( egy kis zene hozzá. Igazából szerintem a végére illik ez a zene^^ remélem tetszik:
- https://www.youtube.com/watch?v=Gpr7xa46GKk -)
Követtem Alexyt ki, majd leültünk a padra.
Én figyeltem őt, és vártam hogy kezdje a magyarázást. Ő még egy darabig maga elé bámult, majd sóhajtott egyet és felém fordította a fejét. Amolyan "készen állok" fejet vágott.
-szóóóóvaal....... Mi folyik ebben a suliba?-kérdeztem.
-háát.... az igazat megvallva ez az iskola az egyetlen egész New York-ban.
-és mi miért járunk ide???
-mert mi sem vagyunk emberek! És aki nem ember annak itt a helye, különben kiközösítik.
-de én ember vagyok!
-öm....nem, nem vagy az... vagyis....mi is embereknek számítunk, csak a világ nem látja a másik oldalunkat.
-de....én hogy-hogy nem tudok erről?!-kerestem a kifogásokat.
-mert a nagyszülők nem akarták, hogy megtudd, egy x-korig. Nekem már megjelent és észre vettem a képességem. Neked még nem jött elő...
-és....neked mikor jelent meg?
-úgy 12-évesen.
-és...hogyan?
-agy kontról irányításra vagyok képes. És......ez nem jó emlék, de..... egy kisebb vitába keveredtem, és nem hagytak békén. És nem tudom, hogy történt, de.......csak annyi ugrik be, hogy rájuk szóltam, hogy "elég", és......hirtelen mind a kettő a fejét fogva elterült.....meghaltak! Kisütöttem az agyukat......
-ez......-kerestem a szavakat.
-nem annyira nagy ügy. Kicsit beijedtem, de.......ide jöttem és a suliban segítenek az erőd kezelésében.
-é...értem. És......a többiek? Ők micsodák? Vagy nekem kell rájönnöm?
-segítség kell, vagy felkutatod magad?
-nem is tudom....
-régen szerettél nyomozni.-mosolyodott el.
-rendben.....-mosolyodtam én is el.-de ha nem sikerül akkor ma segítesz otthon rájönnöm?
-persze!-veregette meg nevetve a vállam.-sok sikert! De ha teheted Castielt kerüld!
-r....rendben....
*Kemény lesz ez a mai nap.....*
Felálltunk a padról, majd elindultunk be. A csöngő megszólalt, ezért elköszöntem a bátyámtól és bementem a terembe. Castiel nem volt bent..... Egy kicsit megkönnyebbültem.... Leültem Viola mellé, majd néztem hogy mit csinál. Rajzolgatott. Egy papírt vettem elő, hogy össze írjam kinek mi a képessége. Hát ha már Viola itt van vele kezdem.
-szia. Mit rajzolsz?-hajoltam közelebb.
-öm.....-pirult el.-csak egy rókát.-mutatta felém.
-waoow.-mondtam.-nagyon szépen rajzolsz!
-ú...úgy gondolod?
-igen! Én soha nem rajzoltam még állatokat! Mindig terhes szamár lesz belőle.-nevettem el magam.
-igazán?-mosolyodott el.-ha szeretnéd neked adom.
-komolyan?
-igen. Majd egy virágot is készítek és cserépben hozom el!
-cserépben? Papír virágokat szoktál készíteni?
-n...nem...... Én életre tudom kelteni a rajzaim, és gondolataim.
-t...tényleg?-csodálkoztam.
-igen! Nem tudtad?
-nem... Mivel most jöttem nem tudok túl sokat erről a suliról.
-akkor már értem miért kezdtél ki Castiellel.
-a...az...... Hülyeség volt.-szomorodtam el.
-ne haragudj! Nem tudtam... Minden rendben lesz!-mosolygott rám, hogy erőt adjon.
-köszi!-mosolyodtam el én is.
-de most figyeljünk az órára, mert következő órán dolgozat!
Basszus, ezt megszívom! Hülye vagyok matekból...... Na ez karó lesz!
De legalább megtudtam, hogy mi a képessége Violának! Egy emberrel kevesebb.
Amint kicsöngettek ki indultunk az udvarra. Amint kiléptem szinte megszédültem a látványtól. Mindenki nem zavartatva magát használta a képességét.
-figyeld! Dobom!-kiáltotta az egyik fiú, majd eldobott egy frizbit.
-meg lesz!-futott el egy barna hajú fiú, majd felugrott és szájjal elkapta és egy szaltóval érkezett földet gúgólva, kezeit szétártva.
-szép kapás!-kiáltotta Viola mellettem.
-Ő....ki?-kérdeztem.
-Ő? Kentin! Vérfarkas! Van egy öccse, ő pedig Ken. Az alsó gimibe jár és 8.-os.
-szóval Vérfarkas?-gondolkodtam el.
Jobban megnéztem, majd egy kicsi jelzőket vettem észre, amik a Vérfarkasságra utalnak.
Így már legalább két embert tudok..... A szünet csak annyiból telt, hogy nézelődtem és beszélgettem Violával. Mikor órára mentünk a terembe belépve Castielt pillantottam meg. A helyén ült és csak figyelt....... De azok a szemek...... Ürességet árasztottak, dühöt, haragot, és ehhez hasonló félelmetes, fagyos dolgokat láttam. Megrettegtem, és kerülni próbáltam a szemkontaktust. De éreztem a tekintetét.....Még másokét is.
Leültem Viola mellé, és csak a padot figyeltem. Óra közben kaptunk egy "önálló feladatott" és azt kellet elvégeznünk. Néha a szemem sarkából figyeltem, hogy mit is csinál......... szerencsére a feladatott.
A tanár egy ember füzetét kérte. Castilet felszólítva hívta ki a füzetével együtt. Mikor felnéztem észre vettem, hogy felém bámúlt.
*nekem annyi........* Csak ilyen gondolatok voltak a fejemben..... Pedig ez még csak a második nap.....és mégis......... Hogyan bírok ilyen galibába keveredni?
Nem bírtam levenni róla a szemem, majd egy kis vigyor jelent meg arcán, amitől nekem hevesebben kezdet verni a szívem.
-Nina kisasszony. Valami baj van?
-n....nem nincs Tanár úr!
-akkor kérem folytassa a feladatok megoldását!
-r...rendben.-vissza hajoltam a füzetem felé, és egy percre se mertem felemelni a fejem. Az óra vége előtt valami eltalált. Egy papír galacsin volt. Szétszedtem a papír postát és elolvastam.....
Ez állt benne: " Ma még elkaplak!
C."
Ijedten néztem fel, és megint engem figyelt. *Esküszöm megőrülöök! *
Szünetre alig mertem kimenni..... Esküszöm ez sokkal rosszabb, hogy tudom akar valamit, minthogy nem tudnám és hurrikán ként érne...... Az órákon lefagyva ültem, és nem mertem megfordulni se! Viola nyugtatott, majd egy kicsit meg is nyugodtam. Oda adta nekem a sálját, hogy ez szerencsét hoz és minden rendben lesz. Ettől megint jobb kedvem lett mert nem kaptam soha se barátnőtől ajándékot! Castiel úgy az 5.óra előtt megint eltűnt és ez még nyugtatóbb volt. *jaaa nem mondtam nekünk egy nap kb 8-9 óránk van+ szakkörök, persze télen kevesebb mert gyorsan sötétedik.* Már azt hittem elfelejtette, és már teljesen megnyugodtam. Utolsó előtti óra következett, *7.-óra* és a szünetben egy kicsit elaludtam a kertész klubban........ Mikor kinyitottam a szemem senki nem volt kint, ezért rájöttem, hogy becsöngettek. * FRANCBAAAA*. Gyorsan felugrottam, majd elkezdtem rohanni ki a klubból. Már majdnem befutottam az ajtón, de valaki megragadta a karom. Be akartam szólni, de az illető Castiel volt........ Közelebb húzott magához, majd a sálam elkapva megrántott...... Nagy vigyor volt az arcán, bennem meg megállt az élet is.....
*valaki.........segítsen........*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése