8.fejezet

 És íme egy tanárom.....lehet ennél rosszabb?



 A tanár......az-az Viktor elindult egy könyvel a kezében a hátsó sorok felé. Az arca nem éppen kedves volt.... Mindenki lélegzet vissza fojtva várta mi lesz. Oda ért Castiel mellé, majd megfogta a könyvet, kinyitotta, és mintha kereset volna valamit, majd mikor megtalálta, egy határozott mozdulattal össze csukta a könyvet, majd egy hatalmasat rásózott Castiel fejére!! Szinte mindenki felszisszent, csak az a sárga hajú fiú kezdett röhögni......és végül még néhányan...
Castiel a fejét fogva feküt, majd fájdalmas fejjel felkelt és dühösen a tanárra nézet.
    -Normális vagy??!-kérdezte felállva.
    -Magázásról nem hallottál még, kölyök?!-szikrázott Viktor szeme.
    -Kit érdekel a magázódás? Most vágtál éppen fejbe egy könyvvel!
    -Amiért alszol az órámon!! Nehogy neked álljon feljebb, kölyök!!
    -Márpedig de!
    -Úgy látom, még egy napot büntetésben akarsz tölteni!-csóválta a fejét.
    -Ki nem szarja le?! A franc fog itt maradni egy ilyen miatt! Mondhatja ezt a szipirtyónak is így ahogy van!-nyitotta ki az ablakot.
    -Hé kölyök, meg ne próbálj kiugrani!-közben Castiel megkapaszkodott az ablakban, majd egy szemtelen mosolyt villantott a tanárra és kiugrott az ablakon.
    -Hogy miért kell ezt többször eljátszania?!-sóhajtott fel, majd az osztályra néztek akik egyszerre néztek a könyvbe. Csak én nézelődtem össze-vissza.
    -Kira kisasszony......,
    -Nina vagyok.....-szóltam közbe.
    -Felőlem, ha ennyire nézelődni akar miért nem megy a barátjával?-kérdezte szigorúan.
    -Mi...milyen ba.....Ja hogy Castiel?! Jó vicc tanár'bá!-néztem rá.
    -Mondtam volna bármi vicceset?
    -Ezt ön komolyan gondolta?-eset le az állam.
    -Igen, mert szerinted úgy nézek ki aki vicces kedvében van?-nézett fáradtan rám.
    -Igen?-mosolyogtam rá.
    -Oh...-mondta.-akkor had mondjak valamit édes!-jött közelebb, és le guggolt a padom elé.
    -Igen?-*itt gáz lesz*
    -Jól figyel, egyszer mondom csak el. Menj ki a terem elé és várd meg ott az óra végét, egy igazolatlan társaságában!-döntötte oldalra a fejét.
    -Jé...jéééé....Maga aztán vicces tanár! Ha-ha-haa.......
    -Nem voltam világos Kékike? TŰNÉS KIFELÉ! És délután számíts arra, hogy itt maradsz büntetésben.
     -Hé..héé! Ez nem fair! Mi jogon küld ki?!-álltam fel.
     -Csak mert olyan vicces tanár vagyok!-vigyorgott gonoszul.
     -Én valami mást mondanák magára a vicces helyet!!
     -Hallgatlak!
     -Seggfej!-indultam el az ajtóhoz.
     -Aranyos név..-mondta cinikusan.-Inkább szedd a lábad, nincs kedvem egy hisztis tizenévest hallgatni!
     -Igen is!-hajoltam meg viszonylag az ajtóban, majd olyan erővel csaptam be az ajtót, amilyennel csak tudtam.
  Öcsém, ilyen egy paraszt tanárt.......fuuuh....semmit nem csináltam, arról meg nem én tehetek, ha rossz napja van!
Ott álltam a folyosón, majd meguntam ezt és elmentem mosdóba. Ahogy beértem, kivettem a telefonom és megnéztem az időt. 8:20-at mutatott.
     -Szuper, még 25 percet állhatok itt!
     -Én is így gondolom!-jött mögülem egy nagyon is merős hang....
Mielőtt még megfordultam volna, már hátulról át is karolt.
      -Eresz el....perverz!! Ez itt a lány WC......
      -És? Hallottam, hogy egy kisegér pityereg!
      -Ki pityereg?! Mindjárt te fogy, büdös kukkoló-perverz!
      -Na mi van, annyira hiányoztam, hogy te is kijöttél?-hajolt közelebb, hogy lássam az arcát.
      -Hozzád?! Soha! Eresz!
      -Már miért tenném?  Hiszen.....-itt megállt, majd mintha megszagolt volna...
      -PERVERZ! Mit művelsz?
      -Csak tetszik a parfümöd illata...Mit használsz?-láttam azt a sunyi mosolyt az arcán.
      -Ne...nem rád.....tartozik...-pirultam bele a zoknimba.
 Castiel, csak gúnyosan nevetett rajtam. Én közben a földet bámultam, elmélkedtem, és ilyenek.
      -Hirtelen milyen csöndbe lettél..-hajolt közelebb. *Mintha nem lett volna így is marha közel....*
Lehajtottam a fejem, majd csak vártam, hogy belém harapjon.....mit bánom én?! Elegem van úgy is.......
Már majdnem megharapott. mikor lépteket hallottunk, mire ő elengedett, de csak annyira, hogy megfogta a csuklóm és berántott az egyik fülkébe. Be fogta a szám, és lefogott.

Még gyorsan hallottam tőle, hogy "maradjak csöndbe" kijelentést, majd ő is elnémult.
Egy lány jött be a mosdóba, majd annyit hallottunk, hogy megnyitja a csapott és vizet enged. Castiel még előrébb hajolt, hogy lássa ki az. Én csak figyeltem előre, majd össze csuktam a szemeim. A lány..*gondolom nem fiú jött be* elzárta a csapot, majd mintha kotorászást hallottam volna. Miután abba maradt úgy ítéltem megtalálta amit akart. Egy kisebb kuncogás jött kintről, majd a lány elindult kifelé. Mikor Castiel kicsit elengedett, mert kinézet, és kinyitotta az ajtót ellöktem magamtól, és kifelé rohantam. Ám gyorsabb volt nálam, és vissza rántott.
    -c-c-c. Nem menekülsz!-mondta ide-oda mutogatva az ujjával.
    -Eresz már el! Nekem ehhez nincs kedvem.
    -De türelmetlen itt valaki.-azzal magához rántott.
Most már tényleg készült belém harapni, de hirtelen kinyílt az ajtó, és a fehér hajú lány állt ott.
    -Ni-ni! Kiket látnak szemeim? De össze melegedtetek! Vagy turbékoló pár?
    -Mi nem......-kezdtem volna, de Castiel a szavamba vágott.
    -Mit akarsz Rosalya?!
    -Hmm....semmit. Csak gondoltam nem nézel olyan hülyének, hogy ne vegyelek titeket észre! Úgyaan, Nagyon lehetett érezni a szagotokat, főleg neki, mivel te régen ember voltál!-mutatott rám.
    -Hééé.....-akadtam ki egy kicsit.
    -Nincs igazam?-kérdezte felhúzva a fél szemöldökét.
    -D....De.....-fordultam idegesen oldalra a fejemmel.
    -Ch.....Castiel engedd már el! Ez szabály sértés.-mondta.
    -Olyannak látszom, akit érdekelnek a szabályok?-kérdezte gúnyosan.-És mit érdekel az téged, hogy én hol, vagy mikor táplálkozom? Te is bele kóstolnál, nem igaz?-szorított egyet rajtam.
    -Én nem tennék ilyet....
    -Igazán?-nyalt bele a nyakamba, mire én piros lettem, össze szorítottam a fogaim, és belemarkoltam a kezébe.
    -Castiel.....Undorodom tőled.....
    -Nem hiszem!-majd egy kisebb kacajt hallatott, és éppen hogy, de belém harapott.
  A nyakamon egy kisebb csepp vér folyt le, majd Rosalya az orrához kapott és befogta azt. Castiel csinált még egy nyalást, majd vigyorogni kezdett. Rosalyanak valamilyen kard jelent meg, és indulni készült, de Castiel hozzá vágott, így én ráestem, kiterítve magammal. Egy kisebb kacaj jött tőle, mad rohanni kezdett. Rosalya lelökött magáról,majd futni kezdett A Vörös ördög után. Nagy nehezen én is feltápászkodtam, majd az ajtó felé nézve elindultam arra. Először csak kis léptekben, majd már szinte rohanva, mikor kinyílt a terem ajtó. Én nem is figyelve rá rohantam ki. A tanár hangja volt az utolsó amit hallottam bentről, majd becsaptam magam mögött az ajtót. Az udvar kongott az ürességtől, és sehol nem láttam azt a kettőt... Még kerestem őket, majd egy éles, mély hang jött a hátam mögül.
    -Magának a "Kifelé a teremből" fogalom azt jelenti, hogy azt tesz amit......Mi ez a bűz?-fogta be az orrát.
    -Milyen bűz?-kérdeztem.
    -Nem érzi? Pedig erős és a közelből árad....
    -Hm.....Maga hogy lehet tanár, ha ilyen hülye?
    -Mit mondtál?!
    -Az a bűz, belőlem árad, észlény!
    -Az......-ekkor meglátta gondolom a nyakam, mert tágra nyíltak a szemei.
Eltakartam a nyakam, majd oldalra néztem.
    -Semmiség.-mondtam halkan, majd felhúztam a kapucnim.
 Indultam volna, de a tanár az utam állta.
    -Hova mennél így?
    -Maga szerint? Még nem ért véget a tanítás!
    -Mindenki érezni fogja a szagod. És nem csak Castiel volt az egyedüli vámpír!
    -És?!
    -Bevadulhatnak...
    -Ennél is jobban mint ami reggel volt? És akkor mi van amúgy? Nem nagy seb, nemsokára begyógyul.
    -Várjon! Az egy dolog, hogy így gondolod, de veszélyes ez rád és a többiekre nézve is.
    -Mit csináljak akkor? Haza nem mehetek!
Viktor méregetett, majd sóhajtva intett, hogy kövessem. Utána mentem a kertészklubba, majd megálltam. Viktor felemelte a kezét, és felém közelítette, mire én hátrébb léptem.
    -Nyughass már! Csak segíteni akarok.
    -Hogyan?!
    -Ki mondta, hogy a Démonok nem gyógyíthatnak?-vigyorgott, majd egy kék tűz szerűség jelent meg a keze körül.
Éppen hogy a nyakam közelébe rakta, de a sebem begyógyult.
    -Waow...Ilyen tüzet mi is tanulunk?
    -Ha én lennék a mágia tanár megbuktatnálak.-húzta el a száját.
    -Most miért? Azt hittem pedig hogy tud rendes lenni is!
    -Ch...Mindegy. Kész. Mos már nem kell izgulni a sebed miatt.
    -Köszönöm.....
    -Egy tanár segítse a diákot nem? Vagy valami ilyesmi.
Erre én elkezdtem nevetni... Ilyen hülyeséget még nem hallottam.
    -Tessék.-vett elő egy papír köteget.-A következő órára pótold be!
    -AAjjj ne mááár.....
    -Így jártál kölyök.-vigyorodott el.-Ne lássalak Castiel közelében még egyszer!-vette komolyra, majd elment.
Csak néztem utána majd a papír mögé bújva bele olvastam. Egy picit felnéztem és gondolkodtam...

   *ne legyek a közelébe, mi? Vajon igaz az amit róla állítanak?*

7.fejezet

 Bolondok háza van?




  Nem kellet sok, hogy beérjünk az iskolába. Én nyugodtan lépegettem, semmit se sejtve. De mikor kinyitottam az ajtót tiszta káosz volt odabent!! Én nyitott szájjal álltam ott, Alexy meg hol vigyorogva nézett, hol pedig viszonylag komoran.
    -A....Alexy....itt meg mi.....-hajoltam el egy repülő könyv elől.-folyik?!
    -Hé! Ez vissza jár!-kiáltotta,majd vissza dobta a könyvet amit valaki el is kapott......szájjal?!
    -ALEXY! Mi van itt?-kérdetem enyhén hisztizve.
    -Ezt még nem mondtam? Vannak néha olyan napok amikor viszonylag "bevadul" a nép, és nem bír magával. Ilyenkor a folyosón élik ki magukat, kisebb szüneteket hagyva néha.
    -És most mi váltotta ezt ki belőlük?!
    -Nem tudom, de úgy is kiderül! Ja és még valami. Ilyenkor élvezettel nyúzzák, az alsósokat. Vigyáz magadra!-azzal integetve berohant a népbe.
Szó szerint leeset az állam. Nem hittem volna, hogy a bátyám is ilyen.....ilyen.....nincs is sz erre milyen! Csak körbe körbe néztem, mit is tegyek. A jobb oldalon valaki a plafonnál lebegett, és elkapott valami tűz labdát, majd vissza dobta a tűz kölyöknek. A lépcső teljesen jégbe fagyva volt és ott snowboard-oztak lefelé. Az egyik sarokba valakik éppen egymást falták, úgy össze ölelkeztek...*pfuuj...*. Röviden és tömören: porfelhő, káosz, kupleráj, éget képek, és maga a pokol szinte. Óvatosan elindultam, de megláttam Violát a tömegben, kifelé igyekezve sikertelenül. Mikor meglátott a kezét nyújtotta jelezve, hogy segítsek. Gyorsan megfogtam a kezét, majd kihúztam és berohantunk a terembe.
    -Jól vagy Viola?
    -Igen....úgy ahogy.....-porolta le a szoknyáját.
    -Mit kerestél a tömegben?
    -Mosdóba mentem, majd egy villanást láttam és nem mertem kijönni onnan.....-magyarázta, miközben kiszedet egy.... radírt(?!) a hajából.-kész káosz! Amber és a barátnői seprűn suhantak le. Vagy is csak Amber, Charlotte teleportálgatott. Pedig azok is 9-10.-esek.....azt  hiszem.-magyarázta.
    -Aha.....Láttál még esetleg valaki ismerőst? 9.-10.-est?
    -Hát.... 2-fehér hajú vámpírt, akkor Kentin-t, valami coffos félbarna kölyköt, aki a tűz elől menekült, és mivel majdnem eltalálták bedühödött és víz labdákat dobált. Biztos elpárolgott volna ha eltalálják.-kuncogott.- Akkor........Alexy-t később láttam, mielőtt téged észre vettelek. Kiabáltam neki is de ő elrohant. Jaaaa és egy gyereket aki hasonlít Alexy-re......azt hiszem........ A.....Aladin?
    -Aladin? Biztos?-néztem rá kérdőn.
    -Hááááát.....nem várjál nem Aladin, hanem..... Ar....Ar....
    -Armin?-kérdeztem.
    -Igen az!!-mutatott fel és hálásan nézet.
    -Hogy lett ebből Aladin?
    -Nem mindegy?! A-betűvel kezdődik a neve!
    -Jó.....nyugi!-nevettem el magam, mire ő is elmosolyodott.-valakit még láttál? Ismerőst?
    -hm......-tette "Micimackó gondolkodik" féle pózba magát, mire én felkacagtam.-nem tudom.... Amber, Charlotte, Armni, Alexy,.....az a coffos...azt hiszem Dake.....a két vámpír.....Kentin,...ééés...
    -Jó nyugi, nem faggatás képen kérdeztem, nem is érdekel. Csak, hogy még is kik jöttek be azért, hogy hülyéskedjenek, mint valami vadállat.-indultam el a helyemre.
Viola követett és leült mellém, majd még beszélgettünk. Lassan be jöttek a többiek is. Ki röhögve, ki a táskáját tartva maga elé, nehogy megsérüljön, és valaki szó szerint be eset, majd sietve felállt és a helyére rohant. Erre én amolyan "Whaaaaaaat?" féle képen néztem, mint a Nagyfiúk 2-ből a nigger hülye csávó. Viola mosolyogva ült mellettem, majd a homlokára csapot.
    -Mi van?-kérdeztem meglepődötten.
    -Tudtam, hogy valakit nem mondtam.....
    -Jó, nem fontos....
    -De igen, Ő igen...!
    -Miért ki az?
 Viola nyitotta a száját, de valaki megzavarta. Becsapódott a terem ajtó, és egymáson támaszkodva jött be ő és egy másik diák. Nekem le esett az állam és zavart és ideges lettem. A fejem nem tudtam le venni róla, és ösztönösen a nyakamhoz kaptam, mintha bizsergett volna. A padban ülve csak néztem rá, és kattogott az agyam. Elindult a padjához majd egy könyvet felkapott és felénk nézett.

 *Jaj nekem.....miért van itt??* Leült a padjába, majd hintázva felvette a fülhallgatóját. Csak előre meredtem, majd csak Viola rázására tértem vissza.
    -Héé...Nina! Itt vagy?-csettingetett.-nyugi! Ne izgulj.-mosolygott rám.
    -O...Oké.....Szerinted haragszik?
    -Miért is?! Tudtommal Ő támadott meg!!
    -Igaz, de én meg....é..én meg.... a fejében kutakodtam
    -Ezt hogyan érted?
    -É...Én......Bele láttam az emlékeibe...egész pontosan kutakodtam a fejében.
 Viola kérdőn nézett, majd úgy gondoltam folytatom.
    -Egy-két furcsa dolgot láttam, a fejében....
    -Mit?
    -Háát.......izé......-nem tudtam mit mondjak, de nem is bírtam volna folytatni.
Castiel jött oda hozzánk és belemászott a képembe.

Egész közel hajolt, hogy már a fülem közelébe legyen, majd suttogni kezdett.
    -Ugye nem akart eljárni a pici szád?-kérdezte halkan, nekem meg fel állt a szőr a hátamon ettől.
    -......
    -Nem ajánlom, hogy bárkinek is mesélj, arról amit az emlékeimben láttál. Értetted?
Óvatosan rá néztem, majd láttam az arcán, egy kisebb sunyi mosolyt, amitől kirázott a hideg.
    -Castiel! Hagyd.....őt....békén....-mondta viszonylag bátortalanul Viola.
    -Ni-ni mi volt ez a cincogás?-nézet rá vigyorogva.
Viola teljesen el volt pirulva, és a mappáját szorongatta. Castiel még egyszer vissza nézet rám, majd ismét bele mászott a képembe.
    -Békén hagynál?! Zavaró vagy az aurámban.
    -Van neked hangod! Úgy látszik rosszul ítélkeztem a múltkor!-röhögött fel.
Eme bájos beszélgetésünket a tanár zavarta meg. Hiszen mikor bejött szó szerint becsapta az ajtót....
     -Mindenki menjen a helyére!-mondta erős férfias hangon és szikrákat szórt a sárga szeme. -Castiel nem ajánlom, hogy az én órámon flörtölj, vagy a tápanyagod egyeztesd le!
     -Ugyan tanárbá' mi csak beszélgetünk!-nézet rám.
     -Takarodj a helyedre!-mondta meg sem emelve a hangját.
     -Jó-jó.-azzal elindult a helyére.
A tanár egész végig a szemével követte, majd vissza nézet rám.
     -Maga meg kicsoda?-mért végig.
Zavartan fölpattantam a helyemről, és bemutatkoztam.
     -Ni.....Ni-na Ha-ra-ku vagyok.......Most jöttem az osztályba.......-mondtam dadogva.
     -Jól van. Ülj le! Én Viktor Kurusaki vagyok, Démon. Én tanítom nektek a Harc-művészetet, de most nincsen torna terem, ezért az alapokat fogjuk átvenni....
     -Tanárbáá'.-kurjantotta be egy narancssárga hajú fiú.-Ezt miért mondta el? Hiszen tudjuk!
     -Kedves Makoto....Azért mondtam el, mert valaki aki ÉV KÖZBEN csatlakozott tudja ki is a tanárja. Nem azoknak mondtam akiknek már tavaly is én tanítottam..
     -Mié' van új osztálytársunk?-hagyta abba a hintázást és döbbenten nézet.
     -Igen, te tökkelütött! Hova figyeltél? Nehogy már az agyad helyén is tűz legyen! Öcsém...... Idiótákkal vagyok körül véve.-fogta meg a fejét, majd ismét végig nézet a termen, majd meglátta Castielt aki éppen a fülest vette fel és rádőlt a padra éééés aludt is!
     -Ez a kölyök megőrjít........-mondta unottan.
Én eközben megállapítottam, hogy kemény dió ez a tanár, és hosszú évnek nézek elébe....