8.fejezet

 És íme egy tanárom.....lehet ennél rosszabb?



 A tanár......az-az Viktor elindult egy könyvel a kezében a hátsó sorok felé. Az arca nem éppen kedves volt.... Mindenki lélegzet vissza fojtva várta mi lesz. Oda ért Castiel mellé, majd megfogta a könyvet, kinyitotta, és mintha kereset volna valamit, majd mikor megtalálta, egy határozott mozdulattal össze csukta a könyvet, majd egy hatalmasat rásózott Castiel fejére!! Szinte mindenki felszisszent, csak az a sárga hajú fiú kezdett röhögni......és végül még néhányan...
Castiel a fejét fogva feküt, majd fájdalmas fejjel felkelt és dühösen a tanárra nézet.
    -Normális vagy??!-kérdezte felállva.
    -Magázásról nem hallottál még, kölyök?!-szikrázott Viktor szeme.
    -Kit érdekel a magázódás? Most vágtál éppen fejbe egy könyvvel!
    -Amiért alszol az órámon!! Nehogy neked álljon feljebb, kölyök!!
    -Márpedig de!
    -Úgy látom, még egy napot büntetésben akarsz tölteni!-csóválta a fejét.
    -Ki nem szarja le?! A franc fog itt maradni egy ilyen miatt! Mondhatja ezt a szipirtyónak is így ahogy van!-nyitotta ki az ablakot.
    -Hé kölyök, meg ne próbálj kiugrani!-közben Castiel megkapaszkodott az ablakban, majd egy szemtelen mosolyt villantott a tanárra és kiugrott az ablakon.
    -Hogy miért kell ezt többször eljátszania?!-sóhajtott fel, majd az osztályra néztek akik egyszerre néztek a könyvbe. Csak én nézelődtem össze-vissza.
    -Kira kisasszony......,
    -Nina vagyok.....-szóltam közbe.
    -Felőlem, ha ennyire nézelődni akar miért nem megy a barátjával?-kérdezte szigorúan.
    -Mi...milyen ba.....Ja hogy Castiel?! Jó vicc tanár'bá!-néztem rá.
    -Mondtam volna bármi vicceset?
    -Ezt ön komolyan gondolta?-eset le az állam.
    -Igen, mert szerinted úgy nézek ki aki vicces kedvében van?-nézett fáradtan rám.
    -Igen?-mosolyogtam rá.
    -Oh...-mondta.-akkor had mondjak valamit édes!-jött közelebb, és le guggolt a padom elé.
    -Igen?-*itt gáz lesz*
    -Jól figyel, egyszer mondom csak el. Menj ki a terem elé és várd meg ott az óra végét, egy igazolatlan társaságában!-döntötte oldalra a fejét.
    -Jé...jéééé....Maga aztán vicces tanár! Ha-ha-haa.......
    -Nem voltam világos Kékike? TŰNÉS KIFELÉ! És délután számíts arra, hogy itt maradsz büntetésben.
     -Hé..héé! Ez nem fair! Mi jogon küld ki?!-álltam fel.
     -Csak mert olyan vicces tanár vagyok!-vigyorgott gonoszul.
     -Én valami mást mondanák magára a vicces helyet!!
     -Hallgatlak!
     -Seggfej!-indultam el az ajtóhoz.
     -Aranyos név..-mondta cinikusan.-Inkább szedd a lábad, nincs kedvem egy hisztis tizenévest hallgatni!
     -Igen is!-hajoltam meg viszonylag az ajtóban, majd olyan erővel csaptam be az ajtót, amilyennel csak tudtam.
  Öcsém, ilyen egy paraszt tanárt.......fuuuh....semmit nem csináltam, arról meg nem én tehetek, ha rossz napja van!
Ott álltam a folyosón, majd meguntam ezt és elmentem mosdóba. Ahogy beértem, kivettem a telefonom és megnéztem az időt. 8:20-at mutatott.
     -Szuper, még 25 percet állhatok itt!
     -Én is így gondolom!-jött mögülem egy nagyon is merős hang....
Mielőtt még megfordultam volna, már hátulról át is karolt.
      -Eresz el....perverz!! Ez itt a lány WC......
      -És? Hallottam, hogy egy kisegér pityereg!
      -Ki pityereg?! Mindjárt te fogy, büdös kukkoló-perverz!
      -Na mi van, annyira hiányoztam, hogy te is kijöttél?-hajolt közelebb, hogy lássam az arcát.
      -Hozzád?! Soha! Eresz!
      -Már miért tenném?  Hiszen.....-itt megállt, majd mintha megszagolt volna...
      -PERVERZ! Mit művelsz?
      -Csak tetszik a parfümöd illata...Mit használsz?-láttam azt a sunyi mosolyt az arcán.
      -Ne...nem rád.....tartozik...-pirultam bele a zoknimba.
 Castiel, csak gúnyosan nevetett rajtam. Én közben a földet bámultam, elmélkedtem, és ilyenek.
      -Hirtelen milyen csöndbe lettél..-hajolt közelebb. *Mintha nem lett volna így is marha közel....*
Lehajtottam a fejem, majd csak vártam, hogy belém harapjon.....mit bánom én?! Elegem van úgy is.......
Már majdnem megharapott. mikor lépteket hallottunk, mire ő elengedett, de csak annyira, hogy megfogta a csuklóm és berántott az egyik fülkébe. Be fogta a szám, és lefogott.

Még gyorsan hallottam tőle, hogy "maradjak csöndbe" kijelentést, majd ő is elnémult.
Egy lány jött be a mosdóba, majd annyit hallottunk, hogy megnyitja a csapott és vizet enged. Castiel még előrébb hajolt, hogy lássa ki az. Én csak figyeltem előre, majd össze csuktam a szemeim. A lány..*gondolom nem fiú jött be* elzárta a csapot, majd mintha kotorászást hallottam volna. Miután abba maradt úgy ítéltem megtalálta amit akart. Egy kisebb kuncogás jött kintről, majd a lány elindult kifelé. Mikor Castiel kicsit elengedett, mert kinézet, és kinyitotta az ajtót ellöktem magamtól, és kifelé rohantam. Ám gyorsabb volt nálam, és vissza rántott.
    -c-c-c. Nem menekülsz!-mondta ide-oda mutogatva az ujjával.
    -Eresz már el! Nekem ehhez nincs kedvem.
    -De türelmetlen itt valaki.-azzal magához rántott.
Most már tényleg készült belém harapni, de hirtelen kinyílt az ajtó, és a fehér hajú lány állt ott.
    -Ni-ni! Kiket látnak szemeim? De össze melegedtetek! Vagy turbékoló pár?
    -Mi nem......-kezdtem volna, de Castiel a szavamba vágott.
    -Mit akarsz Rosalya?!
    -Hmm....semmit. Csak gondoltam nem nézel olyan hülyének, hogy ne vegyelek titeket észre! Úgyaan, Nagyon lehetett érezni a szagotokat, főleg neki, mivel te régen ember voltál!-mutatott rám.
    -Hééé.....-akadtam ki egy kicsit.
    -Nincs igazam?-kérdezte felhúzva a fél szemöldökét.
    -D....De.....-fordultam idegesen oldalra a fejemmel.
    -Ch.....Castiel engedd már el! Ez szabály sértés.-mondta.
    -Olyannak látszom, akit érdekelnek a szabályok?-kérdezte gúnyosan.-És mit érdekel az téged, hogy én hol, vagy mikor táplálkozom? Te is bele kóstolnál, nem igaz?-szorított egyet rajtam.
    -Én nem tennék ilyet....
    -Igazán?-nyalt bele a nyakamba, mire én piros lettem, össze szorítottam a fogaim, és belemarkoltam a kezébe.
    -Castiel.....Undorodom tőled.....
    -Nem hiszem!-majd egy kisebb kacajt hallatott, és éppen hogy, de belém harapott.
  A nyakamon egy kisebb csepp vér folyt le, majd Rosalya az orrához kapott és befogta azt. Castiel csinált még egy nyalást, majd vigyorogni kezdett. Rosalyanak valamilyen kard jelent meg, és indulni készült, de Castiel hozzá vágott, így én ráestem, kiterítve magammal. Egy kisebb kacaj jött tőle, mad rohanni kezdett. Rosalya lelökött magáról,majd futni kezdett A Vörös ördög után. Nagy nehezen én is feltápászkodtam, majd az ajtó felé nézve elindultam arra. Először csak kis léptekben, majd már szinte rohanva, mikor kinyílt a terem ajtó. Én nem is figyelve rá rohantam ki. A tanár hangja volt az utolsó amit hallottam bentről, majd becsaptam magam mögött az ajtót. Az udvar kongott az ürességtől, és sehol nem láttam azt a kettőt... Még kerestem őket, majd egy éles, mély hang jött a hátam mögül.
    -Magának a "Kifelé a teremből" fogalom azt jelenti, hogy azt tesz amit......Mi ez a bűz?-fogta be az orrát.
    -Milyen bűz?-kérdeztem.
    -Nem érzi? Pedig erős és a közelből árad....
    -Hm.....Maga hogy lehet tanár, ha ilyen hülye?
    -Mit mondtál?!
    -Az a bűz, belőlem árad, észlény!
    -Az......-ekkor meglátta gondolom a nyakam, mert tágra nyíltak a szemei.
Eltakartam a nyakam, majd oldalra néztem.
    -Semmiség.-mondtam halkan, majd felhúztam a kapucnim.
 Indultam volna, de a tanár az utam állta.
    -Hova mennél így?
    -Maga szerint? Még nem ért véget a tanítás!
    -Mindenki érezni fogja a szagod. És nem csak Castiel volt az egyedüli vámpír!
    -És?!
    -Bevadulhatnak...
    -Ennél is jobban mint ami reggel volt? És akkor mi van amúgy? Nem nagy seb, nemsokára begyógyul.
    -Várjon! Az egy dolog, hogy így gondolod, de veszélyes ez rád és a többiekre nézve is.
    -Mit csináljak akkor? Haza nem mehetek!
Viktor méregetett, majd sóhajtva intett, hogy kövessem. Utána mentem a kertészklubba, majd megálltam. Viktor felemelte a kezét, és felém közelítette, mire én hátrébb léptem.
    -Nyughass már! Csak segíteni akarok.
    -Hogyan?!
    -Ki mondta, hogy a Démonok nem gyógyíthatnak?-vigyorgott, majd egy kék tűz szerűség jelent meg a keze körül.
Éppen hogy a nyakam közelébe rakta, de a sebem begyógyult.
    -Waow...Ilyen tüzet mi is tanulunk?
    -Ha én lennék a mágia tanár megbuktatnálak.-húzta el a száját.
    -Most miért? Azt hittem pedig hogy tud rendes lenni is!
    -Ch...Mindegy. Kész. Mos már nem kell izgulni a sebed miatt.
    -Köszönöm.....
    -Egy tanár segítse a diákot nem? Vagy valami ilyesmi.
Erre én elkezdtem nevetni... Ilyen hülyeséget még nem hallottam.
    -Tessék.-vett elő egy papír köteget.-A következő órára pótold be!
    -AAjjj ne mááár.....
    -Így jártál kölyök.-vigyorodott el.-Ne lássalak Castiel közelében még egyszer!-vette komolyra, majd elment.
Csak néztem utána majd a papír mögé bújva bele olvastam. Egy picit felnéztem és gondolkodtam...

   *ne legyek a közelébe, mi? Vajon igaz az amit róla állítanak?*

7.fejezet

 Bolondok háza van?




  Nem kellet sok, hogy beérjünk az iskolába. Én nyugodtan lépegettem, semmit se sejtve. De mikor kinyitottam az ajtót tiszta káosz volt odabent!! Én nyitott szájjal álltam ott, Alexy meg hol vigyorogva nézett, hol pedig viszonylag komoran.
    -A....Alexy....itt meg mi.....-hajoltam el egy repülő könyv elől.-folyik?!
    -Hé! Ez vissza jár!-kiáltotta,majd vissza dobta a könyvet amit valaki el is kapott......szájjal?!
    -ALEXY! Mi van itt?-kérdetem enyhén hisztizve.
    -Ezt még nem mondtam? Vannak néha olyan napok amikor viszonylag "bevadul" a nép, és nem bír magával. Ilyenkor a folyosón élik ki magukat, kisebb szüneteket hagyva néha.
    -És most mi váltotta ezt ki belőlük?!
    -Nem tudom, de úgy is kiderül! Ja és még valami. Ilyenkor élvezettel nyúzzák, az alsósokat. Vigyáz magadra!-azzal integetve berohant a népbe.
Szó szerint leeset az állam. Nem hittem volna, hogy a bátyám is ilyen.....ilyen.....nincs is sz erre milyen! Csak körbe körbe néztem, mit is tegyek. A jobb oldalon valaki a plafonnál lebegett, és elkapott valami tűz labdát, majd vissza dobta a tűz kölyöknek. A lépcső teljesen jégbe fagyva volt és ott snowboard-oztak lefelé. Az egyik sarokba valakik éppen egymást falták, úgy össze ölelkeztek...*pfuuj...*. Röviden és tömören: porfelhő, káosz, kupleráj, éget képek, és maga a pokol szinte. Óvatosan elindultam, de megláttam Violát a tömegben, kifelé igyekezve sikertelenül. Mikor meglátott a kezét nyújtotta jelezve, hogy segítsek. Gyorsan megfogtam a kezét, majd kihúztam és berohantunk a terembe.
    -Jól vagy Viola?
    -Igen....úgy ahogy.....-porolta le a szoknyáját.
    -Mit kerestél a tömegben?
    -Mosdóba mentem, majd egy villanást láttam és nem mertem kijönni onnan.....-magyarázta, miközben kiszedet egy.... radírt(?!) a hajából.-kész káosz! Amber és a barátnői seprűn suhantak le. Vagy is csak Amber, Charlotte teleportálgatott. Pedig azok is 9-10.-esek.....azt  hiszem.-magyarázta.
    -Aha.....Láttál még esetleg valaki ismerőst? 9.-10.-est?
    -Hát.... 2-fehér hajú vámpírt, akkor Kentin-t, valami coffos félbarna kölyköt, aki a tűz elől menekült, és mivel majdnem eltalálták bedühödött és víz labdákat dobált. Biztos elpárolgott volna ha eltalálják.-kuncogott.- Akkor........Alexy-t később láttam, mielőtt téged észre vettelek. Kiabáltam neki is de ő elrohant. Jaaaa és egy gyereket aki hasonlít Alexy-re......azt hiszem........ A.....Aladin?
    -Aladin? Biztos?-néztem rá kérdőn.
    -Hááááát.....nem várjál nem Aladin, hanem..... Ar....Ar....
    -Armin?-kérdeztem.
    -Igen az!!-mutatott fel és hálásan nézet.
    -Hogy lett ebből Aladin?
    -Nem mindegy?! A-betűvel kezdődik a neve!
    -Jó.....nyugi!-nevettem el magam, mire ő is elmosolyodott.-valakit még láttál? Ismerőst?
    -hm......-tette "Micimackó gondolkodik" féle pózba magát, mire én felkacagtam.-nem tudom.... Amber, Charlotte, Armni, Alexy,.....az a coffos...azt hiszem Dake.....a két vámpír.....Kentin,...ééés...
    -Jó nyugi, nem faggatás képen kérdeztem, nem is érdekel. Csak, hogy még is kik jöttek be azért, hogy hülyéskedjenek, mint valami vadállat.-indultam el a helyemre.
Viola követett és leült mellém, majd még beszélgettünk. Lassan be jöttek a többiek is. Ki röhögve, ki a táskáját tartva maga elé, nehogy megsérüljön, és valaki szó szerint be eset, majd sietve felállt és a helyére rohant. Erre én amolyan "Whaaaaaaat?" féle képen néztem, mint a Nagyfiúk 2-ből a nigger hülye csávó. Viola mosolyogva ült mellettem, majd a homlokára csapot.
    -Mi van?-kérdeztem meglepődötten.
    -Tudtam, hogy valakit nem mondtam.....
    -Jó, nem fontos....
    -De igen, Ő igen...!
    -Miért ki az?
 Viola nyitotta a száját, de valaki megzavarta. Becsapódott a terem ajtó, és egymáson támaszkodva jött be ő és egy másik diák. Nekem le esett az állam és zavart és ideges lettem. A fejem nem tudtam le venni róla, és ösztönösen a nyakamhoz kaptam, mintha bizsergett volna. A padban ülve csak néztem rá, és kattogott az agyam. Elindult a padjához majd egy könyvet felkapott és felénk nézett.

 *Jaj nekem.....miért van itt??* Leült a padjába, majd hintázva felvette a fülhallgatóját. Csak előre meredtem, majd csak Viola rázására tértem vissza.
    -Héé...Nina! Itt vagy?-csettingetett.-nyugi! Ne izgulj.-mosolygott rám.
    -O...Oké.....Szerinted haragszik?
    -Miért is?! Tudtommal Ő támadott meg!!
    -Igaz, de én meg....é..én meg.... a fejében kutakodtam
    -Ezt hogyan érted?
    -É...Én......Bele láttam az emlékeibe...egész pontosan kutakodtam a fejében.
 Viola kérdőn nézett, majd úgy gondoltam folytatom.
    -Egy-két furcsa dolgot láttam, a fejében....
    -Mit?
    -Háát.......izé......-nem tudtam mit mondjak, de nem is bírtam volna folytatni.
Castiel jött oda hozzánk és belemászott a képembe.

Egész közel hajolt, hogy már a fülem közelébe legyen, majd suttogni kezdett.
    -Ugye nem akart eljárni a pici szád?-kérdezte halkan, nekem meg fel állt a szőr a hátamon ettől.
    -......
    -Nem ajánlom, hogy bárkinek is mesélj, arról amit az emlékeimben láttál. Értetted?
Óvatosan rá néztem, majd láttam az arcán, egy kisebb sunyi mosolyt, amitől kirázott a hideg.
    -Castiel! Hagyd.....őt....békén....-mondta viszonylag bátortalanul Viola.
    -Ni-ni mi volt ez a cincogás?-nézet rá vigyorogva.
Viola teljesen el volt pirulva, és a mappáját szorongatta. Castiel még egyszer vissza nézet rám, majd ismét bele mászott a képembe.
    -Békén hagynál?! Zavaró vagy az aurámban.
    -Van neked hangod! Úgy látszik rosszul ítélkeztem a múltkor!-röhögött fel.
Eme bájos beszélgetésünket a tanár zavarta meg. Hiszen mikor bejött szó szerint becsapta az ajtót....
     -Mindenki menjen a helyére!-mondta erős férfias hangon és szikrákat szórt a sárga szeme. -Castiel nem ajánlom, hogy az én órámon flörtölj, vagy a tápanyagod egyeztesd le!
     -Ugyan tanárbá' mi csak beszélgetünk!-nézet rám.
     -Takarodj a helyedre!-mondta meg sem emelve a hangját.
     -Jó-jó.-azzal elindult a helyére.
A tanár egész végig a szemével követte, majd vissza nézet rám.
     -Maga meg kicsoda?-mért végig.
Zavartan fölpattantam a helyemről, és bemutatkoztam.
     -Ni.....Ni-na Ha-ra-ku vagyok.......Most jöttem az osztályba.......-mondtam dadogva.
     -Jól van. Ülj le! Én Viktor Kurusaki vagyok, Démon. Én tanítom nektek a Harc-művészetet, de most nincsen torna terem, ezért az alapokat fogjuk átvenni....
     -Tanárbáá'.-kurjantotta be egy narancssárga hajú fiú.-Ezt miért mondta el? Hiszen tudjuk!
     -Kedves Makoto....Azért mondtam el, mert valaki aki ÉV KÖZBEN csatlakozott tudja ki is a tanárja. Nem azoknak mondtam akiknek már tavaly is én tanítottam..
     -Mié' van új osztálytársunk?-hagyta abba a hintázást és döbbenten nézet.
     -Igen, te tökkelütött! Hova figyeltél? Nehogy már az agyad helyén is tűz legyen! Öcsém...... Idiótákkal vagyok körül véve.-fogta meg a fejét, majd ismét végig nézet a termen, majd meglátta Castielt aki éppen a fülest vette fel és rádőlt a padra éééés aludt is!
     -Ez a kölyök megőrjít........-mondta unottan.
Én eközben megállapítottam, hogy kemény dió ez a tanár, és hosszú évnek nézek elébe....

6.epizód

 Tudjunk meg még többet.




"....Futottunk, ahogy csak bírtunk. Eddig a csapatból 12-en meghaltak. Már csak 8-an maradtunk.....
     -GYERÜNK MINDENKI! GO GO GO!-kiabálta Bruice.
  Mindenki szorongatta a fegyverét, és rohant előre. Már majdnem mindenki beért, de a hátunk mögül csak úgy tolongtak a zombik. Bruice elkezdet kiabálva lőni, majd oda állt mellé Kristofern és Dwayne.
     -Dwayne nee......-néztem vissza.
     -ne menj kislány!-rántottak vissza.
 Még 3-an kint maradtak.....Már csak 5-en maradtunk..... Nem éljük túl.... Lehajtottam a fejem és a térdemet össze húztam.
     -mi a baj kölyök? Csak nem félsz?-ült le mellém Schwarzenegger.-kérsz?-vett elő egy kulacsot.
     -nem köszönöm.... Egy kicsit igen.....
     -addig ne félj kölyök még én élek!-ivott bele a kulacsába.-hmm... Ez jó fajta whisky.
     -kevesen maradtunk.....biztos túl éljük?
     -persze!
Csak csöndben figyeltem magam elé, majd vártam. Ekkor Schwarzenegger elkezdett nevetni.
     -mi...mi az?
     -két dolog. 1.: Nem hittem soha, hogy egy ilyen kölyök életben marad..  2.: Chuck-ot gyorsan kinyírták.-röhögött fel.
     -jaa..-mosolyodtam el.-pedig milyen nagy fazonnak állítják be.-nevettem én is.
     -hát igen. Pedig, hogy keménykedett!
     -igazából én imádlak! Minden filmedet amit eddig láttam.-mondtam elpirulva.
     -ez megtisztelő kölyök!-öklözött egyet barátságosan a vállamba.
     -JÖNNEK! JÖNNEK!-eset be egy ember az ajtón.
 Gyorsan felálltunk, majd szoros csoportot alkotva védtük a másik hátát. És megindultak a zombik...... Közelebb húztuk a fegyvert, majd......"

     -pisilni kell......-ültem fel az ágyamba.
 Felálltam, és kimentem a mosdóba. Este túl sokat ittam a popcorn-ra...... Pedig olyan kíváncsi vagyok az álmom végére. MIÉÉÉÉÉÉRT???! Miután kijöttem, az említett helységből, vissza mentem a szobámba és megnéztem az időt. 5:30..... *ööööhm....okééé.....akkor most mit csináljak?*
Nem tudtam vissza aludni, és be voltam már pakolva. Akkor ha korán van, mit lehet csinálni?! ANIMÉZNI!!! Előkaptam laptopom, és benyomtam. Amint bekapcsolt, egyből a mappákból kikerestem egyet, amit még nem láttam. * Attack on Titan-ra eset a választásom.* Neki álltam nézni, majd nem akartam abba hagyni. Egymás után néztem a részeket. Már a képernyőbe voltam mászva, amikor Alexy mögém osont és megijesztett.
     -JÓ REGGEEEELT NINAAA!-fogta meg a vállam, mire én kiugrottam a székből, mint egy macska, és szinte a plafonon lógtam.-Te meg mit csinálsz? Már megint fent maradtál??!
     -nem most nem......-vert újra normálisan a szívem.-neked is jó reggelt.
     -hogy-hogy fent vagy? Általában alig kelsz fel!
     -csak úgy......mennyi az idő?
     -6:45!
     -oké akkor öltözök! MARS KI!-Alexy-t kizavarva gyorsan felöltöztem. Lementem és már reggelivel várt. Gyors reggeli után, már mehettünk is.
Út közben nem szóltam egy szót se, csak gondolkodtam. Alexynek ez fel is tűnt ezért, fel akart vidítani.

     -mit csinálsz?-kérdeztem.
     -olyan csendes vagy. Gondoltam ha megsimogatom a buksid, örülni fogsz!-mondta nevetve.
     -buksinak én inkább a kutyát hívom. Nekem fejem van. Azon meg kék haj.
     -de komoly itt ma reggel valaki. Elmondod a bátyusodnak mi a baj?
     -muszáj?
     -IGEEEEEEEN!-vigyorgott mint a tejbe tök.
     -de nem fontos......
     -mond el!
     -JÓ! Csak egy-két dolgon gondolkoztam....
     -például?
     -1.:miért keltem fel, pedig érdekelt az álmom. 2.:Nekem igazából mi is lehet az "erőm". 3.: Mi a többieknek az "erejük"......-itt halkabbra váltottam. 4.: mi történt Castiellel.......
     -mi volt a 4.?-kérdezett úgy mintha nem hallotta volna.
     -..... seemmiiiiii.-néztem oldalra.
     -na mond csak el.-ragadta meg a kezem.
     -Castielen gondolkodtam!-mondtam ki normális hangerőn.
     -Castielen? Minek?
     -csak......csak úgy....
     -de most halál komolyan. Miért gondolkozol Castielen? Felesleges, azok után, hogy beléd kóstolt.
     -amiatt nem is gondolkodnék, hidd el! Csak......
     -csak?-álltunk meg.
     -hát....izé....hagyjuk nem érdekes.
     -de-de folytasd, ha már elkezdted.-mondta érdeklődve.
     -láttam valami érdekeset.....vagy furcsát.......-mondtam úgy, mintha tőle várnám a választ.
     -valami furcsát..?-gondolkodott el, hátha rájön. -passzolom.
     -haaaaahj.... Képeket láttam, mikor megpróbáltam ellökni...
     -milyen képeket?
     -hááát....olyan emlékkép szerűeket, meg néhány párbeszédet.-gondolkodtam el.-arra gondoltam, lehet Castiel múltáról láttam illúziót, de azt nem nagyon értem, hogy miért..
     -akkor neked biztos valamilyen gondolat olvasásod van!-örvendezett Alexy.
     -miért, utána kifekszenek az emberek? mert mi kifeküdtünk....
     -Castiel, nem üvöltözött?
     -mi?! Nem dehogy! Ő is elájult, vagy mitom' én mi lett vele. Miért?
     -ha neked is Scrap-od lenne, akkor szavakkal megállíthattad volna, és kisüthetted volna az agyát, ha olyan érzelmi állapotban vagy.-mondta miközben elindult.-gyere, vagy elkésünk.
     -várj várj várj!-rohantam utána.-akkor neked valamilyen Shcapr-od van?
     -Scrap!-javított ki.
     -akkor az. Az valamilyen gyilkos fegyver?
     -nem dehogy is!-nevette el magát.-a Scrap inkább hanggal működik, nem pedig érintéssel. Nem annyira veszélyes, de ha mondjuk felkavart érzelmekkel szólsz akkor akár ki is sütheti az agyát a személynek. Ezért nem érdemes ha az érzelmeid vezérelnek. Olyankor nem csak látod ami vele történt, hanem be is kerülsz a fejébe. Ezt meg úgy értem, hogy olyan lesz mintha te is ott lettél volna. Ilyenkor akár meg is sérülhetsz. De attól még veszélyes, mert az illetőnek az agyának egy sötét oldala elakar onnan távolítani, vagyis megölni. Ha ott meghalsz, nem kelsz fel a való életben.
     -ha ilyen veszélyes ahogy mondod, miért használod?
     -én is csak egyszer cselekedtem elborult agyal eddig. Máskor meg az illető nagy bajba lett ezért kellet őt úgy mondva megmenteni. Persze ez rajta is múlik, hogy ki akar-e szabadulni az elméje rabságából, vagy nem. Ha a nemet választja nem tehetek semmit, vagy küzdök érte. De ez a nehezebb verzió. Ilyenkor akkor kidobhat az elméje és nem kell fel többé.
     -volt már ilyen?-kérdeztem a számba harapva.
     -hát....nem sokszor, de volt már ilyen.
     -értem. Akkor nekem, ha nem S...Scrab-om van akkor mi?
     -Scrap!-mosolygott.-nem tudom. Nem éreztél valami furcsát? Mert van ebből is 3 verzió ha jól emlékszem. Az első a Scrap. Ezt akkor elmondtam már neked mi is. Vagyis én mit tapasztaltam. A második, az Energia Vámpír-ság...
     -Energia Vámpír? Ez olyan mint Castiel és a két fehér egér?
     -nem. Itt is láthatod az emlékeit, de csak keveset. Itt inkább az érzelmekre megy az ember. Ja és ennél még az erejéből is kapsz egy keveset. Ezért lett azt hiszem energia vámpír a neve, mert elszívod a te vagy az ő akarata ellenére.
     -és a harmadik?
     -az csak egy szinte sima gondolat olvasás vagy gondolat életre keltés. Itt látod az ember emlékeit és a gondolataiban is olvashatsz. A másiknál meg akár életre is keltheted a gondolatokat.
     -waaów. Te aztán sok mindent tudsz.-képedtem el.
     -muszáj!-nevettet fel.- Mr. Grell belénk verte.
     -Mr. Grell? Az ki?
     -ő foglalkozik az ilyen "elmébe látással". Minden fajnak van egy külön órája. Vámpíroknak Dimitry tanár-úr tartja, Vérfarkasoknak és Farkasembereknek Mrs. Broovn tartja, nekünk meg akkor Mr. Grell. És még egy pár tanár a bosziknak-varázslóknak, vízi-lényeknek, és így tovább.
     -Nataniel micsoda?
     -Nataniel? Hmm...... Neki valami harcművészet, és teleportáció azt hiszem.
     -neki miért van kettő?-csodálkoztam.
     -ezt nem nagyon tudom. Az apja volt képes a harc művészetre. A másik lehet egy nagyszülőtől lehet.
     -és a harcművészet alatt mit értesz?
     -páncélt tud a bőréből csinálni, és gyorsabb lesz minimálisan.
     -wááoow. Ez tök király. Nem lehet változtatni az erőmet.?
     -neem!-nevette el magát.-erre még nem volt példa. Vagyis azt büntetik.
     -miért büntetik?
     -mert ekkor kísérleteznek, azok meg veszélyesek. Te neked aztán sok kérdésed van!-nevetve rá tette a fejemre a kezét.
     -háát.....itt minden más, mint amit én tudok, ezért érdekel!-mosolyogtam rá.
     -ez igaz. Nem éppen az a normál élet folyik itt. De ezt idővel meglehet szokni.
     -remélem. De te segítesz nem?-néztem rá.
     -persze! Olyan lesz mint régen. Megvédelek és segítek neked.-fogta meg a kezem.
 Nem rántottam el a kezem,mert most zavart voltam, és jól eset a bátyám melegségének érzése.

5.fejezet

  Édes, Drága megmentőm....Hol voltál eddig?



 Castiel nem engedett el, én pedig nem mertem még levegőt se venni.
    -ugye nem hitted, hogy megúszod?-lökött neki a falnak vigyorogva.
    -mégis......mit?-fordítottam el a fejem.
    -hogy bele avatkoztál az ügyembe!
    -é....és az miért baj? Hogy egy verekedést megállítottam? Ebben mi a baj?!
    -hmm.....utálom ha valaki megállít, talán ez a baj. Lehet most örülsz a fejednek, mert megállítottál, vagy azt hitted kemény leszel, de nem! Csak kihívod magad ellen a sorsot.
     -és most mit akarsz csinálni?!
 Castiel nem mondott semmit, csak széles vigyorra húzta a száját. Szinte vicsorgott, és a fehér agyarai ki villantak. Lassan közelebb hajolt hozzám, én meg amennyire csak tudtam nyomtam a fejem a falba, hátha átesek rajta *nem jött be......*. Ő pedig csak közeledett. Már a nyakamnál volt, én meg összeszorított szemmel és fogakkal vártam a csodát, hogy valaki megment....... Ha velem kapcsolatban van ilyen azt várhatom egész életemen át akár. Castiel leheletét éreztem a nyakamon, ami elég kellemetlen érzés volt. Éreztem, hogy szórakozik, amiért meg is bírtam volna fojtani, de mivel le volt fogva a kezem nehéz lett volna.
     -remélem, nagyon fog fájni!-nem várt választ, hanem beleharapott a nyakamba.
A hirtelen rémülettől, köpni-nyelni nem tudtam nem, hogy sikítani. Csak az eget figyeltem, és szemeim könnyel teltek meg. Fülemben csenget minden egyes korty. Nem bírom......valaki....
     -s....segítség.....-jött egy hang ki a torkomon, ami olyan volt mint egy egér cincogás...
 Castiel elhajolt, majd egy vigyor kíséretében egyenesen a szemembe nézet.

Remegtem.....az egész testem.....ahogy néztem, azt az egy csepp vért, ami lecsordult az állán. Ő csak lazán letörölte, majd lenyalt.
     -mond csak, milyen érzés volt?-kérdezte, ismét közel hajolva. *szinte össze ért az orrunk*
     -......-lehajtottam a fejem, és nem tudtam válaszolni. *mit mondhatnék? *
     -ez így unalma! Azt hittem, keményebb vagy! Úgy látszik, az első látás nem azt mutatja ami, valóban vagy! Egy ijedt kislány vagy.
     -nem....ez nem igaz!
     -dehogy nem! Eleinte fent hordod az orrod, de amint bármi baj érhetne füled-farkad behúzod.
     -hallgass! Nem is ismersz! Mit tudsz te rólam?! SEMMIT!- kiszabadult a kezem, majd elakartam lökni. Amint hozzá értem, furcsa érzés tört rám! Mint a váratlanul ért villámcsapás! Képek.....képek jelentek meg!

  *E...ez ki? Olyan ijesztő......Hangok....most meg hangok is jönnek?*
   " -had kísérletezek! Nagyon fog fájni! De legalább elő állítok egy vámpírt! Kísérleti patkányom lehetsz, örvendez! Felboncollak, megvizsgállak!-ismeretlen.-És most készülj fel!-majd örült nevetésben tört ki.
   _Hirtelen megint minden sötét lett.... egy kis fény és.......... E....ez....nem.....lehet......hiszen....ez Castiel......?!

      -akárki is van ott.....ölj meg! Kérlek!-Castiel hangja hideg volt és remegett."
 Mik ezek a képek és párbeszédek? Ezek.....Castiel emlékei? De hogyan?!
Ismét minden elsötétedett, majd a földön feküdve keltem fel.. *Mi....történt...?*
      -fáj a fejem......mi is......-ekkor beugrott, hogy mi is történt. A képek, Castiel harapása, a párbeszédek. Csak ültem a földön és gondolkodtam. A külvilággal nem is törődve. Pedig figyelnem kellet volna. Castiel tőlem maximum 1 méterre feküdt, és ő is ébredezett. A fejét fogva tápászkodott fel, és mikor neki is leeset mi történt nem kicsit lett ideges...
      -TE!-jött hirtelen nekem. *És megint megfogott...*-MI A FRANC VAGY? MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL?! MIT KUTAKODSZ A FEJEM, HE?! MOST KINYÍRLAK!

    -Castiel....... én.......nem......
    -MI NEM? HE!? HA EZT BÁRKI MEGTUDJA ÉN.......én.....-fordította el a fejét.
    -ne...nem..... mondom......el......senkinek........
 Castiel vissza nézet rám, majd folytatta.
    -teszek róla, hogy senkinek se mond el!
Bennem megint megállt az élet. Castiel idegesen megragadott a nyakamnál, és egyre nehezebben kaptam meg azt a drága oxigént. Már könnyezni kezdtem.... *ez lenne tényleg a vég?* Sötétedni kezdet a külvilág, majd csak egy kis hang jött ki a torkomon.
    -s....segítség.......-majd becsuktam a szemem.
    -Castiel!-jött egy ismeretlen hang.
    -cch......-a Répafej elengedett, és én a földre zuhantam.
Távolodó lépteit hallottam, és a földön feküdve csak az agyam kattogott.
    -él még?-kérdezte egy lány.
    -a szagából ítélve, igen!-mondta megint a fiú.
    -ti.....ti.....mik vagytok...?-ültem fel nagy nehezen.
    -mi?-kérdezték összenézve.
    -nem egyértelmű?-kérdezte a fiú.
    -vámpírok!-fejezte be a lány.-ééés....te?-szagolt egyet.-ember?
    -n...nem....vagyis nem tudom...-mondtam bizonytalanul.-de várjunk.....TI IS VÁMPÍROK VAGYTOK???-ugrottam egyet ülve.
    -igen!-mosolygott a lány.
    -van ezzel valami gond, kis hölgy?-kérdezte mosolyogva a fiú.
Én a nyakamhoz kaptam, majd elpirultam és a szám rágtam.
    -nem fogunk bántani! Általában a sulin belül, nem fogyasztunk más, csak azt amit Dimitry kívülről hozott, és tablettákat.
    -t...tabletták?
    -igen. Vér pótló! Kívülről, pedig inkább csak állatokat kapunk.-mondta a lány.
    -gyere, fel segítelek.-nyújtotta illedelmesen a kezét a fiú.
    -kö....köszi..
    -az én nevem, amúgy Lysander. Lysander Kurusu.-húzott fel.
    -én pedig Rosalya White vagyok. De hívj csak Rosanak.
    -én meg....Nina...Haraku vagyok! Örvendek.
    -ááh! Te vagy az a lány aki kikezdett Casttal. Igaz?-kérdezte Lysander.
    -i...igen, de nem szándékosan!
    -akkor érthető, miért harapott meg. De az nem járja, hogy meg is akart ölni. Furcsa!
    -ezért ki is csaphatják.
    -t...tényleg?
    -igen! Még ha nem teljesen olyan mint mi, akkor se szabad egy diák életét kockáztatnia..
    -hogy-hogy nem olyan mint ti? Ti is vámpírok vagytok nem?
    -de. DE ezt majd a Dök-ös elnök elmondja, úgy is most érkezett meg! Told elő a képed nyugodtan Nataniel!-mondta Lysander.
Nataniel előjött a bokrok mögül, majd oda sétált hozzánk.
     -te....mióta vagy ott?
     -úgy 2-perce.
     -és hogy????
     -teleportálni tudok, és páncélt növeszteni a testemre.
     -ahaaaa.
     -mond el neki te.  A napfény ki készít!
     -ahogy akarod.....-mosolygott.-büdös vámpír.-húzta össze a szemét.
Rosa és Lysander elmentek, majd Natanielhez fordulva nagy boci szemekkel figyeltem.
 Nataniel egy darabig figyelt, majd elindult.
     -hé-hé-hééééé.-ragadtam meg a karját.
     -mi az?
     -hova mész?? Mi lesz a magyarázattal? Az a kettő már elhúzta a csíkot! Te maradtál.....Kérlek...
     -jól van....
Elengedtem Natanielt, majd figyeltem rá. Ő vett egy nagy levegőt, majd kifújta és elkezdte mondani.
     -kétféle vámpír csoportot különböztethetünk meg. Az egyik a Tiszta vérük-csoportja, a másik meg a NEM természetes vámpírok....
     -mit jelent az, hogy "nem természetes"?
     -nyugi, mindent elmondok amit én tudok... Szóval a nem természetes vámpír azt jelenti, hogy emberből lett vámpír. Ezt úgy érték el, hogy kísérleteztek rajtuk, különböző DNS-darabokkal. Például: Vérfarkas, Vámpír, Gorgó, Gólem.....és még sorolhatnám. Eddig érted, nem?
     -azt hiszem igen....
     -nos a mi "kis" Castielünk is egy "ki kísérletezett vámpír". Nem tudjuk pontosan, hogy kik foglalkoztak ilyesfajta kísérletekkel, de több kisebb csoportot kaptak el, vagy mészároltak már le ezért. Az a kettő Tiszta vérű! Lysander igaz, hogy más mint Castiel, de mégis haverok, mivel Castielt Lysander kisebb testőrének is lehet mondani.
     -de akkor, hogy-hogy nem az ő osztályába jár?
     -mert vissza bukott. Velünk járna egy osztályba, de rossz volt az átlaga, és a tanárok se csipázták. Körül-belül ennyit tudok én is. Remélem elegendő lett az infó......
     -mi....mi az?-kérdeztem.
     -hm.....tessék.-vette le a kendőjét a nyakából.
     -mi...mért adod oda...?
     -beléd haraptak, nem? Még elég friss a seb. Takard el, majd mosd le a nyakadról a vért.-majd rátekerte a kendőt a nyakamra.
     -kö...köszönöm...és az információt is!-mosolyodtam el.
     -szívesen. Lassan vége az utolsó órának. Szerintem várd meg a bátyád, itt kint.
     -várj! Nem.....várnál velem? Vagy......fontos dolgod van?
     -öm....nem olyan fontos. Várok veled, ha akarod.-azzal leült a padra.
     -figyeld.....Alexynek ne mond ezt el kérlek!
Nataniel bólintott, én meg leültem mellé, majd még egy kicsit beszélgettünk. Lassan, tényleg kicsöngettek, és a nép elindult kifelé. Alexy azzal az Armin gyerekkel jött ki, majd mikor meglátott minket oda rohant hozzánk.
     -hát ti? Nina, korábban lett vége az órádnak?-kérdezte.
     -n..nem igazán.
     -nos akkor én megyek is.-állt fel Nataniel.
     -akkor hogy-hogy kint......-Alexynek elállt a szava és a nyakamat figyelte.-ki volt?-kérdezte hűvösen.
     -semmiség! Nataniel köszönöm.
     -bármikor. Az igazolást elintézem utolsó órára!
     -köszi! Sziaa.
     -Haraku! Állj meg.
     -mi az Alexy? Beugrunk a boltba?
     -ki volt?
     -mi ki volt?
     -ne játszd a hülyét! Ki volt az a barom aki megharapott?!-kérdezte idegesen.
     -mi...milyen harapás?
     -........NINA!
     -jól van.....csak nem a suliban!
Alexy egész végig engem fürkészett. Gyorsan berohantam a boltba, és vettem egy nyalókát. A parkban jártunk mikor Alexy lefékezett és nem jött tovább.
     -Nina.....miért nem akarod nekem elmondani?-kérdezte remegő hangon.
     -hm?
     -miért titkolod? Ennyire lenézel?-nézet a szemembe.
     -nem...szó sincs róla.......csak....
     -csak.?
     -szégyellem......
     -mond el. Nem csinálok semmit. Csak kérlek.....erősítsd meg a gyanúmat.
     -rendben......
Mély levegőt vettem, majd szégyellve halkan kimondtam....

     -Castiel....Castiel harapott meg.....
 Alexy csak nézet. Majd elkezdett röhögni.
     -mi...mi az? Mi olyan vicc.......
     -az a rohadék! Tudtam! Úgy tudtam, ki lehetne más?! Ha meglátom, az lesz az utolsó alkalom....
     -ne! Azt mondtad nem csinálsz semmit!
     -miért akarod ennyiben hagyni?
     -nem is tudom.....
     -nem érdekel! Széttépem, ha még egyszer meglátom! Kisütöm az agyát és megölöm!
     -ALEXY! Hagyd abba! Akkor ha már ennyire kárpótlást akarsz, akkor hagyd hogy én intézem el! Majd én megoldom! TE csak légy a régi kedves Alexy, és bíz bennem! Kérlek.....
     -Ni...na?-Alexynek visszatért az az aranyos mosolya, majd bólintott egyet.
Hazafelé még beszélgettünk, majd otthon leckét írtam. Sokat gondoltam azokra az emlék képekre és a párbeszédre. Alexy még egy párszor átjött megnézni, és filmeztünk egyet. Most ő választott filmet.
A Feláldozhatók 2-őt hozta. Tudja, hogy imádom Arnold Schwarzeneggert. És azt is tudja, hogy utálom Chuck Norrist........Felkapott baromnak találom. Na mindegy. Nagyon tetszett a film, majd mentem fürödni. Alvás előtt még Azon a személyen gondolkodtam, aki a Répafejen kísérletezett. Majd szépen lassan lecsukódott a szemem.

4.fejezet

 Faj ismeret, első galibám...
 ( egy kis zene hozzá. Igazából szerintem a végére illik ez a zene^^ remélem tetszik:
     -     https://www.youtube.com/watch?v=Gpr7xa46GKk   -)

 Követtem Alexyt ki, majd leültünk a padra.
 Én figyeltem őt, és vártam hogy kezdje a magyarázást. Ő még egy darabig maga elé bámult, majd sóhajtott egyet és felém fordította a fejét. Amolyan "készen állok" fejet vágott.
    -szóóóóvaal....... Mi folyik ebben a suliba?-kérdeztem.
    -háát.... az igazat megvallva ez az iskola az egyetlen egész New York-ban.
    -és mi miért járunk ide???
    -mert mi sem vagyunk emberek! És aki nem ember annak itt a helye, különben kiközösítik.
    -de én ember vagyok!
    -öm....nem, nem vagy az... vagyis....mi is embereknek számítunk, csak a világ nem látja a másik oldalunkat.
    -de....én hogy-hogy nem tudok erről?!-kerestem a kifogásokat.
    -mert a nagyszülők nem akarták, hogy megtudd, egy x-korig. Nekem már megjelent és észre vettem a képességem. Neked még nem jött elő...
    -és....neked mikor jelent meg?
    -úgy 12-évesen.
    -és...hogyan?
    -agy kontról irányításra vagyok képes. És......ez nem jó emlék, de..... egy kisebb vitába keveredtem, és nem hagytak békén. És nem tudom, hogy történt, de.......csak annyi ugrik be, hogy rájuk szóltam, hogy "elég", és......hirtelen mind a kettő a fejét fogva elterült.....meghaltak! Kisütöttem az agyukat......
    -ez......-kerestem a szavakat.
    -nem annyira nagy ügy. Kicsit beijedtem, de.......ide jöttem és a suliban segítenek az erőd kezelésében.
    -é...értem. És......a többiek? Ők micsodák? Vagy nekem kell rájönnöm?
    -segítség kell, vagy felkutatod magad?
    -nem is tudom....
    -régen szerettél nyomozni.-mosolyodott el.
    -rendben.....-mosolyodtam én is el.-de ha nem sikerül akkor ma segítesz otthon rájönnöm?
    -persze!-veregette meg nevetve a vállam.-sok sikert! De ha teheted Castielt kerüld!
    -r....rendben....
*Kemény lesz ez a mai nap.....*
Felálltunk a padról, majd elindultunk be. A csöngő megszólalt, ezért elköszöntem a bátyámtól és bementem a terembe. Castiel nem volt bent..... Egy kicsit megkönnyebbültem.... Leültem Viola mellé, majd néztem hogy mit csinál. Rajzolgatott. Egy papírt vettem elő, hogy össze írjam kinek mi a képessége. Hát ha már Viola itt van vele kezdem.
    -szia. Mit rajzolsz?-hajoltam közelebb.
    -öm.....-pirult el.-csak egy rókát.-mutatta felém. 

    -waoow.-mondtam.-nagyon szépen rajzolsz!
    -ú...úgy gondolod?
    -igen! Én soha nem rajzoltam még állatokat! Mindig terhes szamár lesz belőle.-nevettem el magam.
    -igazán?-mosolyodott el.-ha szeretnéd neked adom.
    -komolyan?
    -igen. Majd egy virágot is készítek és cserépben hozom el!
    -cserépben? Papír virágokat szoktál készíteni?
    -n...nem...... Én életre tudom kelteni a rajzaim, és gondolataim.
    -t...tényleg?-csodálkoztam.
    -igen! Nem tudtad?
    -nem... Mivel most jöttem nem tudok túl sokat erről a suliról.
    -akkor már értem miért kezdtél ki Castiellel.
    -a...az...... Hülyeség volt.-szomorodtam el.
    -ne haragudj! Nem tudtam... Minden rendben lesz!-mosolygott rám, hogy erőt adjon.
    -köszi!-mosolyodtam el én is.
    -de most figyeljünk az órára, mert következő órán dolgozat!
Basszus, ezt megszívom! Hülye vagyok matekból...... Na ez karó lesz! 
De legalább megtudtam, hogy mi a képessége Violának! Egy emberrel kevesebb.
Amint kicsöngettek ki indultunk az udvarra. Amint kiléptem szinte megszédültem a látványtól. Mindenki nem zavartatva magát használta a képességét.
    -figyeld! Dobom!-kiáltotta az egyik fiú, majd eldobott egy frizbit.
    -meg lesz!-futott el egy barna hajú fiú, majd felugrott és szájjal elkapta és egy szaltóval érkezett földet gúgólva, kezeit szétártva.
    -szép kapás!-kiáltotta Viola mellettem. 
    -Ő....ki?-kérdeztem.
    -Ő? Kentin! Vérfarkas! Van egy öccse, ő pedig Ken. Az alsó gimibe jár és 8.-os.
    -szóval Vérfarkas?-gondolkodtam el. 
Jobban megnéztem, majd egy kicsi jelzőket vettem észre, amik a Vérfarkasságra utalnak.
Így már legalább két embert tudok..... A szünet csak annyiból telt, hogy nézelődtem és beszélgettem Violával. Mikor órára mentünk a terembe belépve Castielt pillantottam meg. A helyén ült és csak figyelt....... De azok a szemek...... Ürességet árasztottak, dühöt, haragot, és ehhez hasonló félelmetes, fagyos dolgokat láttam. Megrettegtem, és kerülni próbáltam a szemkontaktust. De éreztem a tekintetét.....Még másokét is.
Leültem Viola mellé, és csak a padot figyeltem. Óra közben kaptunk egy "önálló feladatott" és azt kellet elvégeznünk. Néha a szemem sarkából figyeltem, hogy mit is csinál......... szerencsére a feladatott. 
A tanár egy ember füzetét kérte. Castilet felszólítva hívta ki a füzetével együtt.  Mikor felnéztem észre vettem, hogy felém bámúlt.

 *nekem annyi........* Csak ilyen gondolatok voltak a fejemben..... Pedig ez még csak a második nap.....és mégis......... Hogyan bírok ilyen galibába keveredni? 
Nem bírtam levenni róla a szemem, majd egy kis vigyor jelent meg arcán, amitől nekem hevesebben kezdet verni a szívem. 
    -Nina kisasszony. Valami baj van?
    -n....nem nincs Tanár úr!
    -akkor kérem folytassa a feladatok megoldását!
    -r...rendben.-vissza hajoltam a füzetem felé, és egy percre se mertem felemelni a fejem. Az óra vége előtt valami eltalált. Egy papír galacsin volt. Szétszedtem a papír postát és elolvastam.....
Ez állt benne: " Ma még elkaplak!
                                               C."
Ijedten néztem fel, és megint engem figyelt. *Esküszöm megőrülöök! * 
Szünetre alig mertem kimenni..... Esküszöm ez sokkal rosszabb, hogy tudom akar valamit, minthogy nem tudnám és hurrikán ként érne...... Az órákon lefagyva ültem, és nem mertem megfordulni se! Viola nyugtatott, majd egy kicsit meg is nyugodtam. Oda adta nekem a sálját, hogy ez szerencsét hoz és minden rendben lesz. Ettől megint jobb kedvem lett mert nem kaptam soha se barátnőtől ajándékot! Castiel úgy az 5.óra előtt megint eltűnt és ez még nyugtatóbb volt. *jaaa nem mondtam nekünk egy nap kb 8-9 óránk van+ szakkörök, persze télen kevesebb mert gyorsan sötétedik.* Már azt hittem elfelejtette, és már teljesen megnyugodtam. Utolsó előtti óra következett, *7.-óra* és a szünetben egy kicsit elaludtam a kertész klubban........ Mikor kinyitottam a szemem senki nem volt kint, ezért rájöttem, hogy becsöngettek. * FRANCBAAAA*. Gyorsan felugrottam, majd elkezdtem rohanni ki a klubból. Már majdnem befutottam az ajtón, de valaki megragadta a karom. Be akartam szólni, de az illető Castiel volt........ Közelebb húzott magához, majd a sálam elkapva megrántott...... Nagy vigyor volt az arcán, bennem meg megállt az élet is.....
    *valaki.........segítsen........*

3.fejezet

 A suli élet valódi kezdete?



 ".......Futott ahogy csak a lába bírta, majd egy fa tövében telepedett le.
  Egy nyulat szorongatva búslakodott. Ajkain csak egy mondat jött ki....
    -miért mindig én?
 

   -pedig.....olyan magányos vagyok.......miért, Nyuszi? miért?-kérdezgette folyamatosan.
Egyre jobban össze húzta magát és csak egy szócska járt a fejében! És ez nem más volt mint a :-"Miért?"
   -pedig én nem akartam rosszat....én csak.......azt tettem amit a többiek mondtak...."

Ekkor megszólalt a vekker és Alexy-t vettem észre a szekrényemnél!!!
   -Alexy......megmondanád mégis mit csinálsz??!-kérdeztem dühösen mosolyogva.
   -valami cuki ruhát neked!-mosolygott.
   -de én tudok egyedül is öltözni!! MARS KI!!-azzal kidobtam a szobámból.
 *egek ez az Alexy........ * Felkaptam gyorsan az egyik kedvenc összeállításom, *convers, fekete csőgatya, a kedvenc fekete trikóm és egy bőrkabátot*  és a hajam meg megint begöndörítettem jobban. Egy nyaklánc és már kész is vagyok.
Lerohantam Alexy-hez és gyorsan megreggeliztem. Egy gyors mosakodás, és ellenőrzés után készen is voltam! Alexy bezárt, és együtt indultunk el. Beszélgettünk, és sokat mesélt a suliról. A diákokról nem nagyon, de ha kérdeztem azt mondta majd megismerem, vagy meglátom milyenek..... Én emiatt elkezdtem dúrcizni, majd pattogtam, hogy mondja el. Alexy csak nevetett, és lassan be is értünk a suliba. Alexy kaput nyitott nekem, és mikor beléptünk egy elég "szívmelengető" látványban volt részünk........
  Nataniel a szekrényeknek volt nyomva, és Castiel pedig idegesen morgott neki párat..... Nat csak nézte, és néha lehetett látni egy kacér mosolyt a száján amivel Castielt szugerálta.
   -ezek mit csinálnak?-nyílt nagyra a szemem.
Körülöttük voltak néhányan, és nem csináltak semmit!
   -már megint kezdik.....-húzta el a száját Alexy.
   -mi az hogy megint?? Nem kéne megállítani őket?
   -ne avatkozz bele ennek a kettőnek az egymás szembeni ügyébe!
Én csak szájtátva néztem rá, majd vissza néztem. Castiel ideges volt, Nataniel meg inkább nyugodt.
Már kezdett csöndesedni ez az egész és megnyugodtam....... De helyette Castiel felemelte a kezét és ütni készült!!
Én remegni kezdtem, mire Alexy rám nézett.
    -Nina....meg ne pró.......-nem bírta elkapni a karom, mert elindultam.
Elkezdtem feléjük futni, és mielőtt üthetett volna elkaptam a karját, és szintem magam felé rántottam. Castiel és Nataniel értetlenül néztek.
    -hagyjátok abba! Mik vagytok ti?! 5-évesek?!-mondtam hangosabban a kelleténél, és kinyitottam a szemem.
    -te......-akart valamit mondani Nataniel.
Castiel kikapta a kezét, majd felém fordult és eltakarta az egyik szemét..... *oo-ooh..*
    -keménykedsz újonc?-kérdezte idegesen.

Én egyenesen az arcára néztem és éreztem ahogyan elfehéredtem és megremegtem.
   -jól jegyezd meg! Nem úszod meg ezt szárazon!-mondta az agyarát (?!) megnyalva, majd a karom elkapva.
Én nem tudtam mit tegyek, ezért próbáltam kiszabadulni, aminek az lett a vége, hogy megkarmoltam olyan erővel, hogy sebes lett. Ő ezért csak szorosabban fogott...... Minden erőm elment és csak egy dologra gondoltam *valaki......segítsen.....*
   -Castiel! Fékezd magad! Ezért eltanácsolhatnak ha bele iszol.-mondta Nataniel.
Castiel viszonylag hátra nézet rá, majd vissza rám és kis gondolkodás után ellökött. De mielőtt arrébb mentem volna egy apró mosolyt láttam az arcán.
Arrébb álltam, majd ijedten néztem utána.
   -Ő.....ő....egy....vámpír...?-mondtam szinte suttogva.
   -Nina!-rohant hozzám Alexy aggódva.-minden rendben?
   -i..igen....azt hiszem.......
   -hülyeség volt Castiel haragját kihívni.-jött oda Nataniel is.-miért tetted?
   -mert.....mert utálom az erőszakot, és........
   -és azt gondoltad, ha oda jössz és közénk állsz nem lesz semmi gond?-kérdezte Nat.
   -nem.....vagyis......csak......segíteni akartam...-mondtam megszeppenve, és lehajtottam a fejem.
Alexy és Nat össze néztek, majd Nataniel felsóhajtott.
   -köszönöm.-mondta halkan.-értékelem hogy segíteni akartál! De az újoncokat se kíméli általában! Óvakodj a közeléből.-mondta Nataniel, majd elment.
   -miért nem szóltál?
   -miről?
   -miről? MIRŐL? Arról, hogy ide vámpírok járnak!!! Talán erről!
   -azt akartam, hogy egyedül jöjj rá! És nem csak vámpírok vannak a suliba!
   -ooh köszönöm megnyugodtam! Nem csak vámpírok? köszi már nincsen semmi bajom!
   -Nina! Nyughass! Ha bele gondolsz én szóltam, hogy ne avatkozz bele! Te voltál túl makacs!-szidott le.
Én csak néztem rá. Nem jött hang ki a torkomon......
   -Alexy.....-kezdtem halkan.-bocsánat! És....kérlek elmagyaráznál nekem erről a suliról mindent?-néztem a szemébe.
 Alexy sóhajtott majd megszólalt.
   -te ne haragudj. Úgy látom nem lesz időd, hogy erre rájöjj! Gyere ki és mindent elmondok!
Bólintottam egyet, majd elindultunk ki. Visszanéztem a folyosóra, és a végén Castielt láttam meg......
És vigyorgott.......

A hideg futkosott a hátamon...... Ennek nem lesz jó vége......
 *Na Nina, most milyen nagy bajban vagy?! *

2.fejezet

 Ismerkedjünk az iskolával...


 Lassan nyúltam a kilincsért, és még egy nagyot is nyeltem. Óvatosan hátra néztem, hogy Nataniel
 mit is csinál..... *papír munka.....*. Na jól van akkor vissza az ajtóra.
    -szeretnél még valamit, hogy itt vagy még?-kérdezte fel sem nézve.
    -öm.....nem.....csak......honnan tudtad, hogy még itt vagyok?
    -nem nyikorgott az ajtó.
    -jaa... akkor én megyek. Köszönöm hogy segítettél.
 Azzal megfogtam a kilincset és kinyitottam egy kis résre. Kicsit kihajoltam, majd egészen kijjebb jöttem.
    -te meg mit csinálsz?-jött mögülem egy hang.
 Na erre én nem számítottam és egy nagyot ugrottam, majd a tengelyem körül megpördülve ránéztem hogy ki is az ijesztgetőm....
Egy kis megszeppent fiú állt mögöttem és a nagy szemüvegéből bámult rám.
     -megijesztettelek?-kérdezte, egy macit szorongatva.
     -n....nem....! Mond csak...... merre van a......-néztem a lapra ami az osztályomat írta.-aaaa......9. b?
     -de itt van szemben! Itt menj be.-mutatott a túloldalon lévő terem ajtajára.
     -köszönöö......-fordítottam vissza a fejem, de mikor az arcára néztem könnyeket láttam a szemüvege alatt.

     -áá.......mi a baj?-rémültem meg.
     -nincsen semmi baj.....
     -bi....biztos? Elmondhatod nekem ha szeretnéd!-mosolyogtam rá.
     -rendben. Majd talán egyszer. Az én nevem Ken. Ken Brooks.
     -örvendek Ken! Én Nina Haraku vagyok.-nyújtottam neki a kezem.
 Kezet ráztam Ken-nel, majd elköszöntem tőle és a terem felé mentem.
   *-nagy levegő Haraku........naagy levegő..........na jó... ez nem megy.... Én haza megyeek....*-fordultam meg, de belementem a Répa fejbe.
      -hé! Figyelj már oda!
      -nyugodj már le Répa fej! Nem direkt volt!
      -cch.. Hová mész úgy mellékesen?-kérdezte vigyorogva.
      -úgy mellékesen, NEM tartozik RÁD!
      -csak nem lógni próbálsz, már az első napodon, Deszka?!
      -nem vagyok Deszka, Süsü!
      -na jó!-röhögött fel.-irány be! Ha én nem lógók ma akkor más sem!-azzal elkezdet behúzni a terembe!
      -Te....te....hegyi ember! Te űrméretezett barom! Te.....te......ERESZ EL!!!
      -nyughass már!-és behúzott a terembe!!!

 Végig húzott a termen és mindenki minket nézet!
      -azt mondtam eresz el!!-rántottam ki a kezem, majd szembe néztem hatalmas szemekkel a többieknek..
      -most már bent vagy!-nyújtott nyelvet.
*ezért megölöm!!*
 Mindenki érdeklődve figyelt, majd egy lágy csengő szólalt meg. Lassan helyet foglaltak, és bejött egy fiatal tanárnő.
      -jó reggelt osztály! Ma........hát maga?-kérdezte tőlem.
Én kint álltam a táblánál, és csöndben figyeltem.
      -tanárnő, ő az új lány!-ordította be Répafej.
      -Castiel, köszönöm a kitűnő megfigyelő képességed!-mondta unottan a tanár.-Nos, Miss....
      -Nina..... Nina Haraku az én nevem!
      -köszönöm!-mosolygott rám.-kérem mutatkozzon be! Majd óra végén elveszem Natanieltől a papírjait. Én Mei Chinomiko vagyok, az osztályfőnököd.
      -é...értem.
      -nos kezdheted is a bemutatkozást!
      -r..rendben.... Nos akkor én Nina Harahu vagyok. 16-éves vagyok. Miamiban éltem a nagymamámnál, és onnan jöttem a bátyámhoz Alexy-hez....
      -Alexy nem is mesélte, hogy van egy húga.-mondta Alexy hasonmása.
      -hát....igazából ennek megvan az oka, de azt nem fogom elmondani nektek! Amit szeretek az a zene, gitározás, gyümölcsök, olvasás, rajzolni és sorozatok nézését, de még sok mást is. Amit viszont utálok, az a idióta emberek társasága,-itt a Vöröskére néztem, aki érdeklődéssel vigyorgott...-az állat bántalmazást, és a pókokat! Ennyi lennék. Ha érdekel valakit, még ilyen apró info az kérdezzen meg.
      -köszönjük Nina! Kérlek ülj le Viola mellé!-mutatott egy lila hajú lány melletti helyre.
 Elindultam a padhoz, majd Viola mellé leültem. Ezen az órán, még bent kellet maradnom. Az osztályfőnök beszélt nekünk, hogy az év közben milyen programok, szakkörök lesznek.
Oda adta az órarendem, a szekrényem kulcsát és már mehettem is. *Éjjjeeeeeeen*. Rohantam is ki az udvarra, hogy haza mehessek. Pechemre neki mentem pont a bátyámnak...
      -Ninaa!-ölelt át.
      -Alex....meg fújtaaasz!-löktem el.
      -neked már vége is a napnak?
      -igen szerencsére!-vigyorogtam.-megyek haza megyek. Kell valami neked a boltból?
      -nem kell semmi. Azért tanulj ha haza értél!
      -persze-persze!-lóbáltam a kezem majd kimentem a kapun és zenét hallgatva mentem az utcán.
A boltban megállva vettem 2 kólát, 1 popcorn-t, és pár csomag gumicukrot. De az almát se felejtettem el és pár zsömlét pluszba. Az utcán baktatva dúdoltam a dalt ami a lejátszóból szolt. *-  https://www.youtube.com/watch?v=omuYo49_SOQ  - *. Az út közben hol énekeltem, hol pedig almába harapva énekeltem. Megálltam egy pillanatra és feldobtam az almám és elkaptam. *mindig is menőnek találtam ezt a mozdulat sort... Egy animében láttam* Ahogy haza értem becsuktam magam mögött az ajtót, és leraktam az asztalra a vett zsákmányokat. Csak a egy gumicukrot és egy pepsit vettem ki *én Pepsis vagyok Alexy meg Coca-s. * Beültem a szobámba, majd neki álltam egy sorozat nézésének. * The Walking Dead* Az ágyon fejjel lefelé néztem úgy 5 részt, majd kikapcsoltam és neki álltam pengetni. Persze teli torokból énekeltem hozzá. Alexy haza ért úgy 4-körül és bejött a szobámba.
      -naaaa milyen az osztályod?-kérdezte.
      -tűrhető.-rántottam vállat.- Picit fura, de elmegy. Csak az a Castiel kölyök olyan furcsa....
 Alexy arca viszonylag komoly lett. És előre meredve bámult.
      -ha teheted kerüld el Castielt!-mondta komolyan.
      -miért?-tettem le a gitárt.
      -mert egy igazi barom! Ha jó kapcsolatot ápolsz vele könnyen szerezhetsz magadnak ellenséget. Külön csoportba sorolható!
      -hogyan érted azt hogy "külön csoportba"?
      -öm.....megtudod hamarosan!-mosolygott rám.
Felállt, majd kiment az ajtón. *háááát.....ez furcsa volt.....*
Gyorsan bepakoltam és kimentem vacsorázni. Alexy már vissza szökkent a normál formájába. Miután megvacsoráztunk elmentem lezuhanyozni, majd befeküdtem. Nem sikerült elaludni, ezért kiosontam egy kis tejért.

Pechemre lebuktam, és Alexy leült velem "tejezi". Beszélgettünk még és mondta ha bármi van mennyek hozzá. Megköszöntem a tanácsát majd mentem aludni....
 *Bár ne kellene iskolába mennem...*-gondolattal aludtam el.

1.fejezet

 Kezdet


 ".....Egy vérfagyasztó sikoly érkezett a sikátorok felől. Sötét volt, téli éjszaka. Nem lehetett az idő több este   22-óránál... Ketten voltak ott. Egy lány, aki nem lehetett több 17-évesnél, és egy férfi aki olyan 35-körüli lehetett....
    -Elég, hagyj békén.....-mondta a lány.
    -Mi a baj cicus?-kérdezte a férfi.-nem bántalak!
A lány küzdött, hogy elszabaduljon.
    -Itt maradsz!-szólt rá a férfi.
    -Eresz.....-szolt rá hangosan.-szörnyeteg....-folytatta halkan.
    -Az ilyen viselkedés büntetést érdemel!-vigyorgott rá.
 Közelebb hajolt a lányhoz, majd a nyakát szaglászta.
    -Ne.....csináld....-csuklott el a lány hangja.
    -sshh..-szólt majd harapni akart.
    -MEG ÁLLJ! HITVÁNY SZÖRNYETEG!
 A vámpír hátra fordult, a lány meg reménykedve figyelt.
  Ott álltam én! Két kardal a kezemben.

    -Mit képzelsz, mit művelsz? Erezd el azt a lányt!
    -Hah.....-horkantott a vámpír.-ki vagy te taknyos, hogy így beszélj velem?-fordult felém.
    -Azt kérdezed ki vagyok én? Hahahaha, ostoba teremtmény! Én vagyok a legrosszabb rémálmod!-azzal megindultam felé.
    -Akkor veled kezdem, hitvány nőszemély.-engedte el a lányt aki így elbírt rohanni.
    -Egy vágás a kardommal és........" 

    -NINAAAAAAA.-Ugrott rám a bátyám Alexy, így engem lelökött az ágyról és velem eset.
    -Alexy??! Mi a ménkűt művelsz?-hunyorogtam rá félálomból.
    -Jó reggelt!-mosolygott rám.-Ma már suli van így nem aludhatsz!
    -Miért is?
    -Azt mondtad, hogy 1hónap kell neked, hogy ide szokj! Megvolt az az 1hónap!
    -Áááá. Igaz is. De én még nem szoktam ide, ezért jó éjszakát.-azzal vissza másztam az ágyba és betakaróztam.
    -Megint a pasiddal voltál éjjel?-vigyorgott Alexy.
    -Milyen pasi?-kérdeztem.
    -Hát akiről álmodni szoktál, az animéktől. Hogy is hívják......? Áh meg is van. Su-ba-ru?
    -Honnan tudsz te Subaru-kunról??-ugrottam ki az ágyamból.
    -Mivel a telefonod tele van a képével. Nem volt nehéz kitalálni. Na gyerünk kelj fel és készülj.
    -jól van na..-durcizva bementem a fürdőbe.
 Hm~ lássuk csak menyire nézek  ki fáradtnak.....Nem is annyira gáz..

Na akkor öltözzünk....... Kiengedtem a hajam, Egy fekete farmer és egy koponyás hosszú újút választottam. A hajam még gyorsan begöndörítettem, majd a kék conversem felhúzva készen álltam.
     -Hova-hova ilyen sietősen?-mosolygott a konyhában Alex.
     -Suliba.....hova máshova?
     -Először reggeliz meg!-azzal az ebédlőbe parancsolt és megterített nekünk.
  Gyorsan befaltam a reggelit, majd Alext bevárva indultunk is....
Alexy egész végig arról csacsogott, hogy milyen jó, hogy egy iskolába járunk, meg hogy csak egy évvel idősebb de bármikor segítene az "Ő kis hugicájának".......Meg, hogy helyes fiúk is járnak oda. *jaj még nem mondtam, hogy Alexy meleg* Egész úton beszélt és kérdezősködött. Mikor beértünk lefagytam majd sarkon fordultam és elindultam vissza felé. De ezt Alexy észre vette és karon fogva húzott.
     -De én nem akarok.....Otthon hagytam valami.....ami fontos nekem!!-hisztiztem.
     -Igen és mi az?-állt meg előttem Alexy.
     -Az ágyam, a puha párnám, és a meleg paplanocskámat. Na csá meséld majd el milyen volt....
     -Á-á-á-á. Nem mész te sehova. Különben nincs anime amíg nálam vagy!
     -Ez nem fair!-mondtam.
     -Na most gyere és a folyosón várj egy kicsit...-azzal behúzott és a folyosón megállított.
 Alex bement egy terembe, majd becsukta. Én addig kint ácsorogtam, és az iskolát néztem. Megláttam egy faliújságot, ezért oda mentem. Azt olvasgattam, közben egy-egy ember eljött mellettem és megnézet ki vagyok. Miután elolvastam hátra léptem egyet, így sikeresen neki mentem valakinek.
     -Héé!! Nem tudsz vigyázni?-mondta idegesen az illető.
     -Ha nem láttad volna nincs a hátamon is szem Süsüke!
     -Kit hívsz Süsünek, Deszka?
     -Deszka?! Én?!
     -Hát nem is én.
     -Mondod ezt te, Répafej! Most már értem miért nem volt a boltban répa! A fejedre kelletek.
     -Ennyit tudsz, Deszka?-röhögött fel.
     -Mi olyan vicces?
     -Te!
     -Na jó, én most elmegyek, mert nincs kedvem értelmi sérültekkel veszekedni. Cső.
Azzal elindultam vissza a teremhez ahova Alexy ment be. Egy gyerek volt előtte, aki kiköpött úgy nézet ki mint Alex, csak a haj nem stimmelt.
     -Öhm......bocsi de....-mentem oda hozzá.
     -Igen?-fordult meg, majd a mögötte lévő ajtó kinyílt. 

Nekem le esett az állam. *Kettő Alexy? Nem ez nem Alexy. Ez csak valami imposztor lehet!*
     -Ninaaa. Gyere!-mondta Alexy.
     -Oké.....-indultam el.-Alexy....-fogtam meg a pólóját.-Ez ki?-mutattam az imposztora.
     -Ki ő? Ja Ő itt Armin. Velem jár egy osztályba.-mondta.
     -És miért néz ki úgy mint te?
     -Ezt megbeszéljük, de most gyere, intézd el a papír munkát.-azzal behúzott a terembe.
     -Héééj......ne ráncigálj mááár!-rántottam ki a kezem.
     -Alexy, ő meg ki?-kérdezte a fejét fogva egy sárga hajú, öltönyös fiú.
     -Az én drága hugicáám!!-ölelt magához Alex.
     -Naaaaa.....eresz el....ez túl ciki.
     -Értem! Üdvözöllek a Sweet Amorisban!-mondta mosolyogva a fiú.-Alexy megkérhetlek, hogy kifáradnál amíg a "hugicáddal" elintézzük a beiratkozást?
     -Oki.-azzal elengedett és kiment.
     -Fúúh....köszi már majdnem megfujtott.......-fújtam ki magam.
     -Gondoskodó, de idegesítő báty, jól gondolom?
     -hát.....azért ja.....
     -Na kezdjük is. Akkor a neved......-kezdett kutakodni a papírokban.
     -Nina, Nina Haraku!-vettem el a papírt és mutattam meg neki is.
     -Áh.. köszi!-vette el egy nagy mosollyal.
     -szívesen!
     -Nézzük csak.....
     -Bocsi hogy félbe szakítalak, deeee......miért van nálad az aktám, egy képpel?
     -Mert én vagyok a Dök elnök és én nézem át a beiratkozó diákok személyiségét és jellemét.
     -Akkor te döntöd el, hogy fel-e vesznek ide? Vagyis.....te vettél fel ide?
  Nataniel értetlenül nézet rám, majd elkezdett kuncogni... *Beégtem T.T*
     -Ne..nem dehogy!-nézet rám.-Én csak megnézem az adataid, mert a tanárok adták oda nekem. Ha én döntenék nem lenne ilyen sok diák itt a suliba!-mondta komolyra váltva.
     -É....értem......-húztam el a szám. *fura ez a kölyök......*.-akkor mit kell tennem?
     -Csak egy két kérdés, így eldöntöm, hogy a-s vagy b-s legyél. Oké?
     -Aha.-ültem le vele szembe.
     -Na akkor...... milyen hobbid van? 
     -Animézés!-feleltem gondolkodás nélkül.
     -Ööö...... Értem... De inkább úgy értem, hogy Sportolni szoktál inkább, vagy inkább valamilyen Kreatív fajta vagy? Például: zene, rajz....Satöbbi.
     -Jaaa.....öm....azt hiszem a kreatív mert rajzolni szoktam...
     -Értem. Akkor B-s leszel. Még írd itt alá légy oly szíves.
 Aláírtam ott ahol mutatta, majd felegyenesedtem.
     -Üdvözöllek még egyszer a Sweet Amoris-ban, Nina!-nyújtotta a kezét.
     -Kö...köszi....-fogtam meg a kezét, és kezet ráztunk.
     -Ha kimész a teremből akkor az első órád, majd szemben lesz ezzel a teremmel. Az órarendet majd az osztályfőnököd, Mr. Freaz fogja oda adni.
     -Köszi.....
Elindultam az ajtóhoz, majd megállva előtte vissza néztem rá. Éppen papír munkáját folytatta....
Az ajtót bámulva vettem egy nagy levegőt, majd a kilincsre raktam a kezem. Nagyon ilyedt lettem, és csak egy dolog járt a fejembe.. Még pedig....: "Nem akarok kimenni innen......"