5.fejezet

  Édes, Drága megmentőm....Hol voltál eddig?



 Castiel nem engedett el, én pedig nem mertem még levegőt se venni.
    -ugye nem hitted, hogy megúszod?-lökött neki a falnak vigyorogva.
    -mégis......mit?-fordítottam el a fejem.
    -hogy bele avatkoztál az ügyembe!
    -é....és az miért baj? Hogy egy verekedést megállítottam? Ebben mi a baj?!
    -hmm.....utálom ha valaki megállít, talán ez a baj. Lehet most örülsz a fejednek, mert megállítottál, vagy azt hitted kemény leszel, de nem! Csak kihívod magad ellen a sorsot.
     -és most mit akarsz csinálni?!
 Castiel nem mondott semmit, csak széles vigyorra húzta a száját. Szinte vicsorgott, és a fehér agyarai ki villantak. Lassan közelebb hajolt hozzám, én meg amennyire csak tudtam nyomtam a fejem a falba, hátha átesek rajta *nem jött be......*. Ő pedig csak közeledett. Már a nyakamnál volt, én meg összeszorított szemmel és fogakkal vártam a csodát, hogy valaki megment....... Ha velem kapcsolatban van ilyen azt várhatom egész életemen át akár. Castiel leheletét éreztem a nyakamon, ami elég kellemetlen érzés volt. Éreztem, hogy szórakozik, amiért meg is bírtam volna fojtani, de mivel le volt fogva a kezem nehéz lett volna.
     -remélem, nagyon fog fájni!-nem várt választ, hanem beleharapott a nyakamba.
A hirtelen rémülettől, köpni-nyelni nem tudtam nem, hogy sikítani. Csak az eget figyeltem, és szemeim könnyel teltek meg. Fülemben csenget minden egyes korty. Nem bírom......valaki....
     -s....segítség.....-jött egy hang ki a torkomon, ami olyan volt mint egy egér cincogás...
 Castiel elhajolt, majd egy vigyor kíséretében egyenesen a szemembe nézet.

Remegtem.....az egész testem.....ahogy néztem, azt az egy csepp vért, ami lecsordult az állán. Ő csak lazán letörölte, majd lenyalt.
     -mond csak, milyen érzés volt?-kérdezte, ismét közel hajolva. *szinte össze ért az orrunk*
     -......-lehajtottam a fejem, és nem tudtam válaszolni. *mit mondhatnék? *
     -ez így unalma! Azt hittem, keményebb vagy! Úgy látszik, az első látás nem azt mutatja ami, valóban vagy! Egy ijedt kislány vagy.
     -nem....ez nem igaz!
     -dehogy nem! Eleinte fent hordod az orrod, de amint bármi baj érhetne füled-farkad behúzod.
     -hallgass! Nem is ismersz! Mit tudsz te rólam?! SEMMIT!- kiszabadult a kezem, majd elakartam lökni. Amint hozzá értem, furcsa érzés tört rám! Mint a váratlanul ért villámcsapás! Képek.....képek jelentek meg!

  *E...ez ki? Olyan ijesztő......Hangok....most meg hangok is jönnek?*
   " -had kísérletezek! Nagyon fog fájni! De legalább elő állítok egy vámpírt! Kísérleti patkányom lehetsz, örvendez! Felboncollak, megvizsgállak!-ismeretlen.-És most készülj fel!-majd örült nevetésben tört ki.
   _Hirtelen megint minden sötét lett.... egy kis fény és.......... E....ez....nem.....lehet......hiszen....ez Castiel......?!

      -akárki is van ott.....ölj meg! Kérlek!-Castiel hangja hideg volt és remegett."
 Mik ezek a képek és párbeszédek? Ezek.....Castiel emlékei? De hogyan?!
Ismét minden elsötétedett, majd a földön feküdve keltem fel.. *Mi....történt...?*
      -fáj a fejem......mi is......-ekkor beugrott, hogy mi is történt. A képek, Castiel harapása, a párbeszédek. Csak ültem a földön és gondolkodtam. A külvilággal nem is törődve. Pedig figyelnem kellet volna. Castiel tőlem maximum 1 méterre feküdt, és ő is ébredezett. A fejét fogva tápászkodott fel, és mikor neki is leeset mi történt nem kicsit lett ideges...
      -TE!-jött hirtelen nekem. *És megint megfogott...*-MI A FRANC VAGY? MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL?! MIT KUTAKODSZ A FEJEM, HE?! MOST KINYÍRLAK!

    -Castiel....... én.......nem......
    -MI NEM? HE!? HA EZT BÁRKI MEGTUDJA ÉN.......én.....-fordította el a fejét.
    -ne...nem..... mondom......el......senkinek........
 Castiel vissza nézet rám, majd folytatta.
    -teszek róla, hogy senkinek se mond el!
Bennem megint megállt az élet. Castiel idegesen megragadott a nyakamnál, és egyre nehezebben kaptam meg azt a drága oxigént. Már könnyezni kezdtem.... *ez lenne tényleg a vég?* Sötétedni kezdet a külvilág, majd csak egy kis hang jött ki a torkomon.
    -s....segítség.......-majd becsuktam a szemem.
    -Castiel!-jött egy ismeretlen hang.
    -cch......-a Répafej elengedett, és én a földre zuhantam.
Távolodó lépteit hallottam, és a földön feküdve csak az agyam kattogott.
    -él még?-kérdezte egy lány.
    -a szagából ítélve, igen!-mondta megint a fiú.
    -ti.....ti.....mik vagytok...?-ültem fel nagy nehezen.
    -mi?-kérdezték összenézve.
    -nem egyértelmű?-kérdezte a fiú.
    -vámpírok!-fejezte be a lány.-ééés....te?-szagolt egyet.-ember?
    -n...nem....vagyis nem tudom...-mondtam bizonytalanul.-de várjunk.....TI IS VÁMPÍROK VAGYTOK???-ugrottam egyet ülve.
    -igen!-mosolygott a lány.
    -van ezzel valami gond, kis hölgy?-kérdezte mosolyogva a fiú.
Én a nyakamhoz kaptam, majd elpirultam és a szám rágtam.
    -nem fogunk bántani! Általában a sulin belül, nem fogyasztunk más, csak azt amit Dimitry kívülről hozott, és tablettákat.
    -t...tabletták?
    -igen. Vér pótló! Kívülről, pedig inkább csak állatokat kapunk.-mondta a lány.
    -gyere, fel segítelek.-nyújtotta illedelmesen a kezét a fiú.
    -kö....köszi..
    -az én nevem, amúgy Lysander. Lysander Kurusu.-húzott fel.
    -én pedig Rosalya White vagyok. De hívj csak Rosanak.
    -én meg....Nina...Haraku vagyok! Örvendek.
    -ááh! Te vagy az a lány aki kikezdett Casttal. Igaz?-kérdezte Lysander.
    -i...igen, de nem szándékosan!
    -akkor érthető, miért harapott meg. De az nem járja, hogy meg is akart ölni. Furcsa!
    -ezért ki is csaphatják.
    -t...tényleg?
    -igen! Még ha nem teljesen olyan mint mi, akkor se szabad egy diák életét kockáztatnia..
    -hogy-hogy nem olyan mint ti? Ti is vámpírok vagytok nem?
    -de. DE ezt majd a Dök-ös elnök elmondja, úgy is most érkezett meg! Told elő a képed nyugodtan Nataniel!-mondta Lysander.
Nataniel előjött a bokrok mögül, majd oda sétált hozzánk.
     -te....mióta vagy ott?
     -úgy 2-perce.
     -és hogy????
     -teleportálni tudok, és páncélt növeszteni a testemre.
     -ahaaaa.
     -mond el neki te.  A napfény ki készít!
     -ahogy akarod.....-mosolygott.-büdös vámpír.-húzta össze a szemét.
Rosa és Lysander elmentek, majd Natanielhez fordulva nagy boci szemekkel figyeltem.
 Nataniel egy darabig figyelt, majd elindult.
     -hé-hé-hééééé.-ragadtam meg a karját.
     -mi az?
     -hova mész?? Mi lesz a magyarázattal? Az a kettő már elhúzta a csíkot! Te maradtál.....Kérlek...
     -jól van....
Elengedtem Natanielt, majd figyeltem rá. Ő vett egy nagy levegőt, majd kifújta és elkezdte mondani.
     -kétféle vámpír csoportot különböztethetünk meg. Az egyik a Tiszta vérük-csoportja, a másik meg a NEM természetes vámpírok....
     -mit jelent az, hogy "nem természetes"?
     -nyugi, mindent elmondok amit én tudok... Szóval a nem természetes vámpír azt jelenti, hogy emberből lett vámpír. Ezt úgy érték el, hogy kísérleteztek rajtuk, különböző DNS-darabokkal. Például: Vérfarkas, Vámpír, Gorgó, Gólem.....és még sorolhatnám. Eddig érted, nem?
     -azt hiszem igen....
     -nos a mi "kis" Castielünk is egy "ki kísérletezett vámpír". Nem tudjuk pontosan, hogy kik foglalkoztak ilyesfajta kísérletekkel, de több kisebb csoportot kaptak el, vagy mészároltak már le ezért. Az a kettő Tiszta vérű! Lysander igaz, hogy más mint Castiel, de mégis haverok, mivel Castielt Lysander kisebb testőrének is lehet mondani.
     -de akkor, hogy-hogy nem az ő osztályába jár?
     -mert vissza bukott. Velünk járna egy osztályba, de rossz volt az átlaga, és a tanárok se csipázták. Körül-belül ennyit tudok én is. Remélem elegendő lett az infó......
     -mi....mi az?-kérdeztem.
     -hm.....tessék.-vette le a kendőjét a nyakából.
     -mi...mért adod oda...?
     -beléd haraptak, nem? Még elég friss a seb. Takard el, majd mosd le a nyakadról a vért.-majd rátekerte a kendőt a nyakamra.
     -kö...köszönöm...és az információt is!-mosolyodtam el.
     -szívesen. Lassan vége az utolsó órának. Szerintem várd meg a bátyád, itt kint.
     -várj! Nem.....várnál velem? Vagy......fontos dolgod van?
     -öm....nem olyan fontos. Várok veled, ha akarod.-azzal leült a padra.
     -figyeld.....Alexynek ne mond ezt el kérlek!
Nataniel bólintott, én meg leültem mellé, majd még egy kicsit beszélgettünk. Lassan, tényleg kicsöngettek, és a nép elindult kifelé. Alexy azzal az Armin gyerekkel jött ki, majd mikor meglátott minket oda rohant hozzánk.
     -hát ti? Nina, korábban lett vége az órádnak?-kérdezte.
     -n..nem igazán.
     -nos akkor én megyek is.-állt fel Nataniel.
     -akkor hogy-hogy kint......-Alexynek elállt a szava és a nyakamat figyelte.-ki volt?-kérdezte hűvösen.
     -semmiség! Nataniel köszönöm.
     -bármikor. Az igazolást elintézem utolsó órára!
     -köszi! Sziaa.
     -Haraku! Állj meg.
     -mi az Alexy? Beugrunk a boltba?
     -ki volt?
     -mi ki volt?
     -ne játszd a hülyét! Ki volt az a barom aki megharapott?!-kérdezte idegesen.
     -mi...milyen harapás?
     -........NINA!
     -jól van.....csak nem a suliban!
Alexy egész végig engem fürkészett. Gyorsan berohantam a boltba, és vettem egy nyalókát. A parkban jártunk mikor Alexy lefékezett és nem jött tovább.
     -Nina.....miért nem akarod nekem elmondani?-kérdezte remegő hangon.
     -hm?
     -miért titkolod? Ennyire lenézel?-nézet a szemembe.
     -nem...szó sincs róla.......csak....
     -csak.?
     -szégyellem......
     -mond el. Nem csinálok semmit. Csak kérlek.....erősítsd meg a gyanúmat.
     -rendben......
Mély levegőt vettem, majd szégyellve halkan kimondtam....

     -Castiel....Castiel harapott meg.....
 Alexy csak nézet. Majd elkezdett röhögni.
     -mi...mi az? Mi olyan vicc.......
     -az a rohadék! Tudtam! Úgy tudtam, ki lehetne más?! Ha meglátom, az lesz az utolsó alkalom....
     -ne! Azt mondtad nem csinálsz semmit!
     -miért akarod ennyiben hagyni?
     -nem is tudom.....
     -nem érdekel! Széttépem, ha még egyszer meglátom! Kisütöm az agyát és megölöm!
     -ALEXY! Hagyd abba! Akkor ha már ennyire kárpótlást akarsz, akkor hagyd hogy én intézem el! Majd én megoldom! TE csak légy a régi kedves Alexy, és bíz bennem! Kérlek.....
     -Ni...na?-Alexynek visszatért az az aranyos mosolya, majd bólintott egyet.
Hazafelé még beszélgettünk, majd otthon leckét írtam. Sokat gondoltam azokra az emlék képekre és a párbeszédre. Alexy még egy párszor átjött megnézni, és filmeztünk egyet. Most ő választott filmet.
A Feláldozhatók 2-őt hozta. Tudja, hogy imádom Arnold Schwarzeneggert. És azt is tudja, hogy utálom Chuck Norrist........Felkapott baromnak találom. Na mindegy. Nagyon tetszett a film, majd mentem fürödni. Alvás előtt még Azon a személyen gondolkodtam, aki a Répafejen kísérletezett. Majd szépen lassan lecsukódott a szemem.