"...-Magány... Szenvedés.... Gyötrelem! Ez vár rád!-nézte le az egyik.
-Milyen kis beszari! Tuti kikészítették! Csak rá kell nézni!-kuncogott a másik.
-Vajon sokáig bírja még?-guggolt le elé a harmadik.
-Menni fog! Kibírom.-suttogta.
-Szegény kicsikém!-ölelte át az előtte lévő, majd a füléhez hajolt.-Gyenge vagy édes! Úgy is elbuknál.
-Ez nem igaz....-csuklott még jobban össze, majd a homlokát a vállára hajtottam.
-De igazam van!-kuncogott.
-Ne őrjítsd még jobban.-szidta le az első.
-Naaa ne pátyolgasd! Így nincs benne semmi élvezetes!-kuncogott halkabban, és csalódottan a második.
-Valami nem tetszik?-fordult hátra.-Csak azt akarom, hogy beismerje!-nyújtott rájuk nyelvet.
-Fogd vissza magad! Nem valami őrangyal vagy!-fenyítette az első.
-Ne vedd el a mókánk, vagy megbánod!-fenyegette a második.
A harmadig csak kuncogott, miközben átkarolta a lányt.
-Magány......Szenvedés.....Gyötrelem.....-ismételte könnyes szemmel.
-Nocsak. Felfogtad, hogy ez vár rád?-kérdezte az első.
-Kik....vagytok?-kérdezte a lány.
-Nem az a kérdés, hogy mi kik vagyunk.....-állt fel a guguló lány, és oda ment a többihez.-Hanem, hogy te ki vagy!?
A lány megszeppenve felnézett, majd ez a kép tárult elé.:
-Ti.....olyanok vagytok mint én?
-Miről beszélsz?-kérdezte a jobb szélső.
-Még csak nem is hasonlítunk egy kicsit se! Csak nézz magadra.
-Hiszen omladozol!-kuncogott a bal szélső.
Az arcához kapott a lány, majd lassan szétroppant......"
Felültem az ágyba, és hatalmas lélegzeteket vettem. A víz levert, és melegem volt. Az órámra néztem, ami még csak 2:48-at mutatott. Megkönnyebbültem, majd összébb kuporodva ültem a ágyamban.
Nincs mit tenni, vissza alszok inkább. Amint lecsuktam a szeme újra és újra annak a három lánynak a hangját halottam. Picsásan kuncogtak, vagy kritizáltak. Küszködtem velük, és nagyon irritáltak már. Már imádkoztam, könyörögtem, hogy kelljek fel. Mikor sikerült, kómásnak éreztem magam, de azért körül néztem biztosan a valóságba legyek.
Minden stimmelt. Ugyan olyan kupi volt, mint általában szokott lenni. Ruhák, törülköző, fésű, és csattok a földön. Átnéztem a másik oldalra, de ott inkább csak egy Alexy-t láttam. Nyugodtan vettem egy levegőt, majd bámultam tovább. *Ruhák, kacatok, Alexy.......Alexy.....*
-Alexy....-suttogtam.
-Hm..?-jött a válasz.
-ALEXY? MIT KERESEL ITT?-kerekedett el a szemem, mint... *hasonlatot mondjak, hogy mire hasonlítottam akkor a :-Majin Tantei Nougami Neuro-ból- Yako-ra hasonlítottam mikor ledöbben...*
-Hm...? Jöttem megnézni, hogy minden rendben-e, majd mikor láttam, milyen aranyosan alszol, úgy gondoltam befekszek melléd!-törölgette a szemét fáradtan.-Aztán elnyomott az álom.-nevetett.
-Mennyi akkor az idő?
-7:36!-átölelte a párnám, majd vissza dőlt.
-EL FOGUNK KÉSNI!!-ugortam ki az ágyból.
-Te nem!-mondta.
-Mit mond a párnámon alvó kék hajú, ijesztő lila szemű medve?-álltam meg a rohanásban.
-Ma nem kell suliba menned, azt mondtam beteg vagy! Amúgy kettőnk közül neked neked a feltűnőbben ijesztő a sárga szempárjaid, az én liláim, meg elvegyülnek mellett.-takarózott be, majd megfordult.
-Te se mész suliba?
-Kéne.-mondta félvállról.
-Akkor menj, mert elkésel!-húztam le róla a paplant, és parancsoltam rá.
-Mindjárt, még 5 percet!
-Te nyomorult.... Nem pizsiben, hanem utcai ruhában feküdtél az ágyamban??!
-Megyek már megyek.-osont az ajtóhoz a párnámat szorongatva, és a lepedőt húzva maga után.
-AZOK MARADNAK!-kiáltottam ki a konyhába, röhögve...
-Ott úgy is kényelmetlenek a padok!
-Nekem se engedted, hogy bevigyem az ágyam! Kérem a párnát.
Alexy oda adta a lepedőt és a párnát is. Gyorsan bevittem, majd kijöttem a szobámból. Alexy éppen a cipőjét húzta fel.
-Miért mondtad, hogy beteg vagyok?
-Sok volt neked ez a hét, vagy pár nap, pihend ki!
-De miért?
-Zavar, hogy veszélyben vagy, így védelek meg!-mosolygott.
-Te nem maradsz otthon?
-Nem.....Valakinek be kell menni!-nevettet.
Nyomot egy gyors puszit a homlokomra, majd elsietett.
Szóval enyém a ház.. Mit csináljak? És mit csinál ilyenkor egy egészséges 16 éves diák aki "lóg"?
Mint egy minta diák, nem hencegtem ezzel, nem akartam, hogy kiderüljön...... Áh, kit etetek ezzel?! Mentem és benyomtam a laptopomat, és a közösségi oldalra mentem egyből. Amióta itt vagyok nem nagyon mentem fel, max az első napomon. Nem volt túlpörgés, csak 2 üzenetem jött. 1 Viola-tól tegnap, hogy "minden oké"-e?
A másodiknál meg a homlokomra csaptam. Molly írt!!! Én hülye tisztára megfeledkeztem róla. Jó kis barát vagyok...... Igazából nem egy üzenet jött tőle...... vagy 10 db egymás után.
Többség az ilyesmi:
-"Szija, megérkeztél máááár?" vagy "Bocsi nem megyek ezen a héten suliba, mert lebetegedtem...jövő hét is kétes, de akkor már lehet leszek! :) " vagy egy ilyen: "Írj léééétsziii :( vagy haragszol? Azért remélem beilleszkedtél..."
Azonnal vissza írtam vagy 50 bocsánattal, és elmeséltem neki, hogy mi történt. Amint végeztem az írással megéheztem, és nem is csoda, mivel nem nagyon reggeliztem, és lassan dél lesz. Akkor keresünk egy boltot!
Felöltöztem, majd egy sapkát is húztam a fejemre, nehogy ismerőssel találkozzak. Kiérve az utcán csöndben baktattam, nem volt kedvem zenét hallgatni, inkább dúdoltam egy kicsit. A földet figyeltem egész végig, és gondolkodtam. Molly-n, hogy otthon vagyok, Alexy-n és még Violán is. Vajon Viola megharagudott? Majd kárpótlom őt valamivel...... És majd a leckét is meg az órai anyagot is be kell pótolnom....annyira utálom, hogy folyton....
-HÉÉ!-kiáltottam fel, mert valaki levette a sapkát a fejemről.-Add visz......sza.....
-Betegecske vagy, vagy lógsz? Nem jól csinálod, még tanulnod kell! És vissza adjam a sapkáját a kicsi...-a szavába vágtam.
-Nem kell hagyjad. Tartsd meg ha akarod!-indultam el.
-HÉÉ! NEHOGY MÁR!-futott utánam, és lóbálta a sapkám.
-Castiel! Mit akarsz?-fordultam, meg mire szembe kerültünk, és ő lefékezett, mielőtt nekem jött volna.
-De harapós vagy ma!-nézett döbbenten.
-Ha csak ennyit akartál megyek tovább, mert éhen halok! Ja és ez...-kaptam ki a kezéből a sapkám.-az enyém!
Elindultam, mert már nagyon korgott a gyomrom. Castiel nem igazán jött utánam szerencsére.
-MI VAN DESZKA!? TÚL SOK VÉR VAN BENNED, SEGÍTSEK??-kiabált utánam a parkban.
Na jó! Itt telt be a pohár nálam! Megfordultam és vissza mentem Castielhez! Az csak vigyorogva várt, zsebbe tett kézzel!
-Először is: NEM VAGYOK DESZKA!-böktem mellkason.-másodszor meg: Ne heccelj fel Vöri, mert megbánod!
-Valakinek kinyílt a szája!-röhögött.
-Valaki meg mindjárt repülni fog, ha nem szívja vissza a "Deszka" kifejezést!-mondtam ezt vörös fejjel.
-Hé, nyugi van! Mit kapod fel a vizet? Valami történt tegnap?
-Miért történt volna, he?
-Mert sírva rohantál át a parkon, és én nem csináltam most semmit!-védekezett.
-Ha nem voltál ott, nem is fogod megtudni, hacsak nem mész iskolába!-mondtam neki elszontyolodva.
-De én nem akarok addig várni! Mond már el!-hisztizett, nekem ekkor korgott egy nagyot a hasam, mire mind a ketten az említett testrészemre néztünk.
-Tudod mit? Elmondok mindent, ha meghívsz kajálni!-ajánlottam fel. *Én se vagyok normális...az ördöggel akarok ebédelni....de ha ingyen kaja akkor már felőlem mindegy kivel van az....*
Castiel csak húzogatta a száját, de látszott rajta, hogy kíváncsi, így rá bólintott. *Kyáááá ingyen kajaaa!* Vigyorogva indultam el, majd beültünk egy kis bárba, és étlapot kértünk.
-Tudom, hogy nőből vagy, de lehetőleg ne fossz ki!-vágott kétségbe esett fejet, mire elnevettem magam.
-Nem terveztem, nyugi! Nem vagyok olyan lány!-kacsintottam rá.
Megjött a pincér közben, és rendeltünk. Én egy citromos tea-t, Castiel, meg egy cola-t. Közösen döntöttünk egy pizza mellet, amit felezünk.
-Akkor gondolom olyan lány vagy, aki nem eszik sokat, ha egy fiúval ebédel, igaz?
-Van még téves megállapításod rólam? Nem valami kis picsa vagyok, és én szeretem tele tömni magam!-vigyorogtam.
-Jól van!-röhögött.-Akkor mesélj közben, míg ki nem jön a kaja!
-Muszáj?-húztam a szám.
-Megértem ha nem vagy éhes!
-Az úgy volt hogy......-és elkezdtem mondani, mi is történt.
Szinte a tegnapi napot elmondtam neki, és közben megjött a pizza is. Neki láttunk, és még mondtam a történetem. Közben figyeltem Castiel reakcióit. Néha fel nevetett, de csak figyelmesen hallgatott, és nem szólt közbe. Mikor végeztem a meséléssel, kifújtam magam, és ránéztem, mi lesz a véleménye.
Közben elvetem még egy pizza-t.
-Ennyi történt tegnap, amitől elfutottam.-haraptam bele.
-Öhm.....most erre mondjak valamit?-gondolkozott.
-Vöröske nincsen sok eszed!-töröltem meg a szám.-Nem kérek véleményt, csak elmondtam ha már kérdezted...... Várjál....Te be vagy drogozva?
-Mi van?!
-Miért vagy kedves velem?-néztem rá gyanúsan.
-Én nem vagyok kedves!
-Akkor miért érdeklődtél? Általában vagy le se tojsz, vagy csak a vérem kell. Mit akarsz?
-És én még meghívtalak ebédre!-dőlt hátra a székben röhögve.- Nem gondolod, hogy ha akartam volna valamit, akkor már rég megszereztem volna?
-Jó igazad van..... Bocsi..... És köszönöm az ebédet, életmentő voltál!-mosolyodtam el.
-Egészségedre!-állt fel.
Én is álltam fel, majd mikor Castiel odaért mellém megállított.
-Az adósom vagy!-súgta vigyorogva a fülembe.
Én elvörösödtem, és hitetlenül néztem rá! Ő csak vigyorgott, majd kiment a bárból. Kis sokk után én is utána rohantam.
-Te szemét! Tudtam, hogy akarsz valamit!-értem utol.
-Mit gondoltál ha? Hogy csak úgy meghívom az embereket ebédre?
-Igen...Az-az, hogy azok után, amiket velem tettél kivételt teszel legalább velem!
-Álom világban élsz!-nézet rám.-Nehogy azt hidd, hogy olyan nyálgép vagyok, aki csak úgy lányokat hívjon ebédelni! A fizetséget megbeszéljük később!
-Ne merj elmenni Vöröske!
-Nincs jobb cikizésed Deszka? A "vöröske" olyan gyerekes.
-Mert a "Deszka" nem az, mi?
-Hé, én csak az igazat mondom! Amúgy....-hajolt el mellettem és a hátsó felemet nézegette!
-PERVERZ!-pirosodtam el, és összébb húztam a kabátom.
-Mi van? Csak megállapítottam valamit.
-És mégis mit?!
-Elöl deszka, hátul léc, vagy!-vigyorgott.
Nekem le esett az állam, és idegesen néztem rá.
-Vigyorogj csak Vöröske! Mindjárt kapsz egy olyat, hogy nem marad egyetlen, egy fogad se!
-Na persze! Ne keménykedj, nem áll jól egy kislánynak!
-Kit nevezel kislánynak, Pisis? Simán megvernélek!-ez nem igaz....egy ilyen barom fel tudd ennyire húzni, és nem látom, hogy csak szórakozik.
-Ugyan!-nézett lenézően.-Kettőnk közül én jönnék ki győztesként egy bunyóból.
-Megnézzük ki nyerne?-fogtam meg a vállát, és lejjebb nyomtam.
-Nézzük! Várom!-nézet oldalra rám.
Villámokat szórt a szemünk, majd nem sokkal később röhögve mentünk arrébb a másiktól. Folyt a könnyünk úgy röhögtünk, és egyre nagyobb feltűnést keltettünk a körülöttünk lévő embereknek.
-Hát mi tényleg gyerekesek vagyunk!-nevettem.
-A magad nevében beszélj Deszka!
-Ne kezd megint....
-Mit? Miről beszélsz?
-Arról, hogy megint kezded a hülye beképzelt beszólásodat, és az önmagad fényezését.
-Te el vagy tévedve! Ő nagyságomnak nem kell csinálnia semmit, hogy király legyen! Én már így születtem!
-Ismerős ez a beképzelt duma......De vajon honnan?-gondolkoztam rá se hederítve.
-Hozzád beszélek! Ne hagyd figyelmen kívül Ő nagyságom!
-Áh, megvan! BlackStar!
-Mi van?
-Te nagyon hasonlítasz egy karakterre! BlackStar-ra! Az is ilyen beképzelt majom mint te!
-Menj a francba!
-Most miért?
-Pont BlackStar-ra? Nem vagyok olyan beképzelt mint ő!
-Na persz.....Te honnan ismered őket?
-Hallottam....az-az egyszer olvastam róluk.....
-Te is nézel anime-t?
-NEM! Az anime egy fura Japán sorozat!
-Nem mondom el senkinek, ha bevallod, és nem is hozom fel többet.
-Néha szoktam.-mondta oldalra nézve.
Ezen csak elmosolyodtam, majd elindultunk. A parkon keresztül mentünk egy ideje, majd beugrott.
-Én miért sétálgatok veled?!-kérdeztem.
-Talán, mert annyira megkedveltél, mert kedves voltam veled, hogy lett egy kisebb érzelmed irántam!-mondta önelégült fejjel.
-Most komolyan....te általában mit szívsz, hogy ilyen barom vagy?
-Én nem vagyok barom!
-Ha eltekintünk, a beképzelt stílusodtól, meg attól hogy egy barom tudsz lenni....
-NEM VAGYOK BEKÉPZELT!-hisztizett.
-...Egész jó fej tudsz lenni..... De ez egyszeri alkalom!
-Felvágták a nyelved, hogy ennyit beszélsz?
-Nem tudom mi bajod, van csak megmondtam a véleményem! Nem csodálom, hogy senki sincs a közeledben.
-A tartós dolgok baromságok! A kapcsolatól kezdve, a legjobb haverságig. Nem kell az embernek senki, max egy társ......a többi felesleges.
-Ilyenkor olyan vagy mint egy robot...-húztam el a szám.
-Csak igazat mondom! Mindenhonnan ezt kapja az ember. Bármennyire közel állsz valakivel, egyszer úgy is máshogy látod azt, és eltávolodtok.
-Tapasztaltad már? Vagy.....
-Egy párszor.
-Direkt maradsz távol másoktól?
-Az csak úgy jön. A csajok amúgy szeretik az ilyen magányos depis típust!-vigyorgott.
-MOCSOK! Tudhattam volna, hogy nem gondolod komolyan!-bekajáltam.....tényleg bekajáltam.
-Egy részét komolyan gondolom. Másokat könnyű madzagon rángatni! Ezt már megtanultam a Bátyámtól.-ült le, miközben el komorodott megint.
-Értem...biztos rossz példákat láttál nem?-ültem le mellé a padra.
-Hát ja. Rengeteget szórakozik.
-Én azért örülök, hogy Alexy nem ilyen.....NEKED VAN BÁTYÁD?
-Jah.-vigyorgott.-egy petéjű iker tesóm van.
-Úristen.....
-Hm?
-Kettő van belőled?-szédültem meg..
Castiel ezen csak röhögött. Én szerintem lesápadtam, már a gondolat is rossz, hogy még egy Castiel...
-Nem kell aggónod, csak én szórakozok továbbra is veled.
-Ezt...hogy..érted?
-Úgy, hogy ő nem itt él, hanem Franciaországban, szerencsére.
-Nem úgy tűnik, hogy bírnád őt..
-Mert nem is.....Utálom őt. Egy nagy seggfej, aki folyton játszadozik a másikkal, mindenkit aki körülötte van kihasznál, és eltipor....-hajtotta le a fejét.
Én csak az arcát figyeltem, amin látszott a csalódottság, és az idegesség.
-Miért mondtad el ezt nekem?
-Nem tudom igazság szerint. Mikor ma megláttalak a sapkádban, egyből valami furcsa érzés jött rám.
-Ha szomjas vagy nem adok!-ugortam fel.
-Nem, csak mintha hasonlóak lennénk. Hülyeségnek hangzik, azok után, ahogy viselkedtünk egymással, de hirtelen úgy gondoltam ezt a napot valakivel töltöm aki nem hazugságból van az emberrel.
-Waow...... Te így gondolsz rám?
-Nem mondom 100%-ig, de amit tapasztaltam, ahogy figyeltelek, és hogy elmondtad ami történt tegnap annak ellenére, hogy utálsz ez merült fel bennem.
-Én az utálatot inkább félelemnek nevezném.-nevettem.-Kihinné..... Még a végén haverok leszünk.-vigyorogtam.
-Arról ne is álmodj.-ütött egyet a fejemre.
-Áuu.......De most mi van?-fogtam a fejem.
-Te az én tanítványom lehetsz maximum, lógásban, vagy kamuzásban.....-vigyorgott.
Én elhúztam a szám, és azt hittem befejezte, de nem...
-Vagy.....-fogta meg a kezem, és magához húzta.....egész pontosan a szájához, majd egy pillanatra se levéve rólam a szürke szemeit, megnyalt....
-Vagy a táplálékom lehetsz még.-nyalt meg még egyszer.
Én csak nagyon piros lettem, és elfordítottam a fejem....Nem érdekel mit csinál....azt tesz amit akar.....
Hogy ez a fiú milyen sokszor hozott zavarba, annak ellenére, hogy olyanok vagyunk, mint a kutya és a macska......
-Miért mondtad, hogy beteg vagyok?
-Sok volt neked ez a hét, vagy pár nap, pihend ki!
-De miért?
-Zavar, hogy veszélyben vagy, így védelek meg!-mosolygott.
-Te nem maradsz otthon?
-Nem.....Valakinek be kell menni!-nevettet.
Nyomot egy gyors puszit a homlokomra, majd elsietett.
Szóval enyém a ház.. Mit csináljak? És mit csinál ilyenkor egy egészséges 16 éves diák aki "lóg"?
Mint egy minta diák, nem hencegtem ezzel, nem akartam, hogy kiderüljön...... Áh, kit etetek ezzel?! Mentem és benyomtam a laptopomat, és a közösségi oldalra mentem egyből. Amióta itt vagyok nem nagyon mentem fel, max az első napomon. Nem volt túlpörgés, csak 2 üzenetem jött. 1 Viola-tól tegnap, hogy "minden oké"-e?
A másodiknál meg a homlokomra csaptam. Molly írt!!! Én hülye tisztára megfeledkeztem róla. Jó kis barát vagyok...... Igazából nem egy üzenet jött tőle...... vagy 10 db egymás után.
Többség az ilyesmi:
-"Szija, megérkeztél máááár?" vagy "Bocsi nem megyek ezen a héten suliba, mert lebetegedtem...jövő hét is kétes, de akkor már lehet leszek! :) " vagy egy ilyen: "Írj léééétsziii :( vagy haragszol? Azért remélem beilleszkedtél..."
Azonnal vissza írtam vagy 50 bocsánattal, és elmeséltem neki, hogy mi történt. Amint végeztem az írással megéheztem, és nem is csoda, mivel nem nagyon reggeliztem, és lassan dél lesz. Akkor keresünk egy boltot!
Felöltöztem, majd egy sapkát is húztam a fejemre, nehogy ismerőssel találkozzak. Kiérve az utcán csöndben baktattam, nem volt kedvem zenét hallgatni, inkább dúdoltam egy kicsit. A földet figyeltem egész végig, és gondolkodtam. Molly-n, hogy otthon vagyok, Alexy-n és még Violán is. Vajon Viola megharagudott? Majd kárpótlom őt valamivel...... És majd a leckét is meg az órai anyagot is be kell pótolnom....annyira utálom, hogy folyton....
-HÉÉ!-kiáltottam fel, mert valaki levette a sapkát a fejemről.-Add visz......sza.....
-Betegecske vagy, vagy lógsz? Nem jól csinálod, még tanulnod kell! És vissza adjam a sapkáját a kicsi...-a szavába vágtam.
-Nem kell hagyjad. Tartsd meg ha akarod!-indultam el.
-HÉÉ! NEHOGY MÁR!-futott utánam, és lóbálta a sapkám.
-Castiel! Mit akarsz?-fordultam, meg mire szembe kerültünk, és ő lefékezett, mielőtt nekem jött volna.
-De harapós vagy ma!-nézett döbbenten.
-Ha csak ennyit akartál megyek tovább, mert éhen halok! Ja és ez...-kaptam ki a kezéből a sapkám.-az enyém!
Elindultam, mert már nagyon korgott a gyomrom. Castiel nem igazán jött utánam szerencsére.
-MI VAN DESZKA!? TÚL SOK VÉR VAN BENNED, SEGÍTSEK??-kiabált utánam a parkban.
Na jó! Itt telt be a pohár nálam! Megfordultam és vissza mentem Castielhez! Az csak vigyorogva várt, zsebbe tett kézzel!
-Először is: NEM VAGYOK DESZKA!-böktem mellkason.-másodszor meg: Ne heccelj fel Vöri, mert megbánod!
-Valakinek kinyílt a szája!-röhögött.
-Valaki meg mindjárt repülni fog, ha nem szívja vissza a "Deszka" kifejezést!-mondtam ezt vörös fejjel.
-Hé, nyugi van! Mit kapod fel a vizet? Valami történt tegnap?
-Miért történt volna, he?
-Mert sírva rohantál át a parkon, és én nem csináltam most semmit!-védekezett.
-Ha nem voltál ott, nem is fogod megtudni, hacsak nem mész iskolába!-mondtam neki elszontyolodva.
-De én nem akarok addig várni! Mond már el!-hisztizett, nekem ekkor korgott egy nagyot a hasam, mire mind a ketten az említett testrészemre néztünk.
-Tudod mit? Elmondok mindent, ha meghívsz kajálni!-ajánlottam fel. *Én se vagyok normális...az ördöggel akarok ebédelni....de ha ingyen kaja akkor már felőlem mindegy kivel van az....*
Castiel csak húzogatta a száját, de látszott rajta, hogy kíváncsi, így rá bólintott. *Kyáááá ingyen kajaaa!* Vigyorogva indultam el, majd beültünk egy kis bárba, és étlapot kértünk.
-Tudom, hogy nőből vagy, de lehetőleg ne fossz ki!-vágott kétségbe esett fejet, mire elnevettem magam.
-Nem terveztem, nyugi! Nem vagyok olyan lány!-kacsintottam rá.
Megjött a pincér közben, és rendeltünk. Én egy citromos tea-t, Castiel, meg egy cola-t. Közösen döntöttünk egy pizza mellet, amit felezünk.
-Akkor gondolom olyan lány vagy, aki nem eszik sokat, ha egy fiúval ebédel, igaz?
-Van még téves megállapításod rólam? Nem valami kis picsa vagyok, és én szeretem tele tömni magam!-vigyorogtam.
-Jól van!-röhögött.-Akkor mesélj közben, míg ki nem jön a kaja!
-Muszáj?-húztam a szám.
-Megértem ha nem vagy éhes!
-Az úgy volt hogy......-és elkezdtem mondani, mi is történt.
Szinte a tegnapi napot elmondtam neki, és közben megjött a pizza is. Neki láttunk, és még mondtam a történetem. Közben figyeltem Castiel reakcióit. Néha fel nevetett, de csak figyelmesen hallgatott, és nem szólt közbe. Mikor végeztem a meséléssel, kifújtam magam, és ránéztem, mi lesz a véleménye.
Közben elvetem még egy pizza-t.
-Ennyi történt tegnap, amitől elfutottam.-haraptam bele.
-Öhm.....most erre mondjak valamit?-gondolkozott.
-Vöröske nincsen sok eszed!-töröltem meg a szám.-Nem kérek véleményt, csak elmondtam ha már kérdezted...... Várjál....Te be vagy drogozva?
-Mi van?!
-Miért vagy kedves velem?-néztem rá gyanúsan.
-Én nem vagyok kedves!
-Akkor miért érdeklődtél? Általában vagy le se tojsz, vagy csak a vérem kell. Mit akarsz?
-És én még meghívtalak ebédre!-dőlt hátra a székben röhögve.- Nem gondolod, hogy ha akartam volna valamit, akkor már rég megszereztem volna?
-Jó igazad van..... Bocsi..... És köszönöm az ebédet, életmentő voltál!-mosolyodtam el.
-Egészségedre!-állt fel.
Én is álltam fel, majd mikor Castiel odaért mellém megállított.
-Az adósom vagy!-súgta vigyorogva a fülembe.
Én elvörösödtem, és hitetlenül néztem rá! Ő csak vigyorgott, majd kiment a bárból. Kis sokk után én is utána rohantam.
-Te szemét! Tudtam, hogy akarsz valamit!-értem utol.
-Mit gondoltál ha? Hogy csak úgy meghívom az embereket ebédre?
-Igen...Az-az, hogy azok után, amiket velem tettél kivételt teszel legalább velem!
-Álom világban élsz!-nézet rám.-Nehogy azt hidd, hogy olyan nyálgép vagyok, aki csak úgy lányokat hívjon ebédelni! A fizetséget megbeszéljük később!
-Ne merj elmenni Vöröske!
-Nincs jobb cikizésed Deszka? A "vöröske" olyan gyerekes.
-Mert a "Deszka" nem az, mi?
-Hé, én csak az igazat mondom! Amúgy....-hajolt el mellettem és a hátsó felemet nézegette!
-PERVERZ!-pirosodtam el, és összébb húztam a kabátom.
-Mi van? Csak megállapítottam valamit.
-És mégis mit?!
-Elöl deszka, hátul léc, vagy!-vigyorgott.
Nekem le esett az állam, és idegesen néztem rá.
-Vigyorogj csak Vöröske! Mindjárt kapsz egy olyat, hogy nem marad egyetlen, egy fogad se!
-Na persze! Ne keménykedj, nem áll jól egy kislánynak!
-Kit nevezel kislánynak, Pisis? Simán megvernélek!-ez nem igaz....egy ilyen barom fel tudd ennyire húzni, és nem látom, hogy csak szórakozik.
-Ugyan!-nézett lenézően.-Kettőnk közül én jönnék ki győztesként egy bunyóból.
-Megnézzük ki nyerne?-fogtam meg a vállát, és lejjebb nyomtam.
-Nézzük! Várom!-nézet oldalra rám.
Villámokat szórt a szemünk, majd nem sokkal később röhögve mentünk arrébb a másiktól. Folyt a könnyünk úgy röhögtünk, és egyre nagyobb feltűnést keltettünk a körülöttünk lévő embereknek.
-Hát mi tényleg gyerekesek vagyunk!-nevettem.
-A magad nevében beszélj Deszka!
-Ne kezd megint....
-Mit? Miről beszélsz?
-Arról, hogy megint kezded a hülye beképzelt beszólásodat, és az önmagad fényezését.
-Te el vagy tévedve! Ő nagyságomnak nem kell csinálnia semmit, hogy király legyen! Én már így születtem!
-Ismerős ez a beképzelt duma......De vajon honnan?-gondolkoztam rá se hederítve.
-Hozzád beszélek! Ne hagyd figyelmen kívül Ő nagyságom!
-Áh, megvan! BlackStar!
-Mi van?
-Te nagyon hasonlítasz egy karakterre! BlackStar-ra! Az is ilyen beképzelt majom mint te!
-Menj a francba!
-Most miért?
-Pont BlackStar-ra? Nem vagyok olyan beképzelt mint ő!
-Na persz.....Te honnan ismered őket?
-Hallottam....az-az egyszer olvastam róluk.....
-Te is nézel anime-t?
-NEM! Az anime egy fura Japán sorozat!
-Nem mondom el senkinek, ha bevallod, és nem is hozom fel többet.
-Néha szoktam.-mondta oldalra nézve.
Ezen csak elmosolyodtam, majd elindultunk. A parkon keresztül mentünk egy ideje, majd beugrott.
-Én miért sétálgatok veled?!-kérdeztem.
-Talán, mert annyira megkedveltél, mert kedves voltam veled, hogy lett egy kisebb érzelmed irántam!-mondta önelégült fejjel.
-Most komolyan....te általában mit szívsz, hogy ilyen barom vagy?
-Én nem vagyok barom!
-Ha eltekintünk, a beképzelt stílusodtól, meg attól hogy egy barom tudsz lenni....
-NEM VAGYOK BEKÉPZELT!-hisztizett.
-...Egész jó fej tudsz lenni..... De ez egyszeri alkalom!
-Felvágták a nyelved, hogy ennyit beszélsz?
-Nem tudom mi bajod, van csak megmondtam a véleményem! Nem csodálom, hogy senki sincs a közeledben.
-A tartós dolgok baromságok! A kapcsolatól kezdve, a legjobb haverságig. Nem kell az embernek senki, max egy társ......a többi felesleges.
-Ilyenkor olyan vagy mint egy robot...-húztam el a szám.
-Csak igazat mondom! Mindenhonnan ezt kapja az ember. Bármennyire közel állsz valakivel, egyszer úgy is máshogy látod azt, és eltávolodtok.
-Tapasztaltad már? Vagy.....
-Egy párszor.
-Direkt maradsz távol másoktól?
-Az csak úgy jön. A csajok amúgy szeretik az ilyen magányos depis típust!-vigyorgott.
-MOCSOK! Tudhattam volna, hogy nem gondolod komolyan!-bekajáltam.....tényleg bekajáltam.
-Egy részét komolyan gondolom. Másokat könnyű madzagon rángatni! Ezt már megtanultam a Bátyámtól.-ült le, miközben el komorodott megint.
-Értem...biztos rossz példákat láttál nem?-ültem le mellé a padra.
-Hát ja. Rengeteget szórakozik.
-Én azért örülök, hogy Alexy nem ilyen.....NEKED VAN BÁTYÁD?
-Jah.-vigyorgott.-egy petéjű iker tesóm van.
-Úristen.....
-Hm?
-Kettő van belőled?-szédültem meg..
Castiel ezen csak röhögött. Én szerintem lesápadtam, már a gondolat is rossz, hogy még egy Castiel...
-Nem kell aggónod, csak én szórakozok továbbra is veled.
-Ezt...hogy..érted?
-Úgy, hogy ő nem itt él, hanem Franciaországban, szerencsére.
-Nem úgy tűnik, hogy bírnád őt..
-Mert nem is.....Utálom őt. Egy nagy seggfej, aki folyton játszadozik a másikkal, mindenkit aki körülötte van kihasznál, és eltipor....-hajtotta le a fejét.
Én csak az arcát figyeltem, amin látszott a csalódottság, és az idegesség.
-Miért mondtad el ezt nekem?
-Nem tudom igazság szerint. Mikor ma megláttalak a sapkádban, egyből valami furcsa érzés jött rám.
-Ha szomjas vagy nem adok!-ugortam fel.
-Nem, csak mintha hasonlóak lennénk. Hülyeségnek hangzik, azok után, ahogy viselkedtünk egymással, de hirtelen úgy gondoltam ezt a napot valakivel töltöm aki nem hazugságból van az emberrel.
-Waow...... Te így gondolsz rám?
-Nem mondom 100%-ig, de amit tapasztaltam, ahogy figyeltelek, és hogy elmondtad ami történt tegnap annak ellenére, hogy utálsz ez merült fel bennem.
-Én az utálatot inkább félelemnek nevezném.-nevettem.-Kihinné..... Még a végén haverok leszünk.-vigyorogtam.
-Arról ne is álmodj.-ütött egyet a fejemre.
-Áuu.......De most mi van?-fogtam a fejem.
-Te az én tanítványom lehetsz maximum, lógásban, vagy kamuzásban.....-vigyorgott.
Én elhúztam a szám, és azt hittem befejezte, de nem...
-Vagy.....-fogta meg a kezem, és magához húzta.....egész pontosan a szájához, majd egy pillanatra se levéve rólam a szürke szemeit, megnyalt....
-Vagy a táplálékom lehetsz még.-nyalt meg még egyszer.
Én csak nagyon piros lettem, és elfordítottam a fejem....Nem érdekel mit csinál....azt tesz amit akar.....
Hogy ez a fiú milyen sokszor hozott zavarba, annak ellenére, hogy olyanok vagyunk, mint a kutya és a macska......
