarázkodni.
    -Nem tőled kérdeztem! Minden rendben Teddy?-nézett a macijára.-Ez a buta lány miatt elejtettelek, és koszos lettél.-mutatta felém a macit.-Na mi az, nem kérsz bocsánatot?-kérdezte mérgesen.
    -Bo.....bocsánat.....
    -Ch.....Milyen idegesítő! Az illatod egészen furcsa, de kellemes. Eddig nem láttalak itt. Új vagy? Tisztelhetnéd az idősebbeket. Elvitte a cica a nyelved?
    -Ú...új vagyok.....-nem tudtam mit kinyögni. Ez a lány nagyon-nagyoon furcsa..
    -Mond csak....-mosolyogva közelebb hajolt, mire én neki mentem a szekrényemnek.-..milyen a vércsoportod?
    -Mi..miért?
    -Érdekes illatod van!-harapott bele az ajkaiba, és így kilátszottak az agyarai.
 Megállt bennem a vér, és elkerekedett szemmel néztem az ő vérvörös szemébe.
    -Meg engeded, hogy megkóstoljalak?-fogta meg egy hajtincsem.
 Köpni nyelni nem tudtam ismét, de most legalább időben kaptam segítséget.
    -Ne is álmodj róla!-rántott magához Castiel.-Ő az enyém!
 A lány felegyenesedett, *nem lehetett nagyobb annyira nálam* és unottan nézet Castielre.
    -Hee~? Igazán? Akkor ő lenne az a lány akit megcsapoltál, már egy párszor?
    -És ha igen?
    -Furcsa egy pár vagytok!-vigyorgott.
    -Ne beszélj hülyeségeket Ino. Tán féltékeny vagy amúgy? Vigyáz mert, Teddy elhanyagoltnak érzi majd magát! Igaz, Teddy?
    -TE NEM BESZÉLHETSZ TEDDY-HEZ!-kiabálta idegesen, majd elment mellettünk.
 Csak bámultam magam elé, közben Castiel keze ismét a vállamon pihent.
    -Bajok lesznek veled...-sóhajtott.
    -Ki....Ki volt ez a lány?
    -Hm....Ő? Ino White a neve. Ő is vámpír.-vigyorgott.-Na de inkább gyere, mert jönnek a többiek. És gondolom tömegben nem akarsz kimenni, nem igaz?!
Gyorsan beraktam a könyvet a táskámba, majd elindultunk kifelé. Egyik oldalamon Viola, másikon pedig Castiel. Csendben haladtunk, majd a parknál eszméltem fel.
    -Deszka, figyelsz?-kérdezte Castiel.
    -Mi? Ja bocsi nem hallottam.....
    -Ch....Csak nem az őrülten gondolkozol?
    -Őrült? Mármint Ino?
    -Igen. Ne törd a fejed rajta. Nem érdemes. Zűrös a suli diákjainak élete. Legalább is a felének. Közéjük tartozik ő is. Megölték az anyját, apját nem ismeri, és az egyik testvére is halott.
    -Furcsa ez az iskola.....
    -Éppen időben veszed észre! Na de én erre megyek. Nehogy eltévedj a nagy gondolkodásban!-vigyorgott.-Császtok.
 Castiel a parkot megkerülve ment, mi meg a parkba mentünk keresztül. Még egy darabig gondolkoztam a lányon, majd Violával beszélgetni kezdtem.
    -Nálatok kinek van ilyen ereje, mint neked?-kérdeztem.
    -Asszem anyukámnak volt ilyen ereje...
    -Asszed?
    -Igen. Mert anyukám meghalt, és csak az apámmal élek. Neki meg gyógyító ereje van.
    -Ne haragudj, nem tudtam....
    -Ugyan!-legyintett.-Nem tudhattad, és amúgy is még 2 éves sem lehettem mikor meghalt.
 Még mesélt egy kicsit, majd a park másik oldalánál elváltunk. Ahogy sétáltam, csak gondolkoztam. Mikor haza értem csináltam magamnak spagettit, de Alexynek is maradt. Gyorsan megírtam a leckét, majd bepakoltam. Igaz hétvége lesz, de nincs kedvem most vasárnap este megírni a leckét. Felnéztem a közösségi oldalakra, majd mivel nem történt semmi érdekes ledőltem és olvastam. Alexy úgy 17-körül jött meg, és szinte betörte az ajtót. Én a annyira unatkoztam, hogy előtte elmentem lefürödni, és hajat mosni. Már csak a hajszárítás volt, de még be volt csavarva a hajam.
    -NINA!-rohant be Alexy.
    -Mizu Alexy?-jöttem ki a hajam törölgetve.
    -Minden rendben? Hadd nézzelek!-azzal nekem esett, és átvizsgált!!! (?)
Felhúzta a pizsim úját, és a karomat, majd a lábamat, nyakamat, még a számba is belenyúlt és vizsgálta belülről.....
    -A....Alexy......-mondtam ezt széthúzott szájjal.-Engedj el.....-majd hátráltam egyet.-Áu.....Neked elmentek otthonról?
    -Megharapott?!
    -Kicsoda?!
    -Az az idegbeteg!
    -Ki?!
    -INO!
    -Nem, dehogy is....Miért harapott volna meg?
    -Mert mondták, hogy begurult, miután beszélt veletek, meg Castiel megvédett és....
    -Hé hé hé.....Lassíts! Vegyél levegőt is.....Nem bántott! Minden oké!
    -Hál' Égnek....-sóhajtott egy nagyot.
    -Nem vagy te kicsit paranoiás?
    -Az baj ha féltelek?
    -De nem történt semmi!
    -Akkor is! És ha történt volna? Nem akarom, hogy bántsanak, vagy hogy megint ne lássalak.....mert akkor én....
    -Hé hé....Nyugi itt vagyok! Nagy lány vagyok! Nem hagylak itt! Ne légy ilyen szigorú! Ígérd meg!
    -Jól van! De csak mert aggódok érted azért vagyok ilyen! Tudod?
    -Igen, igen! Csináltam spagettit, jó étvágyat!
Alexy leült enni, majd miután megszárítottam a hajam leültem vele szembe. Beszélgettünk, majd a hétvégét tervezgettük. Annyiba maradtunk, hogy lesz ahogy lesz, majd filmezünk. Még sorozatoztam egy keveset * 12 részt néztem meg, vagyis 1 animét* Majd interneteztem még egy keveset. Felnéztem facebook-ra, és 7 értesítés+ 1 üzenet várt. Molly írt, hogy jövőhéten biztos, hogy lesz. Semmi több. Unalmas volt és inkább kiléptem. Kicsit olvastam, majd a plüss Hello Kitty-met szorongatva húztam össze magamat.
 Még végig néztem a szobámon, és nem volt benne más plüss, csak ez a Hello Kitty, 1 teknős amit Alextől kaptam mikor beköltöztem, és 1 hatalmas kutya. Szinte más nem. Ahogy ezen gondolkodtam, a szemhéjamat ólom nehéznek éreztem és inkább lecsuktam. ~Hello Kitty~ ezt suttogva aludtam el.

11.fejezet

   Kusza gondolatok, majd megvilágosodás 




   -Vagy a táplálékom lehetsz még.-nyalt meg még egyszer.
   -E..Elég... Utcán vagyunk!-kaptam ki a kezem.
 A Vörös Démon csak nevetni kezdett, majd kezeit a lábára helyezte, és bámult. A szívem csak úgy vert, és vörös voltam mint aki erős paprikát evett. Gondolatok cikáztak az agyamban....."És most?" "Vajon, mit kéne csinálnom?", és még ehhez hasonlóak. És vajon mennyi az idő? Már vége a sulinak? Vagy még nem? Összezavarodva, és pirosan ültem a Vöröske mellet. Az embereket figyeltem. Valaki társaságban ment, vagy egyedül rohant. Valaki headset-tel a fülében rohant, vagy csak jegyzet füzettel a kezében. A kocsik is mentek. Hol dudáltak 1-1, de volt aki gyorsan hajtva ment, vagy éppen lassan betartva a sebességhatárt.
 Egy nagyot sóhajtottam, majd a cipőmet néztem. *Unat.....*
   -Unatkozom!-mondta a Vöröske mire rá néztem. -Erre gondoltál nem?-vettet felém egy pimasz mosolyt.
   -Igen..-mondtam ki őszintén.
   -Hé! Mi ez a lehangoltság? Ez így unalmas.
   -Miért mit vártál, hogy hazudok?
   -Igen! Unalmas vagy!-pufogott mint egy hisztis kölyök.
   -Hát így jártál. Tényleg, van órád?
   -Minek?
   -Talán időt mondani?
   -Jó van! Neked még az agyad se lehet húzni, Deszka?-vette elő a telefonját.-14:59.-mondta a képernyőt nézve.
   -Jól elment az idő.....Nem tudod hány óránk volt ma?
   -Pasz! Hé holnap már péntek lesz?
   -Azt hiszem igen..... Miért?
   -Lógunk holnap is?-vigyorgott.
   -Öhm....nekem csak a mai nap volt a lógás. De te lóghatsz egyedül!-vontam meg a vállam.
   -Pff... Csak nem te is stréber vagy?
   -Mi van?
   -Úgyaan! Nehogy azt mond, hogy olyan vagy mint a Szöszi.-röhögött.
   -Melyik "Szöszi"?
   -A könyvmoly, vagy ha jobban tetszik, a Dök-ös!-nyújtott nyelvet.
   -Én nem vagyok stréber!
   -Akkor? Mi tart vissza? Miért mennél be?
   -Mert nem akarok vissza bukni mint egyesek! 1 hónapot lógtam otthon, de most már, maximum 1-1 napokat akarok!-álltam fel.
   -Ha a bukással rám céloztál, akkor rosszul tippeltél, hiszen nem azért buktam meg mert sokat lógtam, hanem mert a banyának nem tetszett a hozzáállásom, és ki nem rúghatott.
   -Amúgy.......te...-harapdáltam a szám.
   -Hm.? Mondjad Deszka.
   -Mikor a suliba jöttél...... Már vámpír..... voltál?-hajtottam le a fejem.
 Castiel tekintete átfúródott rajtam, éreztem.... De sajnos érdekel, ki is volt az az elmebeteg az emlékeiből...
   -Mire akarsz kilyukadni?
   -Csak....arra, hogy mikor..... lettél vámpír?
   -Még mindig nem.....-és itt leeset neki, miért kérdezem.
   -Az emlékképekről beszélsz?-kérdezte hűvösen.
   -I...igen... De ha valami zavar ne válaszolj....-kapálóztam magam előtt.
   -Ch....-fogta meg a fejét.
   -Tudod mit.....inkább hagyj....
   -Idegesítő vagy!-mondta halkan.
   -He?-csodálkoztam el.
   -Nem tartozik rád amit láttál. De nem tudom pontosan mit is láttál.-állt fel.
   -Hé, én csak.....tudod....téged.....nem...-kerestem a szavakat.
   -Ha arra akarsz kérdezni, hogy kinek a kísérleti alanya lettem, akkor arra várhatsz Madárkám, hogy beköpjem neked.-tornyosult felettem mogorva tekintettel.

 Csak meredtem rá boci szemekkel, és egy nagyot nyeltem. Úgy éreztem, itt lenne az idő nyúl cipőt húzni, és haza menni.

   -É...értem..Akkor hagyjuk is. Oh.... már ennyi az idő?! Nekem mennem kell.....-néztem a karomra amin, nem volt óra, így szőr óra bőrpercet mutatott..-Jó volt veled Castiel, a legközelebbi viszont látásra!-búcsúzkodtam matrózosan, és intettem egyet. Sarkon fordultam és indultam is, de elkapta a csuklóm, és vissza húzott. Vissza húzott, egészen addig, míg hozzá nem simultam és mindkét kezem lebírta fogni. A szívverésem ismét csak úgy zakatolt, és elpirultam. A kezeit átfonta a derekamnál, így még közelebb került hozzám, és szorosan fogta a két kezemet is. A lélegzetét éreztem ahogy a vállamra rakja az állát. Huncut mosollyal az arcán bámult rám, én meg össze szorítottam a szemeim.

   -C...Castiel elengednél?! E...ez nem vicces....

   -No, mi lett a "Vöröskével", Madárkám?-húzta még nagyobbra azt az idegesítő mosolyát.-Amúgy ki mondta, hogy viccelek? Nézd csak meg, így olyanok vagyunk, mint egy szerelmespár.-mondta pöszítve az utolsó szót. Ettől nekem felállt a szőr a hátamon, és hányingerem lett.

   -Most....most mi bajod? Miért csinálod ezt?-kérdeztem remegő hangon.

   -Csak nem szeretem ha a múltamról kérdeznek, főleg nem ha azzal a bizonyos "személy" után érdeklődnek.

   -Ezt felírom a notesom-ba, hogy többet ne kérdezzek róla....

   -Úgy is kérdezősködnél! Mert kíváncsi Madárka vagy.

   -Mostantól a "Madárka" a becenevem?

   -Ha a "Deszka" nem illik ilyen beszélgetésbe, akkor majd mindig Madárkának hívlak.

   -CSAK AZT NE!-ordítottam.

Talán egy picit a kelleténél hangosabban, mivel sokan megálltak, és ránk néztek. Castiel belefúrta a vállamba a fejét, és éreztem, hogy remeg a röhögéstől... *Hogy én ezt egyszer tényleg kinyírom.....*

 Ő csak röhögött, és élvezte ezt a szitut ami nekem meg nagyon kényelmetlen volt....

   -Tudod, nagyon bosszantó vagy, és idegesítesz!-sütöttem le a szemem.

   -Pe....pedig én nagyon élvezem!-folyt a könnye a röhögéstől. -Soha nem volt könnyű valakit, ennyire égetni.

   -Olyan köcsög vagy néha.....

   -Ha ha ha. Valld be, hogy igazából ezt nagyon élvezed.

   -Te meg vagy hülyülve! Soha!

   -Ha kimondod elengedlek.

   -Azt hiszed, hogy én valamilyen szadista állat vagyok?

   -Nem mondanak annak, Madárka.

   -Na azért.

   -Állat semmi képen nem vagy.-nyújtott nyelvet.

   -E-resz-el! 

   -Biztos, hogy elengedjelek?

   -IGEN!-néztem rá.

   -Háát.....akkor egy pillanat.

   -Tényleg elengedsz?

   -Igen, de csak ez után.-nyalt bele a nyakamba, mire nekem paradicsom piros lett a fejem.

Ledermedve álltam, és ő elengedett. Egy helyben álltam, és csak magam elé bámultam pirosan. Castiel félkézzel átkarolt és még mindig mögöttem volt.

Csak álltunk így, és nem tudtam éppen gondolkodni... De a csendet ő törte meg.

   -Miért maradtál a társaságomban?

   -H...hogy mi?

   -Félsz tőlem, nem azt mondtad korábban?

   -D...de....

   -Akkor miért maradtál mellettem azután, hogy meghívtalak?

   -Me...mert kíváncsi is vagyok... Igaz, hogy félek, vagy féltem tőled, de már az első napomon megakartalak ismerni. Mikor neked mentem, és mikor behúztál a terembe. Idegesítőnek is találtalak, de inkább az fogott el, hogy lázadó vagy.....Az ilyen típusú embereket én mindig is vonzottam, és azért velük jobban éreztem magam. Most gondolhatod azt, hogy "ennek nincsen értelme..", dee akármennyire mondának nekem, hogy kerüljelek el, nem sikerülne. Pont ezért, mert hasonlítasz valakire aki fontos nekem, és ő is mindig felelőtlen volt. A veszélynek élt, és folyton magát dicsőítette.

   -Hasonlítok valakidre, he?-a hangjában hallatszott egy kis gúny, mint amikor a a kislányok kibeszélik ki tetszik neki, és akkor az egyik felkiált, hogy "neked ő tetszik!?".

   -Ne gondolj rosszra Répácska!-nevettem el magam.

Castiel levette a kezét a vállamról, és nekem meg normális lett a pulzusom. Mind a ketten mosolyogtunk, majd Répácska felajánlotta, hogy haza kísér. Haza felé beszélgettünk, és néha egymásnak estünk. *ne gondoljatok rosszra, csak olyat mondott ami nem tetszett és mint az öreg nénik szokták megcsíptem az arcát. * Haza érve egyből ráírtam Violára, és bocsánatot kértem a hisztim miatt, és elkértem az anyagot. Alexy is hazaért lassan, és főztem forrócsokit. Leültünk az asztalhoz, és beszélgettünk. Mesélt a napjáról, meg, hogy valamilyen farkaskölyök levette ma a pólóját, ő meg szinte elájult......Szóval Alexynek remek napja volt... Meséltem egy kicsit én is a napomról, de mikor őszintén mondtam, hogy találkoztam Castiellel picit elhúzogatta a száját. Nem lehet mindenkinek jó véleménye, ezért nem is törődtem vele. Elmentem és vettem egy jó forró fürdőt, és hajat is mostam. Most csak simán megszárítottam a hajam,és befeküdtem az ágyba. Alexy még tett-vett a konyhába, de nem sokáig figyeltem, mert el is aludtam.

*Másnap már az iskola előtt:

Reggel kómás voltam, de suliig már felfrissültem ha lehet így mondani. Most nem lett annyira göndör a hajam, inkább egyenesnek mondhatnánk. Öltözék az Kirás lett. Fekete szakadt nadrág, egy top, és rá egy fehér pulcsi. Hozzá egy fűzős bakancs. Alexyvel sétáltam be megint, és beérve különváltunk. Én oda mentem Violá-hoz, és bocsánatot kértem tőle még 5x. Viola csak átölelt, mosolygott. Kisebb csoportokat alkottak a folyosón a diákok, és beszélgettek mint mi. 1-2 perc múlva hozzánk csapódott Makoto. Nagyon pattogott, és azt kérdezte tegnap miért nem voltam. Én csak mosolyogtam, majd a folyosón átkiabált egy jól ismert hang. *aki kitalálja kekszet kap ;) *

   -Berepültél, Madárka?-kiabált felém a szekrényektől vigyorogva.

   -M..Madárka?-kérdezte Viola.

   -Ez hosszú.-vigyorogtam.

   -Elvitte a cica a nyelved, vagy félsz tőlem?-indult meg felénk.

   -Tőled?! SOHA!-nevettem.

   -Nekem nem úgy tűnik, Madárka.

   -Bebizonyítsam?-indultam el felé én is.

   -Várlak.-nyújtott nyelvet.

   -Csak nehogy megbánd Répafej.

A folyosón suttogtak, mi meg vigyorogva közelítettünk egymás felé. Valahol félúton találkoztunk is, és egymás szemébe nézve, egy pillanatra se elnézve figyeltük a másikat. Neki zsebre volt téve a keze, nekem meg össze fonva. 

   -Naa? Hiányoztam, Madárka?

   -Ha tudnád mennyire megvoltam nélküled.

   -O-ho-ho? Igazán? Biztos?-nézet kérdőn.

Nekem lement a mosoly a számról és komolyan néztem.

   -Még nem beszéltük meg az árat igaz?-kérdezte.

   -Milyen "árat"?

   -Annak az ebédnek az árát amit kicsaltál tőlem.

   -Kicsaltam?-eset le az állam.

   -Igen. Megrebegtetted a pilláid, és elakartál csábítani. Persze, ha már valaki annyira próbálkozott mint te, az megérdemel néha egy kis kényeztetést.

   -Aha. És ezt tőled kaptam, Répácska?

   -Kitől mástól?

   -Mond csak, tegnap beverted a hatalmas fejedet haza felé, BlackStar?-vigyorogtam.

   -Mit mondtál?

   -Nem hallottad, BlackStar?

   -Állj, elég. Hagyd abba, Madárka.

   -És ha nem?!

   -Akkor büntetést kapsz.

   -És most ijedjek meg?

Castiel nem mondott semmit, csak megfogta az arcom és belém mart. Elég erősen csípet meg, és ezért én meg belekapaszkodtam a hajába. Ott téptük egymást mint valami két óvodás, és egyre nagyobb területen kerültek el minket. Mindenki arrébb ment, nekünk meg tűz éget a szemünkben.

   -Eres el, Piroska.-mondtam úgy hogy húzta a szám.

   -Először te..-hallatszott a hangjában, hogy fáj neki, ahogy tépem a haját. Ez pedig büszkeséggel töltött el. Szinte kiürült a folyosó, de mi nem tudtuk miért. 

   -Khm..

   -Mi van?-jött mindkettőnktől és a hang felé fordultunk. 

   -Óra van dedósok!-láttuk magunk előtt Viktort.

Mi csak értetlenül néztük, és nem eset le, hogy óra van. Viktor a könyvet közénk vágta, és Castielnek azzal vert le egy nagyot, nekem egy kokit adott. Megfogta mind a kettőnk gallérját, és befelé húzott minket a terembe. Mi a fejünk fogtuk és egymásra nézve röhögtünk össze.