Castiellel csak röhögtünk, és még így is bökdöstük egymást. Viktornak kidagadt egy ér a fején, és idegesen masszírozta az orrnyergét, miután elengedett minket.
-Istenem, hogy én miért vagyok ennyi idiótával körbevéve?! Minek lettem tanár.....-kérdezte szerintem magától, de kapott rá választ.
-Most tanár úr miért?-kérdezte Makoto.
-Makoto, megkérlek, hogy fogd be, mert nincs kedvem hozzád.
-De nekünk hiányozna! Nagyon szeretjük a tanár urat! Ne hagyjon itt minket.-mondta vigyorogva, majd kiskutya fejet vágott.
Castiellel majd meg szakadtunk a röhögéstől. Nekem még a könnyem is folyt, majd a tanár ideges tekintetét elnézve befogtuk és inkább leültünk. Még valamennyire remegett a vállam, és a könnyem is folyt. Viola nem tudta hogyan nyugtasson meg, hogy ne legyek ennyire vörös.
-Makoto....Megkérlek arra, hogy ne mutasd ki, hogy ennyire sötét vagy. Öcsém, ha nem lennél tűz-lény akkor még az éjszakánál is sötétebb lennél!
-Az Ön szájából ez megtisztelő, egyben kicsit sértő bók is.-állapította meg Makoto.
Erre az egész osztály felröhögött, mire a kölyök értetlenül nézet körbe a tanár meg a táblába vágott egy akkorát, hogy az behorpadt...... 1 másodperc töredéke alatt bekussolt az egész osztály, és némán bámult.
-Az órát folytatjuk amint vissza jöttem.-mondta rideg hangon, és eltorzult fejjel Viktor.
Kiment a teremből, mi meg beszélgetni kezdtünk. Mindenki beszélt, majd a papír galacsinok is megjelentek. Violával ketten beszélgettünk, és néha elhajoltunk pár galacsintól. *Egyszer fejen találtak, hátulról tarkón pedig Castiel talált....* . Úgy 5-10 perc múlva vissza is jött a tanár, és már nem látszott annyira idegesnek. És így kezdetét vette az óra. Viktor diktált, és felolvasott. Mondott érdekességeket, és példákat. Nagyon részletes volt.....Semmit nem hagytunk ki, és minden oldalról írtunk. *kemény ez a Harc-művészet.. pedig könnyűnek tűnt.* Egész órán lediktálta az alapokat. Most a védekezést, és a gyenge pontokat beszéltük át, de a fajok gyenge pontjainál megakadtunk, mert csöngettek. Egy kis halk, mégis erős sípolású csengő van, ami már az idegeimre megy. Viktor össze csukta a könyvét.
-Rendben. Akkor jöjjön a házi!-mindenki sóhajtozni kezdet.-Ha nem tetszik, írhattok egy 5 oldalas esszét is.-mindenki egyenesen ül csöndben.
Viktor lediktálta a leckét is, ami 3 oldalas lett.... Miután kiment mi össze csomagolhatunk, és elindultunk a következő helységbe ami a torna terem volt...
Amint beértünk, lepakoltunk és mi Violával elmentünk a büfébe. Ő vett magának egy vizet és snickers-t, én meg teát és kekszet és egy gumicukrot. Fizetés után még elment mosdóba, én meg addig kint megvártam. Sajnos Castiel kiszúrt, így oda jött hozzám.
-Na, hogy-hogy nem mész be? Tán félsz, hogy valaki a nyakadba ugrik?-vigyorgott.
A múltkori wc-s incidensnek már nyoma se maradt, mindent megjavítottak, és azóta Rosa-t se láttam.
-Ha-haha. Nem. Inkább álldogálok most.-mondtam miközben elővettem a gumimacikat.
-Ni-ni vettél nekem kaját?-vette ki a kezemből
-Ne is álmodozz! Ez az enyém!-mondtam szúrós szemmel.
-Hé, én múltkor egy egész svéd asztalra hívtalak meg, legalább viszonozhatnád valamivel!
-Az a svéd asztal, egy pizza volt!
-Megetted nem?
-Jól van....Tied lehet.-szemét láda.....elveszi a gumicukromat....
Elégedett fejjel nyitotta ki a zacsi, és vett ki belőle. Mellettem maradt és majszolta a cukromat! Egy nagy sóhaj után fogtam, és elővettem a kekszet.
-Én azt a helyedben nem nyitnám ki nyilvánosan..-mondta Castiel, miután bekapott 3 macit.
-Nem vagy a helyembe, és inkább edd a hülye macikat.-mondtam durcásan.
-Jól van, de ne mond, hogy nem szóltam.
Értetlenkedve néztem rá, majd megvonva a vállam, kinyitottam a kekszes csomagot. A folyosón, mintha egy szél vihar ment volna végig, csak úgy porzott a levegő! Felkavart mindent, és ha szoknyába lettem volna tuti mint a filmekben felment volna a szoknya.... Viszonylag köhögtem,a portól, és miután kinyitottam a szemem a barna hajú, zöld szemű fiú pitizett előttem...Asszem Ken-tin? Hatalmas boci szemekkel nézet, én meg őt bámultam olyan "Whaaat?" tekintettel.
-Öhm......
-Kérhetek?-nézet kutya szemekkel.
-Mit?-értetlenkedtem.
Csak a kezem felé bökött, amiben a keksz volt, Castiel meg röhögni kezdett.
-Én szóltam! Máris lett egy ölebed!-röhögött tovább, mire a kutyi morogni kezdett.
-Öhm....Bocsi, de....mi is a neved?
-Kentin!Kentin Brooks.
-Brooks? Van véletlenül egy öcséd?
-Igen van!-mondta egy pillanatra se levéve a szemét a kekszről.
Csak a kekszet bámulta, és úgy válaszolt, mint akit nem is érdekel elmond mindent, csak adj neki kaját. Elég érdekes volt, így egyik kezemből a másikba vettem a kekszet, majd vissza. Egész végig arra mozgatta a fejét, ahova a kekszes csomagot raktam. Casziel ezen elkezdett röhögni.
-Öcsém.....Szólj mikor viszed sétálni, akkor jöhetsz velem és Démonnal!-mondta majd elindult.-Kösz a kaját, Madárka.-
-Miért....is kérsz ebből?-kérdeztem a fiúra nézve
-Mert imádom a kekszet!-mondta úgy, hogy szinte a nyála folyt.
-És honnan tudtad, hogy nekem van?
-Mikor kibontottad, a levegőbe kerülő keksznek az aromája elérződött egészen az udvarig, ami még jobban szétterjedt, és mivel erős orrom van megéreztem.
-Waow....Bocsi szívesen adnék, de......előbb már elvették a kajámat és....
-Nincs keksz?-fogta meg szomorúan a fülét.
*De ÉDES!* Elhúztam a szám, majd sóhajtottam egyet. Kentin felállt, és még mindig csalódott volt.
-Tessék!-nyújtottam felé a csomagot, had vegyen.
Először kérdőn nézett, majd egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán.
-Kösziiii!-ölelt át.
Én elpirosodtam mint egy fűszer paprika, majd a kezemmel kalimpálni kezdtem. Kentin elengedett, majd még mindig mosolyogva vett egy kekszet.
-Í...ízlik?-kérdeztem.
-Hogy mondhatsz ilyet? A keksz az mindig finom! Nincs olyan hogy rossz vagy jó! Mindig JÓ!-mondta.
Amint megette a kekszet vissza húzódtak a fülei. Mögöttem kinyílt az ajtó, és Viola jött ki.
-Nina sokat vártál? Hát te Kentin?
-Nem vártam sokat.-mondtam
-Adott kekszet! -mutatott rám.
Viola kicsit kuncogni kezdet.
-Kentin, van neve is.
-Öhm.... Neked mi is a neved?-nézett rám.
-Nem ismered, mégis elfogadsz tőle kaját? És ha mérgezett?
-Violaa! Én nem vagyok olyan.
-Igazad van! Megmondod a neved?-kérdezte Kentin.
-Nina Haraku vagyok.
-Örvendek Nina! Köszönöm a kekszet!-mosolygott rám.
-N...nincs mit.....Bármikor.....-erőltettem mosolyt a fejemre.
Kentin intve egyet kirohant az udvarra.
-Hm.......
-Mi a baj?-kérdezte.
-EZEK FEL ZABÁLTÁK A KAJÁMAT!-hisztiztem jogosan!
Viola csak nevettet rajtam, majd elindultunk az öltözőbe. Egy nagyon gyors átöltözés után a tesi terembe mentünk.
-Jó napot tanár úr!-köszönt Viola. Gyorsan elakartam mellette sunnyogni, de észre vett a tanár és rám szólt.
-Ki maga ifjú, hölgy?-kérdezte csípőre tett kézzel.
-Én....új......
-Ő az Új lány!-mondta Makoto.
-Igazán? Üdvözlöm önt. Én Borisz Kuro vagyok a testnevelés tanár.
Gyorsan végig néztem rajta és hát.....elég érdekesen festett...... Nekem egyből egy felirat jelent meg, hogy mi ő........
Hát öhm...........*Szerintem ha nem is olvassátok el akkor is értitek mire gondolok.......* Nekem elvörösödött a fejem, és majdnem sírni kezdtem a röhögéstől. Olyan eltorzult fejem volt, hogy arra nincsenek is szavak.
-Megtudhatom az ön nevét, és képességét? Sajnos úgy látszik még hozzám nem jöttek el a papírjai...
-Máris....... A nevem..... Nina Haraku.....és gondolat olvasás.....a képességem....-mondtam szüneteket hagyva nehogy elröhögjem magam.
-Akkor Ms. Nina, kérem üljön le a padra amíg elmondom a mai feladatott.-szagolt bele a rózsájába.....
-Azonnal...
Gyorsan leültem Viola mellé a padra és próbáltam nem röhögni. Közben Castiel ült mögénk *lépcsős padsorok, gondolom ha meccsek vannak kilátónak elmegy.* és bökdösött, hogy mi bajom. 1 szót nem bírtam kinyögi, és már a könnyem is folyt. Gyorsan vettem 5 mély levegőt, és kifújtam magam.
-Nos diákok, mivel van egy új lányocska, így nem adok nehéz feladatott. Csak fussanak 2x6 percet, majd kosárlabda. A csapatokat majd kiosszuk. Nyomás!-fújt bele a sípjába.
Violával futottam és kitárgyaltuk, hogy ő ember, legalább is én kérdeztem meg. A kosár jól ment, de nem részletezném, milyet estem...... Éppen néztem a labda után, amikor nekem jött az egyik és szinte neki estem a bordásfalnak.... nagyon fájt az oldalam, de nem lett komolyabb bajom. Castiel persze jól kiröhögött, milyen béna vagyok.... Fájó oldallal öltöztem át, majd mentünk a terembe. Zsibbadt az oldalam, meg bizsergett, de nem akartam az orvosiba menni. Következő óra: Matek....MIÉRT BÜNTETSZ ISTENEM? Nehezen, de felmentünk a terembe. Mikor beértünk lepakoltam és a padra dőltem.Pár pillanat után felkaptam a fejem és megszólaltam.
-Nekünk nő ofönk van nem?
-De igen, miért?-kérdezte Viola.
-Mert nekem Nataniel első nap valami pasit mondott. Asszem Mr. Feiz?
-Mr. Freaz? Ő az A-sok osztályfőnöke. Biztos fáradt volt már és össze keverte.
-Mi van, Deszka, a stréber elrontotta a beiratkozásod?-jött oda Castiel hozzánk, és leült a mellettem lévő padba.
Csak éppen, hogy oldalra fordítottam a fejem, hogy lássam.
-É...én ezt...nem nevezném....elrontásnak....-mondta félénken Viola.
-Aham. Akkor minek nevezed, he?-nézet rá lenézően.
-Én...izé....most mennem kell.....-azzal kirohant a teremből.
Én kérdőn néztem utána, majd Castielre.
-Mi van?-kérdezte.
-Miért ment el?
-Én tudjam?
-Van valami vitátok?
-Még nem vetted észre? A fél iskola vagy utál, vagy fél tőlem.-vonta meg a vállát.- Úgy látszik ő a "fél tőlem" kategóriába tartozik.
-De miért?
-Azért!-mondta ezt erős célzással.
Én vettem a lapot, majd vissza dőltem a padra.
-Mi van Deszka, csak nem fáradt vagy?
-Nem csak fáj az oldalam....
-Az szar.-vigyorgott.
-Kösz.
-Na én megyek.
-Miért?
-Mert a barátnőd vissza akar jönni, csak nem mer.-nézett az ajtóhoz, ahol Viola szoknyája látszott.
Én megcsóváltam a fejem, majd Cast-ra néztem. Vigyorgott egyet, majd megveregette a vállam. *ami olyannyira fájt, hogy fel nyögtem.* Értette a célzást, és egy "bocs" kinyögése után a helyére ment, és leült. Viola is visszajött, majd lassan be is csöngettek. A matekot végig szenvedtem..... Majdnem elaludtam, de mivel a matek tanárnőnk egy hárpia *szó szerint* így Viola igyekezett ébren tartani. A többi óra ugyan így zajlott. Semmi érdekes nem történt. Írtunk, olvastunk, szabad foglalkozás *utolsó órában*. Amint kicsöngettek a 7. óráról össze pakoltunk Violával. Felálltam, majd elindultunk ki. Előre mentem az ajtóban, közben pedig beszélgettünk. Elmentünk a szekrényünkhöz, és kipakoltuk. Szerencsére egymás mellet vannak. Ahogy kivettem az utolsó könyvem fordultam meg és neki mentem egy lánynak. Én a könyvet, ő meg a macit amit tartott ejtett el.
-Ne haragudj!-nyúltam a macijáért.
-NE érj hozzá!-szólt rám.
Megtorpantam, és néztem ahogy lehajolt a plüssért. Felegyenesedve bírtam megnézni a lány.
Szép lány volt, csak a szeme alatt lévő sötét karikák és a maci ijesztővé tették. *A vörös szeméről nem is beszélve*
-Minden rendben?-törte meg a gondolat menetemet.
-Igen.... Ne haragudj, figyelmetlen.....-kezdtem magyarázkodni.
-Nem tőled kérdeztem! Minden rendben Teddy?-nézett a macijára.-Ez a buta lány miatt elejtettelek, és koszos lettél.-mutatta felém a macit.-Na mi az, nem kérsz bocsánatot?-kérdezte mérgesen.
-Bo.....bocsánat.....
-Ch.....Milyen idegesítő! Az illatod egészen furcsa, de kellemes. Eddig nem láttalak itt. Új vagy? Tisztelhetnéd az idősebbeket. Elvitte a cica a nyelved?
-Ú...új vagyok.....-nem tudtam mit kinyögni. Ez a lány nagyon-nagyoon furcsa..
-Mond csak....-mosolyogva közelebb hajolt, mire én neki mentem a szekrényemnek.-..milyen a vércsoportod?
-Mi..miért?
-Érdekes illatod van!-harapott bele az ajkaiba, és így kilátszottak az agyarai.
Megállt bennem a vér, és elkerekedett szemmel néztem az ő vérvörös szemébe.
-Meg engeded, hogy megkóstoljalak?-fogta meg egy hajtincsem.
Köpni nyelni nem tudtam ismét, de most legalább időben kaptam segítséget.
-Ne is álmodj róla!-rántott magához Castiel.-Ő az enyém!
A lány felegyenesedett, *nem lehetett nagyobb annyira nálam* és unottan nézet Castielre.
-Hee~? Igazán? Akkor ő lenne az a lány akit megcsapoltál, már egy párszor?
-És ha igen?
-Furcsa egy pár vagytok!-vigyorgott.
-Ne beszélj hülyeségeket Ino. Tán féltékeny vagy amúgy? Vigyáz mert, Teddy elhanyagoltnak érzi majd magát! Igaz, Teddy?
-TE NEM BESZÉLHETSZ TEDDY-HEZ!-kiabálta idegesen, majd elment mellettünk.
Csak bámultam magam elé, közben Castiel keze ismét a vállamon pihent.
-Bajok lesznek veled...-sóhajtott.
-Ki....Ki volt ez a lány?
-Hm....Ő? Ino White a neve. Ő is vámpír.-vigyorgott.-Na de inkább gyere, mert jönnek a többiek. És gondolom tömegben nem akarsz kimenni, nem igaz?!
Gyorsan beraktam a könyvet a táskámba, majd elindultunk kifelé. Egyik oldalamon Viola, másikon pedig Castiel. Csendben haladtunk, majd a parknál eszméltem fel.
-Deszka, figyelsz?-kérdezte Castiel.
-Mi? Ja bocsi nem hallottam.....
-Ch....Csak nem az őrülten gondolkozol?
-Őrült? Mármint Ino?
-Igen. Ne törd a fejed rajta. Nem érdemes. Zűrös a suli diákjainak élete. Legalább is a felének. Közéjük tartozik ő is. Megölték az anyját, apját nem ismeri, és az egyik testvére is halott.
-Furcsa ez az iskola.....
-Éppen időben veszed észre! Na de én erre megyek. Nehogy eltévedj a nagy gondolkodásban!-vigyorgott.-Császtok.
Castiel a parkot megkerülve ment, mi meg a parkba mentünk keresztül. Még egy darabig gondolkoztam a lányon, majd Violával beszélgetni kezdtem.
-Nálatok kinek van ilyen ereje, mint neked?-kérdeztem.
-Asszem anyukámnak volt ilyen ereje...
-Asszed?
-Igen. Mert anyukám meghalt, és csak az apámmal élek. Neki meg gyógyító ereje van.
-Ne haragudj, nem tudtam....
-Ugyan!-legyintett.-Nem tudhattad, és amúgy is még 2 éves sem lehettem mikor meghalt.
Még mesélt egy kicsit, majd a park másik oldalánál elváltunk. Ahogy sétáltam, csak gondolkoztam. Mikor haza értem csináltam magamnak spagettit, de Alexynek is maradt. Gyorsan megírtam a leckét, majd bepakoltam. Igaz hétvége lesz, de nincs kedvem most vasárnap este megírni a leckét. Felnéztem a közösségi oldalakra, majd mivel nem történt semmi érdekes ledőltem és olvastam. Alexy úgy 17-körül jött meg, és szinte betörte az ajtót. Én a annyira unatkoztam, hogy előtte elmentem lefürödni, és hajat mosni. Már csak a hajszárítás volt, de még be volt csavarva a hajam.
-NINA!-rohant be Alexy.
-Mizu Alexy?-jöttem ki a hajam törölgetve.
-Minden rendben? Hadd nézzelek!-azzal nekem esett, és átvizsgált!!! (?)
Felhúzta a pizsim úját, és a karomat, majd a lábamat, nyakamat, még a számba is belenyúlt és vizsgálta belülről.....
-A....Alexy......-mondtam ezt széthúzott szájjal.-Engedj el.....-majd hátráltam egyet.-Áu.....Neked elmentek otthonról?
-Megharapott?!
-Kicsoda?!
-Az az idegbeteg!
-Ki?!
-INO!
-Nem, dehogy is....Miért harapott volna meg?
-Mert mondták, hogy begurult, miután beszélt veletek, meg Castiel megvédett és....
-Hé hé hé.....Lassíts! Vegyél levegőt is.....Nem bántott! Minden oké!
-Hál' Égnek....-sóhajtott egy nagyot.
-Nem vagy te kicsit paranoiás?
-Az baj ha féltelek?
-De nem történt semmi!
-Akkor is! És ha történt volna? Nem akarom, hogy bántsanak, vagy hogy megint ne lássalak.....mert akkor én....
-Hé hé....Nyugi itt vagyok! Nagy lány vagyok! Nem hagylak itt! Ne légy ilyen szigorú! Ígérd meg!
-Jól van! De csak mert aggódok érted azért vagyok ilyen! Tudod?
-Igen, igen! Csináltam spagettit, jó étvágyat!
Alexy leült enni, majd miután megszárítottam a hajam leültem vele szembe. Beszélgettünk, majd a hétvégét tervezgettük. Annyiba maradtunk, hogy lesz ahogy lesz, majd filmezünk. Még sorozatoztam egy keveset * 12 részt néztem meg, vagyis 1 animét* Majd interneteztem még egy keveset. Felnéztem facebook-ra, és 7 értesítés+ 1 üzenet várt. Molly írt, hogy jövőhéten biztos, hogy lesz. Semmi több. Unalmas volt és inkább kiléptem. Kicsit olvastam, majd a plüss Hello Kitty-met szorongatva húztam össze magamat.
Még végig néztem a szobámon, és nem volt benne más plüss, csak ez a Hello Kitty, 1 teknős amit Alextől kaptam mikor beköltöztem, és 1 hatalmas kutya. Szinte más nem. Ahogy ezen gondolkodtam, a szemhéjamat ólom nehéznek éreztem és inkább lecsuktam. ~Hello Kitty~ ezt suttogva aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése