16.fejezet

 Mi okból?



  Csak azt a lapot tanulmányoztam, és gondolkoztam. Rajzolni szeretek, de a kosarat is.....volt még rajta más is, mint például futball, Dök-segéd, kosárlabda, rajz, elsősegély.....és még hasonlók. Nehéz volt dönteni...igaz holnap reggel kell leadni, de akkor is.... Amint vége lett az Orvoslásnak a szekrényemhez mentem, amit Molly támasztott megint.
    -Csáó!-mosolygott.-Nem megyünk el valamerre?
    -Hát, nem is tudom...
    -Naaaa létsziiiiii! Csak beszélgetni, és max beülünk egy kávézóba.
    -De.....én nem nagyon járok el otthonról....-húztam a szám.
    -Akkor én megyek fel hozzátok!-mosolyodott el.
Makoto álla leeset, majd rám nézett.
    -Én is mehetek?
    -Minek?-kérdeztem értetlenül.
    -Csak úgy! Létszii!-nézet kutya pofival.
    -Ki van zárva! A szobámba fiúk nem jöhetnek! Kivéve.....-kezdetem, de elhalkultam.
    -"Kivéve".....ki?-kérdezték egyszerre.
    -Semmi, hagyjuk....Nem szeretem ha látják a szobámat. Jól van Molly, jöhetsz.-vettem ki az utolsó könyvet a szekrényből, és becsuktam azt.
    -Jahúúú!-ugrott egyet.-Ezt neked Maki!-nyújtott nyelvet.
    -De ez nem faiiir!-hisztizett Makoto.
Én lehajtottam a fejem, majd minden zajt kizártam, és gondolkodtam. *Kire...is gondoltam hirtelen....?* Viola közben meg engem fürkészett. 4-en indultunk ki a suliból, majd egy darabig együtt mentünk, de a parknál mi elmentünk más irányba. Molly egész végig csak beszélt, és beszélt. De nem mindig figyeltem rá, mert azon gondolkodtam kit is akartam mondani.
     -Ninaaa!-vágta ketté a gondolataimat Molly.
     -Ha? Mi az? Bocsi elbambultam.....
     -Azt kérdeztem messze vagyunk-e még.
     -Ja, nem. Itt ez a következő ház a miénk.
     -Waow! Alexyvel együtt ketten éltek itt?
     -Igen, de nem nagy szám. Ez csak egy normális ház.-nyitottam ki a kaput, majd felmentünk az ajtóhoz.
     -Jó-jó, de akkor is. Hogyan tartjátok ezt fel? Lexy és te is tanultok.
     -Lexy?
     -Aham. Alexy, csak az "A" nélkül.
     -Alexy tartja fel, plusz néha küld a nagyanyánk lakbérre. Igazából nem érdekel, hogyan csinálja, csak az, hogy megcsinálja.
     -Hol van a szobád?
     -Haa....Balra.-fogtam meg a fejem.
 Molly berontott a szobámba, és ledobta a cuccait, majd körbe forgott.
     -Waoow! Tiszta jó a szobád.
     -Nincsen benne semmi különleges.
     -Gyere!-ragadta meg a karom, majd körbe-körbe forogtunk.
Molly egész végig csak nevetett, vagy mosolygott, így én is elkezdtem nevetni. Egymás kezét fogva pörögtünk a szobámban, mint két tökkelütött fóka...... Miután abba hagytuk ezt az értelmetlen manővert, leheveredtünk a földre nevetve. A plafont bámulva egyre jobban ment le a mosoly az arcomról. Ismét gondolkodni kezdtem.
     -Mond csak Nina....Miért van az ágyadon egy HelloKitty?
     -Mert azzal alszom talán? Szeretem ha ott van egy plüss.
     -És Alexy miért pont HelloKitty-t vett neked?
     -Nem.....Nem Alexy vette nekem azt.
     -Akkor, kicsoda?-csillant fel a szeme.
     -Igazából.....nem tudom....nem emlékszem, mert általánosban kaptam egy barátomtól...azt hiszem mikor még Miami-ban laktam....
     -Hogy nem emlékezhetsz egy ilyen dologra?-horkantott le Molly.
     -Te se emlékszel mindenre! Én is csak ember vagyok..
     -Semmi emlék róla?
     -A-A....vagyis annyi, hogy fiú volt. De más nagyon nem..
     -Név? Haj, szemszín?
     -Egyik sem......
     -Aaahj....Hogy lehetsz ilyen?!
Ezen egy kicsit elszégyelltem magam. Elkezdtem törni a fejem, hogy ki is lehetett az a bizonyos fiú, akitől kaptam. Mindenen próbáltam gondolkodni, de nem ment...... Haj...szín.....hmm~
     -Haj szín......talán sötét színű volt......
     -Ahj... Inkább hagyjuk ezt, mert úgy is nehezen lenne meg.-fogta vigyorogva a fejét.
     -Oké...
     -Halihó!-hallatszott fel Alexy hangja.
Én ránéztem az órára, és már fél 6-ot mutatott. Lerohantunk Alexyhoz, aki döbbenten nézet Mollyra.
     -Öhm....Nina.....Hát ő meg ki?-mutatott rá.
     -Molly! Tudod akivel beszélgettem még Miamiban kezdtünk beszélgetni. Tudooood!
     -Jaa, tényleg kezd beugrani. De ő nem barna hajú volt?
     -De, csak befestettem.-nézett a hajára Molly.
     -Neked amúgy nem kéne haza menned? Holnap ugyan úgy lesz suli, és most már minden nappal sötétebb lesz.-mondta Alexy.
     -Jaj tényleg!-csapott a homlokára.-Már megyek is. Anyu amúgy is ki fog nyírni....
Bementünk a cuccaiért, majd miután felvette a cipőjét és a kabátját elbúcsúzott tőlem, és Alexyt is megszorongatta. Miután elment én is célba vettem a fürdőszobát, és letusoltam. Alexyvel utána még beszélgettünk, majd fogtam magam és egy pohár tej társaságában bementem a szobámba, Álmomban újra lejátszódott az egész általános, de mikor az a fiú jött képbe, minden elcsöndesedett, és az egész arca sötét volt.... Nem jutottam előre, de rengeteget forgolódtam.


*Másnap:
Reggel szinte kiugrottam az ágyból, és rájöttem milyen barom is voltam tegnap........... Hiszen én..én .....megkértem egy olyan SZEMÉLYT akit alig....SŐT semennyire se ismerek, hogy legyen egy testőr féleség!!!! Én nem voltam normális....Ma tisztáznom kell.... A lapot amit a Dök elnök adott kitöltöttem, majd bedobtam a táskába. Egy szuper gyors reggeli után, Alexy nélkül rohantam be az iskolába. Látta volna rajtam, hogy van valami bajom, de nem akartam neki Kentinről beszélni.... Amint berontottam az iskolába a Dök-elnök szobáját vettem célba. Kettőt kopogtam, majd miután válasz jött benyitottam.
     -Nina! Jó reggelt. Nem vagy itt kicsit korán?-nézet rám kérdőn.
 Az órámra néztem ami 7-órát mutatott. *Oh fuck.....*-gondoltam.
     -De....De siettem oda adni a papírt, és valakivel találkoznom kell.
     -Áh, értem. Nos akkor megnézhetem a papírt?-mosolygott kedvesen.
 Átnyújtottam neki a papírt, és ő pedig átnézte.
     -Kosárlabda, és rajz klub?
     -Hát...igen.... A rajz még nem biztos, de a kosárlabda 100%-hogy igen.
     -Értem.-nevetett.-Akkor, majd szólok Dajannak, hogy új kezdőjük lesz. Majd vagy ő, vagy én szólok neked az első edzés napjáról. Nem kell végül is aggódnod, mert eddig még nem indultak be az edzések, még kelletek tagok.
     -Értem. Köszi....éééés.....Ez a Dajan, hogy néz ki? Csak hogy megismerjem...
     -Hidd, el... Megismered majd ha szembejön veled.-nevetett.
     -Öhm....oké....-fogtam meg a fejem, majd mikor vissza engedtem, szerencsésen levertem pár papírt....
     -Ne haragudj!-hajoltam le azonnal a papírokért.
A Dök-ös gyerek is hajolt értük, majd egymásnak mentünk, és lefejeltük egymást.
     -Áucs....-hajolt feljebb velem együtt, de így meg szerencsésen a padot fejeltük le.....
     -Bo....bocsánat...-fogtam a fejem.-Én...én annyira sajnálom.....-mentegetőztem, miközben felszedtem pár papírt a földről.
     -Ugyan! Nincsen baj, ez bárkivel előfordul.-mosolygott kedvesen, majd elvette a papírokat.
     -Megjöttem Natanieel! Bocsi a ké.....-jött be egy barna hajú lány, táskával a kezében.-Te meg ki vagy?-kérdezte kérdőn rám nézve.
     -Nina Haraku vagyok....Örvendek.-mondtam bizonytalanul.
     -Én is! Én Melody vagyok. Remélem nem kerülsz bajba, míg itt tanulsz!-mondta ezt cinikus hangsúllyal.
     -Öhm.....Akkor én megyek is Nataniel.....Szi...sziasztok!-köszöntem el, majd kiléptem az ajtón. Ahogy csukódott be még egy cinikus mosolyt láttam Melodytól, és becsukódott az ajtó.
Kilépve még vártam egy kicsit, majd elindultam megkeresni Kentint. Nagyon nagy nehezen megtaláltam a termük, de alig volt bent valaki, de ő nem volt köztük. Így hát lerohantam a bejárathoz, hogy ott majd talán össze futok vele.  Ahogy szállingóztak be a diákok, egyre csak féltem, hogy nem jön. Majd csak arra lettem figyelmes egy 10 perc várakozás után, hogy az öcsével jött suliba.
     -Vigyáz magadra Keni!-borzolt a kis szemüveges hajába, mire az megingott és majdnem elesett.
     -Ne már! Meglesz!-mondta büszkén majd, elfutott az általános részhez.
Kentin még vigyorgott a kisöccse után, majd meghúzta a táskáját, és szembe találta magát velem.....
     -Oh. Jó reggelt.-köszönt.
     -Szia.....Aranyos az öcséd.
     -Köszi. Kicsit szeleburdi, de nagyon rendes kölyök.
     -Hasonlít rád....kinézetre egy picit.-mosolyogtam.
     -Régen én is ilyen voltam, de a faterom beíratott katonai suliba, azóta meg ilyen vagyok.
     -Értem....Figyi....mondanom kell valamit....
     -Csupa fül vagyok. Bánt valami?
     -Nem.....csak amit tegnap mondtál......
     -Micsoda?
     -Hogy....megvédsz.....és én igaz hogy beleegyeztem....de ezt elhamarkodtam..... Hisz nem is ismerlek..... Te se engem.....Csak zavarodott voltam tegnap..... Bocsi hogy ilyen hülyeségre akartalak rávenni...... Végül is, nem hiszem, hogy bébi  csősz akarsz lenni! Szóval....bocsi, hogy....
     -Miről beszélsz? Gyere!-ragadt csuklón, és kivonszolt az udvarra.
     -Hát arról....
     -Ácsi! Hülyeség amit mondasz! Az hogy nem ismerjük egymást, igaz. DE ezen könnyen lehet változtatni, úgy hogy ma együtt sétálunk haza. Vagy csak leülünk beszélgetni.
     -De....
     -2. Nekem nem tűntél zavartnak, csak olyannak aki retteg egy szörnyetegtől. 3x Nem te akartál rá venni, hanem én kérdeztem meg. Ha nem gondoltam volna komolyan, hogy beszélgessek veled, a bokorhoz se hívlak. A megkérdezésed nélkül is szétrúgnám a vámpír seggét. Ha neked esne.
     -De...miért? Nem értem.
     -Egyszerűen utálom azokat a vérszopókat. Ez kölcsönös a többségük meg minket farkasembereket utálnak. És az a vöröske már kihúzta a gyufát, mikor megtámadott egyet a diákok közül, azaz téged. És az nem érdekel, hogy ki kezdte, vagy hogy kinek a hibájából harapta meg a személyt....megtette, nincs vissza út.
     -Ez lenne az okod?-kérdeztem feszülten.
     -Igen. Szóval, vagy megismerjük a másikat jobban és társak leszünk, vagy legközelebbi alkalommal tudtod nélkül esek neki.
     -Értem......Akkor.....nem gond, ha marad az alku?
     -Dehogy!-vigyorgott.-Örülök neki.
     -De ugye tudod, hogy akkor ma velem jössz?-vigyorogtam én is.
     -Veled? Hova?
     -Hazakísérsz, és lesz egy kis "randink".-kacsintottam rá.
Kentin feje pillanatok alatt vörös lett és értetlenül nézet.

     -Öhm.....hogy...mi? Egy....Egy...ran....ran...randi?-hebegte.
     -Igen. De ne vedd komolyan.-nevettem el magam.-Csak beülünk valahova és beszélgetünk.
     -Ja..jaaa.....Már komolyan vettem.....Rendben!-nevetett ő is.-Akkor ha a kapunál találkozunk tanítás után jó lesz?
     -Persze! Te fizetsz!-nyújtottam nyelvet.
     -Heee? Miért?
     -Mert csak, és kész. Lezártam, meghívod a hölgyet!-vigyorogtam.
     -Te hölgy lennél?
     -Igen te tahó!-fújtam egyet, miközben a vállára vertem.
Ezen mind a ketten nevetni kezdtünk, majd el köszöntünk egymástól, és elindultunk befelé. Ahogy a terembe értem leültem és zenét hallgattam. Matekkal kezdünk, majd, de még se Makoto, se Viola nincs itt. Néha elkezdtem énekelni én is a szöveget amit hallottam.
     -"...To be on the edge of breaking down, and no one's there to save you. No you don't know what it's like.... Welcome to my life....."-igaz itt már hangosabban énekeltem ami hallatszott.
Nem figyeltem nagyon másra, csak a zenére, majd arra lettem csak figyelmes, hogy valaki megfogja a vállam. Felnéztem és Viola volt az. Leült mellém, én meg kivettem a fülest és ránéztem.
     -Szépen énekelsz!-mondta mosolyogva.
     -Köszi:...Nagyon hallatszott?
     -Hát....aki a telem előtt haladt el biztos hallott valamit.
     -Hupsz.-nevettem el magam.
Violával beszélgetni kezdtünk, megmutatta az új rajzát, majd tovább folytattuk a csevegést. Mikor abba hagytuk már csöngetés előtt voltunk, és így elővettem a cuccom. Lassan be csöngetnek, és kezdeti veszi a Matek vs. Nina párbaj! Én felkészülten ültem. Közben a fejembe valami ilyesmi játszódott le.: *-Ééééés az egyik sarokban Niiiinaaa! *lö tapsvihar* ...-A másik sarokban pedig a kihívó, az örök ellenség....aaaa csúúf Maaateeeek! *fújolás, és egy kicsi taps.  -Ki fog nyerni? Hamarosan kiderül!*-túl sok boxot nézet...... Így ültem a helyemen, majd arra eszméltem fel, hogy Makoto befut a terembe, és hátba csapott köszönés képen.... Ez az óra is jól kezdődik asszem! Csak legyen már vége....