Most az álmom nem részletezem! Legyen elég annyi, hogy fárasztó volt.
Szóval. Reggel amint felkeltem lementem Alexyhez a konyhába.Megnéztem 2 ásítás között a fali órát, ami 9:34-et mutatott. Nem vagyok nagy alvó, nekem ennyi is elég.
Szóval. Alexy a konyhában sürgött-forgott, és a kedvenc reggelimet készítette, mini hot-dogot!
Már a sütőben sültek a zsömlécskék, és a virsli meg már készen volt. *Már a lépcsőn éreztem az illatokat.*
-Hát Alexy neked szakácsnak kellene lenned!-értem be mellé a konyhába.
-Jó reggelt Nina! Úgyaaan~ nem lennék jó szakács, és amúgy is, csak a hugicámra vagyok hajlandó sütni-főzni!-jelentette ki a villával hadonászva.
-Segítek megteríteni.-jelentettem ki, majd a tányérokhoz mentem.
Megterítettem, majd mindent ami egy jóó kis hot dog-hoz kell kivettem a hűtőből. Ketchup, mustár, majonéz, sajti, és egy kis vaj, ha elfogy a virsli, de marad még zsömle. Tettem poharakat, és egy forró kancsó teát tettem az asztalra.
Alexy kihozta a sütőből a zsömlécskéket, majd a virslit. Leültem az egyik tányérhoz, és kilógó nyelvel szedni kezdtem mindenből. Amint kiszedtem mindent, és össze is raktam össze raktam a kezem.
-Itadakimasu!-mondtam.
-Asztalnál nincsenek animés szokások, megbeszéltük!-szólt rám.
-Ahj már! Akkor egy uncsi "Jó étvágyat" megfelel?
-Igen, és viszont. Amúgy látom jól aludtál.
-He?-kérdeztem tele szájjal.
-Elaludtad a hajad! Aranyos ahogy feláll.-mosolygott.
-Jóó van majd megigazítom. Amúgy mi a mai program?
-Hát, nem is tudom....Mit szeretnél?
-Fogalmam sincs.... Van valami muris hely a közelben, vagy a környéken?
-Hm....Reggeli után megtárgyaljuk.
Gyorsan megreggeliztem, majd rendbe raktam magam. A hajam nem volt vészes, könnyen ki bírtam fésülni, és az öltözékem is laza volt. Mosakodás után lementem és a nappali ajtajában megálltam. Bemértem a terepet, körbe néztem, majd mintha a szél irányt néztem volna *vagy mit* megnyaltam az ujjam és a levegőbe tettem. Minden tiszta volt, így mint egy verseny futó elhelyezkedtem, és megindultam. Egy hatalmasat vetődtem a kanapéba, ami így kb 5cm-t elcsúszott. Kényelmesen helyezkedtem, majd Alexy is bejött és felültem.
-Berendezés marad!-mondta nevetve Alexy.
-Nos, mik a lehetőségek, Kowalski?
-Ne nézz meséket, Kapitány!
-Hallgatlak.
-Nos....Öhm....nincs ötletem......
-Nee mááár! Csak van valami! Hét ágra süt a nap, és nem akarok itthon dekkolni.
-Jó-jó gondolkozom. Van talán a közelben egy vidámpark, vagy pláza, vagy csak egy séta.....vaaagy.....erdőtúra......vagy asszem van a közelben egy rom temető, ha akarod megnézhetjük.
-Ennyi??
-Nem jut eszembe más....
-Sima sétához nekem nincs kedvem....Most a vidámparkhoz sem....rom temetőnek most világos van......plázázni se akarok....
-Mindent kilőttél!
-Bocsi....De ahj....nem tudom....Nem hívtak a haverjaid sehova se? Akkor nem lennék a nyakadon.....
-Hááát......
-Hívtak?!
-Igen....De nem adtam választ....azt mondtam ma írok nekik...
-És hová mentek?
-Még nem tudom. De veled akartam lenniiii!
-Jó lenne, de nekem most nincs kedvem semmihez, és ha neked van programod, ne hagyd ki! Én is megyek majd sétálni maximum. Oké? Hívd vissza őket.
-Háát....jó... De a jövő héten akkor shoppingolni megyünk, úgy vigyáz!-vigyorgott.
Alexyvel egy túlélőpróba a shoppingolás..... De rábólintottam. Kb 10 perc múlva Alexy el is ment, én meg a folyosón álldogáltam. Nem jutott semmi, sem az eszembe. Egy darabig a tv-t kapcsolgattam, majd a laptopot nyomtam be, de semmi érdekes nem volt.... Olvasni nem volt kedvem, és anime-t is néztem tegnap. Nagyot sóhajtottam, majd átöltöztem, és a kapucnimat a fejemre húztam. Kiengedett hajjal voltam, ami ritka. Kimentem és bezártam, majd küldtem egy üzenetet Alexynek.
"Alexy, elmentem sétálni, csörögj, ha kell kulcs."
"Oki! Vigyázz magadra! :)" -ennyit írt vissza.
Zsebre tettem a kezem, majd elindultam. Csak sétáltam, és nézelődtem, nehogy eltévedjek, vagy hogy milyen helyek vannak. Ahogy kihaladtam az utcából egy elágazáshoz értem. A park felé nem akartam menni, ezért balra indultam. Arra egy kisebb üzlet sor volt, és az egy plázába gyalogoltam be. Zsebre tett kézzel, és a kapucniba érdekesen néztem ki, és a biztonsági őr egy kicsit meg is bámult. Gyorsan tovább is álltam, majd a boltok előtt sétálva bámultam az árukat. Egy kis ajándék boltba csöppentem be, és gondolkodtam vegyek-e valamit. Violának még meg akartam köszönni, hogy segített a héten, meg a rajzot is meg akartam neki köszönni. Így hát bementem és hosszas keresgélés után találtam egy nagyon aranyos kulcstartót. Amint megvettem, még nézelődtem egy kicsit, és vásároltam ezt-azt ,majd az "Exit" feliratú táblát követve mentem kifelé. Mikor már kiértem fellélegeztem, és körbe néztem.
-Nina?!-jött mögülem hirtelen a hang én meg megijedtem, és eldobtam a kis szatyort.
Az illető lehajolt a szatyorért, én meg rá néztem.
-Viola? Te mit keresel itt?-kérdeztem csodálkozva.
-Ezt én is kérdezhetném!-mosolygott.- Oh tessék ez a tied!
-Köszi..-mosolyogtam.
-Jéé.. neked ilyen hosszú a hajad?-csillogott a szeme.
-Igen.-vettem le a kapucnit.-Csak néha már túl hosszú.-nevettem.
-Amúúgy mi járatban?-kérdezte.
-Csak unatkoztam, és sétálgatok. És te?
-Apum elküldött pár dologért a boltba.-mutatta fel a kis cetlit.
-És van terv a hétvégére?
-Háát...apummal vagyok otthon, és talán elmegyünk vasárnap moziba. Általában ez a vasárnapi tevékenység.
-Értem.
-És mit vettél?
-Háát....az igazság az, hoogy......ezt hétfőn akartam oda adni, de mivel találkozunk szeretném minél hamarabb ha megkapnád.-mutattam neki a szatyort.
-Az enyém?-mutatott magára.
-Aham! Hogy sokat segítettél, meg hogy elviselsz, egy kis ajándék!
-Juuuuj! Kösziiiii.-ölelt át.-De nem kellet volna, hisz barátok vagyunk.
-Azért csak fogad el!-adtam neki oda.
Viola megfogta a kis szatyort, majd belekukkantott. Elmosolyodott, és kivette a kicsi kulcstartót. Egy cuki kis pandát ábrázolt.
-Jaaj, köszönöm! Nagyon aranyos. -mosolygott.
-Nincs mit.-öleltem meg.
-De jó lett volna ha előre beszéltünk volna időpontot.
-Ja, jó lett volna.
Még beszéltünk pár szót, majd mondta, hogy be kell vásárolnia, és elköszöntünk egymástól. Megint ott álltam egyedül, és inkább felhúztam a kapucnim. Baktattam egy kicsit, majd egy "Stop" táblánál megálltam, és vártam, hogy zöld legyen a kisembert ábrázoló lámpa. Csak bámultam azt a kis lámpát, majd arra lettem figyelmes, hogy valaki lerántja rólam a kapucnit.
-HÉ!-fordultam meg, mire az magához rántott.-H...Hé....
-Csáó, Deszka.-hallottam meg Castiel hangját.
Felnéztem rá, mire az vigyorogva fogott 1 kézzel. A másik kezében 1 pórázt fogott, ami egy hatalmas kutyára volt kötve.
-Szállj, már le arról, hogy mindent lerántasz ami a fejemen van! Múltkor a sapkám, most meg a kapucni?
-Nyugi! Csak meg akartam bizonyosodni.-vigyorgott.-Mi járatban, Madárka? Gyere.-húzott közben magával.
-Hé! Nem kell húznod, megyek magamtól is!-rántottam ki a kezem, amikor átértünk a járdán.
Castiel "pici" kutyája elkezdett morogni rám, mire megtorpantam.
-Jól van nem húzlak. De akkor gyere!
-J...Jó...
-Na mi van, beijedtél, Démontól?
-Egy...kicsit....Harap?
-Ha azt mondom, igen. Szóval, jössz, vagy lesz pár kutya harapásod.
-Mit keresel itt amúgy?
-Én kérdeztem először. Szóval, mi járatban?
-Csak unatkoztam otthon, Alexy meg a haverjaival van. És most te jössz!
-Démon már unta magát, és kijöttünk egy kicsit. A parkba tartunk, velünk jössz?
-Öhm....aha, csak szerzek valami kaját!
-Miért van az, hogy ha veled a sulin kívül találkozok kajálni akarsz?
-Mert ilyen vagyok. Parkba találkozunk úgy jó?
-Nem! Megyünk veled!
Így kettesben, illetve hármasban elindultunk egy közeli gyors kajáldához. Egy közeli Meki-be bementem és megvettem az ebédünket. A zsákmánnyal együtt elindultunk a parkba, és leültünk egy padra. Démon egy darabig mellettünk ült, vagy feküdt, majd Castiel megszánta és elengedte hagy rohangáljon. Amint kivégeztük az ebédünket a padon ültünk és előre merengtünk. Castiel sóhajtozott, majd felállt, és elindult. Én csak bámultam utána..... *Itt hagyott volna a kutyájával?* Már készültem, hogy elmegyek, de megjelent előttem 2 db kávés pohárral. Az egyiket a kezembe dugta, majd a másikkal leült mellém. Néztem ahogy Démon rohangált, majd arra lettem figyelmes, hogy "valakinek" a tekintete átfúr.
-Mi van?!-kérdeztem már idegesen.
-Hm....Semmi. Csak más vagy hosszú hajjal.
-Hee? Szebbnek találsz?-bámultam rá pajkosan.
-Én inkább azt mondanám, hogy "eszesebbnek" nézel ki.-röhögött.
-Szemét!-fontam össze a kezem.
-Szerintem pedig igazam van...-állt fel.-Nah gyere Démon!-szólt a kutyájának.
Én is felálltam, majd néztem ahogy rárakja a pórázt. Ő felnézett rám, majd kikapcsolta a pórázt a nyakából.
-Miért kapcsoltad ki?
-Felrakod rá?
-Mi? Miért?
-Csak úgy. Kíváncsi vagyok, ehhez van-e elég eszed.
-Ch....Add azt ide!
Elvettem a pórázt, majd a kutya elé léptem. Ahogy gugoltam le a kutya elkezdett morogni, mire én megijedtem. Castiel röhögött, majd rászólt Démonra. A kutya utána mozdulatlanul ült, és várt.
~Itt az alkalom!~-gondoltam.
Legugoltam, majd becsatoltam a pórázt. Felállva büszke fejet vágtam, és Castiel meg megtapsolt.
-Oké, most pedig add ide.
-Nem vezethetem egy kicsit?
-Biztos?-nézet kérdőn.
-Persze! Kutyát bárki tudd sétáltatni, és elég okosnak látszik, így nem lesz baj.
Castiel megvakarta az állát, majd rábólintott, és mondta a kutyának hogy mehetünk.
Ahogy elindultunk minden simán ment, majd egyszer hátra nézett a blöki, és mikor nem a gazdinál látta a pórázt, szinte meghülyült! A nyugodt sétából pedig rohanás lett. Démon csak úgy húzott maga után, és nem bírtam megállni. Körbe-körbe rohant, majd a kimerültségtől is, meg mivel kigáncsoltam saját magam, elestem. Ahogy feküdtem fájdalmat éreztem az oldalamban és a lábamban is. Nehezen felültem, majd a Vörit pillantottam meg ahogy közeledik a hülye kutyájával.
-Te sétáltatások királya!-röhögött ki.
-Nagyon vicces....-próbáltam felállni, de fenékre estem.
-Minden rendben?
-Úgy látszik?-fogtam a térdem.
-Mutasd!
-Nem vészes hagyjad!
-De. Hagy nézzem meg.
Addig erősködött, míg levettem a kezem a térdemről.
.jpg)
-Ch...Aú.....-mondtam fájdalmasan mikor a térdemre néztem.
Castiel nem mondott semmit, csak végig húzta az ujját a sebemen keresztül. Én fel szisszentem, és csak bámultam rá.
-C...Castiel..?-nem szólt semmit, csak az ujján lévő vért figyelte, majd bekapva az ujját lenyalta róla.
Hirtelen furcsa lett, mert rám se nézett, és amelyik kezemmel letakartam a sebem megragadta.
-Héé....Ez fáj!
-Édes!-jött alig halhatóan tőle, majd megnyalta a kezem.
-E...eresz el!
-El ereszteni? Hülye lennék!-nézett rám vigyorogva, és a szürke szemeiből rubint vörös lett.
Csak vigyorgott, miközben a kezemet szorongatta, és a szembe nézett. Castiel felállt, de egy pillanatra se engedte el a csuklóm, majd felrántott engem is.
-Gyere!-parancsolt rám, és húzott magával.
A parkot pechemre fák veszik körül és nem kellet sokáig mennünk, hogy sötétebb legyen, és ne vegyenek észre. Neki szorított egy fának, és a földet bámulta. Nagyokat lélegzett, és nyelt néha. A lélegzése olyan volt mint aki mindjárt megfullad...
-Mi..minden rendben?-kérdeztem félve.
-Rendben? Most már igen!-nézett rám.
Az arca nyúzott, és ideges volt. Mint aki küzd magával is de nem tudja mi ellen.
-Eresz el....kérlek....-néztem a szemébe.-Vagy...miért vagy furcsa? Talán......?-tettem a kezem az arcára.
Ő egy gyors mozdulattal megfogta a kezem a csuklómnál és a szájához vette, majd nyalt egyet rajta és belém harapott. A hirtelen fájdalom ismerős volt, de mégis más. Minden egyes kortyot halva, fájdalmasabbá tette a pillanatot.
-Még!-engedte el a kezem majd a gallérom elhúzva a nyakamba nyalt.
-Ne.....Kérlek!-próbáltam ellökni.
-Saj....nálom...-hallottam egy gyenge megviselt hangon tőle.
Belemarkolt a hajamba és hátra húzta, majd bele harapott a nyakamba is.
Inkább becsuktam a szemem és a fogaimat is össze szorítottam. Minden egyes korty hangosabb volt, és fájdalmasabb. A vér ahogy csurgott végig a nyakamon.....csiklandozott, és hűvösebbnek is éreztem a levegőt. Könnyeket nyeltem vissza és próbáltam terelni a gondolatom, de csak Castielre tudtam gondolni.
-Ca....Castiel....ez..nekem sok...lesz......-mondtam szédülve.
Nem válaszolt semmit, csak még szorosabban fogott, mint aki tudja, hogy össze esnék. és csak ivott tovább. *Miért kerülök mindig ilyen helyzetbe?*-járt a fejemben. Fél szemel felnéztem a fákra, majd a lógatott karjaimmal belekapaszkodtam a dzsekiébe. Ő megállt az ivással, de nem vette el a fejét a nyakamtól. Ahogy kihúzta a fogait meg könnyebülés ért, de mégis remegtem egész testemmel. Megnyalta párszor még a nyakam, és elhajolt, majd a mellkasomra hajolt. Bele kapaszkodott a felsőmbe, és csak a lihegését lehetett hallani. Nem sokára felegyenesedett, és a szemembe nézett. Az ajkán piroslott a vérem, ami végig csurgott az állán.
-Édes.......-nézett lehangoltan, majd lehajtotta a fejét.-Fuss!
-Mi?
-FUSS! Rohanj....gyorsan.....Ez nem volt elég.....A szomj bármikor előkergetheti.....Rohanj innen még tudsz....Lehet később nem lesz rá alkalmad.
Ijedten hallgattam, majd szófogadóan rohanni kezdtem ahogy csak bírtam. A kapucnimat felhúztam, és szédülve rohantam ki az erdőből, majd tovább a haza vezető úton. A fájdalom, amit a nyakamban éreztem szédített... Neki mentem néha az embereknek, de egy pillanatra se álltam meg. Rohanás közben ismét csak kérdések kavarogtak a fejemben. *Mi lelte? Mi történt? Nem az a Castiel volt aki eddig.... Mi fog történni ha kijön a fák közül? Bántani fog másokat is? Ki fog derülni, hogy ő egy vámpír?* Lépteim lassultak, és nem tudtam mit tegyek. Felelősnek éreztem magam....Csak álltam egy helyben, és lehajtottam a fejem. *Mit tegyek....?* A lábam bizsergett, és a sebtől véres lett egy kicsit a nadrágom széle, ahol elszakadt.
-Mit.....tegyek?-kérdeztem halkan magamtól.
-Meg vagy, Nina!-karoltak át hátulról.
Castiel volt az. A hangja lágyan hangzott, amit még nem hallottam tőle, és ettől megrémültem. Pár könnycsepp csordult le az arcomon a félelemtől.
-C....Castiel?-kérdeztem biztosékul.
-Nem ismered meg a hangom?-hallani lehetett hogy elvigyorog...
-Ez nem Castiel!-könnyeztem még jobban.
*Futnom kellet volna....Én szamár.....Most majd megiszom a levét....*
-Még nem fejeztük be! Nem illik elrohanni, valaminek a közepén.
A fogaimat kocogtattam, és szólni nem bírtam nem, hogy mozogni. Csak bámultam előre, és a pulcsim ujját húzogattam.
-Nos... Hol tartottunk?-húzta le a fejemről a kapucnit.
Közelebb hajolt, majd harapni akart. Össze szorítottam a szemem, és reménykedtem. *Valaki....*
-Ereszd el!-jött egy számomra ismeretlen hang.
-Hallgass rá, különben kisütöm az agyad!-hallatszott Alexy hangja.
Castiel hátra pillantott, és én fordultam ahogy csak bírtam. Alexy, Castiel mögött volt és elég idegesnek látszott.
-Megint balhé van?-tolta fel a szemüvegét egy újabb idegen.
-Úgy látszik az kifejlesztett vámpír szomjas.-lépet közelebb a 3.idegen.
Alexyvel együtt 4-en vettek körbe minket, és egyiket se ismertem. Castiel csak körbe nézet, majd vett egy mély lélegzetet. Alexy, Castiel mögött volt, a fekete hajú a fejét dörzsölte, a szemüveges a szemüvegét fogta, és a szőke pedig gugolt.
-Ugyan skacok, mi a hézag? Mi csak sétálgattunk.-szorított Castiel.
-Nekem nem úgy tűnik.-húzta el a szöszi a száját.
-Talán neked kéne szemüveg.
-Az ifjú hölgyeknek az arca általában sápadt szokott lenni, ha sétálgatnak?-kérdezte a szemüveges.
-Ha vámpírral van igen!-vigyorgott a fekete.
-Simon. Fogd be!-jött Alexy hangja.
-Nimáá. Ideges a csóka.-vigyorgott ezek szerint Simon.-Lehet jó bulinak nézünk elébe.
-Nem mondom még egyszer Vöröske, ereszd el Ninát.
-Pedig azt hittem, aki kapja.....-kezdte Castiel.-marja!-vigyorgott, majd egy a karomba mart, és megnyalta a nyakam. Egy kisebb sikolyt adtam ki, és egy újabb könnycsepp gördült le az arcomon. Castiel kezdett elengedni, és Alexy meg neki rohant. Én térdre estem, és mielőtt az aszfaltot lefejeltem volna, a szöszi elkapott.
-Hali!-vigyorgott.
Castiel futásnak eredt, de a szemüveges előtte volt, és levéve a szemüvegét, a kék szemei sárgák lettek, és egy kígyóknál jellemző csík jelent meg benne, majd a kabát újából több kígyó repült Castiel felé. A "csihi-puhiból" ennyit láttam mert a szöszi felvett és elkezdett rohanni a házunkhoz. Amint beért velem lerakott és azt mondta maradjak itt. Egy helyben állva, megint az ajtót bámultam, majd a kanapéig elmentem és elé ültem és a fejem fogva zokogni kezdtem ismét mint egy pisis.
Nem figyeltem mennyi az idő, nem törődtem a körülöttem történő dolgokkal, csak sírtam.
*Hogy ismerhettem valakit ennyire félre?* Féltem, és nem tudtam semmit se tenni. Úgy 1 óra múlva Alexy hazajött, és még hallottam, hogy a haverjaival beszél az ajtó előtt, de már csak ő jött be. Benézett a nappaliba, és mivel megtalált bejött.
-Mi van veled?-kérdezte, majd letérdelt.
-Én....én....
-Annyi baj van veled!-tette a kezét a fejemre.-Kigondolta volna.
-Alexy, én.....-néztem rá könnyekkel teli szemmel.
-Nálad a séta azt jelenti, hogy elmész és Castiellel találkozol?
-Nem! Véletlenül futottunk össze!
-És miért voltál vele, ha csak össze futottatok?
-Mert....mert....-én magam se tudom, hogy miért vagyok vele mostanság..
-Pedig megmondtam, hogy veszélyes... Nem értem, miért nem fogadsz szót soha.
-Mert.....én is szabad vagyok!
-Ezzel azt mondod, hogy bármit megtehetsz? Ez igaz. De amiket döntesz mind rosszak.
-Ez nem igaz.
-Istenem Nina! Ez volt az első heted, mégis egy listányi baj volt veled! Mihez kezdjek annak érdekében, hogy ne legyen veled balhé? Zárjalak ketrecbe?
Ezen elmosolyodtam,mert eszembe jutott egy anime. Alexy is mosolyogni kezdett, majd magához húzott és szorosan megölelt. Mikor felkeltünk én elmentem a fürdőszobába, és levetkőztem, hogy lássam a nyakam, és az oldalam. Az oldalamon 3 karcolás volt, a nyakamon meg a harapás nyoma. Elhúztam a szám, majd lezuhanyoztam inkább. Néha még beszélgettem Alexyvel, de este filmezni mentem. A film közben elálmosodtam, így inkább kikapcsoltam és lefeküdtem aludni. A plüss Hello Kitty-m szorítva magamhoz forgolódtam, de csak az erdős jelenet volt a fejemben, meg az a kis szócska tőle: "Sajnálom..." Miért mondta vajon? Valami nem 100-as vele, vagy körülötte, és ha bele is döglök, de kiderítem. Le kell küzdenem a félelmeimet vele és az iskolával kapcsolatban.
-Meg erősödöm!-mondogattam míg el nem aludtam.
"Alexy, elmentem sétálni, csörögj, ha kell kulcs."
"Oki! Vigyázz magadra! :)" -ennyit írt vissza.
Zsebre tettem a kezem, majd elindultam. Csak sétáltam, és nézelődtem, nehogy eltévedjek, vagy hogy milyen helyek vannak. Ahogy kihaladtam az utcából egy elágazáshoz értem. A park felé nem akartam menni, ezért balra indultam. Arra egy kisebb üzlet sor volt, és az egy plázába gyalogoltam be. Zsebre tett kézzel, és a kapucniba érdekesen néztem ki, és a biztonsági őr egy kicsit meg is bámult. Gyorsan tovább is álltam, majd a boltok előtt sétálva bámultam az árukat. Egy kis ajándék boltba csöppentem be, és gondolkodtam vegyek-e valamit. Violának még meg akartam köszönni, hogy segített a héten, meg a rajzot is meg akartam neki köszönni. Így hát bementem és hosszas keresgélés után találtam egy nagyon aranyos kulcstartót. Amint megvettem, még nézelődtem egy kicsit, és vásároltam ezt-azt ,majd az "Exit" feliratú táblát követve mentem kifelé. Mikor már kiértem fellélegeztem, és körbe néztem.
-Nina?!-jött mögülem hirtelen a hang én meg megijedtem, és eldobtam a kis szatyort.
Az illető lehajolt a szatyorért, én meg rá néztem.
-Viola? Te mit keresel itt?-kérdeztem csodálkozva.
-Ezt én is kérdezhetném!-mosolygott.- Oh tessék ez a tied!
-Köszi..-mosolyogtam.
-Jéé.. neked ilyen hosszú a hajad?-csillogott a szeme.
-Igen.-vettem le a kapucnit.-Csak néha már túl hosszú.-nevettem.
-Amúúgy mi járatban?-kérdezte.
-Csak unatkoztam, és sétálgatok. És te?
-Apum elküldött pár dologért a boltba.-mutatta fel a kis cetlit.
-És van terv a hétvégére?
-Háát...apummal vagyok otthon, és talán elmegyünk vasárnap moziba. Általában ez a vasárnapi tevékenység.
-Értem.
-És mit vettél?
-Háát....az igazság az, hoogy......ezt hétfőn akartam oda adni, de mivel találkozunk szeretném minél hamarabb ha megkapnád.-mutattam neki a szatyort.
-Az enyém?-mutatott magára.
-Aham! Hogy sokat segítettél, meg hogy elviselsz, egy kis ajándék!
-Juuuuj! Kösziiiii.-ölelt át.-De nem kellet volna, hisz barátok vagyunk.
-Azért csak fogad el!-adtam neki oda.
Viola megfogta a kis szatyort, majd belekukkantott. Elmosolyodott, és kivette a kicsi kulcstartót. Egy cuki kis pandát ábrázolt.
-Jaaj, köszönöm! Nagyon aranyos. -mosolygott.
-Nincs mit.-öleltem meg.
-De jó lett volna ha előre beszéltünk volna időpontot.
-Ja, jó lett volna.
Még beszéltünk pár szót, majd mondta, hogy be kell vásárolnia, és elköszöntünk egymástól. Megint ott álltam egyedül, és inkább felhúztam a kapucnim. Baktattam egy kicsit, majd egy "Stop" táblánál megálltam, és vártam, hogy zöld legyen a kisembert ábrázoló lámpa. Csak bámultam azt a kis lámpát, majd arra lettem figyelmes, hogy valaki lerántja rólam a kapucnit.
-HÉ!-fordultam meg, mire az magához rántott.-H...Hé....
-Csáó, Deszka.-hallottam meg Castiel hangját.
Felnéztem rá, mire az vigyorogva fogott 1 kézzel. A másik kezében 1 pórázt fogott, ami egy hatalmas kutyára volt kötve.
-Szállj, már le arról, hogy mindent lerántasz ami a fejemen van! Múltkor a sapkám, most meg a kapucni?
-Nyugi! Csak meg akartam bizonyosodni.-vigyorgott.-Mi járatban, Madárka? Gyere.-húzott közben magával.
-Hé! Nem kell húznod, megyek magamtól is!-rántottam ki a kezem, amikor átértünk a járdán.
Castiel "pici" kutyája elkezdett morogni rám, mire megtorpantam.
-Jól van nem húzlak. De akkor gyere!
-J...Jó...
-Na mi van, beijedtél, Démontól?
-Egy...kicsit....Harap?
-Ha azt mondom, igen. Szóval, jössz, vagy lesz pár kutya harapásod.
-Mit keresel itt amúgy?
-Én kérdeztem először. Szóval, mi járatban?
-Csak unatkoztam otthon, Alexy meg a haverjaival van. És most te jössz!
-Démon már unta magát, és kijöttünk egy kicsit. A parkba tartunk, velünk jössz?
-Öhm....aha, csak szerzek valami kaját!
-Miért van az, hogy ha veled a sulin kívül találkozok kajálni akarsz?
-Mert ilyen vagyok. Parkba találkozunk úgy jó?
-Nem! Megyünk veled!
Így kettesben, illetve hármasban elindultunk egy közeli gyors kajáldához. Egy közeli Meki-be bementem és megvettem az ebédünket. A zsákmánnyal együtt elindultunk a parkba, és leültünk egy padra. Démon egy darabig mellettünk ült, vagy feküdt, majd Castiel megszánta és elengedte hagy rohangáljon. Amint kivégeztük az ebédünket a padon ültünk és előre merengtünk. Castiel sóhajtozott, majd felállt, és elindult. Én csak bámultam utána..... *Itt hagyott volna a kutyájával?* Már készültem, hogy elmegyek, de megjelent előttem 2 db kávés pohárral. Az egyiket a kezembe dugta, majd a másikkal leült mellém. Néztem ahogy Démon rohangált, majd arra lettem figyelmes, hogy "valakinek" a tekintete átfúr.
-Mi van?!-kérdeztem már idegesen.
-Hm....Semmi. Csak más vagy hosszú hajjal.
-Hee? Szebbnek találsz?-bámultam rá pajkosan.
-Én inkább azt mondanám, hogy "eszesebbnek" nézel ki.-röhögött.
-Szemét!-fontam össze a kezem.
-Szerintem pedig igazam van...-állt fel.-Nah gyere Démon!-szólt a kutyájának.
Én is felálltam, majd néztem ahogy rárakja a pórázt. Ő felnézett rám, majd kikapcsolta a pórázt a nyakából.
-Miért kapcsoltad ki?
-Felrakod rá?
-Mi? Miért?
-Csak úgy. Kíváncsi vagyok, ehhez van-e elég eszed.
-Ch....Add azt ide!
Elvettem a pórázt, majd a kutya elé léptem. Ahogy gugoltam le a kutya elkezdett morogni, mire én megijedtem. Castiel röhögött, majd rászólt Démonra. A kutya utána mozdulatlanul ült, és várt.
~Itt az alkalom!~-gondoltam.
Legugoltam, majd becsatoltam a pórázt. Felállva büszke fejet vágtam, és Castiel meg megtapsolt.
-Oké, most pedig add ide.
-Nem vezethetem egy kicsit?
-Biztos?-nézet kérdőn.
-Persze! Kutyát bárki tudd sétáltatni, és elég okosnak látszik, így nem lesz baj.
Castiel megvakarta az állát, majd rábólintott, és mondta a kutyának hogy mehetünk.
Ahogy elindultunk minden simán ment, majd egyszer hátra nézett a blöki, és mikor nem a gazdinál látta a pórázt, szinte meghülyült! A nyugodt sétából pedig rohanás lett. Démon csak úgy húzott maga után, és nem bírtam megállni. Körbe-körbe rohant, majd a kimerültségtől is, meg mivel kigáncsoltam saját magam, elestem. Ahogy feküdtem fájdalmat éreztem az oldalamban és a lábamban is. Nehezen felültem, majd a Vörit pillantottam meg ahogy közeledik a hülye kutyájával.
-Te sétáltatások királya!-röhögött ki.
-Nagyon vicces....-próbáltam felállni, de fenékre estem.
-Minden rendben?
-Úgy látszik?-fogtam a térdem.
-Mutasd!
-Nem vészes hagyjad!
-De. Hagy nézzem meg.
Addig erősködött, míg levettem a kezem a térdemről.
-Ch...Aú.....-mondtam fájdalmasan mikor a térdemre néztem.
Castiel nem mondott semmit, csak végig húzta az ujját a sebemen keresztül. Én fel szisszentem, és csak bámultam rá.
-C...Castiel..?-nem szólt semmit, csak az ujján lévő vért figyelte, majd bekapva az ujját lenyalta róla.
Hirtelen furcsa lett, mert rám se nézett, és amelyik kezemmel letakartam a sebem megragadta.
-Héé....Ez fáj!
-Édes!-jött alig halhatóan tőle, majd megnyalta a kezem.
-E...eresz el!
-El ereszteni? Hülye lennék!-nézett rám vigyorogva, és a szürke szemeiből rubint vörös lett.
Csak vigyorgott, miközben a kezemet szorongatta, és a szembe nézett. Castiel felállt, de egy pillanatra se engedte el a csuklóm, majd felrántott engem is.
-Gyere!-parancsolt rám, és húzott magával.
A parkot pechemre fák veszik körül és nem kellet sokáig mennünk, hogy sötétebb legyen, és ne vegyenek észre. Neki szorított egy fának, és a földet bámulta. Nagyokat lélegzett, és nyelt néha. A lélegzése olyan volt mint aki mindjárt megfullad...
-Mi..minden rendben?-kérdeztem félve.
-Rendben? Most már igen!-nézett rám.
Az arca nyúzott, és ideges volt. Mint aki küzd magával is de nem tudja mi ellen.
-Eresz el....kérlek....-néztem a szemébe.-Vagy...miért vagy furcsa? Talán......?-tettem a kezem az arcára.
Ő egy gyors mozdulattal megfogta a kezem a csuklómnál és a szájához vette, majd nyalt egyet rajta és belém harapott. A hirtelen fájdalom ismerős volt, de mégis más. Minden egyes kortyot halva, fájdalmasabbá tette a pillanatot.
-Még!-engedte el a kezem majd a gallérom elhúzva a nyakamba nyalt.
-Ne.....Kérlek!-próbáltam ellökni.
-Saj....nálom...-hallottam egy gyenge megviselt hangon tőle.
Belemarkolt a hajamba és hátra húzta, majd bele harapott a nyakamba is.
Inkább becsuktam a szemem és a fogaimat is össze szorítottam. Minden egyes korty hangosabb volt, és fájdalmasabb. A vér ahogy csurgott végig a nyakamon.....csiklandozott, és hűvösebbnek is éreztem a levegőt. Könnyeket nyeltem vissza és próbáltam terelni a gondolatom, de csak Castielre tudtam gondolni.
-Ca....Castiel....ez..nekem sok...lesz......-mondtam szédülve.
Nem válaszolt semmit, csak még szorosabban fogott, mint aki tudja, hogy össze esnék. és csak ivott tovább. *Miért kerülök mindig ilyen helyzetbe?*-járt a fejemben. Fél szemel felnéztem a fákra, majd a lógatott karjaimmal belekapaszkodtam a dzsekiébe. Ő megállt az ivással, de nem vette el a fejét a nyakamtól. Ahogy kihúzta a fogait meg könnyebülés ért, de mégis remegtem egész testemmel. Megnyalta párszor még a nyakam, és elhajolt, majd a mellkasomra hajolt. Bele kapaszkodott a felsőmbe, és csak a lihegését lehetett hallani. Nem sokára felegyenesedett, és a szemembe nézett. Az ajkán piroslott a vérem, ami végig csurgott az állán.
-Édes.......-nézett lehangoltan, majd lehajtotta a fejét.-Fuss!
-Mi?
-FUSS! Rohanj....gyorsan.....Ez nem volt elég.....A szomj bármikor előkergetheti.....Rohanj innen még tudsz....Lehet később nem lesz rá alkalmad.
Ijedten hallgattam, majd szófogadóan rohanni kezdtem ahogy csak bírtam. A kapucnimat felhúztam, és szédülve rohantam ki az erdőből, majd tovább a haza vezető úton. A fájdalom, amit a nyakamban éreztem szédített... Neki mentem néha az embereknek, de egy pillanatra se álltam meg. Rohanás közben ismét csak kérdések kavarogtak a fejemben. *Mi lelte? Mi történt? Nem az a Castiel volt aki eddig.... Mi fog történni ha kijön a fák közül? Bántani fog másokat is? Ki fog derülni, hogy ő egy vámpír?* Lépteim lassultak, és nem tudtam mit tegyek. Felelősnek éreztem magam....Csak álltam egy helyben, és lehajtottam a fejem. *Mit tegyek....?* A lábam bizsergett, és a sebtől véres lett egy kicsit a nadrágom széle, ahol elszakadt.
-Mit.....tegyek?-kérdeztem halkan magamtól.
-Meg vagy, Nina!-karoltak át hátulról.
Castiel volt az. A hangja lágyan hangzott, amit még nem hallottam tőle, és ettől megrémültem. Pár könnycsepp csordult le az arcomon a félelemtől.
-C....Castiel?-kérdeztem biztosékul.
-Nem ismered meg a hangom?-hallani lehetett hogy elvigyorog...
-Ez nem Castiel!-könnyeztem még jobban.
*Futnom kellet volna....Én szamár.....Most majd megiszom a levét....*
-Még nem fejeztük be! Nem illik elrohanni, valaminek a közepén.
A fogaimat kocogtattam, és szólni nem bírtam nem, hogy mozogni. Csak bámultam előre, és a pulcsim ujját húzogattam.
-Nos... Hol tartottunk?-húzta le a fejemről a kapucnit.
Közelebb hajolt, majd harapni akart. Össze szorítottam a szemem, és reménykedtem. *Valaki....*
-Ereszd el!-jött egy számomra ismeretlen hang.
-Hallgass rá, különben kisütöm az agyad!-hallatszott Alexy hangja.
Castiel hátra pillantott, és én fordultam ahogy csak bírtam. Alexy, Castiel mögött volt és elég idegesnek látszott.
-Megint balhé van?-tolta fel a szemüvegét egy újabb idegen.
-Úgy látszik az kifejlesztett vámpír szomjas.-lépet közelebb a 3.idegen.
Alexyvel együtt 4-en vettek körbe minket, és egyiket se ismertem. Castiel csak körbe nézet, majd vett egy mély lélegzetet. Alexy, Castiel mögött volt, a fekete hajú a fejét dörzsölte, a szemüveges a szemüvegét fogta, és a szőke pedig gugolt.
-Ugyan skacok, mi a hézag? Mi csak sétálgattunk.-szorított Castiel.
-Nekem nem úgy tűnik.-húzta el a szöszi a száját.
-Talán neked kéne szemüveg.
-Az ifjú hölgyeknek az arca általában sápadt szokott lenni, ha sétálgatnak?-kérdezte a szemüveges.
-Ha vámpírral van igen!-vigyorgott a fekete.
-Simon. Fogd be!-jött Alexy hangja.
-Nimáá. Ideges a csóka.-vigyorgott ezek szerint Simon.-Lehet jó bulinak nézünk elébe.
-Nem mondom még egyszer Vöröske, ereszd el Ninát.
-Pedig azt hittem, aki kapja.....-kezdte Castiel.-marja!-vigyorgott, majd egy a karomba mart, és megnyalta a nyakam. Egy kisebb sikolyt adtam ki, és egy újabb könnycsepp gördült le az arcomon. Castiel kezdett elengedni, és Alexy meg neki rohant. Én térdre estem, és mielőtt az aszfaltot lefejeltem volna, a szöszi elkapott.
-Hali!-vigyorgott.
Castiel futásnak eredt, de a szemüveges előtte volt, és levéve a szemüvegét, a kék szemei sárgák lettek, és egy kígyóknál jellemző csík jelent meg benne, majd a kabát újából több kígyó repült Castiel felé. A "csihi-puhiból" ennyit láttam mert a szöszi felvett és elkezdett rohanni a házunkhoz. Amint beért velem lerakott és azt mondta maradjak itt. Egy helyben állva, megint az ajtót bámultam, majd a kanapéig elmentem és elé ültem és a fejem fogva zokogni kezdtem ismét mint egy pisis.
Nem figyeltem mennyi az idő, nem törődtem a körülöttem történő dolgokkal, csak sírtam.
*Hogy ismerhettem valakit ennyire félre?* Féltem, és nem tudtam semmit se tenni. Úgy 1 óra múlva Alexy hazajött, és még hallottam, hogy a haverjaival beszél az ajtó előtt, de már csak ő jött be. Benézett a nappaliba, és mivel megtalált bejött.
-Mi van veled?-kérdezte, majd letérdelt.
-Én....én....
-Annyi baj van veled!-tette a kezét a fejemre.-Kigondolta volna.
-Alexy, én.....-néztem rá könnyekkel teli szemmel.
-Nálad a séta azt jelenti, hogy elmész és Castiellel találkozol?
-Nem! Véletlenül futottunk össze!
-És miért voltál vele, ha csak össze futottatok?
-Mert....mert....-én magam se tudom, hogy miért vagyok vele mostanság..
-Pedig megmondtam, hogy veszélyes... Nem értem, miért nem fogadsz szót soha.
-Mert.....én is szabad vagyok!
-Ezzel azt mondod, hogy bármit megtehetsz? Ez igaz. De amiket döntesz mind rosszak.
-Ez nem igaz.
-Istenem Nina! Ez volt az első heted, mégis egy listányi baj volt veled! Mihez kezdjek annak érdekében, hogy ne legyen veled balhé? Zárjalak ketrecbe?
Ezen elmosolyodtam,mert eszembe jutott egy anime. Alexy is mosolyogni kezdett, majd magához húzott és szorosan megölelt. Mikor felkeltünk én elmentem a fürdőszobába, és levetkőztem, hogy lássam a nyakam, és az oldalam. Az oldalamon 3 karcolás volt, a nyakamon meg a harapás nyoma. Elhúztam a szám, majd lezuhanyoztam inkább. Néha még beszélgettem Alexyvel, de este filmezni mentem. A film közben elálmosodtam, így inkább kikapcsoltam és lefeküdtem aludni. A plüss Hello Kitty-m szorítva magamhoz forgolódtam, de csak az erdős jelenet volt a fejemben, meg az a kis szócska tőle: "Sajnálom..." Miért mondta vajon? Valami nem 100-as vele, vagy körülötte, és ha bele is döglök, de kiderítem. Le kell küzdenem a félelmeimet vele és az iskolával kapcsolatban.
-Meg erősödöm!-mondogattam míg el nem aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése