15.fejezet

 Az ígéret.



 Mit akarhat? Honnan tudja mi volt velem? Dicsekedett neki valamelyik? Miért? Honnan...?
  Nem szólt semmit csak haladt előttem. Fehér hosszú haja csak úgy himbálózott mögötte, és a járása is kecses volt. Mindenki a termek felé haladt, és beszélgetett. Csak úgy zengett a folyosó a sok diáktól. Ahogy így nézelődtem kezdtem lemaradni.
   -Ne maradj le!-mondta hátra pillantva.
Gyorsan abba hagytam a bambulást és utána rohantam, hogy beérjem. A bejárati ajtót kicsapta maga előtt, majd siettem utána nehogy rám csukódjon. Elment a padig, majd leült oda, és keresztbe tett lábbal hátradőlt.
   -Öhm....Nos?
   -Jól van. Észre vetted, hogy nincs itt Castiel?
   -Nem.....Fel sem tűnt.-próbáltam füllenteni, de reggel óta piszkálja a csőröm, hogy hol van.
   -Hazudsz! Tördeled az ujjad.-vigyorgott.
   -Franc....
   -Szóval.... Castiel azért nincs, mert amit tett szombaton, az súlyos szabály szegés volt. És éppen a "büntetését" törleszti.
   -És mit kapott?-szorítottam össze ökölbe a kezem.
   -Mondjuk azt, hogy ez már egy nagyon régi mód, a veszett vámpírok számára. Lenyugtatja őket.
   -Ve..veszett? Az mit jelent?
   -Egyszerű. Azt, hogy tilos lenne nekünk vámpíroknak inni az emberek véréből. DE vannak kis rések ez mögött is. Például, ha veszélyben vagy, vagy rengeteg vért veszített, akkor a támadóját megölheti, HA jogos. Vagy ha az áldozat saját maga engedi meg a vámpírnak, hogy igyon. Ez a ritkábbik eset, és ilyenkor nem kap semmit a vámpír. De Castiel többször támadt már meg téged, szombaton, meg a szomj elvette az eszét. A veszett vámpírok nem bírják megállni, hogy igyanak mások véréből, és nem elég nekik a tabletta, vagy az állati vér. Akkor neveznek tehát veszett vámpírnak ha mégis iszol, és nem volt okod rá, egyszerűen túl forró fejű, vagy makacs vagy.
   -Ezt honnan tudod?
   -Miután téged elvittek, nekünk kellet oda menni. Castiel és a tesód verekedtek a legjobban. Alexy igazán pipa volt! Így még nem láttam senkit. Castnak szerencséje volt, mert Alexy ki akarta nyírni. Igazi tűz lobogott a szemében. Furcsa....Azt hittem a melegek, béke kedvelők.....Ő kivétel úgy látszik. Szóval mi mentünk Castért, mert igazából ő Lysander "testőr" félesége, és a legjobb haverja. Elvittük onnan Alexyéket meg elküldtük haza.
   -És most a Vöröske hol van?
   -Az már "titkos". Lysander azt mondta ennyit mondhatok. És hogy bírd ki, mert egy darabig nem lesz.-azzal felállt a padról és megigazította a szoknyáját.-Nos  én elmondtam amiket rám bíztak. Most megyek, és te is igyekezz órára!-mondta hangosan.-Eleve miért az én melóm a kis hercegnőnek üzeneteket átadni?-mondta alig hallhatóan mégis hallottam, majd elindult.
Én is még bambultam utána, majd elindultam a terembe. Gyorsan felrohantam, majd a terembe beérve leültem Viola mellé.
   -Mi volt?-kérdezte halkan.
   -Semmi különös!-zártam le a beszélgetést.
Az órára egy kicsit se figyeltem, inkább a hallottakon gondolkoztam. Igaz amiket mondott...vagy csak kamuzott. Végül is nem akarom olyan közelről megtudni, mint például Casttól, de tudni akarok mindent ami körülötte van...Hogy hogyan is kezdődött... Egész órán ezen agyaltam, és semmit se jegyzeteltem....Violát megint leterhelem a pótlással..... Szünetben én veszélyes voltam, mert gondolkozva közlekedtem, és nem néztem magam elé. Mivel megvan ilyenkor a magam gondja, szokásomhoz híven neki mentem valakinek, és majdnem ki is gáncsoltam magam szerencsésen *össze csavarodott a lábam...* de szerencsére elkapta a karomat Kentin, mielőtt felbuktam volna.
   -Megvagy!-húzott vissza, hogy egyenes legyek.
   -Köszönöm....Ne haragudj! Nem figyeltem.....-fogtam meg a fejem.
   -Hát azt látom.. Eléggé kerültek, és úgy mentél mint aki kótyagos.-nevetett.
   -Kerültek?-néztem hátra.
És téényleg.....Egy csíkot húztam magam után, és amint 2-3 méter távolság lett, egyből össze állt az a vonal/csíkocska.
   -Hupsz....-mondtam nagy szemekkel.
   -Hupsz bizony! Min töröd ennyire magad?
   -Hát....igazából nem is tudom miért töröm magam...csak sok a kérdésem....és nincs egyre se logikus, vagy csak válasz.
   -Ha te nem bírod megfejteni a kérdéseket, miért nem kérdezel meg valaki olyat, aki tudhatja a választ?
   -Hát...az meg bonyolult....Nem nagyon tudom kihez fordulhatnék......
   -Hát ezt már neked kell tudnod, kihez is.....
   -KENTIN!!!-ordított át a folyosón Viktor, és csak úgy száguldott felénk villámokat szórva.
   -Hupsz.....Asszem én most mentem! Majd máskor....-azzal gyorsan elkezdett rohanni a bejárati ajtóhoz, hogy kijusson az udvarra.
Viktor loholt utána, majd kiérve az ajtón bevágta azt maga mögött.
   -Ezekkel mi van?-ért mellém Makoto.
   -Halvány lila gőzöm sincs.-esett le az állam.
Sajnos nem tudtuk meg mi volt, de annyit még láttunk ahogy Viktor a gallérjánál fogva húzza be Kentint a folyosón, majd a tanáriba. Szegénynek volt egy kisebb dudor a fején, így gondolom kapott egyet.... Mi bementünk a b-sek termébe, mert ott szokott angolunk lenni. Amit csöngettek, az ofönk jött be, mert ő a nyelveket tanítja.
    -Good afternoon, Class!-jött be könyvekkel a kezében.
Egész angolon csak angolul lehetett beszélni ami szuper, mert jó vagyok benne, és szeretem is. Nem volt egy nagy szám...Csak vettünk egy régebbi anyagot, majd olvasni kellet. Kiérve a teremből nem volt kedvem felmenni a terembe, ezért kimentem az udvarra, és leültem egy padra. Még senki nem volt kint, de ez nekem csak jó volt. Beraktam a fülembe a fülhallgatómat, és elindítottam egy nyugtató zenét. Körülnéztem és nagyon szép idő volt. Szép zöld volt minden, és végignéztem az udvaron. De a kertész klubnál ott maradt a tekintetem. Kentin volt ott, és kapálózott, hogy menjek oda. Felálltam, majd kivéve a fülest a fülemből oda sétáltam hozzá. Ő addig állt és várt, majd mikor közelebb értem megfogta a karom és be rántott, majd egy bokor mögé engem is leültetett.
    -Te meg mit......?-kerestem a szavakat.
    -Psz...!Halkabban!-mutatta az úját a szája elé.
    -Még, hogy én vagyok a fura....-fújtam egyet.-Mit csinálsz itt?
    -Bujkálok.-vigyorgott.
    -Az leesett, de ki vagy mi elől?
    -A tanárok.....Vagyis inkább Viktor és a Diri elől.
    -Miért?
    -Háát....voltak összetűzéseink, és a múltkor becsúszott egy baki..Viktornál...
    -Milyen baki?
    -Lepisáltam a jegyzeteit..
    -MI VAN!?
    -Nyugi van hé!-kezdet el röhögni.- Csak vicceltem. Szoba tiszta vagyok, tudom melyik bokor volt az első.
Na ez még undibb volt, de még is elkezdtem rajta röhögni.
    -Legalább most már röhögsz. Te ilyen hiszékeny vagy?
    -Néha.-töröltem a könnyem.-De amúgy miért játszol 007-es ügynököt, még egyszer?
    -Mert tényleg voltak velem gondok. És előbb a Viktor bevitt a tanáriba de ellógtam onnan. Vagyis már elengedtek mondjuk, de amint kiléptem "véletlenül" felrúgtam a padlócirkálóját a Diribanyának.... És most elbújtam....
 Hatalmas szemekkel néztem, majd vettem egy nagy levegőt.
    -Ehhez kaja kell!-jelentettem ki, és elővettem a kekszet a táskámból.-Kérsz?
    -Igen, köszi!-vett el vidáman a csomagból.
    -És.. Kaptál valamit ezért? Vagy fogsz kapni?-haraptam ketté a kekszit.
    -Hááát,..... nem tudom... A Dirinéninek már a bögyében vagyok, de nem rúghat ki, mert a faterom egy nagy góré... Max megbuktat.-vonta meg a vállát.
    -Ez téged ennyire hidegen hagy?
    -Nem fogok pitizni, ha erre gondolsz!
    -Neeem, dehogy! Elég volt, hogy nekem pitiztél!-vigyorogtam.-De mégis...... Egy kicsit se zavar, ha vissza buknál?
    -De egy kicsit.... Végül is, akkor vagy az a-sokhoz kerülök, akik elég gyökérnek tűnnek. Vagy hozzátok a b-be, de akkor meg Castiellel kell egy osztályba járnom.....
    -Nem bírod őt?
    -Nem! Ki nem állhatom! Büdös vámpír....bár mindegyiket utálom ebben a suliba....Fenhordják az orrukat... Beképzelt csürhe.-duzzogott.
    -Értem.
    -Nem tom, hogyan bírod elviselni azt a Vörös vámpírt. Hogyan tudsz mellette lenni?
    -Hát....most már nem fogok a közelébe lenni nyugi......-kezdtem el nevetni kétségbeesetten, és zavartan.
Kentin csak figyelt, és nem mondott semmit. A tekintete egyre jobban átváltott mérgessé, és lehajtotta a fejét.
     -Meg támadt téged?-kérdezte rám sem nézve. A száját még láttam, ahogy harapdálta az ajkát, de nem láttam a szemét.
     -Nem lényeges.....Nem történt......-de megakadt a szó a torkomon.
Beugrottak a történtek.... A park, nevetés, szívatás, majd az erőd, elesésem, és a harapása. Azok a rideg érzelmek nélküli szemek.....és megijedtem. Nem akartam, hogy megint megtörténjen, hogy megharapjon..... Lehajtottam én is a fejem, de Kentin felnézett és engem bámult.
     -Nina...?-tette a vállamra a kezét.
     -....Semmi.....Oh, már csöngetnek....igyekeznem kell.....elkések még a végén.....-álltam fel a táskámat magammal rántva, és az arcomat törölgettem.-Szia..-köszöntem el.
Kentin is felállt és az utam állta. Kivette a táskájából a sapkáját, és rám adta.

     -Butus! Nem kell mindig eltakarnod ha sírsz.
     -Én...én...nem....
     -Megígérem......-kezdte el.
Én nagy szemekkel néztem fel rá, és lefolyt még egy könnycsepp az arcomon.
     -Megígérem, hogy megvédelek ezentúl attól a Szörnyetegtől!-törölte le a könnycseppet az arcomról.-Cserébe..... cserébe próbáld meg elintézni, hogy Alexy leakadjon rólam.-mosolyodott el.
Szelíd, kedves, melegséget árasztó mosolya volt, és már több könnycsepp nem folyt az arcomról. Levettem a sapkáját, és csak nézetem rá. Széles mosoly volt az arcán, és valami melegséget árasztott. Lehajtottam a fejem, és a sapkáját csak szorongattam.
     -Meg....Megígéred?-kérdeztem fel sem nézve.
     -Meg! Farkas eskü! Legközelebb, ha megtámadna, akkor szétrúgom a seggét, csak szólíts majd!-nyújtotta az ujját.
  Én elmosolyodtam, majd a kis ujj eskühöz hívem átkaroltam az övét.

     -Köszönöm...-mondtam meghatottan.- Akkor testőröm van?
     -Úgy is mondhatjuk, de ne várd, hogy mindig a sarkadba legyek.
     -Nem is kérem! Ha gáz van, csak hívlak.
     -Áll az alku.-vigyorgott.
Még egyszer megtöröltem az arcom, majd elindultunk befelé. Gyorsan fel kellet futnom a terembe, mert matekunk jött, és amikor beestem, már a tanár is bent volt és írta a képleteket. Kaptam egy kisebb fejmosást, de utána leülhettem a helyemre. Matek órán mosolyogtam egész végig, és megnyugodtam. Boldog voltam.. Lénytanon csak bambultam és vigyorogtam. Ilyenkor valamiért sokkal jobban figyelek oda. Viola csak kérdőjelesen nézett rám, mintha meg lennék zavarodva, de nem mondtam neki semmit. Lénytan után egy kémia jött ismét, és most jobban oda figyeltem, és 5-öst kaptunk Makotval, mert tökély lett a kísérletünk.
     -Mond csak Nina..... Minden rendben?-kérdezte Viola.
     -Persze. Miért ne lenne?
     -Csak.. úgy... történt valami? Mert matek előtti szünetben nagyon eltűntél....
     -Csak a kertész klubban voltam, és Kentinnel beszélgettem.
     -Kentinnel?-kérdezte Makoto.-A farkassal?
     -Igen. Ott volt, és kekszeztünk egyet.
     -Fúj....-mondta Makoto.
     -Mi "fúj"? Elővettem a kedvenc natúr kekszem, és azt ettük.-mutattam neki a csomagot.
     -Jaa......-jött zavarba.
     -Beteg vagy.-jelentettem ki.
     -Igen...-helyeselt Viola.
Erre mind a hárman nevetni kezdtünk, majd mentünk az 1/5-be Orvoslásra. A folyosón haladva, a Dök-elnököt vettük észre, majd mikor meglátott minket, oda sietett hozzánk.
     -Sziasztok! Figyelj Nina, választottál már klubbot?
     -Mit?
     -Klubbot. Muszáj választani legalább egyet, de ha van még máshol hely, akkor többe is jelentkezhetsz.
     -Jaa....és ez kötelező?
     -Igen...Az igazgatónő kérése.
     -Hát ha muszáj...milyen klubok vannak?
     -Kertész, Kosárlabda, Rajzszakkör, netalántán valami hangszer?
     -Öhm.....
     -Tessék!-nyújtott át egy lapot.-Jelöld be, holnapig melyiket szeretnéd, és add be létszi nekem a DÖK-klubba!-intett egyet, majd elindult lefelé.
Én csak a papírt néztem, és nem tudtam mit x-szeljek be...... Ez nehéz döntés lesz..... Jókor adja ez is oda....... Nos akkor gondolkodhatok rajta.......