16.fejezet

 Mi okból?



  Csak azt a lapot tanulmányoztam, és gondolkoztam. Rajzolni szeretek, de a kosarat is.....volt még rajta más is, mint például futball, Dök-segéd, kosárlabda, rajz, elsősegély.....és még hasonlók. Nehéz volt dönteni...igaz holnap reggel kell leadni, de akkor is.... Amint vége lett az Orvoslásnak a szekrényemhez mentem, amit Molly támasztott megint.
    -Csáó!-mosolygott.-Nem megyünk el valamerre?
    -Hát, nem is tudom...
    -Naaaa létsziiiiii! Csak beszélgetni, és max beülünk egy kávézóba.
    -De.....én nem nagyon járok el otthonról....-húztam a szám.
    -Akkor én megyek fel hozzátok!-mosolyodott el.
Makoto álla leeset, majd rám nézett.
    -Én is mehetek?
    -Minek?-kérdeztem értetlenül.
    -Csak úgy! Létszii!-nézet kutya pofival.
    -Ki van zárva! A szobámba fiúk nem jöhetnek! Kivéve.....-kezdetem, de elhalkultam.
    -"Kivéve".....ki?-kérdezték egyszerre.
    -Semmi, hagyjuk....Nem szeretem ha látják a szobámat. Jól van Molly, jöhetsz.-vettem ki az utolsó könyvet a szekrényből, és becsuktam azt.
    -Jahúúú!-ugrott egyet.-Ezt neked Maki!-nyújtott nyelvet.
    -De ez nem faiiir!-hisztizett Makoto.
Én lehajtottam a fejem, majd minden zajt kizártam, és gondolkodtam. *Kire...is gondoltam hirtelen....?* Viola közben meg engem fürkészett. 4-en indultunk ki a suliból, majd egy darabig együtt mentünk, de a parknál mi elmentünk más irányba. Molly egész végig csak beszélt, és beszélt. De nem mindig figyeltem rá, mert azon gondolkodtam kit is akartam mondani.
     -Ninaaa!-vágta ketté a gondolataimat Molly.
     -Ha? Mi az? Bocsi elbambultam.....
     -Azt kérdeztem messze vagyunk-e még.
     -Ja, nem. Itt ez a következő ház a miénk.
     -Waow! Alexyvel együtt ketten éltek itt?
     -Igen, de nem nagy szám. Ez csak egy normális ház.-nyitottam ki a kaput, majd felmentünk az ajtóhoz.
     -Jó-jó, de akkor is. Hogyan tartjátok ezt fel? Lexy és te is tanultok.
     -Lexy?
     -Aham. Alexy, csak az "A" nélkül.
     -Alexy tartja fel, plusz néha küld a nagyanyánk lakbérre. Igazából nem érdekel, hogyan csinálja, csak az, hogy megcsinálja.
     -Hol van a szobád?
     -Haa....Balra.-fogtam meg a fejem.
 Molly berontott a szobámba, és ledobta a cuccait, majd körbe forgott.
     -Waoow! Tiszta jó a szobád.
     -Nincsen benne semmi különleges.
     -Gyere!-ragadta meg a karom, majd körbe-körbe forogtunk.
Molly egész végig csak nevetett, vagy mosolygott, így én is elkezdtem nevetni. Egymás kezét fogva pörögtünk a szobámban, mint két tökkelütött fóka...... Miután abba hagytuk ezt az értelmetlen manővert, leheveredtünk a földre nevetve. A plafont bámulva egyre jobban ment le a mosoly az arcomról. Ismét gondolkodni kezdtem.
     -Mond csak Nina....Miért van az ágyadon egy HelloKitty?
     -Mert azzal alszom talán? Szeretem ha ott van egy plüss.
     -És Alexy miért pont HelloKitty-t vett neked?
     -Nem.....Nem Alexy vette nekem azt.
     -Akkor, kicsoda?-csillant fel a szeme.
     -Igazából.....nem tudom....nem emlékszem, mert általánosban kaptam egy barátomtól...azt hiszem mikor még Miami-ban laktam....
     -Hogy nem emlékezhetsz egy ilyen dologra?-horkantott le Molly.
     -Te se emlékszel mindenre! Én is csak ember vagyok..
     -Semmi emlék róla?
     -A-A....vagyis annyi, hogy fiú volt. De más nagyon nem..
     -Név? Haj, szemszín?
     -Egyik sem......
     -Aaahj....Hogy lehetsz ilyen?!
Ezen egy kicsit elszégyelltem magam. Elkezdtem törni a fejem, hogy ki is lehetett az a bizonyos fiú, akitől kaptam. Mindenen próbáltam gondolkodni, de nem ment...... Haj...szín.....hmm~
     -Haj szín......talán sötét színű volt......
     -Ahj... Inkább hagyjuk ezt, mert úgy is nehezen lenne meg.-fogta vigyorogva a fejét.
     -Oké...
     -Halihó!-hallatszott fel Alexy hangja.
Én ránéztem az órára, és már fél 6-ot mutatott. Lerohantunk Alexyhoz, aki döbbenten nézet Mollyra.
     -Öhm....Nina.....Hát ő meg ki?-mutatott rá.
     -Molly! Tudod akivel beszélgettem még Miamiban kezdtünk beszélgetni. Tudooood!
     -Jaa, tényleg kezd beugrani. De ő nem barna hajú volt?
     -De, csak befestettem.-nézett a hajára Molly.
     -Neked amúgy nem kéne haza menned? Holnap ugyan úgy lesz suli, és most már minden nappal sötétebb lesz.-mondta Alexy.
     -Jaj tényleg!-csapott a homlokára.-Már megyek is. Anyu amúgy is ki fog nyírni....
Bementünk a cuccaiért, majd miután felvette a cipőjét és a kabátját elbúcsúzott tőlem, és Alexyt is megszorongatta. Miután elment én is célba vettem a fürdőszobát, és letusoltam. Alexyvel utána még beszélgettünk, majd fogtam magam és egy pohár tej társaságában bementem a szobámba, Álmomban újra lejátszódott az egész általános, de mikor az a fiú jött képbe, minden elcsöndesedett, és az egész arca sötét volt.... Nem jutottam előre, de rengeteget forgolódtam.


*Másnap:
Reggel szinte kiugrottam az ágyból, és rájöttem milyen barom is voltam tegnap........... Hiszen én..én .....megkértem egy olyan SZEMÉLYT akit alig....SŐT semennyire se ismerek, hogy legyen egy testőr féleség!!!! Én nem voltam normális....Ma tisztáznom kell.... A lapot amit a Dök elnök adott kitöltöttem, majd bedobtam a táskába. Egy szuper gyors reggeli után, Alexy nélkül rohantam be az iskolába. Látta volna rajtam, hogy van valami bajom, de nem akartam neki Kentinről beszélni.... Amint berontottam az iskolába a Dök-elnök szobáját vettem célba. Kettőt kopogtam, majd miután válasz jött benyitottam.
     -Nina! Jó reggelt. Nem vagy itt kicsit korán?-nézet rám kérdőn.
 Az órámra néztem ami 7-órát mutatott. *Oh fuck.....*-gondoltam.
     -De....De siettem oda adni a papírt, és valakivel találkoznom kell.
     -Áh, értem. Nos akkor megnézhetem a papírt?-mosolygott kedvesen.
 Átnyújtottam neki a papírt, és ő pedig átnézte.
     -Kosárlabda, és rajz klub?
     -Hát...igen.... A rajz még nem biztos, de a kosárlabda 100%-hogy igen.
     -Értem.-nevetett.-Akkor, majd szólok Dajannak, hogy új kezdőjük lesz. Majd vagy ő, vagy én szólok neked az első edzés napjáról. Nem kell végül is aggódnod, mert eddig még nem indultak be az edzések, még kelletek tagok.
     -Értem. Köszi....éééés.....Ez a Dajan, hogy néz ki? Csak hogy megismerjem...
     -Hidd, el... Megismered majd ha szembejön veled.-nevetett.
     -Öhm....oké....-fogtam meg a fejem, majd mikor vissza engedtem, szerencsésen levertem pár papírt....
     -Ne haragudj!-hajoltam le azonnal a papírokért.
A Dök-ös gyerek is hajolt értük, majd egymásnak mentünk, és lefejeltük egymást.
     -Áucs....-hajolt feljebb velem együtt, de így meg szerencsésen a padot fejeltük le.....
     -Bo....bocsánat...-fogtam a fejem.-Én...én annyira sajnálom.....-mentegetőztem, miközben felszedtem pár papírt a földről.
     -Ugyan! Nincsen baj, ez bárkivel előfordul.-mosolygott kedvesen, majd elvette a papírokat.
     -Megjöttem Natanieel! Bocsi a ké.....-jött be egy barna hajú lány, táskával a kezében.-Te meg ki vagy?-kérdezte kérdőn rám nézve.
     -Nina Haraku vagyok....Örvendek.-mondtam bizonytalanul.
     -Én is! Én Melody vagyok. Remélem nem kerülsz bajba, míg itt tanulsz!-mondta ezt cinikus hangsúllyal.
     -Öhm.....Akkor én megyek is Nataniel.....Szi...sziasztok!-köszöntem el, majd kiléptem az ajtón. Ahogy csukódott be még egy cinikus mosolyt láttam Melodytól, és becsukódott az ajtó.
Kilépve még vártam egy kicsit, majd elindultam megkeresni Kentint. Nagyon nagy nehezen megtaláltam a termük, de alig volt bent valaki, de ő nem volt köztük. Így hát lerohantam a bejárathoz, hogy ott majd talán össze futok vele.  Ahogy szállingóztak be a diákok, egyre csak féltem, hogy nem jön. Majd csak arra lettem figyelmes egy 10 perc várakozás után, hogy az öcsével jött suliba.
     -Vigyáz magadra Keni!-borzolt a kis szemüveges hajába, mire az megingott és majdnem elesett.
     -Ne már! Meglesz!-mondta büszkén majd, elfutott az általános részhez.
Kentin még vigyorgott a kisöccse után, majd meghúzta a táskáját, és szembe találta magát velem.....
     -Oh. Jó reggelt.-köszönt.
     -Szia.....Aranyos az öcséd.
     -Köszi. Kicsit szeleburdi, de nagyon rendes kölyök.
     -Hasonlít rád....kinézetre egy picit.-mosolyogtam.
     -Régen én is ilyen voltam, de a faterom beíratott katonai suliba, azóta meg ilyen vagyok.
     -Értem....Figyi....mondanom kell valamit....
     -Csupa fül vagyok. Bánt valami?
     -Nem.....csak amit tegnap mondtál......
     -Micsoda?
     -Hogy....megvédsz.....és én igaz hogy beleegyeztem....de ezt elhamarkodtam..... Hisz nem is ismerlek..... Te se engem.....Csak zavarodott voltam tegnap..... Bocsi hogy ilyen hülyeségre akartalak rávenni...... Végül is, nem hiszem, hogy bébi  csősz akarsz lenni! Szóval....bocsi, hogy....
     -Miről beszélsz? Gyere!-ragadt csuklón, és kivonszolt az udvarra.
     -Hát arról....
     -Ácsi! Hülyeség amit mondasz! Az hogy nem ismerjük egymást, igaz. DE ezen könnyen lehet változtatni, úgy hogy ma együtt sétálunk haza. Vagy csak leülünk beszélgetni.
     -De....
     -2. Nekem nem tűntél zavartnak, csak olyannak aki retteg egy szörnyetegtől. 3x Nem te akartál rá venni, hanem én kérdeztem meg. Ha nem gondoltam volna komolyan, hogy beszélgessek veled, a bokorhoz se hívlak. A megkérdezésed nélkül is szétrúgnám a vámpír seggét. Ha neked esne.
     -De...miért? Nem értem.
     -Egyszerűen utálom azokat a vérszopókat. Ez kölcsönös a többségük meg minket farkasembereket utálnak. És az a vöröske már kihúzta a gyufát, mikor megtámadott egyet a diákok közül, azaz téged. És az nem érdekel, hogy ki kezdte, vagy hogy kinek a hibájából harapta meg a személyt....megtette, nincs vissza út.
     -Ez lenne az okod?-kérdeztem feszülten.
     -Igen. Szóval, vagy megismerjük a másikat jobban és társak leszünk, vagy legközelebbi alkalommal tudtod nélkül esek neki.
     -Értem......Akkor.....nem gond, ha marad az alku?
     -Dehogy!-vigyorgott.-Örülök neki.
     -De ugye tudod, hogy akkor ma velem jössz?-vigyorogtam én is.
     -Veled? Hova?
     -Hazakísérsz, és lesz egy kis "randink".-kacsintottam rá.
Kentin feje pillanatok alatt vörös lett és értetlenül nézet.

     -Öhm.....hogy...mi? Egy....Egy...ran....ran...randi?-hebegte.
     -Igen. De ne vedd komolyan.-nevettem el magam.-Csak beülünk valahova és beszélgetünk.
     -Ja..jaaa.....Már komolyan vettem.....Rendben!-nevetett ő is.-Akkor ha a kapunál találkozunk tanítás után jó lesz?
     -Persze! Te fizetsz!-nyújtottam nyelvet.
     -Heee? Miért?
     -Mert csak, és kész. Lezártam, meghívod a hölgyet!-vigyorogtam.
     -Te hölgy lennél?
     -Igen te tahó!-fújtam egyet, miközben a vállára vertem.
Ezen mind a ketten nevetni kezdtünk, majd el köszöntünk egymástól, és elindultunk befelé. Ahogy a terembe értem leültem és zenét hallgattam. Matekkal kezdünk, majd, de még se Makoto, se Viola nincs itt. Néha elkezdtem énekelni én is a szöveget amit hallottam.
     -"...To be on the edge of breaking down, and no one's there to save you. No you don't know what it's like.... Welcome to my life....."-igaz itt már hangosabban énekeltem ami hallatszott.
Nem figyeltem nagyon másra, csak a zenére, majd arra lettem csak figyelmes, hogy valaki megfogja a vállam. Felnéztem és Viola volt az. Leült mellém, én meg kivettem a fülest és ránéztem.
     -Szépen énekelsz!-mondta mosolyogva.
     -Köszi:...Nagyon hallatszott?
     -Hát....aki a telem előtt haladt el biztos hallott valamit.
     -Hupsz.-nevettem el magam.
Violával beszélgetni kezdtünk, megmutatta az új rajzát, majd tovább folytattuk a csevegést. Mikor abba hagytuk már csöngetés előtt voltunk, és így elővettem a cuccom. Lassan be csöngetnek, és kezdeti veszi a Matek vs. Nina párbaj! Én felkészülten ültem. Közben a fejembe valami ilyesmi játszódott le.: *-Ééééés az egyik sarokban Niiiinaaa! *lö tapsvihar* ...-A másik sarokban pedig a kihívó, az örök ellenség....aaaa csúúf Maaateeeek! *fújolás, és egy kicsi taps.  -Ki fog nyerni? Hamarosan kiderül!*-túl sok boxot nézet...... Így ültem a helyemen, majd arra eszméltem fel, hogy Makoto befut a terembe, és hátba csapott köszönés képen.... Ez az óra is jól kezdődik asszem! Csak legyen már vége....

15.fejezet

 Az ígéret.



 Mit akarhat? Honnan tudja mi volt velem? Dicsekedett neki valamelyik? Miért? Honnan...?
  Nem szólt semmit csak haladt előttem. Fehér hosszú haja csak úgy himbálózott mögötte, és a járása is kecses volt. Mindenki a termek felé haladt, és beszélgetett. Csak úgy zengett a folyosó a sok diáktól. Ahogy így nézelődtem kezdtem lemaradni.
   -Ne maradj le!-mondta hátra pillantva.
Gyorsan abba hagytam a bambulást és utána rohantam, hogy beérjem. A bejárati ajtót kicsapta maga előtt, majd siettem utána nehogy rám csukódjon. Elment a padig, majd leült oda, és keresztbe tett lábbal hátradőlt.
   -Öhm....Nos?
   -Jól van. Észre vetted, hogy nincs itt Castiel?
   -Nem.....Fel sem tűnt.-próbáltam füllenteni, de reggel óta piszkálja a csőröm, hogy hol van.
   -Hazudsz! Tördeled az ujjad.-vigyorgott.
   -Franc....
   -Szóval.... Castiel azért nincs, mert amit tett szombaton, az súlyos szabály szegés volt. És éppen a "büntetését" törleszti.
   -És mit kapott?-szorítottam össze ökölbe a kezem.
   -Mondjuk azt, hogy ez már egy nagyon régi mód, a veszett vámpírok számára. Lenyugtatja őket.
   -Ve..veszett? Az mit jelent?
   -Egyszerű. Azt, hogy tilos lenne nekünk vámpíroknak inni az emberek véréből. DE vannak kis rések ez mögött is. Például, ha veszélyben vagy, vagy rengeteg vért veszített, akkor a támadóját megölheti, HA jogos. Vagy ha az áldozat saját maga engedi meg a vámpírnak, hogy igyon. Ez a ritkábbik eset, és ilyenkor nem kap semmit a vámpír. De Castiel többször támadt már meg téged, szombaton, meg a szomj elvette az eszét. A veszett vámpírok nem bírják megállni, hogy igyanak mások véréből, és nem elég nekik a tabletta, vagy az állati vér. Akkor neveznek tehát veszett vámpírnak ha mégis iszol, és nem volt okod rá, egyszerűen túl forró fejű, vagy makacs vagy.
   -Ezt honnan tudod?
   -Miután téged elvittek, nekünk kellet oda menni. Castiel és a tesód verekedtek a legjobban. Alexy igazán pipa volt! Így még nem láttam senkit. Castnak szerencséje volt, mert Alexy ki akarta nyírni. Igazi tűz lobogott a szemében. Furcsa....Azt hittem a melegek, béke kedvelők.....Ő kivétel úgy látszik. Szóval mi mentünk Castért, mert igazából ő Lysander "testőr" félesége, és a legjobb haverja. Elvittük onnan Alexyéket meg elküldtük haza.
   -És most a Vöröske hol van?
   -Az már "titkos". Lysander azt mondta ennyit mondhatok. És hogy bírd ki, mert egy darabig nem lesz.-azzal felállt a padról és megigazította a szoknyáját.-Nos  én elmondtam amiket rám bíztak. Most megyek, és te is igyekezz órára!-mondta hangosan.-Eleve miért az én melóm a kis hercegnőnek üzeneteket átadni?-mondta alig hallhatóan mégis hallottam, majd elindult.
Én is még bambultam utána, majd elindultam a terembe. Gyorsan felrohantam, majd a terembe beérve leültem Viola mellé.
   -Mi volt?-kérdezte halkan.
   -Semmi különös!-zártam le a beszélgetést.
Az órára egy kicsit se figyeltem, inkább a hallottakon gondolkoztam. Igaz amiket mondott...vagy csak kamuzott. Végül is nem akarom olyan közelről megtudni, mint például Casttól, de tudni akarok mindent ami körülötte van...Hogy hogyan is kezdődött... Egész órán ezen agyaltam, és semmit se jegyzeteltem....Violát megint leterhelem a pótlással..... Szünetben én veszélyes voltam, mert gondolkozva közlekedtem, és nem néztem magam elé. Mivel megvan ilyenkor a magam gondja, szokásomhoz híven neki mentem valakinek, és majdnem ki is gáncsoltam magam szerencsésen *össze csavarodott a lábam...* de szerencsére elkapta a karomat Kentin, mielőtt felbuktam volna.
   -Megvagy!-húzott vissza, hogy egyenes legyek.
   -Köszönöm....Ne haragudj! Nem figyeltem.....-fogtam meg a fejem.
   -Hát azt látom.. Eléggé kerültek, és úgy mentél mint aki kótyagos.-nevetett.
   -Kerültek?-néztem hátra.
És téényleg.....Egy csíkot húztam magam után, és amint 2-3 méter távolság lett, egyből össze állt az a vonal/csíkocska.
   -Hupsz....-mondtam nagy szemekkel.
   -Hupsz bizony! Min töröd ennyire magad?
   -Hát....igazából nem is tudom miért töröm magam...csak sok a kérdésem....és nincs egyre se logikus, vagy csak válasz.
   -Ha te nem bírod megfejteni a kérdéseket, miért nem kérdezel meg valaki olyat, aki tudhatja a választ?
   -Hát...az meg bonyolult....Nem nagyon tudom kihez fordulhatnék......
   -Hát ezt már neked kell tudnod, kihez is.....
   -KENTIN!!!-ordított át a folyosón Viktor, és csak úgy száguldott felénk villámokat szórva.
   -Hupsz.....Asszem én most mentem! Majd máskor....-azzal gyorsan elkezdett rohanni a bejárati ajtóhoz, hogy kijusson az udvarra.
Viktor loholt utána, majd kiérve az ajtón bevágta azt maga mögött.
   -Ezekkel mi van?-ért mellém Makoto.
   -Halvány lila gőzöm sincs.-esett le az állam.
Sajnos nem tudtuk meg mi volt, de annyit még láttunk ahogy Viktor a gallérjánál fogva húzza be Kentint a folyosón, majd a tanáriba. Szegénynek volt egy kisebb dudor a fején, így gondolom kapott egyet.... Mi bementünk a b-sek termébe, mert ott szokott angolunk lenni. Amit csöngettek, az ofönk jött be, mert ő a nyelveket tanítja.
    -Good afternoon, Class!-jött be könyvekkel a kezében.
Egész angolon csak angolul lehetett beszélni ami szuper, mert jó vagyok benne, és szeretem is. Nem volt egy nagy szám...Csak vettünk egy régebbi anyagot, majd olvasni kellet. Kiérve a teremből nem volt kedvem felmenni a terembe, ezért kimentem az udvarra, és leültem egy padra. Még senki nem volt kint, de ez nekem csak jó volt. Beraktam a fülembe a fülhallgatómat, és elindítottam egy nyugtató zenét. Körülnéztem és nagyon szép idő volt. Szép zöld volt minden, és végignéztem az udvaron. De a kertész klubnál ott maradt a tekintetem. Kentin volt ott, és kapálózott, hogy menjek oda. Felálltam, majd kivéve a fülest a fülemből oda sétáltam hozzá. Ő addig állt és várt, majd mikor közelebb értem megfogta a karom és be rántott, majd egy bokor mögé engem is leültetett.
    -Te meg mit......?-kerestem a szavakat.
    -Psz...!Halkabban!-mutatta az úját a szája elé.
    -Még, hogy én vagyok a fura....-fújtam egyet.-Mit csinálsz itt?
    -Bujkálok.-vigyorgott.
    -Az leesett, de ki vagy mi elől?
    -A tanárok.....Vagyis inkább Viktor és a Diri elől.
    -Miért?
    -Háát....voltak összetűzéseink, és a múltkor becsúszott egy baki..Viktornál...
    -Milyen baki?
    -Lepisáltam a jegyzeteit..
    -MI VAN!?
    -Nyugi van hé!-kezdet el röhögni.- Csak vicceltem. Szoba tiszta vagyok, tudom melyik bokor volt az első.
Na ez még undibb volt, de még is elkezdtem rajta röhögni.
    -Legalább most már röhögsz. Te ilyen hiszékeny vagy?
    -Néha.-töröltem a könnyem.-De amúgy miért játszol 007-es ügynököt, még egyszer?
    -Mert tényleg voltak velem gondok. És előbb a Viktor bevitt a tanáriba de ellógtam onnan. Vagyis már elengedtek mondjuk, de amint kiléptem "véletlenül" felrúgtam a padlócirkálóját a Diribanyának.... És most elbújtam....
 Hatalmas szemekkel néztem, majd vettem egy nagy levegőt.
    -Ehhez kaja kell!-jelentettem ki, és elővettem a kekszet a táskámból.-Kérsz?
    -Igen, köszi!-vett el vidáman a csomagból.
    -És.. Kaptál valamit ezért? Vagy fogsz kapni?-haraptam ketté a kekszit.
    -Hááát,..... nem tudom... A Dirinéninek már a bögyében vagyok, de nem rúghat ki, mert a faterom egy nagy góré... Max megbuktat.-vonta meg a vállát.
    -Ez téged ennyire hidegen hagy?
    -Nem fogok pitizni, ha erre gondolsz!
    -Neeem, dehogy! Elég volt, hogy nekem pitiztél!-vigyorogtam.-De mégis...... Egy kicsit se zavar, ha vissza buknál?
    -De egy kicsit.... Végül is, akkor vagy az a-sokhoz kerülök, akik elég gyökérnek tűnnek. Vagy hozzátok a b-be, de akkor meg Castiellel kell egy osztályba járnom.....
    -Nem bírod őt?
    -Nem! Ki nem állhatom! Büdös vámpír....bár mindegyiket utálom ebben a suliba....Fenhordják az orrukat... Beképzelt csürhe.-duzzogott.
    -Értem.
    -Nem tom, hogyan bírod elviselni azt a Vörös vámpírt. Hogyan tudsz mellette lenni?
    -Hát....most már nem fogok a közelébe lenni nyugi......-kezdtem el nevetni kétségbeesetten, és zavartan.
Kentin csak figyelt, és nem mondott semmit. A tekintete egyre jobban átváltott mérgessé, és lehajtotta a fejét.
     -Meg támadt téged?-kérdezte rám sem nézve. A száját még láttam, ahogy harapdálta az ajkát, de nem láttam a szemét.
     -Nem lényeges.....Nem történt......-de megakadt a szó a torkomon.
Beugrottak a történtek.... A park, nevetés, szívatás, majd az erőd, elesésem, és a harapása. Azok a rideg érzelmek nélküli szemek.....és megijedtem. Nem akartam, hogy megint megtörténjen, hogy megharapjon..... Lehajtottam én is a fejem, de Kentin felnézett és engem bámult.
     -Nina...?-tette a vállamra a kezét.
     -....Semmi.....Oh, már csöngetnek....igyekeznem kell.....elkések még a végén.....-álltam fel a táskámat magammal rántva, és az arcomat törölgettem.-Szia..-köszöntem el.
Kentin is felállt és az utam állta. Kivette a táskájából a sapkáját, és rám adta.

     -Butus! Nem kell mindig eltakarnod ha sírsz.
     -Én...én...nem....
     -Megígérem......-kezdte el.
Én nagy szemekkel néztem fel rá, és lefolyt még egy könnycsepp az arcomon.
     -Megígérem, hogy megvédelek ezentúl attól a Szörnyetegtől!-törölte le a könnycseppet az arcomról.-Cserébe..... cserébe próbáld meg elintézni, hogy Alexy leakadjon rólam.-mosolyodott el.
Szelíd, kedves, melegséget árasztó mosolya volt, és már több könnycsepp nem folyt az arcomról. Levettem a sapkáját, és csak nézetem rá. Széles mosoly volt az arcán, és valami melegséget árasztott. Lehajtottam a fejem, és a sapkáját csak szorongattam.
     -Meg....Megígéred?-kérdeztem fel sem nézve.
     -Meg! Farkas eskü! Legközelebb, ha megtámadna, akkor szétrúgom a seggét, csak szólíts majd!-nyújtotta az ujját.
  Én elmosolyodtam, majd a kis ujj eskühöz hívem átkaroltam az övét.

     -Köszönöm...-mondtam meghatottan.- Akkor testőröm van?
     -Úgy is mondhatjuk, de ne várd, hogy mindig a sarkadba legyek.
     -Nem is kérem! Ha gáz van, csak hívlak.
     -Áll az alku.-vigyorgott.
Még egyszer megtöröltem az arcom, majd elindultunk befelé. Gyorsan fel kellet futnom a terembe, mert matekunk jött, és amikor beestem, már a tanár is bent volt és írta a képleteket. Kaptam egy kisebb fejmosást, de utána leülhettem a helyemre. Matek órán mosolyogtam egész végig, és megnyugodtam. Boldog voltam.. Lénytanon csak bambultam és vigyorogtam. Ilyenkor valamiért sokkal jobban figyelek oda. Viola csak kérdőjelesen nézett rám, mintha meg lennék zavarodva, de nem mondtam neki semmit. Lénytan után egy kémia jött ismét, és most jobban oda figyeltem, és 5-öst kaptunk Makotval, mert tökély lett a kísérletünk.
     -Mond csak Nina..... Minden rendben?-kérdezte Viola.
     -Persze. Miért ne lenne?
     -Csak.. úgy... történt valami? Mert matek előtti szünetben nagyon eltűntél....
     -Csak a kertész klubban voltam, és Kentinnel beszélgettem.
     -Kentinnel?-kérdezte Makoto.-A farkassal?
     -Igen. Ott volt, és kekszeztünk egyet.
     -Fúj....-mondta Makoto.
     -Mi "fúj"? Elővettem a kedvenc natúr kekszem, és azt ettük.-mutattam neki a csomagot.
     -Jaa......-jött zavarba.
     -Beteg vagy.-jelentettem ki.
     -Igen...-helyeselt Viola.
Erre mind a hárman nevetni kezdtünk, majd mentünk az 1/5-be Orvoslásra. A folyosón haladva, a Dök-elnököt vettük észre, majd mikor meglátott minket, oda sietett hozzánk.
     -Sziasztok! Figyelj Nina, választottál már klubbot?
     -Mit?
     -Klubbot. Muszáj választani legalább egyet, de ha van még máshol hely, akkor többe is jelentkezhetsz.
     -Jaa....és ez kötelező?
     -Igen...Az igazgatónő kérése.
     -Hát ha muszáj...milyen klubok vannak?
     -Kertész, Kosárlabda, Rajzszakkör, netalántán valami hangszer?
     -Öhm.....
     -Tessék!-nyújtott át egy lapot.-Jelöld be, holnapig melyiket szeretnéd, és add be létszi nekem a DÖK-klubba!-intett egyet, majd elindult lefelé.
Én csak a papírt néztem, és nem tudtam mit x-szeljek be...... Ez nehéz döntés lesz..... Jókor adja ez is oda....... Nos akkor gondolkodhatok rajta.......

14.fejezett

 Első találkozás...



 Ha hiszitek, ha nem....most az egyszer nem álmodtam semmit! Ez BOTRÁNY! De komolyan.....Egy nagy feketeségre emlékszem csak, és még a szokásosnál nyúzottabban ébredtem fel. A vasárnap csak annyiból állt, hogy néztem ahogy gyógyulgat az oldalam, *szinte semmit nem változott* és filmeztem Alexyvel. A világért sem hagyott volna egyedül, és mindig mindenhová követett..... De tényleg! Ha a mosdóba mentem az ajtóban állt, és várt, vagy mikor fürödtem hallottam ahogy az ajtaja előtt sátrat vert. Oké hogy aggódik, de ez akkor is túlzás...
 Térjünk vissza a reggelre. Nyúzottan és kócosan lépkedtem ki a konyhába. Ha olyan látott volna, aki eddig nem látott reggel.....háát.....lehet sikítva rohant volna el.
   -Jó reggelt, Nina!-köszönt vidáman Kék hajú bátyám.
   -mmm'.....Reggelt..-morogtam.
Alexy szemügyre vett, majd látszott rajta, hogy elsápad.
   -Te....Nina.... Minden rendben?
   -Mé' ne lenne?
   -Háát mert.....már el vagy készülve?
   -Mé' nem vagyok így jó?
   -Öhm.....van rajtad egy farmer, felemás zokni, és a pizsamád felső része....plusz olyan kócos vagy, hogy simán elhinném, hogy madarakat tartasz a fejeden.
   -Nagyon vicces!-morogtam rá, miközben töltöttem magamnak egy kis kávét.
   -Öltözz fel, addig csinálok valami reggelit és tíz órait is.
   -Felőlem.-majd vissza baktattam a szobámba.
Amint vissza értem leültem az ágyamra, és szürcsölgettem a kávémat. Lassan hatni kezdett valamennyire és ébredezni kezdtem. Felállva odaléptem a szekrényemhez, ami most nyitva volt, mivel nem bírtam este becsukni a sok kilógó ruhától... *majd délután rendbe teszem.*
   -Nina, hogy aludtál amúgy?-kiabált be Alexy.
   -Úgy mint akin párszor átment egy busz.-feleltem kedvetlenül miközben magamra húztam normális zoknikat.
   -Vagyis..?
   -Elment..-válaszoltam, a legfinomabban azt hiszem.-És te?
   -Jól! Azt álmodtam, hogy újra kicsi voltál!
   -Az jó..-húztam magamra egy trikót.
   -És te, mit álmodtál?
   -Őszintén? Nem emlékszem semmire, csak a sötétségre.-húztam magara nehezen egy fekete garbót.
   -Képzeld én azt álmodtam, hogy a játszótéren játszol egy kis barátoddal!
   -Nekem volt olyanom is?-kérdeztem miközben össze gumiztam a hajam.
   -Miről beszélsz? Sok barátod volt.
   -Nem olyan sok. Max 5 akivel igazán játszottam.
Alexy csak fecsegett mi is volt az álmában, én meg az ágyam mellé érve felvettem a plüss Hello Kitty-t amit úgy látszik galádul ledobtam.
   -....És képzeld az a fiú, olyan aranyos volt ahogy játszott veled!-ábrándozott még mindig Alexy.
   -Fiú?-jöttem ki a szobámból.
   -Igen! Fekete hajú, azt hiszem.
   -Nem tudom kiről beszélsz.
   -Pedig nagyon  jól kijöttetek egymással.
   -Biztos.-hagytam rá.
 Picit talán negatív vagyok most vele, de semmi kedvem csevegni....mégis....belül örülök neki, hogy ilyen sokat beszélő bátyám van. Ahogy beszélt, kisebb melegség öntött el, és nem éreztem annyira szarul magam, mint reggel. Kijöttem a szobámból, és hoztam magammal a táskám is.
   -Így megfelel?-tártam szét a kezem.
   -Sokkal jobb!-vigyorgott, majd elindult felém.
   -Mit akarsz?-néztem rá kérdőn.
   -Csak....elmaradt a reggeli ölelésem!-vigyorgott, majd szorosan magához ölelt. Ki passzírozott......
   -Héé.....Megfulladok!-kapálóztam.
   -Ez a szeretett jele!
   -Nem hinném!-majd én is átöleltem.-Alexy...
   -Hm?
   -Köszönöm.-majd belefúrtam a fejem a mellkasába.-Még hogy én nem készülök el...te is pizsibe vagy!
   -Megyek, már Parancsnok!-és beugrált a szobájába.
Amíg ő készült, én töltöttem mind a kettőnknek üdítőt. Alexy gyorsan kijött, és a szokásos öltözék volt rajta. Kék nadrág, 2 díszes övvel, kék fölső, majd rá egy sárgás-pirosas pulcsi. Oh, és ami el nem maradhat, az a fejhallgató a nyakában. Tipikus Alexy..... Gyors reggeli után elmentem mosakodni, majd még egy szemlét tartottam. Minden rendben volt, majd csipogni kezdett a telefonom. Ahogy megnyitottam egy messenger-en keresztüli üzenet jelent meg. Molly volt az!
  "Szija! Várom már hogy ma végre talcsizzunk!^^ Suliban remélem megismersz :p "
Erre elmosolyodtam, és válaszoltam, majd mentem cipőt húzni. Felvettem a kabátom is, és Alexy beért engem majd bezárt, ééés indulhattunk is. Suli közelében van egy kis pékség, és ott megállva vettünk valami harapni valót. Ahogy kiértünk Viola-t láttam a láthatáron.
   -Viola!-kiabáltam csápolva, hogy észre vegyen.
   -Hm? Ninaa! Szija!-rohant oda hozzánk.-Megvolt az 1. heted! Milyen lesz a következő?-kérdezte mosolyogva.
   -Az 1. is alig éltem túl.....-húztam a szám.-Mostantól emberi pajzs vagy!-jelentettem ki Violára mutatva, mire Alexyvel elröhögték magukat. Most már hármasban mentünk befelé. Ahogy beértünk a suli bűze csapta meg az orrom..... Haladtunk a szekrények felé, majd az enyémnek valaki neki volt támaszkodva, és így eltakarta.
   -Öhm....bocsi, de ott a szekrényem.
   -Hm?-nézett rám.
   -Arrébb mész egy kicsit léci?-kérdeztem türelmetlenül.
   -Nem!-vigyorgott.-Mi a jelszó?-nyújtott nyelvet.
Végig néztem rajta, de nem tűnt idősebbnek nálam. Fekete hosszú haja, és gyönyörű szép zöld szemei voltak. Egy kabát volt rajta, de a nyakkendője kilátszott. Szép lány volt, mégis elég gyerekes.
   -Miért nem? Ott van a szekrényem ahol fekszel.
   -Ne akadj ki! Csak érdekelt ki van Viola mellet. Egy bizonyos "Nina Haraku", igaz ez?
   -Igen én vagyok az!-mondtam már szinte idegesen.
   -Jéé....majdnem eltaláltam, hogy nézel ki.....
   -Ezt hogy érted? Ismerlek?
   -Nem ismersz fel?-kérdezte elállva a szekrényemtől.
Végig néztem rajta ismét.. Mire ő engem bámult.

    -Nem....kéne?-húztam el a szám.
    -Mondjuk befestettem a hajam, de azért annyit nem változtam.-mosolygott szórakozottan.-Mondjuk a kép is kicsit régebbi volt amit küldtem. Reggel üzentem is neked.
    -Várj....akkor te.....Molly?-esett le az állam.
    -Talált süllyedt!-röhögött.-Bár kicsit sokáig tartott.
    -De....de....te....tisztára máshogy nézel ki!
    -Jó a hajam nőtt, és fekete lett, de azon kívül más nem nagyon.
    -Császtok. What's up?-ért mellénk Makoto pislogva.
    -Hát...nem tudom...én is nehezen igazodok el.
    -Neee mááár. Nem ismertek meg?-kérdezte Molly.
    -A-a.-ingatta a fejét Viola.
    -Nope.-mondta Makoto.
    -Molly!! A 9.a-ból! Még az első héten barna volt a hajam!
    -Még mindig nem.-mondta Makoto.
    -9.a-s vagy, így nem nagyon ismerhetünk....-mondta Viola.
    -Jó van, de azért látatok már!
    -Hm....nem rémlik..-vakarta a fejét Makoto.
 Mollynak leesett az álla, és látszott hogy csalódott.
    -Ne izgulj...-nyugtattam.-Makoto mindig le van kicsit lassulva.... Kivéve ha Dake-t kergeti.-súgtam oda neki.
    -Dake? Az valami felsőbb éves?
    -Dake az én "Legjobb" haverom!-vigyorgott gonoszul Makoto.
Erre én elkezdtem nevetni Violával, de Molly értetlenül nézett.
    -Öhm...meg van még a beceneved?
    -Melyik?
    -Öhm.....A Ritsu..
    -Nincs. Az gagyi volt. Új van helyette.-nevetgélt.
    -Jaa értem. *Hál' Istennek, annyira undorodtam attól a névtől...*
    -Na de én megyek órára. Sok pótolni valóm van. Szijasztók!-köszönt el Molly majd felment a lépcsőn.
Mi is elindultunk a termünkhöz, ami a Dök-el szemben van. *Szerencsére nem kell sokat sétálni.*
Leültem Viola mellé, majd körbe néztem. Felmértem a terepet és bemértem mindenkit.
    -Nina? Minden rendben?
    -Aha.....Csak körbe néztem.
    -Miért?

    -Csak...úgy.....-húztam el a számat.

    -Történt valami?

    -Hát.....mire gondolsz?

    -Arra, hogy Castiel csinált valamit?-hajolt közelebb hogy ne hallja meg más. 

    -Hát úgy is mondhatjuk......

    -Mikor? Hol?-tette fel egymás után a kérdéseket.

   -Szombaton....a parknál lévő fáknál. De nem nagy ügy, Alexy lerendezte....

Viola elhúzta a száját, majd nem faggatott tovább. Az óra kezdetét vette. Hétfő, első óra földrajz.... Nem nagy szám, de nem az erősségem. Amint bejött egy közép korú, szemüveges tanár, el is kezdődött az óra. Nem kellet olyan sokat írni és szerencsére nem vettünk sokat. Megúsztuk ha így mondhatom.. Én csak firkálgattam a füzetembe, és bambultam, mint szoktam. A szünetben Violával felálltunk, és elindultunk a következő óra helyére, ami sokkal rosszabb mint a föci.....persze mi más, mint a kémia......
   -"Hello Kitty"?-zavarta meg gondlat menetem Viola.
   -Parancsolsz?
   -"Hello Kitty".-ismételte meg.
   -Mi van vele?
   -Semmi csak, egész órán ezt irkáltad a füzetedbe és a kezedre is.
Erre én megálltam, és a kezemre néztem, ami tényleg tele volt a "Hello Kitty" felirattal..... Ledermedtem, és berohantam a mosdóba lesikálni a feliratokat. Viola persze követett mosolyogva. Olyanok voltak a kezemen mint pl: "I <3 Hello Kitty"....... De nem igazán értem hogy miért firkáltam tele a kezem ezzel...... Ahogy sikáltam ezerrel a karom, 3 másik lány jött be a mosdóba. Egy szőke begöndörített hajú lány jött elől, és mögötte a másik kettő. Az egyik Ázsiai származású volt, az öltözéke és a szemei egyből elárulták. A másik meg egy barna hajú, elegánsabb lány volt, szorosan össze fogott coffal a fején. Ahogy végig mértem őket, olyanok voltak, mintha a pincsi lenne a főnök, és a másik kettő meg az engedelmes "pincsijei".
   -Mit nézel?-szólt oda nekem, az Ázsiai lány.
   -Semmit.-válaszoltam, a kezemre nézve.
   -"Hello Kitty"? Haha, de gyerekes!-nyávogott tovább.-Csak nem szereted?
   -Nem tudom!
   -Akkor minek írtad a kezedre?
   -Csak figyelmetlenségből!-mondtam kedvetlenül.
A szöszi a tükörbe mászva sminkelte magát, míg a másik szintén a tükörben volt, de ő azért mert a haját igazította. Csak a harmadik méregetett engem. Amint sikerült tűrhetően levakarni a kezemről a firkákat, megtöröltem a kezem.
   -Viola, ki ez a kis csaj?-kérdezte figyelmen kívül hagyva, mintha már elmentem volna.
   -Nina! Örvendek!-fordultam felé.
   -Én nem! Minden kis csavargót felvesznek ide! Ez már idegesít...-hisztizett.
   -Van valami problémád velem?
   -Jól hallottad Szívi.....-de nem bírta befejezni, mert a szöszi intett neki, és eltolta, hogy ő legyen velem szemben.
   -A neved Nina?-kérdezte.
   -Igen! Nina Haraku, 9.b-ből.
   -Amber. Amber Nero, a 10.b-ből. Akivel az imént "beszélgettél" Liu, a másik meg Charlotte. Örvendek!-nyújtott kezet, sejtelmes mosollyal.
   -Részemről a szerencse.-fogtam vele kezet.
A szemébe néztem, és ő sem vette volna le rólam akár egy pillanatért se a szemeit. Amint elengedtük egymás kezét, elindultam Violával kifelé a mosdóból.
   -Fuh....-fújta ki magát Viola.
   -Mi a baj?
   -Hát....tudod Amber, általában durvább szokott lenni, és nem ilyen kedves az újakkal...
   -Igazán? Akkor én miért lennék kivétel?
   -Ha én tudnám.....
Felmentünk a kémia laborba, majd valahova hátra leültem. Mivel hétfőn nem voltam nem volt hova ülnöm. Szerencsére a tanár Makoto mellé ültetett leghátra.... Hát az órára nem bírtam figyelni, de Makoto egész rendes volt. Egész órán hülyéskedett, és mindig megbökött, ha valamit mutatni akart.....pl: hogy mit rajzolt a füzetébe, vagy hogy ceruzákat dugott a fülébe. Egyszer elakart dobni egy kisebb tűzlabdát a tanári asztalra....alig bírtam lefogni, mert ha eldobja repül az egész suli a vegyület miatt.....*vagyis: felrobbantott volna minket.* Ezeken kívül tényleg jó fej volt, és eddig nem vettem észre milyen izgága....Lehet ha partnert kap, lesz ilyen. Kémiának amint vége lett beszélgetve jöttünk ki 3-an.
   -...És akkor....-folytatta az "izgi" storyját Makoto.
   -Hé, Kékike!?-jött egy női hang valahonnan a közelünkből.
Hátra fordultam, majd azt a fehér hajú vámpír lány láttam meg, egy kardal a kezében.

   -Beszédem van veled! Légy oly szíves és gyere velemi.
   -Mégis miről akarsz beszélni?
A lány elmosolyodott, majd nyitotta a száját.
   -A hétvégéddel kapcsolatban.-vigyorgott.
Nekem elkerekedett a szemem, majd lesápadva álltam előtte. Honnan tud a hétvégémről? És mit akar? Makoto és Viola engem és majd a lányt nézték kérdőn. Nekem ökölbe szorult a kezem, és biccentettem a lánynak, majd elindultunk a kifelé.