Molly csak pár órával később ért haza. Amint belépet a lakásba, bezárta a bejárati ajtót, majd beviharzott a szobájába és azt is bezárta. Eleinte próbáltam kihívni, meg kopogtam az ajtaján, de minden erőfeszítésem hiába való volt... Nem jött ki, és 2-szer küldött el, majd meg se mukkant a további másfél órában. Ezért feladtam, hogy beszéljek vele, és elmentem fürödni. Engedtem magamnak egy kád forró vizet, majd levetkőztem és feltűztem a hajam. Bemásztam a kádba, majd hátra dőltem és beraktam a fülhallgatómat, és elindítottam az "Aktuális Best" nevű listám. Random indítottam egy zenét, ami most lassabb lett. Big Bang - Monster számát indítottam el, és lecsuktam a szemeim. Úgy 40 percet áztathattam magam, majd mikor egy keményebb szám indult el felriadtam. *Igen, elaludtam* A testem teljesen elzsibbadt, és szétázott. Már a víz is kihűlt, ezért leengedtem, és egy törülközőt csavartam a testemre. Közbe csipogni kezdett a telefonom és jelezte az üzenetet, ezért megnyitottam a Messengert. Sammy küldött egy képet, amin egy gőzölgő bögre, és a csillagok látszódnak a kinyitott ablakából. Szövegnek meg annyit írt, hogy: "Figyeld a csillagokat, ma lehullanak." El mosolyodtam majd válaszoltam neki és így indultam kifelé. Kinyitottam az ajtót, majd kiléptem a fürdőszobából, és leengedtem a telefonom. Molly állt a szoba közepén, és csak nézett rám.
-Na, kijöttél végre?-mosolyogtam rá.
Ő csak meredt rám, majd az arca elé kapta a kezét, és elfordult.
-Valami baj van?-léptem felé.
-Ne gyere közelebb!-szólt rám, majd beviharzott a szobájába, és megint magára zárta az ajtaját.
Kérdő tekintettel néztem utána, majd sóhajtottam egyet és a rezgő telefonomra néztem ismét. Besétáltam a szobámba, és felvettem egy cica nadrágot, és egy rövid ujjú pólót a pizsimnek. Még kimentem egy kis üveg vízért utána vissza mentem ismét a szobámba és az ágyra dőltem. Beszélgettem még Sammyvel egy kicsit, majd mivel nem hagyott békén, kinéztem az ablakon. Egy darabig néztem a csillagokat, majd tényleg pár elkezdett "lehullani". Csodálkozva néztem, majd igazat adtam neki, amitől hízhat a mája. Végül elköszönve tőle lehunytam szemeim és az oldalamra fordulva elaludtam.
"...Egy kezdetben sötét szobában keltem fel, ami lassan kezdett világosodni ahogy hozzá szoktam. Halk kis dübörgés jött egy irányból, ami egyre hangosabb lett, majd egy ajtó csapódás hallatszott valahonnan, utána pedig kutyák rohanása és ugatása. Kétségbeesetten kezdtem el rohanni magam elé, annak ellenére, hogy nem tudtam merre megyek, és merről jönnek az éhes kutyák. Csak rohantam, míg egy hátulról le nem terített, és el nem estem vele. Ahogy a padlónak csattantam a kutya harapni készült, de egy ezer állat hangon rikácsoló lény ledobta rólam, én meg befogtam a fülem és egy másik helységbe kerültem. A derekamat fájlaltam, majd nehezen lábra kecmeregtem. Körbenéztem a teremben, ami az osztálytermünk volt. Egy normál tanítás ment. Viktor épp a táblára írt, mi meg jegyzeteltünk, és figyeltünk. Körbe néztem jól, és Molly is a teremben volt. Vígan beszélgetett Violával, és sokat nevettek. Majd hirtelen amíg elmerültem a képben valaki megfogta a vállam, és minden átment egy vörös és sötét színű képpé. Minden pad szerte szét, vagy megrongálva, a tábla leszakítva, az ablakok pedig betörve. 1-2 osztálytársam feküdt a padlón üveges tekintettel, vérükbe fagyva. Kirohantam a teremből, majd ekkor tudatosult bennem, hogy az egész suli is le van így amortizálva. Kapkodtam a fejem, hogy merre menjek, van-e túlélő valahol, de semmi jelet nem láttam. Végül egy alakot vettem észre a folyosó végén a lépcsőnél állva. Hiába kiabáltam neki nem válaszolt, ezért elkezdtem rohanni az irányába. Mikor oda értem megálltam mögötte, és köhintettem párat.
-Jól vagy?-kérdeztem, és közelítettem felé a kezem, de ő gyorsabb volt, és megpördülve megfogta azt.
Ismét az a fekete hajú és rubint-vörös színű szemű férfi állt előttem, egy fekete szmokingban és alatta piros inggel. Hatalmas mosoly ült ki arcán, majd lassan szóra nyitotta száját.
-Hát újra találkozunk egy csodálatos helyen, kedves Nina!-mondta majd letérdelt, és kéz csókot adott.
Döbbenten néztem rá, majd mikor rájöttem ki is ő, elrántottam a kezem és sarkon fordultam. Ő azonban gyorsabb volt, minek következtében elkapta hátulról a hajam, és vissza rántott. Megfogta a derekam, és magához szorítva tartott, majd mélyen beleszippantott a hajamba.
-Mint az ibolya!-mondta.
-Undorító!
-Ugyaan~ miért vagy ilyen? Itt vagyunk ezen a gyönyörű helyen, csak te és én. Élvezzük ki eme pillanatot!-súgta oda.
-Nem! Hol vannak a barátaim?! Mit tettél?!
-Kik?-szaglászott tovább, majd az egyik keze fölsiklott egészen a nyakamig, majd fel az arcomhoz.
Végig próbáltam figyelni, de nem láttam sokat.
-Milyen puha ajkak!-mondta, majd megérintette a szám, és bedugta az ujját.
Hirtelen reakcióként ráharaptam ijedten az ujjára, mire ő elrántotta szórakozottan a kezét.
-Aúcs!-mondta és elengedett.
Elkezdtem rohanni teljes erőmből kifelé, és egyszer néztem vissza csak, de akkor a helyén állt, és hatalmas vigyorral meredt előre. Kicsaptam a bejárati ajtót, majd megtorpantam ahogy elém tárult a külvilág. Nem tudtam hirtelen hova nézzek, hisz mindenhol ugyan olyan pusztítás volt. Megfeledkezve a személyről, néztem magam elé csak.
-Mi történt...?-suttogtam, mire hátulról elkapott, és az arcomba nyomott egy nedves kendőt. *Kloroform!*
Hiába nyögtem, és kiabálni próbáltam hatástalan volt. Megpróbáltam megfogni de ez se ment, és lassan csukódott le a szemem. Mielőtt teljesen lecsukódott volna, lefektet a földre, és hatalmas vigyorral beszélni kezdett hozzám. Sajnos még így álomban sem értettem, csak az utolsó szavait:
-...Aludj jól, drága!-mondta, majd ismét a számra nyomta a kendőt."
Fuldokolva keltem fel, és ledobtam magamról a takarót. A kezem a mellkasomra nyomtam, majd csak köhögtem, és miután kicsit jobb lett, megfogtam a vizes üvegem és ittam belőle. Folyt rólam a víz és a szívem is hevesen vert. Oldalra kaptam tekintetem, és megvizsgáltam a telefonom óráját. A hirtelen jött fénytől hunyorogni kezdtem, majd kitisztult a kép, és a kijelző 4:04-et mutatott. Felsóhajtva, dobtam le magamról a takarót, és a visszaalvást meg sem próbáltam. Halkan kisurrantam az ajtómon, és elmentem mosdóba, majd a fürdőbe tértem be, és néztem a tükörbe. Szemeim alatt sötét karikák, amik kitűnően jelezték fáradtságom. Kicserepesedtek az ajkaim, és a hajam jelen pillanatban egy madár fészekhez tudtam volna hasonlítani, annyi különbséggel, hogy kék ágak lógnának a fejemből ki. Megmostam az arcom, majd elhagytam a helységet, és egy újabb üveg vizet megfogva felnyitottam azt és meghúztam. A pultra támaszkodtam, és az előbbi álmomon gondolkoztam. Semmi nem maradt meg belőle, csak az a rubintvörös szempár. Felhagyva a vissza emlékezéssel, inkább felöltöztem. Előtte persze jó polgárként lecsekkoltam az időjárás-jelentést, és az szerint szedtem elő a ruhákat. Végül, egy térdig érő zöld-pöttyös zoknit, és egy szürke, vastag és testhezálló nadrágot húztam fel. Felülre egy fekete rövid ujjút pólót vettem, amit még egy animés bazárból rendeltem. Egy "I want to coffee" felirat díszelgett rajta, és egy kávésbögre, aminek hatalmas fekete-fehéren csillogó szemei voltak, és egy apró mosolya. Erre rá egy szintén fekete cipzáros pulcsit vettem. Sajnos nem volt kedvencem egyik ékszerem sem, de nem volt hirtelen más, ezért csak egy kör alakú medalionosat vettem fel. Kifésültem a csomókat, majd egy darabig szemezve a tükörrel, végül úgy döntöttem felkötöm egy kis coffba fürtjeimet. Miután össze gumiztam a hajam egy kis parfümöt fújtam magamra, és kinéztem a folyosón lévő órára. 4:58-at mutatott. Nagyot sóhajtva ültem le az ebédlő asztalhoz, majd megfogtam a kedvenc fekete körömlakkom, és elkezdtem kifesteni a körmeim. Amíg azok száradtak, csak bámultam előre a falakra, és olyanokon gondolkoztam, hogy "miből tartja fent ezt a házat Molly?" vagy "hol vannak a szülei?" és "vajon szokta őket látni?". Sajnos nem nagyon hallottam még Molly édesapjáról és édesanyjáról, de majd legközelebb megkérdezem. A körmeim lassan megszáradtak szerencsére, de az a fránya idő csak 17 percet mozdult előre. Előhalásztam a legújabb könyvet amit vettem, és fellapoztam a könyvjelzőig. Egy német írónőtől olvastam éppen, egy álmokkal teli könyvet, ami titkos folyosókról, szertartásokról, és iskolai gondokról szólt. *Déjà Vu, mi?* Elolvastam 2 fejezetet, majd ismét az órát lestem. 5:40. Behelyeztem a könyvjelzőt a könyvbe, majd letettem azt az asztalra. Felálltam és a konyhába sétáltam. Arra gondoltam, készítek valamilyen reggelit, és hozzá is fogtam. Összekevertem az alapanyagokat, majd egy lapos serpenyőt vettem elő, és beolajoztam. Ráfolyattam a tésztát, majd hagytam, hogy átsüljön, és megfordítottam egy kézzel. Mikor készen lett kivettem, és ezt a folyamatot ismételtem meg sokszor. Mire elfogyott a tészta, és kisütöttem az utolsót is 6:05-volt, és Molly ajtaja sikongatva kinyílt. Egy nagyot ásítva és a szemét törölve jött ki, majd mikor megérezte az illatokat felpattant álmos szeme, és egyből leült az asztalhoz. Gyorsan beízesítettem a maradékot, és kivittem elé a nagytányér palacsintát. Ragyogtak szemei, és fülig ért a szája, majd csicsergő hangon megszólalt.
-Jó reggelt! Mi ez a lakoma?
-Neked is. Korán keltem, ezért ráértem sütni.
-És már el is készültél! Mikor keltél te amúgy?
-Az most nem lényeges. Ez itt kakaós, ez barackos, ez diós, ez pedig meggy dzsem-es.-mutogattam sorba.
Molly egyből egy kakaósat vett el, és hatalmasat harapva bele neki fogott a "lakomának". Kettő gőzölgő poharat tettem le az asztalra, majd én is elvettem egy palacsintát. Nekem nem volt olyan nagy étvágyam mint Mollynak, ezért csak kettő palacsintát ettem. *Ő ehhez képest benyomott 5-öt is, vagy többet.* Miután befejezte az evést megköszönte a reggelit, és elindult a fürdőszobába. Megnyitotta a csapot, én meg össze szedtem az edényeket, és bevittem, majd gyorsan elmosogattam. Elcsomagoltam a maradék palacsintát két adagba, majd kihelyeztem az asztalra. Molly időközben átugrált a szobájába, és szaporán keresett magának a ruhái között.
-Az időjárás szerint -8fok van kint. Melegen öltözz.
-Igeniis~.-hallatszott ki.
Megcsóváltam a fejem, majd behoztam az asztalhoz a csizmáimat és belebújtam. Közben ő is mellém csöppent, és velem ellentétben, ő a földön ülve erőszakolta magára a csizmáját. Végig néztem a szerelésén, és szerencsére megfogadta a tanácsom. Egy hosszú fekete vastagnak tűnő nadrágot, vett fel, fölé, egy sárga zsiráfos pólót, és rá egy kicsit sötétebb sárga kapucnis pulcsit vett. Felhúzta a bundás csizmáját, majd nyújtva a kezét felsegítettem és lábra állítottam. Egy nagy mosolyt villantva felém, levette a sálját, és a sapkáját. Körbetekerte a szája körül a sálat, majd alányúlt, és dús fekete hajzatát előhúzta, és vállaira engedte. A fejére húzta a sapkáját, majd belebújt a barnás színű kabátjába. Én is levettem a fekete-fehér kockás sálam, majd a fejemre húztam a pandás sapkám. Végül belebújtam fekete vastag kabátomba. A hátunkra kaptuk a táskáinkat, majd másik kézbe a tesinket, és kiléptünk a hideg téli levegőre.
-Jobb a kedved?-kérdeztem a sálamat a szám elé emelve.
-Ezt hogy érted?-fordult felém mosolyogva.
Én is felé fordultam, majd szemeibe látva a vidámságot meggondoltam magam.
-Semmi. Biztos csak álmodtam.
-Mit?
-Hány órád lesz ma?
-Azt hiszem ma csak 7. Neked?
-Nekem 9.
-Ahj... Akkor nem együtt megyünk haza?
-Úgy tűnik.
-Pedig ma beakartam menni veled egy kávézóbaa~-karolt belém, és szomorúan biggyesztette le ajkait.-Megvárjalak?
-Nem kell. Nem szeretném, hogy addig várj. Már úgy is sötét lesz. Várj inkább otthon, jó?
-Oké... Uuu! 25.-én ajándékozunk igaz? Mert nekem, 24.-én a szüleimhez kellene mennem. Legalább is anyu már kérdezte... Mindegy akkor 25, igaz?
-Igen. Miért.?
-Csak már várom! Ez lesz az első karácsonyunk.-mosolygott, és közelebb bújt hozzám, és szorított egy aprót a karomon.
Én is elmosolyodtam a sálam alatt, majd haladtunk tovább. A suliig apróságokról beszélgettünk, míg el nem értük a zebrát.
-Mi történt...?-suttogtam, mire hátulról elkapott, és az arcomba nyomott egy nedves kendőt. *Kloroform!*
Hiába nyögtem, és kiabálni próbáltam hatástalan volt. Megpróbáltam megfogni de ez se ment, és lassan csukódott le a szemem. Mielőtt teljesen lecsukódott volna, lefektet a földre, és hatalmas vigyorral beszélni kezdett hozzám. Sajnos még így álomban sem értettem, csak az utolsó szavait:
-...Aludj jól, drága!-mondta, majd ismét a számra nyomta a kendőt."
Fuldokolva keltem fel, és ledobtam magamról a takarót. A kezem a mellkasomra nyomtam, majd csak köhögtem, és miután kicsit jobb lett, megfogtam a vizes üvegem és ittam belőle. Folyt rólam a víz és a szívem is hevesen vert. Oldalra kaptam tekintetem, és megvizsgáltam a telefonom óráját. A hirtelen jött fénytől hunyorogni kezdtem, majd kitisztult a kép, és a kijelző 4:04-et mutatott. Felsóhajtva, dobtam le magamról a takarót, és a visszaalvást meg sem próbáltam. Halkan kisurrantam az ajtómon, és elmentem mosdóba, majd a fürdőbe tértem be, és néztem a tükörbe. Szemeim alatt sötét karikák, amik kitűnően jelezték fáradtságom. Kicserepesedtek az ajkaim, és a hajam jelen pillanatban egy madár fészekhez tudtam volna hasonlítani, annyi különbséggel, hogy kék ágak lógnának a fejemből ki. Megmostam az arcom, majd elhagytam a helységet, és egy újabb üveg vizet megfogva felnyitottam azt és meghúztam. A pultra támaszkodtam, és az előbbi álmomon gondolkoztam. Semmi nem maradt meg belőle, csak az a rubintvörös szempár. Felhagyva a vissza emlékezéssel, inkább felöltöztem. Előtte persze jó polgárként lecsekkoltam az időjárás-jelentést, és az szerint szedtem elő a ruhákat. Végül, egy térdig érő zöld-pöttyös zoknit, és egy szürke, vastag és testhezálló nadrágot húztam fel. Felülre egy fekete rövid ujjút pólót vettem, amit még egy animés bazárból rendeltem. Egy "I want to coffee" felirat díszelgett rajta, és egy kávésbögre, aminek hatalmas fekete-fehéren csillogó szemei voltak, és egy apró mosolya. Erre rá egy szintén fekete cipzáros pulcsit vettem. Sajnos nem volt kedvencem egyik ékszerem sem, de nem volt hirtelen más, ezért csak egy kör alakú medalionosat vettem fel. Kifésültem a csomókat, majd egy darabig szemezve a tükörrel, végül úgy döntöttem felkötöm egy kis coffba fürtjeimet. Miután össze gumiztam a hajam egy kis parfümöt fújtam magamra, és kinéztem a folyosón lévő órára. 4:58-at mutatott. Nagyot sóhajtva ültem le az ebédlő asztalhoz, majd megfogtam a kedvenc fekete körömlakkom, és elkezdtem kifesteni a körmeim. Amíg azok száradtak, csak bámultam előre a falakra, és olyanokon gondolkoztam, hogy "miből tartja fent ezt a házat Molly?" vagy "hol vannak a szülei?" és "vajon szokta őket látni?". Sajnos nem nagyon hallottam még Molly édesapjáról és édesanyjáról, de majd legközelebb megkérdezem. A körmeim lassan megszáradtak szerencsére, de az a fránya idő csak 17 percet mozdult előre. Előhalásztam a legújabb könyvet amit vettem, és fellapoztam a könyvjelzőig. Egy német írónőtől olvastam éppen, egy álmokkal teli könyvet, ami titkos folyosókról, szertartásokról, és iskolai gondokról szólt. *Déjà Vu, mi?* Elolvastam 2 fejezetet, majd ismét az órát lestem. 5:40. Behelyeztem a könyvjelzőt a könyvbe, majd letettem azt az asztalra. Felálltam és a konyhába sétáltam. Arra gondoltam, készítek valamilyen reggelit, és hozzá is fogtam. Összekevertem az alapanyagokat, majd egy lapos serpenyőt vettem elő, és beolajoztam. Ráfolyattam a tésztát, majd hagytam, hogy átsüljön, és megfordítottam egy kézzel. Mikor készen lett kivettem, és ezt a folyamatot ismételtem meg sokszor. Mire elfogyott a tészta, és kisütöttem az utolsót is 6:05-volt, és Molly ajtaja sikongatva kinyílt. Egy nagyot ásítva és a szemét törölve jött ki, majd mikor megérezte az illatokat felpattant álmos szeme, és egyből leült az asztalhoz. Gyorsan beízesítettem a maradékot, és kivittem elé a nagytányér palacsintát. Ragyogtak szemei, és fülig ért a szája, majd csicsergő hangon megszólalt.
-Jó reggelt! Mi ez a lakoma?
-Neked is. Korán keltem, ezért ráértem sütni.
-És már el is készültél! Mikor keltél te amúgy?
-Az most nem lényeges. Ez itt kakaós, ez barackos, ez diós, ez pedig meggy dzsem-es.-mutogattam sorba.
Molly egyből egy kakaósat vett el, és hatalmasat harapva bele neki fogott a "lakomának". Kettő gőzölgő poharat tettem le az asztalra, majd én is elvettem egy palacsintát. Nekem nem volt olyan nagy étvágyam mint Mollynak, ezért csak kettő palacsintát ettem. *Ő ehhez képest benyomott 5-öt is, vagy többet.* Miután befejezte az evést megköszönte a reggelit, és elindult a fürdőszobába. Megnyitotta a csapot, én meg össze szedtem az edényeket, és bevittem, majd gyorsan elmosogattam. Elcsomagoltam a maradék palacsintát két adagba, majd kihelyeztem az asztalra. Molly időközben átugrált a szobájába, és szaporán keresett magának a ruhái között.
-Az időjárás szerint -8fok van kint. Melegen öltözz.
-Igeniis~.-hallatszott ki.
Megcsóváltam a fejem, majd behoztam az asztalhoz a csizmáimat és belebújtam. Közben ő is mellém csöppent, és velem ellentétben, ő a földön ülve erőszakolta magára a csizmáját. Végig néztem a szerelésén, és szerencsére megfogadta a tanácsom. Egy hosszú fekete vastagnak tűnő nadrágot, vett fel, fölé, egy sárga zsiráfos pólót, és rá egy kicsit sötétebb sárga kapucnis pulcsit vett. Felhúzta a bundás csizmáját, majd nyújtva a kezét felsegítettem és lábra állítottam. Egy nagy mosolyt villantva felém, levette a sálját, és a sapkáját. Körbetekerte a szája körül a sálat, majd alányúlt, és dús fekete hajzatát előhúzta, és vállaira engedte. A fejére húzta a sapkáját, majd belebújt a barnás színű kabátjába. Én is levettem a fekete-fehér kockás sálam, majd a fejemre húztam a pandás sapkám. Végül belebújtam fekete vastag kabátomba. A hátunkra kaptuk a táskáinkat, majd másik kézbe a tesinket, és kiléptünk a hideg téli levegőre.
-Jobb a kedved?-kérdeztem a sálamat a szám elé emelve.
-Ezt hogy érted?-fordult felém mosolyogva.
Én is felé fordultam, majd szemeibe látva a vidámságot meggondoltam magam.
-Semmi. Biztos csak álmodtam.
-Mit?
-Hány órád lesz ma?
-Azt hiszem ma csak 7. Neked?
-Nekem 9.
-Ahj... Akkor nem együtt megyünk haza?
-Úgy tűnik.
-Pedig ma beakartam menni veled egy kávézóbaa~-karolt belém, és szomorúan biggyesztette le ajkait.-Megvárjalak?
-Nem kell. Nem szeretném, hogy addig várj. Már úgy is sötét lesz. Várj inkább otthon, jó?
-Oké... Uuu! 25.-én ajándékozunk igaz? Mert nekem, 24.-én a szüleimhez kellene mennem. Legalább is anyu már kérdezte... Mindegy akkor 25, igaz?
-Igen. Miért.?
-Csak már várom! Ez lesz az első karácsonyunk.-mosolygott, és közelebb bújt hozzám, és szorított egy aprót a karomon.
Én is elmosolyodtam a sálam alatt, majd haladtunk tovább. A suliig apróságokról beszélgettünk, míg el nem értük a zebrát.
-Van valami amit szeretnél karácsonyra amúgy?-kérdezte.
-Ez most..?-nevettem kínosan.
-Csak kíváncsi voltam, hogy van-e konkrét. De már van ötletem.-mosolygott. Az arcát már megcsípte a hideg idő, és piroskás lett.
-És neked?-kérdeztem zavartan.
-Hm... Mindegy, ha tőled kapom.-kaptam meg a nem várt választ.
Elindultunk a zebrán, és Molly épp csacsogott valamit, miközben egy pillanatra se engedett el. Én csak mosolyogva hallgattam, majd benyitottunk a suliba. Már díszek lógtak a a mennyezetről, és egyre jobban lehetett érezni az ünnep közelségét. Végigsétáltunk a folyosón, majd megálltunk a terme előtt, és elköszönve tőlem szorosan átölelt. Mikor bement a terembe mosolyogva néztem utána, majd elindultam a termünk felé.
-Várj meg, Nina!-jött a hang, és mellém érve a vállamra tette a kezét mosolyogva Maki. -Miujság, Kékség? Most értél be?
-Igen. Semmi különös Narancs. És veled?
-Már nagy a hajrá, mindjárt itt a Karácsony. Jó voltál idén?-vigyorgott.
-Hisz ismersz! Én csak jó lehetek.-nevettem.
-Persze!-nevetett ő is, és bementünk a terembe. Elmentem a helyemre, majd neki álltam levenni a kabátom, sálam, és sapkám. Mindegyiket belegyömöszöltem a kabátom ujjába, és ráraktam az a szék hát támlájára. Lehuppantam a székemre, de a fa tábla helyett, valami puhábbra ültem, és magasabban is lettem.
-Persze!-nevetett ő is, és bementünk a terembe. Elmentem a helyemre, majd neki álltam levenni a kabátom, sálam, és sapkám. Mindegyiket belegyömöszöltem a kabátom ujjába, és ráraktam az a szék hát támlájára. Lehuppantam a székemre, de a fa tábla helyett, valami puhábbra ültem, és magasabban is lettem.
-Mi van Deszka, ki akarsz kezdeni velem?-vigyorgott Castiel.
Felpattantam az öléből, mire Makiék is döbbenten nézték hogy került oda az új társunk.
-Lennél szíves és felállnál a helyemről?-kérdeztem unottan.
-Hol marad a "kérlek"?
-Akkor mondom másképpen.-hajoltam közelebb.-Lennél szíves felemelni a segged, és eltakarítani magad a helyemről...Kérlek?-vigyorogtam rá, én is.
-Ejnye deszka, csak kérned kell!-kelt fel, majd kihúzta nekem a széket.
-Köszönöm!-mondtam majd leültem végre.
-Hűha, neked aztán nincs jó kedved. Akkor hagyom is a gyerekeket. Kell egy kis friss levegő.-intett, majd az ajtó felé indult.
-Nem felejtettél el valamit?
-Mit?-fordult vissza.
-"Friss" levegőt nehéz lenne szívni ez nélkül.-emeltem fel, a zsebéből elcsent cigarettás dobozt, és az öngyújtót.
Castiel döbbenten nézett, majd a zsebeihez kapott. Vissza sétált hozzánk, majd kikapta a kezemből, és biccentett egyet.
-Szép volt Deszka.
-Tudom Répafej.
Castiel végre kiment, mire Violáékkal kezdtem beszélgetni. Nem sokkal később Sammy jött be az ajtón, majd levette a kabátját, és miután megtörölte párás szemüvegét, oda sétált kis társaságunkhoz.
-Sziasztok.-köszöntött minket.
-Hali.-köszönt vissza Viola.
Szerencsére már megbarátkoztak, és nem tartanak már tőle, aminek örülök.
-Tán hideg van kint?-kérdezte Maki.
-Miből gondolod?
-A piros kezeidből, és az orrodból.
-Hát igen.-mosolygott.-Elhagytam a kesztyűm valahol, a sálam, meg nem húztam fel teljesen.
-Mennyire van hideg kint?-kérdeztem a fejemet támasztva.
-Ennyire.-érintette meg kezével a nyakamat, mire kellemesen összeborzongtam.
-Uuu ez jóó...-fogtam meg hirtelen a kezét.
-Tetszik a hideg?-kuncogott Viola.
-Nagyon! Szeretem így a hideget. Lehűtesz.
-Haha. Te viszont felmelegítesz. Forró vagy.
-Hát igen. Alexy szerint a szüleimtől örököltem. Ő mindig fázik, nekem meg melegem van.-engedtem el a kezét.
-Kérdezhetnék valamit Nina?-kérdezte Sammy.
-Nyugodtan.
-Nem lenne fontos, és igazából két dolog lenne.
-Hallgatlak.
-Az egyik az, hogy--
-Ninaaa! Jössz velem büfébe?-jelent meg Molly a teremnél.
-Igen, mindjárt.
-De moost! Mindjárt becsöngetnek! Szomjan halok, és kell egy kis nassi! Gyeree!
-Jó, megyek!-válaszoltam, és álltam is fel.-Bocsi Sammy, majd később, rendben?-mondtam majd, kimentem Mollyhoz.
Ő nagy mosollyal figyelt, majd elindultunk. Felmentünk a lépcsőn, majd beálltunk a sorba.
-Köszönöm, hogy elkísértél!-mosolyodott el, majd ismét belém karolt.
-Igazán nincs mit.
-De tényleg nem baj? Úgy tűnt, hogy beszélgettetek valamiről.-nézett rám aggódva.
-Áh, semmi baj. Velük úgy is egy teremben vagyok. Majd megbeszéljük később.
-Akkor jó.-mosolygott ismét.
Mire sorra kerültünk, becsöngettek, ezért Molly sietve fizetett és elindultunk vissza le. Elkísért a termünkig ahol leszek, majd benyitottam. A biosz tanárnő már bent volt, és mikor beléptem szúrós szemmel nézet.
-Jó reggelt, elnézést.-húztam be a nyakam,majd a helyemre mentem.
-Késés!
-Akkor én megyek is. Viszlát tanárnő. Szia, Nina!-integetett el Molly, majd becsukta gyorsan az ajtót a tanár szólása előtt.
Viola mellé lehuppantam, majd elkezdődött az óra. Lediktálta az emberi csontokat, és rajzolni kellet kétféle csontot, majd iratot tovább. Az én rajzom viszonylag jó lett, csak próbáltam egy mesebeli csontot rajzolni. De Violáé, olyan volt, mintha egy lekicsinyített csöves csontot ábrázolt volna. Nagyon élethű volt. Óra végén, elmondta, hogy következő órán dolgozatot írunk, majd össze szedte a holmiját, és csöngetéskor kinyitotta az ajtót és kiment. Mi is elpakoltunk, és én elővettem az üdítőmet. Ittam pár kortyot, majd Sammy leült mellém Viola helyére.
-Oh tényleg. Mit szerettél volna mondani? Bocsi az előző szünetért.-húztam el a szám.
-Semmi gond. Jó látni, hogy ennyire kijössz vele.
-Igen. Rendes lány. No de most mond.-mosolyogtam rá.
-Hát, két dologról szerettem volna veled beszélni akkor.
-Mik azok?
-Egyik karácsonnyal kapcsolatos. A másik teljesen más tészta.-nevetett kínosan.
Kíváncsian felhúztam a fél szemöldököm, majd mikor ismét szóra nyitotta a száját, Molly huppant az ölembe. A szó szoros értelmében rám ugrott, és át is ölelt. Hirtelen megrémültem, mi is történt, de mikor megláttam hogy csak ő az elmosolyodtam.
-Fúúú ez a matek tanár tiszta idegesítő! Ki volt az-az állat aki első órába rakatta nekünk a matekot? Meghalook~.-hisztizett.
-Nyugi... Leszállsz rólam? Van szembe egy szék.
-Oksa. -állt fel, majd leült velem szembe. -Miujság emberek?
-Hát semmi. Éppen beszélgettünk.-mondta feszengve Sammy.
-Áááh, az jó dolog. Én alig tudok valakivel beszélni az osztályomból. Nem sok érdekes ember van.-forgatta a szemeit. -De itt sokkal rendesebb embereknek tűnnek az osztálytársaid. Annyira irigy vagyok!
-Bármikor átjöhetsz, ugye tudod? -kérdeztem.
-Így már biztosra veszem.
-Nina akkor a karácsonyit---.kezdett bele ismét Sammy.
-Ja tényleg! Figyelek.
-Karácsony? Talán őt húztad?-kérdezte Molly.
Sammyvel mind a ketten elpirultunk, és felé kaptuk a tekintetünk.
-Hogy érted ezt?
-Gondoltam, azért akarsz vele erről beszélni, mert nem tudod mit vegyél neki. És barátként megkérdezed.
-Ez nem...-kezdett bele.
-Oh...vagy nem tudta..? Jesszus, ne haragudj! Nem akartam elrontani.
-Inkább hanyagoljuk a témát...-állt fel Sammy, majd elindult az ajtó felé.
-Megbántottam?-kérdezte.
-Nem tudom... Lehet...
-Jaaj... Akkor jobb ha bocsánatot kérek tőle. Majd jövök akkor még!-állt fel, majd Sammy után sietett.
Nagyot sóhajtva előkezdtem pakolni a cuccaim, majd egy kisebb morajra lettem figyelmes. Arra kezdtem figyelni, majd pár ember a falnak tapadva hatalmas szemmel meredt az ablak felé. Kérdőn néztem, majd arra fordítottam én is a fejem. Nem nevezném mindennaposnak a látványt amit láttam. Suzuya volt az ablakra tapadva, és nagy mosollyal az arcán, teljesen piros orral integetett.
-Szerbusz Kölyök!
-Mi a francot csinálsz? Megfázol!-mentem gyorsan az ablakhoz, majd kinyitottam azt.
-Fuh kösz. Mondjuk lehetett volna gyorsabb is.-mászott be.
-Ha fáztál, miért nem az ajtón jöttél? Miért voltál az ablakra tapadva?
-Nem igazán önszántamból van!-nevettet.
-Akkor miért...?-de már meg is kaptam a választ.
-Suzuya!-jött az ajtó felől, egy dühös mély hörgés szerű hang.
Odakaptam a tekintetem, mire Suzuya megfogta a vállam és maga elé húzott.
-Szia Iriana! Mi újság?-kérdezte Suzy.
-Iriana?-kérdeztem döbbenten.
Teljesen máshogy nézett ki mint múltkor. Zöld szemei, sárgán világítottak akárcsak az enyéim, s erős fekete festék volt a szemei körül. A haja a levegőben volt, és ide oda mozgott lassan. Jobban szemügyre véve, néha még nyelvet is öltöttek. A szemem elé kaptam a kezeim, mire Suzy kuncogni kezdett.
-Ne aggódj! Iriana nem fog kővé változtatni téged. Max engem. Nyugodtan nézheted.
-Alayla vagyok rohadék!
-A..Alayla? Mit csináltál?-kérdeztem végül óvatosan elvéve a kezem.
-Semmit! Csak elcsentem tőle, néhány dolgot.-vigyorgott.
-Miért?!
-Mert mókás!
-Suzuya! Elég a gyerekes játékodból. Add vissza a cuccaim!-jött közelebb, mire hátrált egy lépést Suzy magával húzva.
-Ha lenyugszol Alayla, odaadom!
-Lenyugszom?! Jó, add vissza, és utána öllek meg!
-Látod! Ebbe nem megyek bele. Így meg nem kapod meg őket, mert megölsz.
-Suzy add már vissza neki!
-Kölyök, te most pajzs vagy. Az meg nem beszél bele a nagyok dolgába!-vigyorgott.
-Anyád hogy van?!-kérdeztem ingerülten.
-Jól, köszöni.-nevette el magát.
-Elég! Elegem van!-jött ismét közelebb.
-Bocs Kölyök!-suttogta.
-Mi? Miért?
-Majd megérted.-mondta, majd azzal a lendülettel felkapott, és egy nagy lendülettel Irianának(..vagy Alaylának?) vágott, mire mind a ketten elterültünk a földön, Ő pedig kirohant a teremből.
-Megölöm...-suttogta a fejét fogva.
-Aú...Hogy az a...-tápászkodtam fel négy kéz-lábra, majd leültem a fenekemre.
-Khm!
Ránéztem, majd láttam, hogy a lábain ülök, ő pedig felkönyökölve néz unottan rám.
-Jaj...Sajnálom!-ugrottam le róla, mire felállt.
-Kösz...-fordult sarkon, majd vissza nézet és a kezét nyújtotta.-Gyere.-mondta hozzá, pirultan.
-Köszönöm.-fogtam meg a kezét, majd hagytam hogy felhúzzon.
Miután lábon álltam már, biccentett egyet és kirohant Suzuya nevét kiabálva.
-Egyre furább ez a suli...-mondtam majd vissza mentem a helyemhez.
[pár nappal később]
-Köszi Alexy, hogy eljöttél velem vásárolni. Nagyon nem volt ötletem mit vegyek Karácsonyra.
-Szívesen húgi! Kinek lesz amúgy?-bökött oldalba.
-Annak akit húztam.
-És kit húztál.
-Nem mondom meg!
-Ahj, olyan gonosz vagy! Amúgy vettél már másoknak is ajándékot?
-Van akinek igen...
-Nekem?-bökött megint oldalba.
-Lehet.-öltöttem rá a nyelvem.-Várj csak.-álltam meg egy üzlet előtt.
-Hm?-állt meg ő is, és felnézet az üzlet nevére, majd benézet az üvegen.-Be akarsz menni?
-Nem tudom...
-Kinek akarsz itt venni ajándékot?
-Hát... Sammynek még nem vettem semmit... És nem tudom mit kellene...
Alexy elmosolyodott, majd zsebre tette a kezeit.
-Bármit veszel, örülni fog neki.
Nagyot nyeltem, majd elhatározva magam bementem az üzletbe.
[Osztály karácsonyon]
-Jól van emberek! Mivel nincs ma tanítás, ezért csak az ajándékozás lesz, utána még 2 órán át itt kell lennünk. Érthető?
-Igen!-hallatszott az egyhangú válasz.
-Jól van, kezdjük akkor.
Felpattantam az öléből, mire Makiék is döbbenten nézték hogy került oda az új társunk.
-Lennél szíves és felállnál a helyemről?-kérdeztem unottan.
-Hol marad a "kérlek"?
-Akkor mondom másképpen.-hajoltam közelebb.-Lennél szíves felemelni a segged, és eltakarítani magad a helyemről...Kérlek?-vigyorogtam rá, én is.
-Ejnye deszka, csak kérned kell!-kelt fel, majd kihúzta nekem a széket.
-Köszönöm!-mondtam majd leültem végre.
-Hűha, neked aztán nincs jó kedved. Akkor hagyom is a gyerekeket. Kell egy kis friss levegő.-intett, majd az ajtó felé indult.
-Nem felejtettél el valamit?
-Mit?-fordult vissza.
-"Friss" levegőt nehéz lenne szívni ez nélkül.-emeltem fel, a zsebéből elcsent cigarettás dobozt, és az öngyújtót.
Castiel döbbenten nézett, majd a zsebeihez kapott. Vissza sétált hozzánk, majd kikapta a kezemből, és biccentett egyet.
-Szép volt Deszka.
-Tudom Répafej.
Castiel végre kiment, mire Violáékkal kezdtem beszélgetni. Nem sokkal később Sammy jött be az ajtón, majd levette a kabátját, és miután megtörölte párás szemüvegét, oda sétált kis társaságunkhoz.
-Sziasztok.-köszöntött minket.
-Hali.-köszönt vissza Viola.
Szerencsére már megbarátkoztak, és nem tartanak már tőle, aminek örülök.
-Tán hideg van kint?-kérdezte Maki.
-Miből gondolod?
-A piros kezeidből, és az orrodból.
-Hát igen.-mosolygott.-Elhagytam a kesztyűm valahol, a sálam, meg nem húztam fel teljesen.
-Mennyire van hideg kint?-kérdeztem a fejemet támasztva.
-Ennyire.-érintette meg kezével a nyakamat, mire kellemesen összeborzongtam.
-Uuu ez jóó...-fogtam meg hirtelen a kezét.
-Tetszik a hideg?-kuncogott Viola.
-Nagyon! Szeretem így a hideget. Lehűtesz.
-Haha. Te viszont felmelegítesz. Forró vagy.
-Hát igen. Alexy szerint a szüleimtől örököltem. Ő mindig fázik, nekem meg melegem van.-engedtem el a kezét.
-Kérdezhetnék valamit Nina?-kérdezte Sammy.
-Nyugodtan.
-Nem lenne fontos, és igazából két dolog lenne.
-Hallgatlak.
-Az egyik az, hogy--
-Ninaaa! Jössz velem büfébe?-jelent meg Molly a teremnél.
-Igen, mindjárt.
-De moost! Mindjárt becsöngetnek! Szomjan halok, és kell egy kis nassi! Gyeree!
-Jó, megyek!-válaszoltam, és álltam is fel.-Bocsi Sammy, majd később, rendben?-mondtam majd, kimentem Mollyhoz.
Ő nagy mosollyal figyelt, majd elindultunk. Felmentünk a lépcsőn, majd beálltunk a sorba.
-Köszönöm, hogy elkísértél!-mosolyodott el, majd ismét belém karolt.
-Igazán nincs mit.
-De tényleg nem baj? Úgy tűnt, hogy beszélgettetek valamiről.-nézett rám aggódva.
-Áh, semmi baj. Velük úgy is egy teremben vagyok. Majd megbeszéljük később.
-Akkor jó.-mosolygott ismét.
Mire sorra kerültünk, becsöngettek, ezért Molly sietve fizetett és elindultunk vissza le. Elkísért a termünkig ahol leszek, majd benyitottam. A biosz tanárnő már bent volt, és mikor beléptem szúrós szemmel nézet.
-Jó reggelt, elnézést.-húztam be a nyakam,majd a helyemre mentem.
-Késés!
-Akkor én megyek is. Viszlát tanárnő. Szia, Nina!-integetett el Molly, majd becsukta gyorsan az ajtót a tanár szólása előtt.
Viola mellé lehuppantam, majd elkezdődött az óra. Lediktálta az emberi csontokat, és rajzolni kellet kétféle csontot, majd iratot tovább. Az én rajzom viszonylag jó lett, csak próbáltam egy mesebeli csontot rajzolni. De Violáé, olyan volt, mintha egy lekicsinyített csöves csontot ábrázolt volna. Nagyon élethű volt. Óra végén, elmondta, hogy következő órán dolgozatot írunk, majd össze szedte a holmiját, és csöngetéskor kinyitotta az ajtót és kiment. Mi is elpakoltunk, és én elővettem az üdítőmet. Ittam pár kortyot, majd Sammy leült mellém Viola helyére.
-Oh tényleg. Mit szerettél volna mondani? Bocsi az előző szünetért.-húztam el a szám.
-Semmi gond. Jó látni, hogy ennyire kijössz vele.
-Igen. Rendes lány. No de most mond.-mosolyogtam rá.
-Hát, két dologról szerettem volna veled beszélni akkor.
-Mik azok?
-Egyik karácsonnyal kapcsolatos. A másik teljesen más tészta.-nevetett kínosan.
Kíváncsian felhúztam a fél szemöldököm, majd mikor ismét szóra nyitotta a száját, Molly huppant az ölembe. A szó szoros értelmében rám ugrott, és át is ölelt. Hirtelen megrémültem, mi is történt, de mikor megláttam hogy csak ő az elmosolyodtam.
-Fúúú ez a matek tanár tiszta idegesítő! Ki volt az-az állat aki első órába rakatta nekünk a matekot? Meghalook~.-hisztizett.
-Nyugi... Leszállsz rólam? Van szembe egy szék.
-Oksa. -állt fel, majd leült velem szembe. -Miujság emberek?
-Hát semmi. Éppen beszélgettünk.-mondta feszengve Sammy.
-Áááh, az jó dolog. Én alig tudok valakivel beszélni az osztályomból. Nem sok érdekes ember van.-forgatta a szemeit. -De itt sokkal rendesebb embereknek tűnnek az osztálytársaid. Annyira irigy vagyok!
-Bármikor átjöhetsz, ugye tudod? -kérdeztem.
-Így már biztosra veszem.
-Nina akkor a karácsonyit---.kezdett bele ismét Sammy.
-Ja tényleg! Figyelek.
-Karácsony? Talán őt húztad?-kérdezte Molly.
Sammyvel mind a ketten elpirultunk, és felé kaptuk a tekintetünk.
-Hogy érted ezt?
-Gondoltam, azért akarsz vele erről beszélni, mert nem tudod mit vegyél neki. És barátként megkérdezed.
-Ez nem...-kezdett bele.
-Oh...vagy nem tudta..? Jesszus, ne haragudj! Nem akartam elrontani.
-Inkább hanyagoljuk a témát...-állt fel Sammy, majd elindult az ajtó felé.
-Megbántottam?-kérdezte.
-Nem tudom... Lehet...
-Jaaj... Akkor jobb ha bocsánatot kérek tőle. Majd jövök akkor még!-állt fel, majd Sammy után sietett.
Nagyot sóhajtva előkezdtem pakolni a cuccaim, majd egy kisebb morajra lettem figyelmes. Arra kezdtem figyelni, majd pár ember a falnak tapadva hatalmas szemmel meredt az ablak felé. Kérdőn néztem, majd arra fordítottam én is a fejem. Nem nevezném mindennaposnak a látványt amit láttam. Suzuya volt az ablakra tapadva, és nagy mosollyal az arcán, teljesen piros orral integetett.
-Szerbusz Kölyök!
-Mi a francot csinálsz? Megfázol!-mentem gyorsan az ablakhoz, majd kinyitottam azt.
-Fuh kösz. Mondjuk lehetett volna gyorsabb is.-mászott be.
-Ha fáztál, miért nem az ajtón jöttél? Miért voltál az ablakra tapadva?
-Nem igazán önszántamból van!-nevettet.
-Akkor miért...?-de már meg is kaptam a választ.
-Suzuya!-jött az ajtó felől, egy dühös mély hörgés szerű hang.
Odakaptam a tekintetem, mire Suzuya megfogta a vállam és maga elé húzott.
-Szia Iriana! Mi újság?-kérdezte Suzy.
-Iriana?-kérdeztem döbbenten.
Teljesen máshogy nézett ki mint múltkor. Zöld szemei, sárgán világítottak akárcsak az enyéim, s erős fekete festék volt a szemei körül. A haja a levegőben volt, és ide oda mozgott lassan. Jobban szemügyre véve, néha még nyelvet is öltöttek. A szemem elé kaptam a kezeim, mire Suzy kuncogni kezdett.
-Ne aggódj! Iriana nem fog kővé változtatni téged. Max engem. Nyugodtan nézheted.
-Alayla vagyok rohadék!
-A..Alayla? Mit csináltál?-kérdeztem végül óvatosan elvéve a kezem.
-Semmit! Csak elcsentem tőle, néhány dolgot.-vigyorgott.
-Miért?!
-Mert mókás!
-Suzuya! Elég a gyerekes játékodból. Add vissza a cuccaim!-jött közelebb, mire hátrált egy lépést Suzy magával húzva.
-Ha lenyugszol Alayla, odaadom!
-Lenyugszom?! Jó, add vissza, és utána öllek meg!
-Látod! Ebbe nem megyek bele. Így meg nem kapod meg őket, mert megölsz.
-Suzy add már vissza neki!
-Kölyök, te most pajzs vagy. Az meg nem beszél bele a nagyok dolgába!-vigyorgott.
-Anyád hogy van?!-kérdeztem ingerülten.
-Jól, köszöni.-nevette el magát.
-Elég! Elegem van!-jött ismét közelebb.
-Bocs Kölyök!-suttogta.
-Mi? Miért?
-Majd megérted.-mondta, majd azzal a lendülettel felkapott, és egy nagy lendülettel Irianának(..vagy Alaylának?) vágott, mire mind a ketten elterültünk a földön, Ő pedig kirohant a teremből.
-Megölöm...-suttogta a fejét fogva.
-Aú...Hogy az a...-tápászkodtam fel négy kéz-lábra, majd leültem a fenekemre.
-Khm!
Ránéztem, majd láttam, hogy a lábain ülök, ő pedig felkönyökölve néz unottan rám.
-Jaj...Sajnálom!-ugrottam le róla, mire felállt.
-Kösz...-fordult sarkon, majd vissza nézet és a kezét nyújtotta.-Gyere.-mondta hozzá, pirultan.
-Köszönöm.-fogtam meg a kezét, majd hagytam hogy felhúzzon.
Miután lábon álltam már, biccentett egyet és kirohant Suzuya nevét kiabálva.
-Egyre furább ez a suli...-mondtam majd vissza mentem a helyemhez.
[pár nappal később]
-Köszi Alexy, hogy eljöttél velem vásárolni. Nagyon nem volt ötletem mit vegyek Karácsonyra.
-Szívesen húgi! Kinek lesz amúgy?-bökött oldalba.
-Annak akit húztam.
-És kit húztál.
-Nem mondom meg!
-Ahj, olyan gonosz vagy! Amúgy vettél már másoknak is ajándékot?
-Van akinek igen...
-Nekem?-bökött megint oldalba.
-Lehet.-öltöttem rá a nyelvem.-Várj csak.-álltam meg egy üzlet előtt.
-Hm?-állt meg ő is, és felnézet az üzlet nevére, majd benézet az üvegen.-Be akarsz menni?
-Nem tudom...
-Kinek akarsz itt venni ajándékot?
-Hát... Sammynek még nem vettem semmit... És nem tudom mit kellene...
Alexy elmosolyodott, majd zsebre tette a kezeit.
-Bármit veszel, örülni fog neki.
Nagyot nyeltem, majd elhatározva magam bementem az üzletbe.
[Osztály karácsonyon]
-Jól van emberek! Mivel nincs ma tanítás, ezért csak az ajándékozás lesz, utána még 2 órán át itt kell lennünk. Érthető?
-Igen!-hallatszott az egyhangú válasz.
-Jól van, kezdjük akkor.
Mindenki elfoglalta a helyét, és izgatottan tartotta maga előtt, vagy maga mellett az ajándékát.
-Akar valaki kezdeni?-kérdezte.
Nickolas jelentkezett, hogy ő kezdené, majd felállt. Elkezdődött az izgulás, és a mocorgás, és mindenki a szemével figyelte, ahogy önelégült mosollyal halad Nick valahova. Megállt az első padban ülő Sophia előtt, majd a kezébe rakta az ajándékot. Ő döbbenten nézett rá, majd felállt, és két puszit adva egymásnak megköszönte. Nick elment a helyére, Sophia pedig felállt, és elindult Cindy felé. Az ajándékozás így haladt, majd egész gyorsan kifújt, hisz vissza jutottunk Nickolashoz úgy 9 ember után. Ekkor új kör indult, majd mivel megint megálltunk, ismét, és még egyszer. Egész érdekes párosok alakultak ki eddig. Castiel Kentinnek adta át az ajándékát, igaz fogcsikorgatva, ami vicces volt. Viola kihúzta Lorit, Maki meg Bennek adott. Már majdnem mindenki előtt volt ajándék, mire észre vettem, hogy megint megállt a kör. Előre fordultam, és már csak 4-en voltunk. Viktor, Sammy, Lena és én... Viktor kifújta magát, majd megkért hogy folytassam én. A szívem a torkomban dobogott, majd nehezen felálltam a székemről. Felemeltem az ajándékdobozt, majd elindultam a húzottamhoz. Egész végig leszegett fejjel haladtam, és úgy éreztem az egész arcom, színt vált, elájulok, izgalmamban. Megálltam előtte, mire ő felvonta a szemöldökét.
-Bo...Boldog Karácsonyt tanár úr...-motyogtam, majd felé nyújtottam a dobozt.
A többiek csöndben figyeltek, majd Viktor kinyújtotta a kezét és megfogta a dobozt.
-Köszönöm, Haraku. Neked is.-mondta.
Elakartam engedni a dobozt, de Castiel nem bírta befogni, és röhögve beordított.
-Hol marad a "köszönöm puszi"? -vihogott.
Még jobban elpirultam, Viktor pedig a szemét forgatta. A többiek is segítettek Castielnek, és "felháborodva" mondták, hogy igenis ölelés, vagy puszi kellene.
Szorosan behunytam a szemem, és Viktor tiltakozása ellenére, gyorsan adtam két arcpuszit neki. Mikor kinyitottam a szemem, ő döbbenten meredt rám, a többiek meg tapsolni kezdtek, füttyögve. Gyorsan a helyemre siettem, és lehuppanva éreztem hogy elsüllyedek mindjárt. Gyorsan kifújtam magam, majd néztem tovább az ajándékozást. Viktor felemelte a kis ajándékdobozát, majd ránézet, és ellökte magát a padtól.
-Darks.-mondta, majd meglegyintette a dobozt és eldobta Sammynek aki simán egy kézzel elkapta.
-Merry Christmas!-fűzte még hozzá.
-Thanks.-válaszolt lazán.
-Ez így nem ér!-álltam fel.- Ön miért dobálhatja, ha nekem oda kellett mennem?!
-Ilyen az élet kölyök.-vigyorgott Viktor.-Na ne hisztizz, az a két ember még rendezze le, hogy készen lehessünk.
Pufogva leültem, majd karba tettem a kezem. Sammy felállt, majd lassan elsétált Lena padjához, és lerakta neki az ajándékot. Lena persze egyből felpattant, és két puszit nyomott Sammy arcára. Majd nyálas hangon megköszönte az ajándékot. Végül felemelte az ajándékszatyrot, és elém hozta majd lerakta a padomra.
-Kellemes Ünnepeket!-mondta, majd megölelt, és elment a helyére, választ nem várva.
Mindenki nézegette mit kapott, és én is belenéztem. Volt aki örült, volt aki kevésbé, de ment a nagy hangzavar és beszélgetés. Belenéztem a szatyorba, majd, kivettem belőle 2 csokoládét, egy kutyás bögrét, karkötő és egy meggyes illatgyertyát. Nagyon jó illata volt a gyertyának, a karkötőt pedig egyből felvettem. Előre néztem, majd Viktort figyeltem, ahogy kiveszi és megnézi az ajándékát.
-Mit vettél neki?-jött az asztalunkhoz Sammy, Kentin és Maki.
-Alexy segített választani, és egy férfi parfüm + borotválkozás utáni kölnit választottunk, egy tábla karamellás csokoládét, és egy 2005-ös vörösbort.-vontam vállat.
-Ügyes.-mondta Sammy.
-És te? Mit kaptál tőle?
-Egy karika fülpiercinget, parfümöt, és 1-2 dolgot, ami kelleni fog a jövőben.
-Például?-kérdezte Viola.
-Hát... szeretnék majd edzeni és ahhoz...
A nap további részében beszélgettünk, majd Viktor elengedett minket, 9:30-kor. Kint találkoztam Mollyval, és már indult volna, mikor megállítottam, és vissza mentem Alexyhez.
-24.-e, hugi! Ne felejtsd el!-borzolta meg a hajam.-Csinálunk Sammyvel valami fincsi ebédet!-mosolygott.
-Rendben.
-Addig is jó szünetet.-kacsintott rám, majd megölelt, és elengedett.
Mosolyogva elköszöntem tőle, majd Sammyre néztem, aki kicsit zavart volt.
-Minden rendben?
-Persze...
-Hé.
-Hm?
-Jó szünetet!-karoltam át a nyakánál.
Kicsit meglepődve ugyan, de átfogta a derekam, és a hideg orrát a nyakamhoz nyomta. Kicsit még így maradtunk, majd eltávolodtunk, és most már mosollyal az arcán köszönt el.
Mollyval is haza indultunk, majd a többi napról beszélgettünk, ki mikor és hova megy karácsonyozni. És így el is kezdődött a téli szünet.
-Bo...Boldog Karácsonyt tanár úr...-motyogtam, majd felé nyújtottam a dobozt.
A többiek csöndben figyeltek, majd Viktor kinyújtotta a kezét és megfogta a dobozt.
-Köszönöm, Haraku. Neked is.-mondta.
Elakartam engedni a dobozt, de Castiel nem bírta befogni, és röhögve beordított.
-Hol marad a "köszönöm puszi"? -vihogott.
Még jobban elpirultam, Viktor pedig a szemét forgatta. A többiek is segítettek Castielnek, és "felháborodva" mondták, hogy igenis ölelés, vagy puszi kellene.
Szorosan behunytam a szemem, és Viktor tiltakozása ellenére, gyorsan adtam két arcpuszit neki. Mikor kinyitottam a szemem, ő döbbenten meredt rám, a többiek meg tapsolni kezdtek, füttyögve. Gyorsan a helyemre siettem, és lehuppanva éreztem hogy elsüllyedek mindjárt. Gyorsan kifújtam magam, majd néztem tovább az ajándékozást. Viktor felemelte a kis ajándékdobozát, majd ránézet, és ellökte magát a padtól.
-Darks.-mondta, majd meglegyintette a dobozt és eldobta Sammynek aki simán egy kézzel elkapta.
-Merry Christmas!-fűzte még hozzá.
-Thanks.-válaszolt lazán.
-Ez így nem ér!-álltam fel.- Ön miért dobálhatja, ha nekem oda kellett mennem?!
-Ilyen az élet kölyök.-vigyorgott Viktor.-Na ne hisztizz, az a két ember még rendezze le, hogy készen lehessünk.
Pufogva leültem, majd karba tettem a kezem. Sammy felállt, majd lassan elsétált Lena padjához, és lerakta neki az ajándékot. Lena persze egyből felpattant, és két puszit nyomott Sammy arcára. Majd nyálas hangon megköszönte az ajándékot. Végül felemelte az ajándékszatyrot, és elém hozta majd lerakta a padomra.
-Kellemes Ünnepeket!-mondta, majd megölelt, és elment a helyére, választ nem várva.
Mindenki nézegette mit kapott, és én is belenéztem. Volt aki örült, volt aki kevésbé, de ment a nagy hangzavar és beszélgetés. Belenéztem a szatyorba, majd, kivettem belőle 2 csokoládét, egy kutyás bögrét, karkötő és egy meggyes illatgyertyát. Nagyon jó illata volt a gyertyának, a karkötőt pedig egyből felvettem. Előre néztem, majd Viktort figyeltem, ahogy kiveszi és megnézi az ajándékát.
-Mit vettél neki?-jött az asztalunkhoz Sammy, Kentin és Maki.
-Alexy segített választani, és egy férfi parfüm + borotválkozás utáni kölnit választottunk, egy tábla karamellás csokoládét, és egy 2005-ös vörösbort.-vontam vállat.
-Ügyes.-mondta Sammy.
-És te? Mit kaptál tőle?
-Egy karika fülpiercinget, parfümöt, és 1-2 dolgot, ami kelleni fog a jövőben.
-Például?-kérdezte Viola.
-Hát... szeretnék majd edzeni és ahhoz...
A nap további részében beszélgettünk, majd Viktor elengedett minket, 9:30-kor. Kint találkoztam Mollyval, és már indult volna, mikor megállítottam, és vissza mentem Alexyhez.
-24.-e, hugi! Ne felejtsd el!-borzolta meg a hajam.-Csinálunk Sammyvel valami fincsi ebédet!-mosolygott.
-Rendben.
-Addig is jó szünetet.-kacsintott rám, majd megölelt, és elengedett.
Mosolyogva elköszöntem tőle, majd Sammyre néztem, aki kicsit zavart volt.
-Minden rendben?
-Persze...
-Hé.
-Hm?
-Jó szünetet!-karoltam át a nyakánál.
Kicsit meglepődve ugyan, de átfogta a derekam, és a hideg orrát a nyakamhoz nyomta. Kicsit még így maradtunk, majd eltávolodtunk, és most már mosollyal az arcán köszönt el.
Mollyval is haza indultunk, majd a többi napról beszélgettünk, ki mikor és hova megy karácsonyozni. És így el is kezdődött a téli szünet.
