31.fejezet

 Ismét bajban

 A kezemet fürkésztem, majd inkább vissza ültem és megszólaltam.
    -Alexyy... Megtennéd, hogy bekötöd mind a két kezem? Az ujjaimmal együtt, valami kötéssel!-kérdeztem fáradtan.
    -Miért mind a kettőt?-döbbent le, majd elővette a fáslit.
    -Ha már lúd, legyen kövér. Legalább nézzen ki valahogy.-erőltetek magamra egy mosolyt.
Alexy sóhajtott egyet, majd vissza jött és leülve mellém bekötötte a kezeimet. Szorosra készítette majd miután megkötötte, egy tapaszt is rakott rá. Megint a kezeimet néztem és párszor behajlítva azokat elmosolyodottam.
    -Köszi.-mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára és felmentem öltözni.
Egy bőbb inget választottam kék koptatott farmerral, és egy laza coffba fogtam a hajam, oldalt a frufrumat kiengedve hagyva vékonyan. Átmentem a fürdőbe, majd egy arcmosás után egy kis száj fényt vittem fel ajkaimra. Felkaptam egy kis motoros kesztyűt ami a kötések miatt jobban nézet ki majd elégedetten mosolyogtam. A táskámat felkapva levágtázzam, majd a lépcsőn megállva Alexyre kiabáltam.
    -Tegnap én írtam leckét? Vagy mikor pakoltam be?
    -Hogy-hogy nem emlékszel? Miután haza jöttél ebédeltél és megírtad a leckéd majd bepakoltál. Fáradt voltál ezért gyorsan lefeküdtél, majd gyorsan el is aludtál.
    -Biiiiztoooos...-mondtam úgy mintha érteném. Nem emlékeztem de elhittem neki hisz minek hazudna? Bár az furcsa hogy a tegnap délután szinte teljesen ködös..
Felvettem a bakancsom majd egy hosszabb kabátot. Egy sálat kötöttem a szám köré és elindultunk. Alexy komótosan bezárta az ajtót majd lejött mellém és elindultunk. Csöndben mentünk egymás mellet, és a kocsik gyorsan száguldottak el mellettünk. November eleje van még csak de nagyon hideg a levegő. Nincs kétség, közeledik a tél és egyre hidegebb lesz. A bakancsomat figyeltem és a sálon keresztül vettem a levegőt. A fejemet törtem mi történt tegnap, de semmi nem ugrott be... Vagyis csak a délutánról, a pakolás után... Tényleg a pakolás. Sammie-vel pakoltam. Ő biztos tudja mi történt a szertártól.  Csak addig emlékszem míg ő elmegy a szertár kulcsért. Utána a vissza jövet...egyáltalán nem...
    -Nagyon töröd a fejed. Valami aggaszt?-törte meg a gondolat menetemet Alexy.
Óvatosan aprón megráztam a fejem.
    -Ne gondolj túl semmit. Ha bármi kérdésed van nyugodtan tedd fel nekem.
    -Köszi. De ne aggódj, nincsen semmi gond.-mutattam ki egy hamis mosolyt a sál alól. Nem kéne már Alexy-vel bejárnom.. Folyton csak feszengünk.
Beérve az iskolába megnéztem hol leszünk, majd bementem a terembe. Viola, Maki és Kentin beszélgettek egymással, Castiel pedig hátul ült, és zenét hallgatott. Furcsa hogy ilyenkor bent van, csak csengetéskor lehet sűrűn látni. Megindultam Violáék felé, majd ledobtam a táskám és megállva mellettük köszöntem.
    -Sziasztok! Miújság?
    -Szia. Semmi különös. Rólad beszéltünk.-mondta Viola vigyorogva.
    -Rólam? Mi érdekesség van velem kapcsolatban?-kérdeztem.
    -Nyugi. Most csak a tegnapi büntiről beszéltünk.-mondja Maki.
    -"Most csak"?-kérdeztem vissza.
    -Aha. Na mi volt? Mesélj.
    -Ugyan mit vártok? Nem volt semmi. Elküldött minket pakolni, és külön csapatokba osztott.
     -A fiúk nem balhéztak?-kérdezte huncutan Viola.
     -"Fiúk"?-ismételtem megint.
     -Alexy és Sammie.-mondta Kentin mosolyogva.
     -Jaa nem. Sammie-vel raktak egy csoportba Alexyvel meg a tanár tartott.
     -Sammie-vel voltál?!-kérdezte döbbenten Viola.
     -Aha... De hol van? Beszélnem kell vele.
     -Még nem jött be...
     -Váltsunk témát inkább.-emelem fel a kezeimet védekezően majd zavart nevetéssel oldalra néztem.
Castielt láttam meg aki már nem hintázott, és zenét se hallgatott, csak ijesztő tekintettel bámult maga elé...egyenesen ránk..
     -Ez mi?-kérdezte Kentin a csuklómat lágyan megfogva.
     -Micsoda?-néztem vissza rá.
     -Ezek a kötések. Történt valami?-mondta.
     -Mi? Ja nem... Csak... Egy reggeli vágás, de semmi komoly. Utána megtetszett a kötés és mind a két kezem beköttettem.
     -Elég furán néz ki.-húzták a szájukat.
     -Ugyaan. Így keményebbnek látszom.
     -De nem vagy keményebb.-lökött vállon egy kicsit Kentin.
     -Kipróbáljuk?-emeltem fel a kezem, vigyorogva.
     -Most kihagynám.-nevetett fel.
     -Na, gyerünk.-nevettem fel.
     -Álljatok le. Mint a rossz házasok.-nevetett Viola.
     -Tisztára.-helyeselt Maki.
     -Csak hülyülünk.-boxoltam egy aprót Kentin vállába.
  Kentin csak vihogott, majd folytattuk a beszélgetést. Az óra kezdete választotta el bandánkat, és mindenki leült a helyére. Bejött a tanár, majd elkezdte az órát. Sokat kellet jegyzetelni és még csak az óra negyedénél voltunk, mikor egy mély férfias hang törte meg a tanár hangját.
     -Tanárbá' kimehetek?-kérdezték a hátsó sorból.

     -Hova akar menni Castiel?
     -Ki. Nem érzem magam jól.-mondta enyhén idegesen.
     -Ha csak lógni akar....
     -Ha lógni akarnék be se jöttem volna!-horkant fel.
     -Jól van. Menj.-mondja a tanár beleegyezve.
Castiel felállt, de mintha bizonytalan lett volna. Enyhén szédelgősnek látszott, és bizonytalan léptekkel haladt kifelé. Mikor elhaladt a padom mellet fájdalmas tekintettel nézet rám, majd éppen hogy kivillantva agyarait nyelt egyet és gyorsabb léptekkel haladt kifelé. Mikor kiment becsapta maga mögött az ajtót. Az óra pár másodperc múlva folytatódott, és ment tovább. Vissza se jött egész órára. Furcsa, vajon mi lelte? Bár óra előtt is fura volt. Bár ő mikor nem fura? Még egy kicsit Castielen törtem a fejem, majd egy gyenge fejrázással vissza tértem a jegyzeteléshez. Kicsit lemaradva de beértem a többieket az anyaggal, majd csöngetéskor hálát adtam, mivel eszméletlenül fájt már a kezem. Rádőltem először a padra, majd kifújva magam, kitoltam a székem és felálltam.
    -Hova hova?-kérdezte Viola.
    -Levegőre.-mondtam gyenge mosollyal, majd kimentem.
Még csak első órának van vége de én majd meg döglök. Kinyitottam az ajtót, majd kimentem az udvarra ahol a diákok nyüzsögtek. Többség vagy szerelmes párok voltak, vagy haveri társaságok. A szetelmes párok egymásba merülve hemzsegtek, gusztuszalan légkört keringetve. Megálltam a falat támasztani, majd elővettem a telefonom és elindítottam a zenéim. Bedugtam a fülesem majd lecsúszva a falon leültem. Összehúztam a lábam, majd a karjaimmal körül öleltem azokat. Belemerültem a zenébe és lehunytam a szemeim. Éppen egy feldolgozás ment amit szeretek. Kinyitottam a szám, és halkan énekelni kezdtem. Refrénnél jártam, mikor megpöckölte a vállam. Énekelve még, de felnéztem a felettem álló Suzuyára. Mosolyogva nézet. Mondjuk érdekes mert ő mindig mosolyogva látom. Kivettem a fülesem, majd felnéztem rá.

    -Szépen énekelsz.-mondta mosolyogva, majd leült mellém kinyújtott lábakkal.

    -Köszi.-mondtam.

    -Csak egyedül? Mindig vagy valakivel. Vagy a Vámpírral.

    -Most nem. Csak egyedül vagyok.

    -Az jó dolog.-húzta vigyorra a száját.

Hatalmas szemei vannak amik tágra nyílnak összeszűkült pupillákkal, és alattuk egy-egy fekete karika a fáradságtól.

    -Néha igen.-válaszolom végül.

    -Mi van a kezeddel?-kérdezte azt megfogva.

    -Csak egy reggeli baleset. Utána teljesen bekötöttem a kezem.

    -Vérzett is?-kérdezte halkan, majd közel emelte az orrához és megszagolta azt.

Libabőr futott végig a testemen, majd gyorsan elrántottam a kezem, és arrébb csúsztam.

    -M...mi?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

  Ő csak elnevette magát, majd nevetve még válaszolt.

    -Csak vicceltem.-mondta nevetve.

    -J...ja...

    -Látnod kéne az arcod! Mintha valami őrült lennék.-nevetett még mindig.

    -N...nem dehogy is...-nevettem óvatosan én is.-D...de mond csak Suzuya... Mi van a te kezeddel?

    -Óó az?-mosolygott vidáman, mintha csak erre várt volna.-Nagyobb mint a te kötésed mi?

    -Igen... Sokkal!-néztem a karjait. 

Fel volt húzva a pulcsija ujja és úgy mutatta az ujjától, a felkarnál tovább futó kötést.

    -Megsérültél?-kérdezte.

    -Nem. Ezt saját magamnak készítettem.-vett elő az egyik zsebéből egy ollót.-Megnézzük?-kérdezte vidáman.

 Csak óvatosan biccentettem, majd ő elkezdte a kötés levágását.

    -Mikor készítettem utána elég piros lett a kezem, meg folyt valamennyi vér is, de nem nagyon fájt.-mesélte.-kíváncsi vagyok már nagyon.-vágta szét a kötést, majd leszedte óvatosan.

   Mikor leszedte lehetett látni, a hófehér karjain végig futó vörös fonal szerű mintát. Izzó vörös fonál, öltésekkel, és a bőre körülötte piros volt. 

    -Huh..Wáó.-néztem döbbenten.

    -Naa?-kérdezte izgatottan.

    -Tök...Klassz .-kerestem a szavakat.-Hogy csináltad?

    -Ez tetoválás, és részben egy kevés cérna meg tű műve.
 Döbbenten néztem a karját, és úgy forgattam, ahogy a vonalak futottak.
    -Tetszik?-kérdezte rám meredve.
    -Igen...főleg a színe. Igazán szép élénk pirosat választottál!-mondtam a lehető legnyugodtabban.
    -Igen nekem is tetszik. Az emberekből kiontott vérre emlékeztet.-nézte ámulattal a kezét.
 Megborzongtam, és libabőrösen, de megszólaltam.
    -Ne...Nekem inkább egy...rózsának a színére...emlékeztet...
    -Majd ha szeretnéd neked csinálok ilyesmit.-mondta rám nézve.
    -Nekem?-döbbenten meg.
    -Igen!-nevetett fel.-Ki másnak?
    -Köszi, átgondolom. De miért?
    -Az had legyen az én titkom hogy miért.-tette az ujját a szája elé, és kacsintott egyet.
 Össze húztam magam, majd a térdeimre hajtottam a fejem és csak figyeltem őt.
    -Hogy lehet az, hogy folyton mosolyogsz? Hogy lehet ilyen jó kedved?
    -Hm... Nem tudom. Idebent, tudod nem nagyon érzek semmit. Nem érzem, hogy már tartanom kéne másoktól. De ezt nem olyan egyszerű elmondani.-mosolygott ismét csukott szemmel.

    -Sokan azt mondták ez a legnagyobb hibám. Hogy soha semmivel nem törődök, és csak a fejem után megyek és senkire nem hallgatok. Persze van kivétel. De attól még én is szoktam szomorú lenni.
    -Tudod... Szerintem ez nem számít hibának. Én is szeretnék néha csak úgy simán mindenen mosolyogni, és gondtalan lenni. De ez lehetetlen...
    -Semmi sem lehetetlen! Ha valamit nagyon szeretnél megtörténik.
    -De általában az utolsó pillanatban. Mikor már utána semmin se változtathatsz.
    -Ne légy ilyen negatív!-fogta meg a karom, és maga felé fordított.-Nem szabad negatívnak lenned!
    -Mond csak... Lehetek, én is olyan felhőtlenül boldog mint te?-kérdeztem keserű mosollyal.
  Suzuya csak szélesebb mosolyt ejtett, majd megfogta az állam és feljebb emelte. Közel hajolt hozzám, majd egész közel a fülemhez megállva suttogni kezdet. Lassan elkerekedett a tekintetem, majd Suzuya abba hagyta a mondandóját. Lassan hajolt el tőlem, a vállaimat fogva, majd látva a tekintetem ismét hatalmas vigyor jelent meg a száján.

    -Kékike.-mondta, majd elengedett.

Egy porfelhő kavart fel körülöttünk, Suzy meg nevetve ugrott hátrébb. Kentin jelent meg mellettem, és szorosan magához ölelve lihegett előre. Mikor kiszúrta hol van Suzy elengedett, és elém lépet.

    -Késtél Farkas kölyök.-vigyorgott.

    -Mit akartál Ninától?

    -Miről beszélsz? Hisz csak beszélgettünk. Már azt sem lehet?-guggolt le.

    -Ne érj többet hozzá, megértetted?!
    -Hee? Ki vagy neki Farkaska?-kérdezte sunyi mosollyal.
    -Semmi közöd hozzá, pszicho.-szorította ökölbe a kezét.
    -Hee? He.-hökkent fel vigyorogva, majd szaggatottan, de elkezdett nevetni.
 A fejét fogva nevetett, majd felállt, és rá nézet.
    -Tudod... Az olyan emberek akik így gondolnak másokra mint te... Maradnak magányosak, és ezért halnak meg először.-mondta, majd a kezével suhintott. 

 Kentin felemelte a kezét, de mire kinyitotta volna a szemét Suzynak hűlt helye volt már csak. Idegesen nézett körül, és szimatolt párat a levegőben, de hiába. Én csak a földön ültem és bámultam ki a világba. Lassan megpróbáltam felállni, mire Kentin mellém ugrott, és a karomat elkapva segíteni próbált.
    -Ne érj hozzám!-rántottam el a karom, majd a falnak esve kapkodtam a levegőt.
Kentin megrémülve nézet, és gondolkozott.
    -Ni..-kezdte volna, de a szavába vágtam.
    -Ne haragudj... Amiért gorombán válaszoltam. Nem tudom mi ütött belém.-fogtam a fejem zavarodottan.
    -Semmi baj. Általában ezt hozza elő az emberekből.-mosolygott kedvesen.
    -Mi hoz ki mit az emberekből?
    -Ja... Öhm... Semmi...
    -Suzuyára gondoltál?-húztam össze a szemeimet.
    -Nem... Az-az de...-dadogott.
    -Most igen vagy nem? Mind a kettő nem lehet!
    -Rá gondoltam.-nyögte ki erőltetetten.
    -Suzuya nem gonosz!-mondta kiegyenesedve.
    -Igen de... valld be, hogy nem normális...
    -Mi nem normális?
    -Hát ahogy viselkedik. Meg maga az az egész összhang... Furcsa tőle... Meg a pletykák amik terjengenek...
    -Istenem Kentin. Te hiszel holmi pletykának?! És kit érdekel hogy néz ki? Ennyi erővel én is abszurd lehetnék a szemeim vagy a haj színem miatt.
    -Az más...
    -Mégis miben?!-akadtam ki.
    -Téged ismerünk... Ő meg... Különc..
    -Különc a francokat. Csak nem adtok neki esélyt...-mondtam neki idegesen, majd megálltam.
 Vettem egy mély levegőt, és kifújva azt lenyugodva ismét megszólaltam.
    -Suzuya megmentett. Én ezért tartom normálisnak. És szerintem az hogy nincsen sokat társaságban, nem vall furcsaságra. Végül is...-mosolyodtam el.-Ti ketten hasonlítotok.
    -Mi? Mi miben has...
    -Mind a ketten megmentetettek a csúnya vámpírtól, annak ellenére, hogy nem is ismertetek, azt se tudtátok ki vagyok.-mondtam mosolyogva a szavába vágva.
  Kentin elhallgatott és a hallottakat emésztette.
    -Jó...-emelte fel a kezét.-Leszállok róla.-adta meg magát.
    -Köszönöm.-borultam a neki, majd a kezeimet a nyaka köré fonva átöleltem.-Jó barát vagy Keni.
    -Köszi...-ölelt át ő is bizonytalanul.
Pár pillanatig még így voltunk, majd elengedve egymást bementünk a terembe. Következő órákon, vagyis orvoslás, német és fizikán csak írtunk. Fizikából még egy dolgozatot is. De nem ugrok nagyot. Orvosláson, az óra elején fel boncolt a tanár egy békát, és így a szerveket vettük, és azok szerepét. Kicsit gusztustalan volt, és még azt mondta majd legközelebb nagyobb állatot próbál behozni. Nekünk csak a szervet kellet felvágni, már ha nem volt túl kicsi. Nekem nem sikerült elvágni normálisan, és meg csúszott a szike a kezem, mire elvágtam a sebeknél ismét magam. *Nina a szuper szerencsétlen újabb tehetsége...* Németen a prepozíciók, birtokos esetet vettük... Nem volt olyan nehéz, majd mondatokat írtunk vele. Kezdem a németet is megérteni szerencsére. És a fizika... Hát, az még kicsit érthetetlen nekem, de már kezdem sejteni a lényegét. Oh és a legfontosabb: Egyik órára se jött vissza Castiel és nem is láttam egyetlen egy szünetben sem. Tán haza ment volna? Kicsit furcsa... Nos de mindegy, ha lógni akar az az ő baja. Fizika után van egy lyukas óránk, és ilyenkor általában leckét írunk, vagy eszünk. De ma nem.
    -Na Nina egy kis fogadás?-kérdezte vigyorogva Maki.
  Makival szoktunk hülyülni, és most is kitalált valamit amint láttam.
    -Mi lenne az?-kérdeztem vigyorogva.
    -Ne aggódj, semmi durva.
    -Akkor?-gyanakodtam.
    -Csak annyi, hogy idd ki ezt a 2 Literes üdítőt, 3 percen belül.
    -Csak ennyi, mi csapda?
    -Várjál. Ha megteszed akkor megteszek bármit amit mondasz nekem. De ha nem bírod kiinni 3 percen belül az utolsó cseppig, akkor én adom neked a feladatott.
    -Bármit?-kérdeztem.
    -Igen bármit. De azt elmondom, ha vesztesz, én egy személyhez küldelek. Aki előtt valami irtó megalázó dolgot kell tenned.
    -Nem lehetsz ilyen szemét... Tudom kire gondolsz..-húztam a szám.
    -Na elvállalod?-kérdezte sunyin.
    -El!-fogtam vele kezet.- Készülj fel hogy fájni fog a vereséged.-vigyorogtam.
    -Hahaha.-tetettet nevetést.-Tessék. Egészségedre, és fenékig.
 Lecsavartam a kupakot, megszagoltam az üdítőt. Nem volt semmilyen illata. Maki már kibontotta... Csak szemeztem vele és gondolkoztam, hol is van a csavar...
    -Mehet?-kérdezte.
    -Mehet.-mondtam, majd felemeltem az üveget és bele ittam.
 Az íz ami bele áramlott a számba... Azt hittem kiköpöm, de csak az üvegbe ment vissza.
    -Mit raktál bele?-kérdeztem.
    -Idd. Közbe mondom majd.-vigyorgott még mindig.
  Össze húztam a szemem, majd ismét inni kezdtem. Borzalmas íze volt, és azt hittem elhányom magam.
    -Összetevők:-kezdte.-víz, eperaroma, és limonádé. És a Makoto házi hozzávalói: 3 kupak Whisky, 3 kanál só, 2 csepp csili szósz, extra erősből. Egy csipet só, egy kis csepp ecet, 5 kanál cukor, és a titkos hozzávaló: 1 kupica barack pálinka a nagybátyámtól.-vigyorgott miközben sorolta.
 Velem még a világ is forogni kezdett, és csak apró kortyokban ittam. Az íze pontosan olyan volt mint amiket felsorolt... Egyszer meg is álltam levegőt venni, majd lihegve a csilitől rájuk néztem.
    -Szörnyeteg...-mondtam.
    -Gyerünk, már csak 1 perced van és még csak a felénél vagy.
 Ismét a számhoz emeltem az üveget, majd gyorsan nem törődve az ízével inni kezdtem. Már halkan szurkoltak is és figyeltek hogy igyak. Már elkezdtek vissza számolni, valamiért 15-től, én meg erőt vettem magamon és gyorsan lenyeltem azt a keveset ami maradt. 5másodperc maradt, mikor megittam az utolsó cseppet is, és eldobtam az üveget Maki felé.
    -Nyertem!-töröltem a szám össze rökönyödve.
    -Megittad.-nézte az üveget Maki.-Megérdemled!-nevette el magát, majd hátba vert.
  Az osztály egy halk tapsba, meg éljenzésbe kezdett.
    -Készülj fel, hogy nagyon megszívod!-vettem elő a vizem és ittam abból is, hogy elnyomja az ízét.
    -Most már nem zavar!-nevetett.
 Én is nevetni kezdtem, lepacsiztam Violával.
    -Legközelebb is hozhatsz ilyet. Igazán finom volt.-vigyorogtam.
    -Mostantól csak ilyet hozok.
    -Ha-ha...-tettem nevetést, majd össze szorítottam a lábam.
    -Mi a baj?-kérdezték Violáék.
    -Semmi...csak...-feszengtem.
    -Csak nem sok volt a pia?-kérdezte Kentin.
    -De egy kicsit...
    -Szerintetek esni fog ma? Eléggé borult az ég.-mondta Maki vigyorogva.
    -Nem tudom. De képzeljétek, tegnap egész nap csöpögött nálunk a csap, nem hagyta abba a víz a folyását.-vigyorgott Viola is.
    -Rohadt viccesek vagytok...-toporzékoltam.
    -Tudjátok most mi jár a fejemben?-kérdezte komolyan Kentin.
    -Mi?-kérdezte Maki,
    -Hogy legszívesebben bombát ugranék egy egész, teli medence, vízbe. Ahol még csúszdák is vannak és hallani lehessen a víz csobo--
    -Elmentek ti a tudjátok hova!-rohantam ki a teremből, míg ők megfulladtak a nevetésben.
  Elrohantam a mosdóba, majd 1percet biztos bent voltam, és kiadtam a Niagara vízesést ami bennem volt. Kijövet pufogva, de megkönnyebbülten álltam a tükör elé és mostam meg a kezem.
     -Szemetek! Majdnem össze csináltam magam miattuk!-töröltem meg a kezem.-Ezt még vissza kapják.-dobtam ki a papírt.
 Kijöttem a mosdóból, és oldalra néztem. Egy fekete árnyék bement a pincébe.
     -Sammy?!-kérdeztem magamtól, és elindultam oda.
 Be volt hajtva az ajtó, és én óvatosan benyitottam. Körbe néztem és lejjebb lépkedtem a  lépcsőn. A kapcsoló után kutakodtam. Mikor megtaláltam fel akartam kapcsolni, de nem lett világos.
     -Szuper...Ki van égve.-mondtam magam elé, majd leléptem az utolsó lépcsőn is.-Nézzük.-vettem elő a telefonom, majd azzal világítottam.
  Becsapódott mögöttem az ajtó, mire megfordultam.
     -Sammy?-kérdeztem.-Itt va...-kezdtem volna, de elkapták a szám, és befogva azt a falnak nyomtak. Elejtettem a telefonom mire az elsötétült.
  Szuszogás. Ennyit hallottam csak. A szemem kezdett hozzászokni a sötéthez.
     -Csak rá tudsz gondolni, mi?-kérdezte hatalmas levegőket véve.
Hallani lehetett a gúnyt a hangjában. Elengedte a szám lassan, majd a kezeimet fogta le.
     -Castiel?!-kérdeztem.
     -Még se vagy okos mint hittem.
     -Eresz el!
     -Már mér tenném?-kérdezte, majd az ingemhez nyúlt, és elkezdte kigombolni.
     -Mi...mi...mit művelsz?? Eresz el...te...te... PERVERZ!-toltam a szabad kezemmel.
 Nem válaszolt csak hatalmas levegőket vett, és már a 2.(!!!!!) gombom is kigombolta.
     -E...Elég!-ütlegeltem, mire elborultunk.
 A fejem fogva felültem. Normál emberek menekültek volna ilyen szituból, de én a telefonomért kaptam, és feloldottam. Castiel arcába világítottam, és vettem észre az agyarait, és a vörösen izzó szemeit. Ismét elkapta a kezeim, majd amennyire bírt a falnak szorított, és felemelte a kezem. Lábai az enyém között volt valahogy, és kivette a kezemből a telefonom.
  Közelebb hajolt, majd súgni kezdte.

   Először nem tudtam válaszolni, mire jobban közelített, és belém nyalt. Hátra hajtottam a fejem, és pirultan néztem előre.
     -Castiel...-kezdtem halkan.-Ne tedd...-mondtam remegő hangon.
     -Megvágtad magad ma nem igaz?-kérdezte lágyan.
     -Honnan...?
     -Már első órában is éreztem. És most frissebb az illat.
     -Ezért...?
     -Szerinted mi másért? Más vámpírok is érezhették.-emelte közelebb maghoz a kezem.
 Elkezdte levenni a kesztyűm, majd a kötést kikötni. Levette a fáslit, majd elhajítva azt belenyalt a kezembe is. Próbáltam mocorogni de nem sikerült se szabadulni, se 1 mm-nél jobban megmozdulni,  Castiel beleharapott a kezembe, és a másik kezével befogta a szám. Elöntött az a régen érzet érzés és remegni kezdtem. Féltem, nem tagadom. Lassan megtelt a szemem könnyel, és abba hagytam a mocorgást. Vissza emlékeztem az első harapásra. A fájdalom hasonló volt. Lecsuktam a szemem, és hagytam, hogy a könnycsepp lefolyjon az arcomon. Emlékeztem mennyire féltem. Hirtelen kinyitottam a szemem, és eszembe jutott, hogy egyszer már sikerült levernem Castott. Hogy nekem már van képességem. A szabad kezem felemeltem, és megakartam érinteni, de mielőtt hozzá érhettem volna eltűnt. Vettem egy hatalmas levegőt, és felálltam. Remegtek a lábaim, de elindultam a kijárat felé. Mielőtt még elértem volna a lépcsőt, hátulról lefogott.
     -Kétszer nem fog működni rajtam az amit már múltkor is csináltál.-mondta.
   Vissza rántott a falhoz, de ezúttal neki estem. Átkarolt és lefogta a kezeim, majd lecsúszott velem a földre.
     -Gondoltam, hogy próbálkoznál ezzel. Most pedig maradj nyugton.
     -Ha te kéred...-próbáltam húzni az időt.
     -Ne is próbálkozz. Így is megveszek már az éhségtől.-mondta, majd a galléromat arrébb húzta.
     -Ne csináld... Kérlek..-szorítottam össze a szemem, és kezdtem könnyezni.
 Nem válaszolt semmit, csak belém mártotta agyarait. Kinyíltak a szemeim, és tátva maradt a szám. egy hang nem jött ki rajta. A fülemben hallottam minden egyes korty, és Castiel egyre erősebben fogott, mintha csak nyomná kifelé belőlem a vért. Csak nyöszörögni tudtam, és hiába próbáltam mozdítani a kezem, nem ment. Csak ültünk ott, én oldalra húzott lábakkal, ő meg az enyéim mellet kinyújtva, majd az egyiket felhúzta. A fejem egyre nehezebb lett, és egyre erőtlenebbnek éreztem magam. Lassan lecsukódni kezdtek a szemeim, és éreztem, hogy elvesztem az eszméletem. Megpróbáltam még is megmozdulni, és megfogtam Castiel kabátját, de az csak ivott tovább. Előre néztem az ajtó felé, és egy kis fény szűrődött be rajta ami nőni kezdett. Nekem lecsukódtak a szemeim, és elvesztettem az eszméletem.

~Castiel szemszöge~

 Éppen belemerültem Deszka vérének az ivásába, mire ő elvesztette az eszméletét, és a földre esett a keze. Kezdett a pincében nagyobb fény lenni, mire felnéztem. Egy homályos árnyék állt meg az ajtóban és csak meredt előre. Az egyik szeme izzott, a másikat nem lehetett látni. Ha így távolról nem is, de a szagáról egyből megismertem. Elhajoltam Ninától, de még átölelve elvigyorodtam.
     -Tudod, te sem tudod, mikor kell megjelenni. Elkéstél!-vigyorodtam el.
 Nem szólt semmit, csak ökölbe szorította a kezeit.
     -Nincs eszméleténél.-szólaltam meg helyette. Nem csoda hisz...-néztem ismét rá.

     -Azt is csodálnám, ha egyhamar magához térne. Rengeteg vért ittam meg tőle.-álltam fel, de úgy, hogy a karjaimban tartottam.-Mintha újjá születtem volna.-töröltem meg a szám.
   Kiengedte az erejét, és még mindig egy helyben állt.
     -Nocsak, nem támadsz? Fogadok te is kérnél belőle. Hisz a megszállottja vagy.-vigyorogtam.~Gyerünk, támadj már!
      -Tedd le!-szólalt meg.
      -És ha nem mi lesz?-kérdeztem, majd szorosabban fogtam.
  Ismét nem szólalt meg, csak nagyobbra nyitotta a szemét, és elindult felém. Neki csapódott a falnak, de én kikerültem, és kifelé kezdtem rohanni. Ő szorosan a nyomomban volt, de nem bírt elkapni.
      ~Csak ki kell érnem a suliból. Nem Kaparinthatja meg Deszkát.
  Egy pillanatra bambultam, el és máris elém került, és az ajtóban utam állta. Hirtelen kellet cselekednem, így egy kisebb robbanással, kivágtam őt és az ajtót, majd átfutva az udvaron felugortam a kapura.
  Vissza néztem lihegve és a porfelhő körül kerestem. A termekből egyre többen néztek ki, és az udvaron is jelentek meg diákok. Megláttam őt ahogy feltápászkodik, majd miután kiszúrt hatalmas sebességgel közeledett felém. Mire pislogtam egyet már előttem is volt, és kiakarta venni a kezemből, de hátra ugrottam. Ahogy a kapura érkezett, az berepedt alatta, és ismét elugrott felénk. Egy kocsit kikerülve rugaszkodtam el a földtől, és indultam el egy nagy terepre.
      ~A park jó lesz!-gondoltam és indultam el arra.
 Egy pillanatra ismét figyelmetlen voltam, mire ismét előttem teremt, de én meg belefutottam. Erőből hasba vert, és kivette a kezeim közül Ninát, én meg hátra estem. Fájdalmasan álltam fel, és csak figyeltem őket.
  Egy kézzel tartotta, és kisöpörte az arcából a haját. Nehezen feltápászkodtam, és erőt vettem magamon, és ismét elindultam felé.
     -Nem adom át egykönnyen! Nem kapod meg még ki nem derül, ki az erősebb...-futottam felé, majd felemeltem a kezem,-SAMMIE!-kiabáltam, majd behúztam neki, betörve a maszkját.