Hát, mit is mondhatnék......Legyőzött a matek.......
Kiütéses győzelmet aratott, az első 5 percben..... K.O-volt már nekem. De csalást vettetek be! Mert ott volt Ms. Grep, aki nem hagyott levegőhöz jutni! Szabálytalanság a kövön! Olyan képleteket írt fel, amire nem is tudtam a választ. Szóóóval.....a matekot ugorjuk át! A 2.órán Német. Nem csodálom, hisz Németországba van testvér iskolája ennek. Hát mondjuk igaz, hogy a neve, hogy Sweet Amoris, franciának tűnik nekem, de itt szerencsére német van nem francia. Egy keveset tudok németül, de nem valami sok eme tudományom. *mondjuk imádtam a 2.világháborút,...Így figyeltem annak minden részét, és Hitler bácsit is ahogy irányít és a többieket.* Mondjuk általánosban valaki azt mondta nekem, hogy ki fogom robbantani a 3.világháborút, amilyen beteg vagyok. *kedvenc bókom.* Szóval német óra. Az merre is van? Kérdőn néztem Violára, aki elkezdett nevetni és mutatta az utat. A terem felé, össze futottunk Mollyval, és köszöntünk egymásnak, de mentünk is tovább. A terembe beérve lepakoltam, majd nem volt kedvem kimenni így ledőltem a padra. Padon feküdve tűnődtem, majd csak Violára lettem figyelmes.
-Minden oké?-kérdezte.
-Természetesen. Miért?
-Olyan fura vagy. Egyszer boldog majd bágyadt, kedvetlen leszel.
-Az órák elveszik a kedvem úgy látszik...-mondtam kedvetlenül.
Viola csak elhúzta a száját, majd leült mellém. A német elkezdődött. Próbáltam figyelni, és jegyzetelni, de egyszerűen nem bírtam tartani a fejemet, és ledőlve a padra a szem héjaim ólom nehézséggel zuhantak le, és elnyomott az álom. Csak aludtam és semmi nem zavarta meg pihenésem. Olyan jókat álmodtam. Tele volt pirított tésztával, egy kis gitározással és hogy énekeltem, majd egy sötét hajú kisfiú jelent meg előttem és.......nem láttam az arcát, csak megfogta a kezem.....Mosolygós arca volt.....majd a kedves ki mosolya eltűnt az arcáról, elkezdett nőni, és kitisztult a tekintette, a fekete hajból vörös lett. A kis szelíd kézfogásból erős szorítás lett. Mikor nagyobb lett nálam, akkor láttam, hogy a kisfiúból Castiel lett....... Beteg mosollyal nézett rám, majd kinyitotta a száját és közelített.....
-Ideje felkelni Nina!
Erre én kinyitottam nehezen a szemem, és oldalra néztem, és valaki láttam magam mellett guggolni.
Hirtelen mintha Castielt láttam volna....
-ÁÁ NEEE.....-kiabáltam, és úgy megijedtem, hogy döbbenten leestem a székről, remegve néztem rá és levegőt is elfelejtettem venni.
-Hé.....Nina mi a gond?-rémült meg.
Nekem kitisztult a kép, és nem Castiel guggolt az asztalomnál *mondjuk akkor már oda ugrott mellém és rémülten nézett*, hanem Makoto volt az. Viola is ott volt, és mind a ketten csak néztek mit is tehetnének.
-Minden rendben Nina?-kérdezte Viola.
Én csak néztem rájuk, és a pulzusom éreztem az egekben van, és levert a víz. Kapkodtam a levegő után majd a mellkasomra tettem a kezem....
-Mi ez a kiabálás?-jött be a történelem tanárunk.-Kisasszony, maga mit keres a földön?-nézett rám.
-Én....én....én......csak......-kerestem az okom. *ha megmondom hogy aludtam és rémálmom volt tuti, hogy kapok valamit.....*
"Viola szemszöge:"
Nina remegve ült, a földön és falfehér volt. Csak a tanárt nézte, és nem tudta mit mondjon. A tanáron látszott, hogy ideges, és várja az okot miért kiáltott.......Mit kéne mondanunk? Hisz még mi se tudjuk miért kiáltott.....
-Nos kis hölgy? Miért kiabál? És zavarja mások szünetét?
Ninának mozgott a szája, de nem jött ki semmi hang se a torkán.
-Öhm.....Az igazság.....az, hogy......-kezdtem a mondandóm, a mappámat szorongatva.
-Igen? Mit szeretnél Viola?
-Hát.....izé.....Nina......nem...nem érezte jól magát.......
-Ez nem nem mentség arra hogy üvöltözik.
-Tudom, de...... Ninának, van egy pók fóbiája........és allergiája.....
-Ez hogyan jön ide?
-Hát, úgy, hogy....Makoto ezt nem tudta, és Nina padjára rakott egy kicsi pókot. Csak hogy megmutassa. De Nina nem számított a pókra, és hát megijedt tőle......
-Igaz ez Makoto?-nézett rá a tanár.
-Öööööö.......-oldalba böktem, de úgy hogy a mappám jól takarjon és ne lássa a tanár.-Igen....Igen igaz! Véletlen volt! Imádom a pókokat, és nem tudtam, hogy Ninának fóbiája van!-fogta a fejét Makoto, és nevetni kezdett zavartan.
-Istenem.....-forgatta a szemét a tanár.-Ilyen kis hülyeségért ekkora zajt csapni. Makoto, ne hozza be a kisállatait. Maga meg ne üvöltözzön!-mondta, majd kiment a teremből.
"Vissza Ninára~":
Viola egy nagyot sóhajtott, és ismét rám nézett, majd a kezét nyújtotta. Még mindig hatalmas szemekkel, néztem rá. Makoto is nyújtani kezdte a kezét nagy mosollyal szokás szerint. Megfogtam mind a kettő kezét,és a segítségükkel felálltam. Még meredtem magam elé, majd felváltva néztem őket.
-Kö....köszönöm....-mondtam zavartan.
-Minden oké?-kérdezte halkan Viola.
-Azt, hiszem...
-Miért kiabáltál? Vagy mi volt az oka?-kérdezte Makoto.-Én ijesztettelek meg?
-Nem, dehogy! Csak......nem kéne németen aludnom.....-próbáltam poénkodni.
-De most komolyan. Mi a franc volt amitől megijedtél?
-Semmi különös!-erősködtem.
-Mond el, vagy Alexy fülébe jut, hogy elalszol és sikítozol az órán.
-De most szünet van....
-Lényeg a lényeg. Szerinted hogy reagálna?-zsarolt Viola.
-Jól vaaan! De ne tudja meg ezt Alexy! Mennyi idő van még....a szünetből?-kérdeztem fáradtan.
Úgy látszik ahogy lenyugodtam és nem volt egekben a pulzusom egyből fáradt lettem ismét.
-Még 2perc maradt.
-Akkor óra után elmondom....a kertészklubban!
Felmentünk a terembe, és kezdetét vette a történelem. A tanár egy darabig szúrós szemmel nézet engem és Violáékat, de nem mondott semmit se szerencsére.
-Nos osztály. Mivel mindent elölről kezdünk, én pontosabban szoktam tartani az órámat! Nem tűröm ha valaki eszik, alszik, iszik, rágózik, beszélget, netalántán köpőcsövezik.....-nézett szúrós szemmel az egyik fiúra, *asszem Dave* aki feszült mosollyal eltette a köpőcsövet a táskájába.-Akkor hol is tartottam? Ja igen megvan. Nem kiabál, és nem ugrándozik. Csöndes fegyelmezett tanórákat akarok, és semmi hisztit. Ha ezt tisztáztuk.....-tolta feljebb a szemüvegét.-akkor egy kis feleléssel kezdjük. Nézzük ki, is az kit teszteljek.-nézett bele az osztálynaplóba és fürkészte a neveket.-Áhá! Szóval akkor "Makoto Black" és "Nina Haraku"! Kérem álljanak fel!-nézett végig a termen. Makotoval ketten égő fejjel felálltunk, és a tanárra bámultunk.
-Tanárnő! Muszáj?-húzta a száját Makoto.
-Igen Mr. Makoto muszáj. Villám kérdések lesznek. Évszámok, majd személyek. Amelyikük nevét mondom az válaszol. Értik?
-Igen!-mondtuk egyszerre.
A tanárnő egy 10 percig biztos nyúzott minket. Én picivel többet tudtam mint Maki, de nem sokkal. Szerencsére 1. és a 2. világháborúról kérdezett és abból 4-es voltam. Évszámok nehezebben mentek, de a személyek....azok jobban. Én megúsztam egy 4-sal, Maki meg kapott egy 2-est. Miután leültünk a tanárnő elkezdte a tanítást. *Ősemberek....mennyire utáltam....* Magyarázott rengeteget, és képeket is mutatott. Magyarán nehezen, de túléltük a törit...Miután kicsöngettek kijöttünk a teremből, és elmentünk a rajz teremhez. Vagyis az előadói a rajz terem, mert nem volt több. Viola már szorosan fogta a mappáját. Nem csoda, hisz ez a kedvenc órája. Sajnos észbe kaptak és kiráncigáltak a teremből az udvarra... Hiába kapaszkodtam meg nem sikerült a teremben maradnom.... Kétszeres túlerővel persze, hogy nem ment. Hiába kapaszkodtam az asztalokba vagy a székekbe, végül kiráncigáltak. 1-1 karomat fogva húztak végig a folyosón, majd az udvaron nagy Boci szemekkel néztek és vártak. Én felsóhajtottam majd mondtam hogy elkezdem. Viola és Makoto leültek a földre és hallgattak.
Viola csöndben mosolyogva ült, Makoto meg eléggé fáradtnak látszott jobban megnézve. Szóval elmeséltem nekik miről illetve kiről/kivel álmodtam, és...hát nem volt túl jó a reakciójuk ..... Bár nem vártam mást..... Viola ráncigálni kezdett, és ijedten vizsgált. Makoto csak ült és elemezte a hallottakat.
-Szerinted Makoto?-kérdezte Viola.
-Hm...?
Viola közelebb ment és súgni kezdett valamit amit én nem értettem.
-Mi?? De miért pont oda?!
-Kihez mehetne?!-kérdezte idegesen Viola.
-Öhm....miről van szó?
Mind a ketten rám néztek, majd gondolkodni kezdtek.
-Talán még korai....-mondta Maki.
-Mi korai?!-kérdeztem idegesen.
-Igazad lehet. Várjunk még!-mondta Viola.
-MONDJÁTOK MÁR EL!
-Mindegy! Nem lényeges, most ami fontos, az az hogy vissza menjünk órára.-azzal Maki elindult befelé, majd Viola utána rohant. engem kint hagytak és egy hatalmas kérdőjellel a fejem felett *mint az animékben* indultam utánuk.
