-Az örökké abszurd, és nem létező dolog.-mondtam.-CSUPÁN HAZUGSÁG!-ordítottam könnyezve, majd megmarkoltam a kést, és magam felé irányítottam.
-NEE!-kiáltotta Sammy, és már megindultak felém.
Egyszerre ugrottak, hogy elkapják a kezem, de én éppen csak kitértem előlük. Egymásra esve terültek el, kivéve Kentin. Ő támadó pózban volt négykézláb. A hajam ismét takarta a tekintetem, és nem lehetett kivenni hová nézek.
-Nina. Tedd le azt a kést!-mondta magához térve Sammy.
Kentin már szinte átalakult farkas formába, de még emberi is volt. Karmai nőttek, és megszőrösödött.
-Miért...?-nyögtem ki, miközben a könnyeim folytak.
Ők megálltak a mocorgásban, és rám szegezték a tekintetük.
-Miért ne? Hisz... Elég sokat ártott már nekem ez a világ. Miért ne vethetnék véget ennek végre?!-hadonásztam, kiabálva.
-Hagyd abba!-mondta az egyik osztálytársnőnk.
Felé fordultam, majd ránézve arrébb csúszott a frufrum. A lány magához szorította a könyveit, és rémülten nézett a szemembe.
-Ö...örült...-mondta ismét, de ezt már halkabban.-Ha...ha meg.. meg akarsz hal...halni... akkor... ne csinálj...jelenetett...-dadogta.
-Cincog.-mondtam.-Mint egy kisegér.
A lány még jobban megrémült. Elkezdtem oldalra dönteni a fejem, majd megállva, még mindig ránéztem.
-Nem illik beleszólni abba, amihez nincs...-ugrottam fel egy padra, mert Maki ismét elakart kapni.-Figyelem elterelés?-kérdeztem vigyorogva.-Rendben. Akkor rátok figyelek mostantól.-fordultam feléjük, mire elképedve néztek, Kentin meg abba hagyta a morgást.
-Tán megleptelek titeket?
-Ki...?
-Hogy jutottál ki?!-szólalt meg Viola.
Mindenki ránézet, mire ismét elnevettem magam.
-Nocsak. Egy ismerős. Hello.-intettem neki.
-Azt hittem téged elzártak!
-Megszöktem.-tártam szét a karom.
-Hogy?!
-Viola! Ki ez?-kérdezte Kentin.
-Nina "sötét" része. De mikor kómába került, Nina legyőzte úgy tudtam.
-Így van. Az a kis mitugrász meglepett, és elzárt. És ha ez nem lenne elég, egy őrt is állított mellém, meg ne szökjek. Máig. Múltkori alkalommal, mikor a Démonka erejét szívta az őr elejét felhasználta, és a zárda ahol bezárva voltam meggyengült. Eddig az erejét szívtam, és végre megtört, és nem bírt uralni, így megszöktem! Ezért köszönet nektek, vagy akinek sikerült kihoznia a sodrából.
-De sokat beszélsz...-nyögött Sammy.
-Elnézést. A halálod nem fog ilyen sokáig tartani Démon.-vettem a másik kezembe a kést.
-Nina hol van?! Az igazi!
-Valahol a fejemben sír egy sarokban szerintem. Vagy foggal körömmel küzd, mert rájött mi történt.
-Elég a szóból!
-Egyet értek!-nyaltam meg a kést, majd elrugaszkodtam a padtól.
A démonra vetettem magam, mire ő védekezni kezdett. Nem próbált támadni, csak felemelte a kezét, és a szemeimbe nézet. A késsel sikerült megvágni, majd ismét elugrottam tőle. Ismét a kést kezdtem nézni, majd egy kevés vért róla lenyaltam, és ismét elvigyorodtam.
-Hohóó. Nem akarsz neki ártani mi? Elég gyenge védekezés. Amúgy... Szép kis késecske. Azt hiszem megtartom.-szorítottam meg jobban.- A testtel együtt.-csaptam a lábamra.
-Ne élvezd sokáig. Ha bele döglök is, de kiszedlek onnan. És saját kezűleg nyírlak ki!
-Nagy szavak. De mire mész velük?-kérdeztem, majd lila lángok jelentek meg a kezemnél, és a késre téve a kezem egy kardot készítettem a késből. Támadó állást vettem fel, és a kardot feléjük tartva vártam. Viszonylag guggolva féloldalasan álltam, és a tekintetük figyeltem.
-Nos..? Kivel kezdjem? Maradjunk mondjuk nálad.-mutattam a Démonra.- Te úgy is fontos vagy neki. Még jó hogy a helyes pasik az eseteim.- vigyorogtam.
Ő csak egy helyben állt, és komoran nézett rám. Ismét elrugaszkodtam a padtól, és a kardommal felé suhintva támadásba kezdtem. Néhány csapást elkerült, de mikor 2 vágás is betalált, elkapta a kardom élét, és nem eresztette. Egy ideig próbáltam kiszedni, de ezt megunva hasba rúgtam, és ismét hátrébb ugrottam. Még a padra se érkeztem le, de egy tűzcsóvát, és pár tűzlabdát kellet kikerülnöm. A diákok akik nézők voltak kimenekültek, így mi maradtunk 5-en. A farkas elrugaszkodott, de én elkaptam a lábát, és Violáéknak dobtam. Kentin Violára esett, és elfeküdtek a földön. Sammy mögém került, de megfordultam, és ismét felé suhintottam. Ez be is talált, és a vállába vágva, félig becsukta az egyik szemét, távolodott el tőlem. Egyik padra felállva néztem körbe. Mindenki kifeküdve, vagy éppen felállt. Viola már talpra állt, ezért felé fordultam. Már indulni készültem a kis csaj felé, de a padnak karjai lettek és lefogtak.
-Mi a...?-ficánkoltam.
-Nem menekülsz!-mondta Viola, miközben lecsurgott a homlokáról az arcán keresztül egy kis vér.
-Ezt te csináltad?!
-Igen!
-Alá becsültelek, kis picsa!-törtem le magamról a fa kezeket.-De ez hozzám kicsit sem elég.-álltam meg.-Téged öllek meg először inkább.-vigyorogtam, majd indulni készültem, de megjelent előttem Suzuya.
-TE?!-akadt el a lélegzetem.
-Én!-vágott hasba egy vörösen izzó gömbbel.
Az ütés mérete és ereje hatalmas volt, mire elkábultan hullottam neki. Mindenki döbbenten nézet Suzuyára, aki a karjaiba vett.
-Elviszem, ha nem gond!-nézett Suzuya végig a társaságon, majd választ nem várva köddé vált.
-Ez... mi volt?-kérdezte Maki, de válaszként ugyanolyan értetlen tekinteteket kapott mint amilyen az övé volt.
-Nem tudom...-fogta a fejét Kentin.-De pakoljunk össze szerintem..Később úgy is megtudjuk.-mondta mire mindenki bólintott egyet.
Mire kettőt pislogtam már a tetőn voltunk, és Suzy nyakamnál fogva vágott a földhöz. Egy kevés vért felköhögve, de még egy fél vigyorral néztem a szemeibe. Nem lazított, sőt inkább szorosan fogta a nyakam.
-Szóval te vagy az!-vigyorogtam.-Hogy nem éreztem a jelenléted eddig? Tán új a parfümöd?
-Pofa be! Mit keresel itt?!
-Mi közöd hozzá?
-Itt csak ÉN KÉRDEZEK!-hajolt közelebb hozzám.-VÁLASZOLJ!-bújtak elő a szarvai.
-Ch...Tipikus. Mindig ilyen forrófejű vagy. Csak kellet valaki, és ennek a csajnak érdekes aurája volt. Átakartam venni felette az irányítást, majd bevinni a központba..
-Ki küldött?
-Szerinted?-vigyorogtam.
-Takarodj ki belőle!
-Miért is?-vigyorogtam.-Én voltam benne először.
-Benne? Az lehet..
-Lassú voltál! Cselekedned kellet volna! Amúgy is... Hogy lehetsz olyan rohadék, hogy segítettél neki elzárni engem?!
-Tudod... Élvezett volt egy olyan áruló piócát ketrecbe zárni mint te vagy. Legszívesebben meg is kínoztalak volna. Ha rajtam múlott volna a lányban töltött időd, a poklok pokla lett volna.-csillant meg a szeme.-Amúgy meg, a jó dolgokra várni kell. Ez a lány még az ereje elején van. Te pedig csak úgy beállítottál, beleköltöztél! És még van pofád felbukkanni, és idegesíteni?-vigyorodott el Suzuya is.
-Hé...megmagyarázom...!-remegtem meg.
-Ne fáradozz. Már úgy is nyaggattak, hogy tartozásom van. A te erőd is elfogadják.-hajolt közelebb.
-Suzuya... Ne tedd!
-Adj át egy üzenetet a főnöknek. Ha még egyszer küldeni mer valakit a prédámra, nem fog sokáig a vezér székben ülni.-vigyorgott a képembe, majd mind a két szeme smaragd zölden kezdett izzani, én meg eszméletemet vesztettem.
~Kis idő múlva a tetőn még~
Lassan elkezdtem kinyitni a szemem, és a tiszta kék égboltot vettem észre, egy enyhe gyér napsütéssel. Felemeltem a kezem, és a szemeim elé raktam majd mocorogni kezdtem.
-Mindig ilyen sokáig alszol?-hajolt fölém Suzuya.
-Hol vagyok? Mi történt?-ültem fel, mire tudatosult bennem, hogy eddig az ölében feküdtem.
-A suli tetején. Kiütötted magad, vagyis az az izé ami benned volt.-mosolygott.
-Ééés... Mióta vagyok itt?-néztem körbe.
-3 napja.
-HOGY MII?!-pattantam fel.
-Hahahaha!-nevette el magát.-Csak viccelek. Maximum 15 perce? Bár már becsöngettek a következő órádra.
-Hol vannak a többiek?
-Őőő... Órán?
-Végig itt voltál mellettem?-térdeltem le mellé.
-Igen. Végül is én hoztalak fel. Legkevesebb az hogy megvártam míg felkelsz.
-Köszönöm...-öleltem át.
-Lefáradtál már korán reggel mi?-kérdezte, majd elhajolt.
-Igen. Sok lesz ez így nekem.-nevettem el magam fáradtan.
-Oh jut eszembe. Itt a késed! Vissza alakítottam késsé, ha nem baj.-adta oda, mire én elhúztam a szám, és kedvetlenül elvettem.
-Köszi...
-És még valami. Míg fent voltunk, jött még egy leveled.-nyújtotta át a bontatlan, fekete szívecskével leragasztott borítékot.
-Ez ma már a harmadik...
-Harmadik?! Nem ez a második amit kaptál?
-... Mindegy! Kaptam még egyet de azt nem mutattam meg! De nem lényeg...
-Akkor nagy rajongód lehet.-lökött vállon.
Kinyitottam a borítékot, majd óvatosan kicsúsztattam belőle a levelet. Most más is volt a borítékban. Egy apró arany nyakláncot emeltem még ki, amin egy apró gyémánt szívecske medálion díszelgett. A levél is barátságosabbnak tűnt, de nem volt rajta, hogy csak nekem, így engedtem Suzuyának, hogy mellém csússzon és velem együtt olvassa azt.
-Tyűűű haaa... Nem százas az illető az biztos. És ezt én mondom!-hökkölt hátra Suzy.
-Nem tudom... Nekem furcsa vele valami..
-Az biztos.. Tuti nem százas a zaklatód!
-Ha te mondod...-álltam fel, majd felé fordultam.-Jössz? Kezdek fázni.
-Nem én még maradok. Vigyázz magadra!
Intettem egyet neki, majd elindultam le a lépcsőn. Még tartott az óra, ezért inkább elkanyarodtam a büfé felé. Mindenkinek vettem valami kis nasit, vagy üdítőt. Nem tudom pontosan mi történt korábban a teremben, de remélem nem voltam túl hülye... A nasikat elismerem, hogy kárpótlásért vettem, és remélem csökkenti, azt hogy haragszanak rám. Mindent felkaroltam, majd egy nagy levegőt véve, elindultam le a teremhez. Megvártam míg kijött a tanár, és persze még kijöttek a többiek. Utoljára jöttek nyöszörögve *Kentin volt* a kis bandánk. Beálltam eléjük az ajtóba, mire döbbenten néztek rám.
-Valaki nasit?-kérdeztem egy erőltetett félmosollyal, felemelve a zacskókat.
Ők csak néztek rám csöndben, majd Viola jött előre és velem szemben megállt.
-Jól vagy?-kérdezte végig mérve.
-Én jól vagyok... De te..? Azt a sebet én...?-tettem a kezem a sebére.
-Ne törődj vele.
-De hisz...
-Nem kell a sajnálatod!
-Viola én...-kezdtem bele, de ő felemelte a kezét.
Összeszorítottam a szemem, és a fogaim, de nem éreztem csapást, csak azt hogy Viola a nyakamba borul és szorosan átölel.
-Örülök, hogy nem lett semmi bajod!-súgta miközben szorosan fogott.
-Viola...-öleltem át én is.-Köszönöm.
-Ugyan. Mire való egy barát? Amúgy... mi történt korábban veled?
-Bepánikoltam... A levelektől, és az infók miatt... Nem emlékszem pontosan másra, csak arra hogy a kést a kezembe tartom, majd a tetőn ébredek Suzuyával. Semmi ami közte volt.-mondtam búsan.
-Ne is törődj vele. Nem kell megerőltetned magad.
-Jó...de tessék. Ezt nektek hoztam.
-Király. Már éhes voltam úgy is!-vett ki egy chipses zacskót Maki.
Viola egy gumicukros zacskót vett ki, majd elálltak az útból. Kentin is elindult kifelé, de nem vett semmit se ki, így én vettem ki neki a nasit.
-Kentin... Tessék!-dobtam neki a kekszeket.
-Nem kellett volna... De azért köszi.-jelent meg egy halvány mosoly az arcán.
-Sammy...-néztem rá.
Ő nézett ki a legfáradtabnak. Felvett egy dzsekit de még így is látszott a vágás amit okoztam. Az arcán is egy kis heg, de a fölsőjén meg a vér nyomai.
-Hé.. Nekem mit hoztál?-kérdezte kacéran.
-Nem tudom, szereted-e még...-nyújtottam át neki, egy tábla mogyorós-mazsolás milkát.
-Nincs olyan hogy ne szeretném!-mondta lágyan, és megfogta a csokit a szemeimbe nézve.
Egymás szemébe néztünk és a tekintete lágy volt, melegséget árasztó. Még pár pillanatig néztük egymás szemét, majd Viola felajánlotta, hogy menjünk ki. Kimentünk az udvarra, majd leültünk a fa alá. Beszélgettünk, és mindenki kibontotta amit kapott. Sokat nevettünk is és jöttek a jobbnál jobb sztorik.
-Kérsz?-nyújtotta felém egy kekszet Kentin.
-Igen.-mosolyodtam el.
-Mond "ááá"!
-Mi ez? Vonatozunk?-nevettem el magam.-Ááá.-mondtam majd leharaptam a kekszből.-Köszönöm.-mondtam majszolva a kekszit.
-Szívesen.-nevetett Kentin is.
-Csokit?-nyomott az orrom alá 2kockát Sammy.
-Igen, köszi.-vettem el, majd gyorsan elcammogtam rajta.
-Nina. Emlékszel?-kérdezte Sammy, majd egy sor csokival ismét közelebb hajolt hozzám.
Hátra hökköltem zavartan, és majdnem félre nyeltem. Egy tincsem kezdtem el csavarni amilyen gyorsan csak tudtam. Mi volt a zavarodottságom oka? Az hogy a csoki sor Sammy szájából lógót ki.
-Mire?-kérdezte kíváncsian Maki.
-Egyszer ugyan így leültünk Ninával piknikezni, és mikor egy ugyan ilyen sorocska volt a számba, ő a végét bekapta és leharapta. Akkor úgy megdöbbentem, hogy kiesett a másik fele a számból. Mikor meg megkérdeztem miért nem tört magának, azt mondta mert így jobb, hogy nem kell megfognia.-mosolygott miközben mesélte.
-De...de az régen volt!-pirultam el.
-Nem elevenítsük fel?-kérdezte kacéran.
-Hü...hülye vagy? Nem...nem fogjuk..
-Tán nyuszi vagy?-vigyorgott.-Ha nem sietsz nem marad neked. De nyugi, ez csak egy játék.
Feszengeni kezdtem, majd összeszorított szemekkel Sammy felé fordultam. Ő persze közbe rágcsált belőle, így rövidebb volt. Már majdnem bekaptam a végét, de valaki hátulról elhúzott és helyettem kapta be a csokit. Nagyot harapott, de Sammy is harapott közbe egyet csukott szemmel. Össze ért az ajkuk, nekünk meg leesett az állunk. Maki és Kentin kezdett el először röhögni, majd Violával együtt mi is. Sammy kinyitotta a szemét, majd elfehéredett és szinte egy x-lett a szemei helyén. Még mindig összeért az ajkuk, de ő ordítva egyet hátra esett. Elfordította a fejét oldalra, és köpködni kezdett.
-Azt hittem meglesz...-könnyezett bele Sammy sápadtan.
-Hé nézd a jó oldalát...-törölte a könnyeit Maki.
-És mi az??!-kérdezte idegesen Sammy.
-A vezeték név és a hajszín stimmel.-terült el Kentin folyamatosan röhögve.
Sammy ettől még jobban elfehéredett, de egy kis pír is megjelent az arcán.
-Tudod... Legalább hívtál volna el egy vacsira mielőtt így lekapsz.-tette a kezét a szája elé Alexy zavartságot tettetve.
-Tegyél rá te is még pár lapáttal!
-Hé. Én szóltam, hogy figyelni foglak. Nem fogom hagyni, hogy csak úgy lekapd. Míg én élek nem!
-Az első csókom... És Alexyvel volt...-dőlt ki a lábait felhúzva és össze kulcsolva Sammy.
A fiúk levegőért kapkodva röhögtek folyamatosan, és már a könnyük is kicsordult. Alexy Viola mellé csúszott, én meg mosolyogva figyeltem mindenkit. Pár perc tanakodás után felálltam, és oda mentem Sammy mellé. Igaz felült, de még mindig össze volt gubózva, és a fűbe firkált.
-Hé. Minden oké?-kérdeztem lágyan.
-Szerinted?!-kérdezte rám se nézve.
-Hé, gondolkodhattál volna!
-Te is csessz le...
-Nem foglak.-ültem mellé.-Nem jössz vissza, közelebb?
-Nem!-vágta rá kapásból durcásan.
-Miért nem?
-Csak.
-Még ha kapsz csokit se?
-Nem.
-Colát?
-Nem.
-Energia italt?
-Nem! Nem Neeem..-mondogatta folyamatosan, mint egy 5 éves.
Megelégeltem ezt, majd gyorsan kitalálva szólaltam meg.
-És ha adok egy puszit?
-Nem, nem nem neeeem... Várj... HOGY MIT?-pirult el teljesen.
-Ha nem, hát nem!-álltam fel, majd leporoltam magam.
-Várj... Nem úgy gondoltam! Nem arra mondtam!-nyúlt utánam.
-Késő.-fordultam felé mosolyogva.
-De... AAAH Basszuuus...-fogta meg a fejét.-Én barom...én hülye...-ócsárolta magát.-Idióta, Idió--letérdeltem mellé, megfogva a vállát, és egy puszit nyomtam az arcára, mire elakadt a lélegzete, és elkerekedtek a szemei.
-Most már vissza jössz?-kérdeztem.
Neki teljesen elvörösödött az arca, majd óvatosan bólintott egyet, és utánam jött. Vissza mentünk a többiekhez, és ő csak maga elé bámult, tűz vörösen. Meg se szólalt csak nézet félig mosolyogva, félig rémülten. A kezeit szorongatta, és mellém ült le.
-Ennek mi baja?-kérdezte Kentin, miután abba hagyták a röhögést.
-Hagyjuk. Mennyi idő van még a szünetből?
-Hm... Úúgy... 0perc...
És varázsszóra meg is szólalt a csengő. Kedvetlenül álltunk fel és indultunk be a terembe. Én maradtam utoljára Sammyvel. Még egy nagyot szippantottam, majd összébb húztam a kabátom.
-Menjünk!-jelentettem ki.
Sammy még mindig vörös volt, és csak bólintott egyet. Mellettem jött folyamatosan, majd az ajtóban előre engedett. Jött volna utánam, de hirtelen vissza fordult. Megtorpantam én is és utána néztem.
-Mi az?-kérdeztem vissza sétálva.
-Valaki volt ott.-mondta komoran, össze húzott szemekkel.
-Hol? És ki?
-Nem tudom... Menjünk inkább be.-ragadta meg a kezem, és befelé kezdett rángatni.
-Minek rángatsz?-kérdeztem.
-Rossz előérzésem van. Menjünk innen.
-Tudok magamtól is menni!-vettem ki a kezem a kezéből.
-Minek kell ez?!-fordult meg idegesen.
-Micsoda?-döbbentem le. Valami nem stimmelt vele.
-Az, hogy ilyen ellenséges vagy!
-Te pedig gyerekes! Nem vagyok 5 éves akit rángatni kell. És ha nem tudod, honnan veszed hogy volt ott valaki? Olyan fura lettél, pár másodperc alatt!
-Én lettem más? Te hisztizel itt most!
-Nem hisztizek! Látod? Erről beszélek! Ez a hangulat ingadozásaid idegesítenek.-tártam szét a karom.
-Az én hangulat ingadozásaim? Neked van valami bajod. Így nem bírsz megbocsátani, úgy nem bírsz. "Sok idő lesz" és "Vissza kell szerezned a bizalmam" bla-bla-bla.-mondta, ezt úgy mintha én mondtam volna.
-ELÉG! Nem hallgatom ezt tovább! Nem érdekel a hülyeséged! Ha lenyugodtál szólj!-indultam el.
-MÉG NEM FEJEZTEM BE!-kapta el a karom, és vissza rántott a falhoz, majd a fejem mellé emelte mind két kezét, elzárva az utat.
-Mit akarsz?!
-Azt, hogy egyszer tényleg figyelj rám. És ha ehhez az kell, hogy erőszakos legyek, ám legyen. De végig fogsz hallgatni!-csikorgatta a fogait.
Kezdtem elveszíteni a bátorságom, és a szemeibe nézve nem láttam azt a Sammy-t aki volt ezelőtt 5 perccel.
-Hagyd már abba! Mi bajod van?-kérdeztem enyhén rémülten.
-Késő megijedni. Eddig tartott a türelmem.-emelte fel az egyik kezét, és az arcomhoz közelítette.
Nem bírtam hátrálni, és csak a mogorva tekintetét figyeltem, ahogy közelít felém a kezével. Mielőtt megfogott volna, Viktor lépkedett mellénk, és elkapta a kezét. Sammy dühtől fortyogó tekintettel nézet rá, Viktor meg végigmért minket. Én a falnak nyomva, rémült tekintettel, Sammy meg dühös képpel, és a kezét próbálta kiszabadítani. Miután végzet sóhajtott egyet, és megszólalt.
-Megtudhatnám miért nem vagytok órán?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Semmi közöd hozzá!-vágta rá flegmán Sammy.
-Több tiszteletet, taknyos!
-Feléd?! Ugyan ne röhögtess!-vigyorodott el Sammy.
Kibújtam a keze alól, de észre vette ezt, és ismét elkapta a karom. Szorosan fogott, mint eddig.
-Itt maradsz!
-Eresz már! Ez fáj!-rángattam.-Elfogod...törni...-ütögettem a kezét.
Zsibbadni kezdett a kezem olyan erősen fogott. Hiába próbáltam nem bírtam szabadulni!
-Azt mondtam, hogy itt mar..--kezdett bele, de nem bírta befejezni, hisz Viktor a falba vágta a fejét, és a karját amit tartott hátra csavarta neki. Sammy eleresztett, mire hátrébb léptem rémülten.
-Higgadj már le!-szólt Viktor, és még hátrébb tolta a kezét, mire Sammy felszisszent.
Mikor úgy érezte elég lesz, elengedte a kezét, majd az egyik könyvel ami nála volt fejen vágta.
-Kölyök, gyere ide!-mutatott rám.
Oda kullogtam, de végig tartottam Sammyvel a szemkontaktust. Egyik oldalán én mentem másikon meg Ő. Egymást figyeltük végig, míg bementünk a terembe, de neki a tekintet nem volt normális. Nem volt saját maga! Bementünk a terembe, mire mindenki felnézet ránk. Viktor a fejünknél tartott egy-egy könyvet, és biztosan állt mögöttünk, ne kerüljünk közelebb a másikhoz.
-Mind a kettő nyomás a helyére!-utasított minket, mire én szófogadóan el is indultam.
Sammy meg se mozdult, Mire Viktor a vállára rakta a kezét és halkabban mondta neki.
-Nyugodj le, és vegyél be egy tablettát.-mondta neki.
Ennél a pillanatnál megálltam, és hátra néztem valamennyire. A terembe persze zaj volt, és nem sokan figyeltek. Bár akik hallották a "tabletták" szót össze súgtak.
-Hagyjál a szaros tablettáiddal. Zaklass mást ilyen baromságokkal, de ne állj az utamba!-lökte el Viktort, majd zsebre tett kézzel kiment a teremből, becsapva az ajtót.
Csönd telepedett a teremre, majd sóhajtva egyet Viktor leült az asztalhoz.
-Még egy Castiel utánzat.-fogta a fejét.
-Hé!-hagyta abba a hintázást.
-Oh, az életben egyszer itt vagy? Meglepő...-mondta cinikusan.
-Fel se ér hozzám! Ő csak egy amatőr.-mondta enyhe tetettet felháborodással.
-Kímélj meg a dumáiddal! Miért van az, hogy itt mindig történik valami? Egy szabad napot kérek csak!-sóhajtott.-Haraku! Ne is ülj le. Gyere vissza.
Sóhajtva vissza mentem a helyemről, majd a tanári asztal előtt megálltam.
-Tessék?
-A Dökös gyerek szólt, hogy óra után menj be hozzá.-nyújtott át egy cetlit.
-Rendben.-vettem el.
-És még valami...Mi lelte Darks-t?
-Nem tudom.. Hirtelen lett furcsa az előbb.
-Nem mondtál, tettél semmit ami előválthatta?
-Azt hiszi én vagyok az oka?!-akadtam ki.
-Ne érts félre de neked tehetséged van kiakasztani az embert. Castiellel is mesterien csinálod. De mindegy. Nincs ötleted?
-Nincs! Egyik pillanatban kint eszünk és beszélgetünk, a másikban valakit meglátott és egyből behülyül!-kezdtem ideges lenni.
-Kit látott?
-Én is kérdeztem tőle de nem mondta csak cibálni kezdett, és azt mondta "rossz előérzete van".
-Hm...-fogta meg az állát.-Üljön vissza, és ha lehet kerülje el a mai nap.
-Rendben... Amúgy...-fordultam vissza.-Milyen tablettákról beszéltek?
-Ahhoz nincs közöd.-vetett rám egy pillantást.
-Ha nem tudom miről van szó, hogy segítsek neki?-kérdeztem.
-Ne segíts, ha kedves az életed. És most már ülj le órát szeretnék tartani.
Csendben leültem, majd ismét csak gondolkodva, és Sammy tekintetével a fejembe csúsztam lejjebb a székemen. Viktor megtartotta az órát, és közölte a következő órától szabad a tornaterem, így átmehetünk és élesíthetjük tudásunkat egymás ellen. Mikor vége lett az órának átmentem a DöK-terembe. Óvatosan bekopogtam, majd mikor választ halottam benyitottam. Egy barna hajú, kék blúzos lány ült bent. Felém fordult, majd felállt, és lejeb húzta az amúgy is elég rövid szoknyáját.
-Miben segíthetek?-kérdezte barátságosan.
-Öhm... Bocsánat, de te ki vagy?-kérdeztem félve.
-Oh ne haragudj.-jött közelebb.-Melody vagyok, a Dök elnök helyettes.-mondta büszkén, miközben a kezét nyújtotta.-Éés te? Új vagy?
-Nina Haraku vagyok.-fogtam meg a kezét.-Egy ideje itt vagyok már, de újnak számítok.
-Jaj emlékszem. Alexy húga, nemde?
-De...
-Szóval? Miben segíthetek?
-Én az elnököt keresem... Vagyis Natanielt. A tanár úr küldött ide, mert állítólag keresett már.
-Értem... Nem tudom miért kereset sajnálom...
-Megtudnád mondani hol van?
-Úgy tudom a könyvtárban.
-Köszönöm! Szia.
-Szia...-mondta elharapva.
Felmentem a könyvtárba, és mikor beléptem csodaország tárult elém. Egy hatalmas könyvtár, tele könyvekkel, és csodás könyv illattal. Egy darabig bámészkodtam, majd elindultam a könyvtáros nőhöz. Megkérdeztem tőle is hol van Natanielt, és azt mondta Krimi osztályon nézem meg, hisz ott lehet. Nagy nehezen de megtaláltam a Krimi részt, és szerencsére ő is ott volt, az asztalnál ülve és egy könyvet bújva.
-Szabad?-kérdeztem mellé érve.
-Csak tessék.-nézet fel.-Oh te vagy az?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.-ültem le.
-A tanár úr szólt, hogy kerestelek?-kérdezte becsukva a könyvet.
-Igen. A Dök teremben is voltam, de ott a Melody volt csak.
-Bocsánat.-nevetett.-Belefáradtam a papírmunkába, és megszöktem egy kicsit olvasni.
-Értem.-mosolyodtam el én is.-Mit szeretnél?
-Oh tényleg. A kosarasklub, ahova jelentkeztél szólt, hogy eddig egyetlen egy edzésen se voltál.
-Basszus... Teljesen kiment a fejemből.-haraptam az ajkaimba lesütve a szemem.
-Szóval... Minden csütörtökön, van egy edzés. Arra kéne elmenned. 15-17-ig tart. Ha pedig kiszeretnél lépni a klubból akkor kérlek szólj.
-Rendben köszönöm. Ott leszek az edzésen.
-Remek. Ha bármi kérdésed van ezzel kapcsolatban, hozzám is jöhetsz, de Dajan-t is megkeresheted. 11.d-s, ő a klub elnök.
-Köszönöm.
-Van valami még?
-Csak egy dolog. Merre van a Darren Shan-t vagy Stephen King-et?
Nataniel elnevette magát, majd útba igazított. Elmentem, és kerestem pár könyvet amit olvashatnék. Egyszer egy Darren Shan-könyvet választottam, a Kojaszant, majd nézelődtem tovább. Igaz ez nem olyan durva és régen olvastam és nagyon megtetszett. Találtam még egy könyvet, de az nem tartozott egyik íróhoz se. Már nyúltam érte, és leemeltem egy könyvet aminek az volt a címe, hogy: "Bad Gils Don't Die-Kati Alender-től". Nagyon megtetszett a borítója és elkezdtem a hátulját olvasni. Ahogy fordultam a könyvvel, nekimentem valakinek, és kivertem a kezében tartott könyveket.
-Oh bocsánat!-hajoltam le egyből és nyúltam a könyvért.
-Ne!-mondta olyan hangon, mint egy varjú.-Hagyd csak.
Felnéztem rá, de alig láttam az arcát.
Amennyi kilátszott belőle, az csak hófehér sápadt bőre volt.
-Majd én felszedem.-hajolt le a könyvekért gyorsan.
-Hadd segítsek. Én vertem ki a kezedből!
-De nem kell...-mondta, majd elkezdett köhögni.
Nagyon csúnyán köhögött, és a mellkasához szorította a kezét.
-Hé, minden rendben?-tettem a kezem a hátára, és párszor megsimítottam.
-Min...den...-köhögött még párat majd abba hagyta.
-Beteg vagy? Elkísérjelek az orvoshoz?
-Nincs semmi bajom. Köszönöm, nem kell.
-De a köhögésed...
-Jól vagyok! Köszönöm.-mondta, majd összekapta a könyveket amit elejtett, és elrohant.
Lenéztem a földre, majd egy kis tablettákkal teli tárolót találtam.
-Várj ezt itt hagy...-de mire megfordultam hűlt helye volt.-Furcsa... Minta ismertem volna...-mondtam, majd elindultam kivenni a könyveket, a tablettákat meg a zsebembe csúsztattam.
Miután itt végeztem, elmentem a következő óránk helyszínére, közbe meg a tablettákat figyeltem. Fehér színük volt, és semmi minta nem volt rajta. Leültem a helyemre és még mindig a kis dobozt figyeltem, és rázogattam.
-Mi az ott nálad Nina?-kérdezte Viola.
-Egy srác hagyta el a könyvtárba. Nem tudtam neki vissza adni...
-Ez valami gyógyszer?-nézte.
-Nem tudom...
-Hadd nézzem.-nyúlt át felettem Castiel, és kivette a kezemből.
-Hé!
-Honnan szerezted ezt?
-Találtam. Miért, tudod mi ez?
-Hasonló ahhoz ami nekem van..-vett elő egy hasonló dobozt tele fehér tablettákkal.
-Mi ez?
-Az enyém vér tabletta. Vámpíroknak muszáj hogy legyen... de ez... Ez valami más.
-Az kérlek szépen erőgátló tabletta.-feküdt el a padunkon Suzy, mire Viola felugrott.
-Erőgátló? Az micsoda?
-Egyes fajoknak kellenek különféle tabletták. A vámpíroknak vérpótló a vérszomjra. Nem olyan hatásos a többség, de megteszik a hatást. Például a nagyobb testű lényeknél mondjuk: Kentaurok, is használnak, hogy emberi alakúk legyen, és könnyeben közlekedjenek. Hasonlóak de mindegyik valami apró dologban különbözik. Van olyan tabletta, ami az emberevési vágyat küzdi le, vagy meggátolja, hogy az erőd átvegye feletted az uralmat.
-És ez milyen?
-Az utóbbiba tartozik. Meggátolja, hogy elvezd a fejed, és elszabadulj. Netán, hogy vérszomjasa, vérfürdőt rendez. De ha nem az a fajú ember veszi be akihez tartozik, jótékony doppingszer hatása is lehet, de ritka az ilyen.
-Ilyet kik használnak?
-A...-kezdett bele vigyorogva, de a mondandóját egy hangos sikolyok törték meg, és egy csattanás.
Mindannyiunk kirohant a teremből, majd megállva, a folyosó végén észre vettük őt. Éppen azt a srácnak a nyakát fogta és nyomta a falnak, akivel a könyvtárban találkoztam. A srác, csak kapaszkodott a karjába, de nem csinált mást. Ő nem is hasonlított magára, teljesen megváltozott.
-Démonok.-mondta Suzy.-Démonoké az a fajta tabletta.-mondta vigyorogva.
-AZT KÉRDEZTEM... HOVA RAKTAD A PIRULÁKAT?!-ordította, letépve a maszkot áldozatáról.
-Nem...nem tudom miről beszélsz...-mondta vért fel köhögve.
-HAZU...
-A GYÓGYSZERED KELL?!-kiáltottam oda, mire felénk néztek.
Kikaptam Suzy kezéből a dobozkát, majd felemelve mutattam neki.
-TEE!-mondta idegesen.
-MIT MŰVELSZ?! NE CSINÁLD!-kiáltotta a srác is.
-Sammy! Engedd el!
Ő felém fordult, és eldobta a gyereket felénk. Az neki esve a szekrényeknek még több vért köhögött fel. Odarohantam hozzá, és letérdeltem mellette.
-Jól vagy?-kérdeztem megfogva a fejét.
-Ne csináld... Fuss!-mondta lihegve.
-Nem futok!
-HÉ! RÁM FIGYELJ CSAK!-kiáltotta, majd elkezdett még jobban átalakulni.
-GYERE, HA MERSZ!-kiáltottam neki, majd elkezdtem kifelé rohanni.
-NEE!-kiáltott utánam a srác.
Rájuk se hederítve rohantam ki, majd a tornaterem felé vettem az irányt. Sammy a nyomomba lett se-perc alatt. Berohantam a lépcsők alá, majd meghúzva magam figyeltem, ahogy belép. Lassan nézet körbe miközben becsukta az ajtót majd lépkedni kezdett.. Nagyokat szippantott a levegőbe, mire befogtam a szám és az orrom. Futás közben szétjött a hajam, és már nem fonatokban, hanem egyben omlót a vállamra, és a hátamra. Elhaladt a lépcsőknél, majd tovább ment az öltözőhöz. Elkezdtem kifelé mocorogni, és óvatos léptekkel haladtam kifelé, miközben pár tablettát kivettem és ismét befogtam a szám nehogy meghalljon. Már majdnem kiértem, de odateleportált elém Sammy. Hatalmas kerek szemekkel nézet rám, majd egy vigyor jelent meg az arcán.
-Kukucs!-mondta vigyorogva.
Ijedtemben fenékre estem, majd gyorsan megfordultam és elkezdtem rohanni a másik irányba. Megjelent mögöttem, majd elkapta a pulcsim, mire kibújtam belőle, és tovább rohantam Ő meg elkezdett ezen nevetni és eldobta a fölsőm. Kikanyarodtam a lépcsőktől, majd az ajtót megcélozva futottam neki, de az nem nyílt ki. Elkezdtem cibálni az ajtót, de ismét mögém került én meg megfordultam. Kezeit a fejem mellé helyezte és vigyorogva csillogtam a szemei hol fehéren, hol pirosan.
-Nem ismerős neked ez a rész?!-kérdezte kuncogva.
-Térj magadhoz! Ez nem te vagy!-mondtam.
-Nocsak, te remegsz!
-Csak hisz...-elkapta a nyakam és felemelt.
A kezét szorítva próbáltam szabadulni. Már nem érte a földet a lábam, és az oxigént is alig kaptam. Ő csak vigyorgott, és nevetett. Pár lépést arrébb vitt így már nem az ajtó, hanem a fal volt mögöttem.
-Mielőtt meghalsz. Van nálad valami, ami az enyém! Add vissza!
-Minek az neked?
-Nem tartozik rád.
-Ch... Ma már ezt hallottam mástól.-vigyorodtam el.
-Elég a beszédből. -nézet végig rajtam.-Akkor simán megöllek.
Már nem volt rajta az az ingje amit reggel vett fel, hanem egy fekete hosszú kabát feszült a felsőtestére. Ismét elvigyorodott, majd közelebb hajolt.
-Egyszer elkezdtünk valamit, kár, hogy nem folytattuk a parkos kalandunk. Ha nem baj nem kérdezem van-e utolsó kérés.
-Tényleg megölsz?-kérdeztem.
-Igen.-nevetett.
-Egy utolsó kérést. Kérlek...-mondtam óvatosan.
-Ch... Halljuk.
-Egy csók... Egy első, és utolsó csók...
-Heee... Nem bírsz nekem ellen állni?
-Megteszed?
Ő nem válaszolt, csak letett a földre. Éppen, csak levegőhöz jutottam, de már meg is fogta a derekam, és az államnál feljebb emelve a fejem az ajkát szorosan az enyémhez nyomta. Elengedte az állam, és a derekam, majd a lábát a lábaim közé tette, és a fejem fogta meg.
Forró volt, ahogy csókolt, és ahogy belemarkolt a hajamba még jobban elpirultam. De elszúrtam. Megérezte, ahogy átlököm a tablettákat a szájába, ezért ellökött magától. Neki estem a falnak, Sammy meg hátrébb ugrott, és kiköpte azokat.
-Te kis...-törölte meg a száját.
Fájdalmasan felnéztem rá, és elvigyorodva felemeltem a tablettákat.
-Vissza fogom hozni az igazit.-mondtam fájdalmasan.
-Kinyírlak, ribanc.-jött elő a kezénél egy hosszú dárda.
-Addig nem, míg le nem nyeled ezeket!
Sammy megindult felém, és már éppen vágni készült, de a "srác" akit a szekrényekhez csapott, megjelent előttem és elrántott. A falba állt dárdával figyelt minket. Szorosan magához ölelt, és tartott, míg a levegőben voltunk.
-Mit művelsz?!-kérdeztem.
-Megmentelek.-mondta mosolyogva.
Nem volt rajta a maszk, és így láttam a száját. Egyik kezét kinyújtotta, majd egy tornádó féleséget küldött felé. Ő elugrott a dárdát ott hagyva, ami eltűnt.
-Menjünk!-mondta a kezem megfogva.
-Nem!-lebegtem egy helyben.
-Miért nem?!
-Nem hagyhatjuk így. Vissza kell változtatnunk.
-És hogy?
-Lenyomjuk erővel a torkán a tablettákat. De segítened kell!
-Legyen!
Sammy megelégelte a csevegésünk, és utánunk ugrott. Elkapta majdnem a lábam, de a srác időben reagált, és ellökött, így őt kapta el. Erőből földhöz csapta, mire a srác fájdalmasan kiterült, Sammy meg ismét nevetni kezdet. Leguggolt hozzá, majd a dzsekijében turkált. Majd mikor megtalálta amit akart felemelkedett, mutatva azt.
-Nicsak... Sejtettem, hogy nem vagy normális. Nézd csak Nina. Ezek a tiéid. -tartott fel kettő borítékot.
-Azok nem...-kezdet bele a srác, de Sammy rátaposott, mire ismét vért köhögött fel.
-Senki se normális aki körülötted van. És nini, itt a zaklatód is.-nézett rá.
Ő csak feküt és a lábát próbálta leszedni magáról, nehezen.
-És még valami, vele kapcsolatban...-nézet felém, és elkapta a karom, amiken kék lángok égtek.-Ő nem olyan akinek gondolod!
-Nem érdekel!-rúgtam belé, mire leszállt róla.
-Jól vagy?-térdeltem le mellé.
-Sajnálom... Igaz amit mo...
-Intézzük el, és majd utána sajnálkozhatsz.-mosolyogtam rá, majd felhúztam.
-Nem. Nem NEM! Ő is zaklat, rá miért nem buksz ki?! MIÉRT RÁ...-formált egy kardot, majd megindult felénk.-MIÉRT RÁ MOSOLYOGSZ ÍGY?!-ordította, miközben rohamosan közeledett felé.-DÖGÖLJ MEG!-kiáltotta, majd előre döfött, ami betalált.
Mikor kinyitottam a szemem, vért láttam mindenhol. Vörös vér, terült a terem azon felén ahol mi vagyunk. Sammy a kard végén vigyorgott, majd mikor szembesült vele mit tette lehervadt a mosolya és visszatért az eredeti alakjához/ szemszínéhez. A srác a földön feküdve kiabált, és az arcát könny áztatta. Lenéztem a kardra ami a jobb oldalamon volt bele fúródva, a szívemmel egy tájban. Vért köhögtem fel, de mosolyogtam is közben. Sammy elengedte a kardot, majd rémüldözve fogta meg az arcát, amin a vérem piroslott. Kiszedtem a kardot kínok között, majd közelebb vánszorogtam hozzá.
-Minden...rendben.-mondtam előtte állva.-A lényeg, hogy...te jól...vagy...-csuktam le a szemem majd mosolyogva elterültem a földön.
