14.fejezett

 Első találkozás...



 Ha hiszitek, ha nem....most az egyszer nem álmodtam semmit! Ez BOTRÁNY! De komolyan.....Egy nagy feketeségre emlékszem csak, és még a szokásosnál nyúzottabban ébredtem fel. A vasárnap csak annyiból állt, hogy néztem ahogy gyógyulgat az oldalam, *szinte semmit nem változott* és filmeztem Alexyvel. A világért sem hagyott volna egyedül, és mindig mindenhová követett..... De tényleg! Ha a mosdóba mentem az ajtóban állt, és várt, vagy mikor fürödtem hallottam ahogy az ajtaja előtt sátrat vert. Oké hogy aggódik, de ez akkor is túlzás...
 Térjünk vissza a reggelre. Nyúzottan és kócosan lépkedtem ki a konyhába. Ha olyan látott volna, aki eddig nem látott reggel.....háát.....lehet sikítva rohant volna el.
   -Jó reggelt, Nina!-köszönt vidáman Kék hajú bátyám.
   -mmm'.....Reggelt..-morogtam.
Alexy szemügyre vett, majd látszott rajta, hogy elsápad.
   -Te....Nina.... Minden rendben?
   -Mé' ne lenne?
   -Háát mert.....már el vagy készülve?
   -Mé' nem vagyok így jó?
   -Öhm.....van rajtad egy farmer, felemás zokni, és a pizsamád felső része....plusz olyan kócos vagy, hogy simán elhinném, hogy madarakat tartasz a fejeden.
   -Nagyon vicces!-morogtam rá, miközben töltöttem magamnak egy kis kávét.
   -Öltözz fel, addig csinálok valami reggelit és tíz órait is.
   -Felőlem.-majd vissza baktattam a szobámba.
Amint vissza értem leültem az ágyamra, és szürcsölgettem a kávémat. Lassan hatni kezdett valamennyire és ébredezni kezdtem. Felállva odaléptem a szekrényemhez, ami most nyitva volt, mivel nem bírtam este becsukni a sok kilógó ruhától... *majd délután rendbe teszem.*
   -Nina, hogy aludtál amúgy?-kiabált be Alexy.
   -Úgy mint akin párszor átment egy busz.-feleltem kedvetlenül miközben magamra húztam normális zoknikat.
   -Vagyis..?
   -Elment..-válaszoltam, a legfinomabban azt hiszem.-És te?
   -Jól! Azt álmodtam, hogy újra kicsi voltál!
   -Az jó..-húztam magamra egy trikót.
   -És te, mit álmodtál?
   -Őszintén? Nem emlékszem semmire, csak a sötétségre.-húztam magara nehezen egy fekete garbót.
   -Képzeld én azt álmodtam, hogy a játszótéren játszol egy kis barátoddal!
   -Nekem volt olyanom is?-kérdeztem miközben össze gumiztam a hajam.
   -Miről beszélsz? Sok barátod volt.
   -Nem olyan sok. Max 5 akivel igazán játszottam.
Alexy csak fecsegett mi is volt az álmában, én meg az ágyam mellé érve felvettem a plüss Hello Kitty-t amit úgy látszik galádul ledobtam.
   -....És képzeld az a fiú, olyan aranyos volt ahogy játszott veled!-ábrándozott még mindig Alexy.
   -Fiú?-jöttem ki a szobámból.
   -Igen! Fekete hajú, azt hiszem.
   -Nem tudom kiről beszélsz.
   -Pedig nagyon  jól kijöttetek egymással.
   -Biztos.-hagytam rá.
 Picit talán negatív vagyok most vele, de semmi kedvem csevegni....mégis....belül örülök neki, hogy ilyen sokat beszélő bátyám van. Ahogy beszélt, kisebb melegség öntött el, és nem éreztem annyira szarul magam, mint reggel. Kijöttem a szobámból, és hoztam magammal a táskám is.
   -Így megfelel?-tártam szét a kezem.
   -Sokkal jobb!-vigyorgott, majd elindult felém.
   -Mit akarsz?-néztem rá kérdőn.
   -Csak....elmaradt a reggeli ölelésem!-vigyorgott, majd szorosan magához ölelt. Ki passzírozott......
   -Héé.....Megfulladok!-kapálóztam.
   -Ez a szeretett jele!
   -Nem hinném!-majd én is átöleltem.-Alexy...
   -Hm?
   -Köszönöm.-majd belefúrtam a fejem a mellkasába.-Még hogy én nem készülök el...te is pizsibe vagy!
   -Megyek, már Parancsnok!-és beugrált a szobájába.
Amíg ő készült, én töltöttem mind a kettőnknek üdítőt. Alexy gyorsan kijött, és a szokásos öltözék volt rajta. Kék nadrág, 2 díszes övvel, kék fölső, majd rá egy sárgás-pirosas pulcsi. Oh, és ami el nem maradhat, az a fejhallgató a nyakában. Tipikus Alexy..... Gyors reggeli után elmentem mosakodni, majd még egy szemlét tartottam. Minden rendben volt, majd csipogni kezdett a telefonom. Ahogy megnyitottam egy messenger-en keresztüli üzenet jelent meg. Molly volt az!
  "Szija! Várom már hogy ma végre talcsizzunk!^^ Suliban remélem megismersz :p "
Erre elmosolyodtam, és válaszoltam, majd mentem cipőt húzni. Felvettem a kabátom is, és Alexy beért engem majd bezárt, ééés indulhattunk is. Suli közelében van egy kis pékség, és ott megállva vettünk valami harapni valót. Ahogy kiértünk Viola-t láttam a láthatáron.
   -Viola!-kiabáltam csápolva, hogy észre vegyen.
   -Hm? Ninaa! Szija!-rohant oda hozzánk.-Megvolt az 1. heted! Milyen lesz a következő?-kérdezte mosolyogva.
   -Az 1. is alig éltem túl.....-húztam a szám.-Mostantól emberi pajzs vagy!-jelentettem ki Violára mutatva, mire Alexyvel elröhögték magukat. Most már hármasban mentünk befelé. Ahogy beértünk a suli bűze csapta meg az orrom..... Haladtunk a szekrények felé, majd az enyémnek valaki neki volt támaszkodva, és így eltakarta.
   -Öhm....bocsi, de ott a szekrényem.
   -Hm?-nézett rám.
   -Arrébb mész egy kicsit léci?-kérdeztem türelmetlenül.
   -Nem!-vigyorgott.-Mi a jelszó?-nyújtott nyelvet.
Végig néztem rajta, de nem tűnt idősebbnek nálam. Fekete hosszú haja, és gyönyörű szép zöld szemei voltak. Egy kabát volt rajta, de a nyakkendője kilátszott. Szép lány volt, mégis elég gyerekes.
   -Miért nem? Ott van a szekrényem ahol fekszel.
   -Ne akadj ki! Csak érdekelt ki van Viola mellet. Egy bizonyos "Nina Haraku", igaz ez?
   -Igen én vagyok az!-mondtam már szinte idegesen.
   -Jéé....majdnem eltaláltam, hogy nézel ki.....
   -Ezt hogy érted? Ismerlek?
   -Nem ismersz fel?-kérdezte elállva a szekrényemtől.
Végig néztem rajta ismét.. Mire ő engem bámult.

    -Nem....kéne?-húztam el a szám.
    -Mondjuk befestettem a hajam, de azért annyit nem változtam.-mosolygott szórakozottan.-Mondjuk a kép is kicsit régebbi volt amit küldtem. Reggel üzentem is neked.
    -Várj....akkor te.....Molly?-esett le az állam.
    -Talált süllyedt!-röhögött.-Bár kicsit sokáig tartott.
    -De....de....te....tisztára máshogy nézel ki!
    -Jó a hajam nőtt, és fekete lett, de azon kívül más nem nagyon.
    -Császtok. What's up?-ért mellénk Makoto pislogva.
    -Hát...nem tudom...én is nehezen igazodok el.
    -Neee mááár. Nem ismertek meg?-kérdezte Molly.
    -A-a.-ingatta a fejét Viola.
    -Nope.-mondta Makoto.
    -Molly!! A 9.a-ból! Még az első héten barna volt a hajam!
    -Még mindig nem.-mondta Makoto.
    -9.a-s vagy, így nem nagyon ismerhetünk....-mondta Viola.
    -Jó van, de azért látatok már!
    -Hm....nem rémlik..-vakarta a fejét Makoto.
 Mollynak leesett az álla, és látszott hogy csalódott.
    -Ne izgulj...-nyugtattam.-Makoto mindig le van kicsit lassulva.... Kivéve ha Dake-t kergeti.-súgtam oda neki.
    -Dake? Az valami felsőbb éves?
    -Dake az én "Legjobb" haverom!-vigyorgott gonoszul Makoto.
Erre én elkezdtem nevetni Violával, de Molly értetlenül nézett.
    -Öhm...meg van még a beceneved?
    -Melyik?
    -Öhm.....A Ritsu..
    -Nincs. Az gagyi volt. Új van helyette.-nevetgélt.
    -Jaa értem. *Hál' Istennek, annyira undorodtam attól a névtől...*
    -Na de én megyek órára. Sok pótolni valóm van. Szijasztók!-köszönt el Molly majd felment a lépcsőn.
Mi is elindultunk a termünkhöz, ami a Dök-el szemben van. *Szerencsére nem kell sokat sétálni.*
Leültem Viola mellé, majd körbe néztem. Felmértem a terepet és bemértem mindenkit.
    -Nina? Minden rendben?
    -Aha.....Csak körbe néztem.
    -Miért?

    -Csak...úgy.....-húztam el a számat.

    -Történt valami?

    -Hát.....mire gondolsz?

    -Arra, hogy Castiel csinált valamit?-hajolt közelebb hogy ne hallja meg más. 

    -Hát úgy is mondhatjuk......

    -Mikor? Hol?-tette fel egymás után a kérdéseket.

   -Szombaton....a parknál lévő fáknál. De nem nagy ügy, Alexy lerendezte....

Viola elhúzta a száját, majd nem faggatott tovább. Az óra kezdetét vette. Hétfő, első óra földrajz.... Nem nagy szám, de nem az erősségem. Amint bejött egy közép korú, szemüveges tanár, el is kezdődött az óra. Nem kellet olyan sokat írni és szerencsére nem vettünk sokat. Megúsztuk ha így mondhatom.. Én csak firkálgattam a füzetembe, és bambultam, mint szoktam. A szünetben Violával felálltunk, és elindultunk a következő óra helyére, ami sokkal rosszabb mint a föci.....persze mi más, mint a kémia......
   -"Hello Kitty"?-zavarta meg gondlat menetem Viola.
   -Parancsolsz?
   -"Hello Kitty".-ismételte meg.
   -Mi van vele?
   -Semmi csak, egész órán ezt irkáltad a füzetedbe és a kezedre is.
Erre én megálltam, és a kezemre néztem, ami tényleg tele volt a "Hello Kitty" felirattal..... Ledermedtem, és berohantam a mosdóba lesikálni a feliratokat. Viola persze követett mosolyogva. Olyanok voltak a kezemen mint pl: "I <3 Hello Kitty"....... De nem igazán értem hogy miért firkáltam tele a kezem ezzel...... Ahogy sikáltam ezerrel a karom, 3 másik lány jött be a mosdóba. Egy szőke begöndörített hajú lány jött elől, és mögötte a másik kettő. Az egyik Ázsiai származású volt, az öltözéke és a szemei egyből elárulták. A másik meg egy barna hajú, elegánsabb lány volt, szorosan össze fogott coffal a fején. Ahogy végig mértem őket, olyanok voltak, mintha a pincsi lenne a főnök, és a másik kettő meg az engedelmes "pincsijei".
   -Mit nézel?-szólt oda nekem, az Ázsiai lány.
   -Semmit.-válaszoltam, a kezemre nézve.
   -"Hello Kitty"? Haha, de gyerekes!-nyávogott tovább.-Csak nem szereted?
   -Nem tudom!
   -Akkor minek írtad a kezedre?
   -Csak figyelmetlenségből!-mondtam kedvetlenül.
A szöszi a tükörbe mászva sminkelte magát, míg a másik szintén a tükörben volt, de ő azért mert a haját igazította. Csak a harmadik méregetett engem. Amint sikerült tűrhetően levakarni a kezemről a firkákat, megtöröltem a kezem.
   -Viola, ki ez a kis csaj?-kérdezte figyelmen kívül hagyva, mintha már elmentem volna.
   -Nina! Örvendek!-fordultam felé.
   -Én nem! Minden kis csavargót felvesznek ide! Ez már idegesít...-hisztizett.
   -Van valami problémád velem?
   -Jól hallottad Szívi.....-de nem bírta befejezni, mert a szöszi intett neki, és eltolta, hogy ő legyen velem szemben.
   -A neved Nina?-kérdezte.
   -Igen! Nina Haraku, 9.b-ből.
   -Amber. Amber Nero, a 10.b-ből. Akivel az imént "beszélgettél" Liu, a másik meg Charlotte. Örvendek!-nyújtott kezet, sejtelmes mosollyal.
   -Részemről a szerencse.-fogtam vele kezet.
A szemébe néztem, és ő sem vette volna le rólam akár egy pillanatért se a szemeit. Amint elengedtük egymás kezét, elindultam Violával kifelé a mosdóból.
   -Fuh....-fújta ki magát Viola.
   -Mi a baj?
   -Hát....tudod Amber, általában durvább szokott lenni, és nem ilyen kedves az újakkal...
   -Igazán? Akkor én miért lennék kivétel?
   -Ha én tudnám.....
Felmentünk a kémia laborba, majd valahova hátra leültem. Mivel hétfőn nem voltam nem volt hova ülnöm. Szerencsére a tanár Makoto mellé ültetett leghátra.... Hát az órára nem bírtam figyelni, de Makoto egész rendes volt. Egész órán hülyéskedett, és mindig megbökött, ha valamit mutatni akart.....pl: hogy mit rajzolt a füzetébe, vagy hogy ceruzákat dugott a fülébe. Egyszer elakart dobni egy kisebb tűzlabdát a tanári asztalra....alig bírtam lefogni, mert ha eldobja repül az egész suli a vegyület miatt.....*vagyis: felrobbantott volna minket.* Ezeken kívül tényleg jó fej volt, és eddig nem vettem észre milyen izgága....Lehet ha partnert kap, lesz ilyen. Kémiának amint vége lett beszélgetve jöttünk ki 3-an.
   -...És akkor....-folytatta az "izgi" storyját Makoto.
   -Hé, Kékike!?-jött egy női hang valahonnan a közelünkből.
Hátra fordultam, majd azt a fehér hajú vámpír lány láttam meg, egy kardal a kezében.

   -Beszédem van veled! Légy oly szíves és gyere velemi.
   -Mégis miről akarsz beszélni?
A lány elmosolyodott, majd nyitotta a száját.
   -A hétvégéddel kapcsolatban.-vigyorgott.
Nekem elkerekedett a szemem, majd lesápadva álltam előtte. Honnan tud a hétvégémről? És mit akar? Makoto és Viola engem és majd a lányt nézték kérdőn. Nekem ökölbe szorult a kezem, és biccentettem a lánynak, majd elindultunk a kifelé.