2014. október 20., hétfő

2.fejezet

 Ismerkedjünk az iskolával...


 Lassan nyúltam a kilincsért, és még egy nagyot is nyeltem. Óvatosan hátra néztem, hogy Nataniel
 mit is csinál..... *papír munka.....*. Na jól van akkor vissza az ajtóra.
    -szeretnél még valamit, hogy itt vagy még?-kérdezte fel sem nézve.
    -öm.....nem.....csak......honnan tudtad, hogy még itt vagyok?
    -nem nyikorgott az ajtó.
    -jaa... akkor én megyek. Köszönöm hogy segítettél.
 Azzal megfogtam a kilincset és kinyitottam egy kis résre. Kicsit kihajoltam, majd egészen kijjebb jöttem.
    -te meg mit csinálsz?-jött mögülem egy hang.
 Na erre én nem számítottam és egy nagyot ugrottam, majd a tengelyem körül megpördülve ránéztem hogy ki is az ijesztgetőm....
Egy kis megszeppent fiú állt mögöttem és a nagy szemüvegéből bámult rám.
     -megijesztettelek?-kérdezte, egy macit szorongatva.
     -n....nem....! Mond csak...... merre van a......-néztem a lapra ami az osztályomat írta.-aaaa......9. b?
     -de itt van szemben! Itt menj be.-mutatott a túloldalon lévő terem ajtajára.
     -köszönöö......-fordítottam vissza a fejem, de mikor az arcára néztem könnyeket láttam a szemüvege alatt.


     -áá.......mi a baj?-rémültem meg.
     -nincsen semmi baj.....
     -bi....biztos? Elmondhatod nekem ha szeretnéd!-mosolyogtam rá.
     -rendben. Majd talán egyszer. Az én nevem Ken. Ken Brooks.
     -örvendek Ken! Én Nina Haraku vagyok.-nyújtottam neki a kezem.
 Kezet ráztam Ken-nel, majd elköszöntem tőle és a terem felé mentem.
   *-nagy levegő Haraku........naagy levegő..........na jó... ez nem megy.... Én haza megyeek....*-fordultam meg, de belementem a Répa fejbe.
      -hé! Figyelj már oda!
      -nyugodj már le Répa fej! Nem direkt volt!
      -cch.. Hová mész úgy mellékesen?-kérdezte vigyorogva.
      -úgy mellékesen, NEM tartozik RÁD!
      -csak nem lógni próbálsz, már az első napodon, Deszka?!
      -nem vagyok Deszka, Süsü!
      -na jó!-röhögött fel.-irány be! Ha én nem lógók ma akkor más sem!-azzal elkezdet behúzni a terembe!
      -Te....te....hegyi ember! Te űrméretezett barom! Te.....te......ERESZ EL!!!
      -nyughass már!-és behúzott a terembe!!!

 Végig húzott a termen és mindenki minket nézet!
      -azt mondtam eresz el!!-rántottam ki a kezem, majd szembe néztem hatalmas szemekkel a többieknek..
      -most már bent vagy!-nyújtott nyelvet.
*ezért megölöm!!*
 Mindenki érdeklődve figyelt, majd egy lágy csengő szólalt meg. Lassan helyet foglaltak, és bejött egy fiatal tanárnő.
      -jó reggelt osztály! Ma........hát maga?-kérdezte tőlem.
Én kint álltam a táblánál, és csöndben figyeltem.
      -tanárnő, ő az új lány!-ordította be Répafej.
      -Castiel, köszönöm a kitűnő megfigyelő képességed!-mondta unottan a tanár.-Nos, Miss....
      -Nina..... Nina Haraku az én nevem!
      -köszönöm!-mosolygott rám.-kérem mutatkozzon be! Majd óra végén elveszem Natanieltől a papírjait. Én Mei Chinomiko vagyok, az osztályfőnököd.
      -é...értem.
      -nos kezdheted is a bemutatkozást!
      -r..rendben.... Nos akkor én Nina Harahu vagyok. 16-éves vagyok. Miamiban éltem a nagymamámnál, és onnan jöttem a bátyámhoz Alexy-hez....
      -Alexy nem is mesélte, hogy van egy húga.-mondta Alexy hasonmása.
      -hát....igazából ennek megvan az oka, de azt nem fogom elmondani nektek! Amit szeretek az a zene, gitározás, gyümölcsök, olvasás, rajzolni és sorozatok nézését, de még sok mást is. Amit viszont utálok, az a idióta emberek társasága,-itt a Vöröskére néztem, aki érdeklődéssel vigyorgott...-az állat bántalmazást, és a pókokat! Ennyi lennék. Ha érdekel valakit, még ilyen apró info az kérdezzen meg.
      -köszönjük Nina! Kérlek ülj le Viola mellé!-mutatott egy lila hajú lány melletti helyre.
 Elindultam a padhoz, majd Viola mellé leültem. Ezen az órán, még bent kellet maradnom. Az osztályfőnök beszélt nekünk, hogy az év közben milyen programok, szakkörök lesznek.
Oda adta az órarendem, a szekrényem kulcsát és már mehettem is. *Éjjjeeeeeeen*. Rohantam is ki az udvarra, hogy haza mehessek. Pechemre neki mentem pont a bátyámnak...
      -Ninaa!-ölelt át.
      -Alex....meg fújtaaasz!-löktem el.
      -neked már vége is a napnak?
      -igen szerencsére!-vigyorogtam.-megyek haza megyek. Kell valami neked a boltból?
      -nem kell semmi. Azért tanulj ha haza értél!
      -persze-persze!-lóbáltam a kezem majd kimentem a kapun és zenét hallgatva mentem az utcán.
A boltban megállva vettem 2 kólát, 1 popcorn-t, és pár csomag gumicukrot. De az almát se felejtettem el és pár zsömlét pluszba. Az utcán baktatva dúdoltam a dalt ami a lejátszóból szolt. *-  https://www.youtube.com/watch?v=omuYo49_SOQ  - *. Az út közben hol énekeltem, hol pedig almába harapva énekeltem. Megálltam egy pillanatra és feldobtam az almám és elkaptam. *mindig is menőnek találtam ezt a mozdulat sort... Egy animében láttam* Ahogy haza értem becsuktam magam mögött az ajtót, és leraktam az asztalra a vett zsákmányokat. Csak a egy gumicukrot és egy pepsit vettem ki *én Pepsis vagyok Alexy meg Coca-s. * Beültem a szobámba, majd neki álltam egy sorozat nézésének. * The Walking Dead* Az ágyon fejjel lefelé néztem úgy 5 részt, majd kikapcsoltam és neki álltam pengetni. Persze teli torokból énekeltem hozzá. Alexy haza ért úgy 4-körül és bejött a szobámba.
      -naaaa milyen az osztályod?-kérdezte.
      -tűrhető.-rántottam vállat.- Picit fura, de elmegy. Csak az a Castiel kölyök olyan furcsa....
 Alexy arca viszonylag komoly lett. És előre meredve bámult.
      -ha teheted kerüld el Castielt!-mondta komolyan.
      -miért?-tettem le a gitárt.
      -mert egy igazi barom! Ha jó kapcsolatot ápolsz vele könnyen szerezhetsz magadnak ellenséget. Külön csoportba sorolható!
      -hogyan érted azt hogy "külön csoportba"?
      -öm.....megtudod hamarosan!-mosolygott rám.
Felállt, majd kiment az ajtón. *háááát.....ez furcsa volt.....*
Gyorsan bepakoltam és kimentem vacsorázni. Alexy már vissza szökkent a normál formájába. Miután megvacsoráztunk elmentem lezuhanyozni, majd befeküdtem. Nem sikerült elaludni, ezért kiosontam egy kis tejért.



Pechemre lebuktam, és Alexy leült velem "tejezi". Beszélgettünk még és mondta ha bármi van mennyek hozzá. Megköszöntem a tanácsát majd mentem aludni....
 *Bár ne kellene iskolába mennem...*-gondolattal aludtam el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése