42.fejezet

  -Na, akkor te a szüleidhez mész?-kérdeztem felemelve az egyik ajándék dobozom.
  -Igen. Meg kell őket is látogatnom... -húzta a száját Molly, miközben pakolt.
  -Rendben. Mikor érsz vissza?
  -Szerintem este felé. De pontosan nem tudom. És te?
  -Én se tudom. Tényleg! Mi még most gyorsan ajándékozzunk? Vagy később?
  -Szerintem elég, majd holnap. Végül is azt beszéltük meg.
  -Rendben. Azt hiszem én mindent össze pakoltam. Alexy és Sammy ajándéka megvan, más meg nem lesz.
  -Mázlista... Nekem egy egész kis kocsi kell, hogy elvigyem ezt a rengeteg ajándékot!
  -Hát azért nem gondolnám magam szerencsésnek ezért!-mosolyogtam.
  -Jesszusom, bocsánat Nina, nem úgy értettem!-kapta a szája elé a kezét.
  -Semmi baj. Nem értettem semmit félre.-borzoltam össze kicsit a haját.
Ki kísértem Mollyt a taxihoz, majd elköszöntem tőle. Neki korábban kellet indulnia, de én még ráértem. Vissza mentem a házba, majd ledőltem az ágyamba és a plafont kezdtem bámulni. Az óra még csak 8-órát mutatott, így volt még időm. Egyenletesen vettem a levegőt, majd lehunytam a szemeim. Úgy döntöttem egy kicsi szunyókálás belefér még, majd az oldalamra fordultam és magzatpózt vettem fel. Nem volt nehéz elaludnom.

Álmomban egy zöld réten ültem, kinyújtott lábakkal, és hátul a kezeimmel támaszkodva. A szél lassan fújt, és kellemesen belekapott a hajamba, majd megtáncoltatva azt tovább is suhant. A nap kellemesen sütött, és csak egy fehér trikó, plusz egy vékony vászonnadrágot viseltem. Nem volt rajtam cipő, és a lábujjaimat meg-meg mozgattam. Ennél szebb időt el se tudtam volna képzelni! Egy-egy nyuszi elugrált a réten előttem és rengeteg madár dalolt a messzeségbe. Pillangók és méhecskék repültek virágról virágra, majd egy édes és meseszép bordó lepke megpihent pár pillanatra az orromon, de ezután tovaszállt. Mögöttem csengettyűk halk csengése hallatszott, mire odakaptam a fejem. Egy hatalmas tölgyfa állt nem messze, és egy kis hinta lógott róla. Lassan felálltam, majd elindultam a hinta felé. A fű selymes volt a talpam alatt, és a szél ismét belekapott kék hajamba. Kecses léptekkel haladtam, majd jobban körülnéztem. Állt egy szép kis házikó a jobb oldalamon, egy kis tavacskával, ahonnan egy anya kacsa, s 5 kis csibéje csipogva közlekedett kifelé. Elértem a hinta elé, majd felnéztem az ágra ami tartotta. Hatalmas égbe merülő ágon csüngött. Csak a szél mozgatta aprón, a lila deszkát. Megfogtam a köteleket, majd megfordulva leültem a hintába. Lassan előre, hátra kezdtem lökni magam, majd a hinta gyorsulni kezdett. Egyre magasabbra lendültem, és hatalmas mosoly ült ki az arcomon. A hajam az ellenkező irányba szállt, mint ahogy löktem magam. Előre lendültem, a hajam hátul lobogott, hátra zuhantam, előre jött az arcomba. Olyan érzés volt, mintha repülnék, és a hinta szinte súrolta már a felhőket is. Messze amerre meredtem a zöld füvet lehetett látni, 1-1 gyümölcsfával, és pár búzatáblával. Csillogó szemekkel figyeltem a káprázatos környezetet. A ruhám időközben egy hosszú egybe ruhává vált, amely a térdem alatt átlátszó volt, maga a szoknya pedig zöld. Lehunytam a szemeim, és élveztem a természet friss illatát. Mikor ismét a levegőbe lendültem, lelassult az idő. Kinyitottam a szemem, és előre meredtem. A világos kék ég, egyre sötétebb lett, majd beszürkült. A lágy szellő felerősödött, és hatalmas széllökésként ért el hozzám. Leálltam a lökéssel, majd kiszállva belőle a kezeim magam elé tartottam. Egy nagy dörgés rázta meg a helyet, és egy villám csapott bele a szép kis házikóba. Minden megváltozott, és már nem tűnt zöldnek a rét. Léptem egyet, mire a föld remegni kezdett, és meg ordítani szerettem volna, de a hangommal együtt elnyelt a föld, mely kettényílt alattam.

Felültem az ágyba, majd körbe néztem, a szobában. Az éjjeli szekrényre tévedt a tekintetem, egész pontosan a telefonomra. Pát másodperc múlva felcsendült Imagine Dragons - Radioactiv száma, én meg felvettem a telefont.
  -Igen?-szóltam bele.
  -Nina, Alexy vagyok! Akkor jössz ma ugye?
  -Persze. Miért?-dörzsöltem meg a szemem, fáradtan.
  -Ja, semmi, csak aggódtam, hogy mégse jössz. Meg kicsit elcsúsztunk a készülődéssel és, várj egy kicsit.- mondta, majd gondolom arrébb tolta a telefont.- Sammy, azokat ne oda rakd! És ne azokat a tányérokat! A másikat! Bocsi...mint mondtam elvagyunk csúszva.-szólt ismét a telefonba.
  -Kell segítség?-kérdeztem.
  -Hát kellene, de..
  -Rendben akkor indulok.
  -De... nem kell sietned, még van időd...
  -Figyelj. Az úgy nem járja, hogy én itt alszok, ti meg dolgoztok, vagy leromboljátok a házat. Megyek és kész.-álltam fel, majd a szekrényemhez mentem.
  -De...
  -Semmi de! Szia!-mondtam majd kinyomtam, bármilyen választ nem várva.
Leraktam a készüléket az asztalra, majd kinyitottam az ajtaját a szekrénynek. Levettem a pólóm, majd ledobtam az ágyra, és előhúztam egy trikót, és egy fehér hosszú ujjút. Felvettem őket, majd kibújtam a nadrágomból, és felvettem egy hosszú térdig érő zoknit, és egy fekete nadrágot. A hosszú ujjún egy kis pingvin van, és hozzá választottam egy diszkrét nyakláncot, és kiengedtem a hajam. Felhúztam a bakancsom, majd vastag kabátot vettem, sálat és végezetül egy sapkát húztam a fejemre. Felkapta a táskám, és az ajándékokat, majd bezártam magam után. Lassú léptekkel haladtam, majd mikor kezdtem fázni felgyorsítottam a tempót. Nem volt kedvem busszal menni, úgy voltam sétálok odáig. Mikor megérkeztem csöngettem, és lejjebb húztam a sálam, hogy látszódjon az arcom. Matatást hallottam, majd a zár kattant, és kitárult előttem az ajtó.  Alexy hatalmas mosollyal, az arcán vizsgált végig, majd egy hatalmas ölelést adott üdvözlés képen. Elengedett, majd beengedett az ajtón, és becsukta azt utánam. Én közbe körbe néztem, majd kicipzároztam a kabátot.
  -Szabad a kabátját?-kérdezte kacér mosollyal, és a kezét tartotta felém.
Vissza mosolyogtam rá, majd hagytam, hogy segítsen levenni azt, és hogy felakassza. Ismét körbe néztem, és a díszítést lestem.
 Aranyos faágak lógtak a mennyezetről, és ezüst, kék illetve piros gömbökkel díszítették. Rengeteg füzér futott végig a lámpán, és annak lapátján. Finom illatok szálltak a levegőben, és a teríték is egész pofás volt.
  -Nem is kell segítenem!-fordultam Alexyhez.
  -Hát, még nincs minden készen.
  -Sammy merre?
  -A nappaliban van...mi ez az illat?-vonta össze a szemöldökét.
  -A konyhából jön.-kuncogtam.
  -Jesszus!-kapott a homlokához, majd elviharzott mellettem.
Levettem a bakancsom, majd elindultam a nappaliba. Alexy vadul főzőcskézett a konyhába, mire mosolyogva haladtam tovább. Sammy háttal állt nekem, de közbe nagyon mocorgott. A kezein díszek lógtak, a fejéről egy kék szalag, és épp a fára akart feltenni egy díszt.
  -Tán fajt váltottál, és átmentél karácsonyfába?-tettem karba a kezeim magam előtt, és kacéran mosolyogtam, felhúzva a szemöldököm.
 Ő össze rezzent, majd hátra lesett, és egy hatalmas mosollyal megfordult, majd letette a díszeket a kezéből.
  -Hát, megérkeztél?-kérdezte.
  -Itt állok, mint látod.-mosolyogtam.
  -Szemtelen vagy, tudsz róla?-vigyorodott el és közelebb lépet.
  -Úgy gondolod?-húztam fel a szemöldököm.
  -Úgy.-mondta, majd átölelt, amire nem számítottam.-Jó, hogy újra itt vagy.
  -Kö...köszi..-dadogtam.
  -Gyerekek, haladjatok a munkával! Legyen kész a fa ebédig!-szólt ki a konyhából Alexy.
Elengedtük egymást, majd a dobozokhoz léptem. Beszélgettünk és elkezdtük díszíteni a fát. Sammy egyszerre tűnt felszabadultnak, és zavartnak, de nem kérdeztem rá inkább. A fa piros és ezüst színben díszelgett. Égősor több színben pompázott és töltötte be a fát.
  -Kész.-tette csípőre elégedetten a kezeit.
  -Egész jó lett, halljátok!-törölte meg a kezeit Alexy, és megállt mellettünk.
  -Még nem!-hajoltam fel, felemelve a csúcsdíszt.
  -Áh, tényleg. Felrakod?
  -Hát... Nem nagyon érem el...
  -Ezen segíthetünk.-mondta, majd összenézett Sammyvel.
Egyszerre biccentettek egyet, majd össze kulcsolták a kezüket.
  -Huppanj ide.-mondta Sammy.
  -Még mit nem!-tiltakoztam.
  -Gyerünk Nina! Fogunk majd.
Az ajkaimba haraptam, majd kellemetlenül, de felültem a kezükre, mire ők könnyedséggel, mintha semmiség lenne felemeltek.
  -Rakhatod a díszt.
  -J..jó...-mondtam, majd felraktam a fa tetejére. Elégedetten mosolyodtunk el, majd a fiúk leemeltek, én meg leugrottam a kezükről.
Elmentem az ajándékokért, majd bevittem a nappaliba, és bepakoltam a fa alá.
  -Melyik az enyém?-kérdezte Sammy.
  -Honnan veszed, hogy kapsz?
  -Mivel kettő van nálad.
  -Lehet mind a kettő Alexyé.-öltöttem ki a nyelvem.
  -Kellett volna egy fagyöngy! Akkor nem öltögetnéd így a nyelvecskéd.-kacsintott, mire elpirultam, és egyből össze szorítottam az ajkaim.
Sammy nevetni kezdett, majd össze borzolta a hajam.
  -Látnod kéne az arcod.
  -Hülye vicc!
  -De beválik. -nevetett ismét.
  -Nos fiatalok! Ebéd!-szólított minket be Alexy.
Leültünk az asztalhoz, majd Alexy kihozta az első fogást. Halászlé, tésztával, és halkockákkal benne. Mindenki szedett, majd nekiláttunk az evéshez. Sokat beszélgettünk közbe, meg nevettünk. Fenséges volt a leves, majd miután befejeztük, jött is a következő fogás. Narancsos kacsacomb lila káposztával, és reszelt burgonyával. A desszert pedig mákos illetve diós guba volt. Mondanom se kell alig bírtam felállni az asztaltól.
  -Hát Alexy... Le a kalappal... Kitettél magadért, ez isteni volt.-mondtam a pocakomat simogatva.
  -Hát igen. Megtartunk mint szakács.-vigyorgott Sammy.
  -Köszönöm. Jó volt végre ilyen nagy adagokat készíteni.-nevetett. -És most? Ajándékozás, vagy pihenés.
  -Kicsi pihenésre szavazok!-mondta Sammy.
  -Nyugodtan dőljetek le, elpakolok.-mondta Alexy.
  -Ugyan! Készítettél egy 600 csillagos lakomát. Én mosogatok. Pihenj kicsit.-mondtam, majd felálltam, és bevittem a maradékot.
  -Köszi húgi.-jött utánam, majd egy puszit nyomott az arcomra, és bement a szobájába.
Vissza raktam a maradék csirkét a tepsibe, majd minden koszos edényt beraktam a gépbe. A nagyobbakat meg kézzel kezdtem el mosni.
  -Segíthetek?-állt mellém Sammy.
  -Megoldom. De köszi.
  -Add csak. Majd én törölgetem.-vette el tőlem, és arrébb lökött játékosan.
Rámosolyogtam, majd folytattam a mosogatást, és ami kész volt oda adtam Sammynek, ő pedig eltörölte és a helyére rakta az edényeket.
  -Otthonosan mozogsz már. Ennek örülök.-mondtam magam elé nézve.
  -Hát igen...
Mikor végeztünk, letöröltem a pultot majd megtöröltem a kezem. Kimentünk a konyhából, majd bementünk a szobámba. Ugyan úgy volt ahogy hagytam. Talán egy kicsit összepakoltak, de az se volt látható. Leültem az ágyamra, majd a kezembe fogtam a párnámon lévő plüssök egyikét. *pontos megnevezés egy Hello Kitty-t ami tőle van*
  -Nem hiányzik?-huppant le mellém Sammy.
  -Micsoda?-emeltem el tekintetem a kis plüssről.
  -Hát ez. A szobád, a ház, Alexy...én... Ez az egész, hogy itt laksz.
  -Egy kicsit.-mosolyodtam el lágyan ismét a plüssre nézve.
  -Akkor miért nem jössz vissza?
  -Még nem akarok. Nem tisztázódott bennem néhány dolog még.
Sammy hallgatott, majd kis szünetet hagyva folytatta.
  -Mikor fogsz vissza jönni?
  -Én... nem tudom még... Valamikor.
  -És mik azok a dolgok amik nem tiszták nálad? Nem tudunk ebbe segíteni? Mi...Alexy és én.-mondta lágy hangon.
  -Ez bonyolult Sammy.-emeltem el ismét tekinteteim és belenéztem zafírkék szemeibe.
Jobban csillogtak, mint ezernyi drágakő, és a kéksége a tavaszi égboltot juttatta eszembe. Egy darabig fürkészte a szemeim, majd egy lágy ugyan, de szomorkás mosoly jelent meg az arcán.
  -Mindig azt mondod, hogy "bonyolult", vagy hogy "nehéz elmondani".-mosolygott.
Én elfordítottam a tekintetem, és bele haraptam az ajkaimba. De ő megfogta az állam és maga felé fordította.
  -De higgy nekem. Minden rendbe lesz, Megoldódnak a gondjaid. Ha nem így, akkor úgy.
Lágyan elmosolyodtam én is, majd csak egy apró kopogásra lettünk figyelmesek.
  -Zavarhatok?-támaszkodott az ajtóban Alexy mosolyogva.
  -Persze, mondjad.
  -Azt hiszem ideje ajándékozni.
Felálltunk mind a ketten, majd a fiúk előre engedtek engem és lementünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra ketten, majd Alexy kezdte az ajándékozást.
  -Nos nem fűzök hozzá sok szót, örülök neked drága hugom, hogy itt vagy. Boldog karácsonyt.-mondta, majd két puszi és oda adta az ajándékot.
  -Sammy, neked meg sok sikert. És... végül is, nem is vagy olyan gyökér mint elsőre gondoltam.-kacsintott, majd kezet fogtak, és végül is Sammy magához rántotta és átölelte a bátyám.
 Én csak mosolyogva figyeltem a jelenetet, majd Sammy ment az ajándékokért. Két nagyobb dobozt húzott előrébb. Az elsőt Alexynek adta, majd mikor hozzám ért, ismét elterült egy nyugodt mosoly az arcán, majd átnyújtottan nekem az ajándékot.
  -Boldog Karácsonyt...-ölelt át, majd a fülembe súgta-Kitty.
Hirtelen zakatolni kezdett a szívem, majd teljesen elpirulva engedtem el őt. Egyet hátra lépett, majd hagyta, hogy az ajándékaimhoz menjek. Először Alexyét vettem fel, majd átnyújtottam neki egy közepes méretű dobozt. Adtam mellé két puszit, és szorosan átöleltem még őt. Felvettem a másik ajándékot, majd megfordultam, és Sammy elé léptem.
  -Boldog Karácsonyt...-mondtam a zavartan, de egybe igyekeztem határozott lenni.
 Ő mosolyogva elvette az ajándékot, én meg pluszba nyomtam egy gyors puszit az arcára, mire elpirulva oda kapott. Lágy mosoly terült el ismét a száján, majd leültünk mindannyian és bontogatni kezdtünk. Először Alexy ajándékát bontottam ki. Egy nagyon jó illatú parfüm volt benne, egy nagyon csinos ruha, és egy szűk farmernadrág. Ha Alexy valamihez nagyon értett az a ruhák, és azok választása volt. Megköszöntem neki, majd Sammy ajándékát fogtam meg a kezembe. Felnéztem rá, majd láttam hogy kíváncsian vizsgál.
  -Mi az?-kérdeztem zavartan.
  -Csak látni akarom a reakciód. Utána bontogatok.-mondta.
Feltéptem a csomagolást, majd elállt a lélegzetem. Egy plüss volt benne, és neki támasztva egy kis nyaklánc, karika medálionnal, ami kövekkel volt kirakva. Döbbenten néztem rá, mire neki nagyobb lett a mosolya.
  -De...ez...miért?
  -Ez egy ajándék. Megérdemled.
  -De ezt nem...
  -Csak annyit mondj, hogy megengeded, hogy felrakjam rád.
Zavartan bólintottam, majd hátat fordítottam neki, és elhúztam a hajam. Ő felrakta a nyakláncot, majd vissza engedte a hajam, és a szemeimbe nézet.
  -Gyönyörűen áll. -suttogta.
  -Kö...köszönöm..-mosolyodtam el.
Sammy leült a kanapéra, majd ő is elkezdte kibontani az ajándékokat. Én közbe a nyakláncot szorongattam, és az ajkaimba haraptam. Alexy mellém állt, és a vállamra tette biztatásként a kezét. Közbe ő már kibontotta az ajándékom, majd belenézett a dobozba. Először döbbenet játszódott le az arcán, aztán egy gyengéd mosoly ült ki a helyére. Kiemelte a sálat és a kesztyűt amit neki vettem, majd felnézett rám.
  -Azért kaptam mert elhagytam az előzőt?
  -Igen... Végül is... nem kellene, hogy megfázz.
  -Nagyon köszönöm Nina. Ennél jobb ajándékot nem kaphattam volna.-állt fel, majd karjai közé zárt.
  -Hiszen... ez semmiség.
  -De, nekem igenis fontos.
Elengedett, majd egy mosollyal az arcán, azonban bánattal a szemében nézett rám. Rá akartam kérdezni, de Alexy is megölelt, és megköszönte az ajándékát.
  -Szeretnék valamit mondani nektek.-szólalt meg, Sammy.-Leülnétek egy kicsit?
Alexyvel egymásra néztünk, majd helyet foglaltunk a kanapén.
  -Nos... Szeretném elmondani nektek, hogy mennyire hálás vagyok, azért hogy befogadtatok. Annak ellenére, hogy elraboltam Ninát, és Alexyvel verekedtem.-mosolyodott el.
Alexyvel egymásra néztünk és mi is elmosolyodtunk az emlékeken.
  -Boldog vagyok, hogy mint egy családtagot... úgy kezeltek. És igaz, még csak alig egy hónapja vagyok veletek, mégis több időnek tűnt nekem.-hagyott ismét egy kis szünetet.
Lassan lekonyult a mosolyom, és érdeklődve figyeltem mit is akar mondani.
   -Azonban... Úgy érzem, nem igazságos, hogy a múltat tekintve, egyből így rátok telepedtem.-itt tekintetét egyenesen nekem szegezte.-Ezért arra gondoltam, hogy keresek munkát, és amint sikerül elég pénzt szerezem, keresek egy olcsó panel lakást, és elköltözök.
 Döbbenten meredtem magam elé, és először Alexy tért magához a sokkból.
  -Ez... Nem találom szavakat... És... Hol gondoltad azt a panelt?
  -Tudom fura lehet ezt hallani... Nincs messze se a sulitól, se innen a panel amire gondoltam.
  -Hát... ha te ezt akarod, akkor gratulálok Sammy!-állt fel Alexy, és megveregette a vállát, majd agy barátságos ölelést adott neki.
Alexy egészen vidáman fogadta, és egyből kérdezősködött, mióta tervezi így, meg biztosította Sammy-t arról, hogy bármeddig maradhat, meg hogy ő szívesen segít neki bármiben.
  -Miért...?-suttogtam lehajtott fejjel.
A szívem zakatolt igaz, de mégis mintha összetört volna.
Sammy felém fordult, és óvatosan közelebb lépet.
  -Mit, miért?-kérdezte.
  -Miért akarsz...elmenni?-mondtam gombóccal a torkomban.
  -De hiszen... Nina... Nem maradhatok itt örökké én se. Előbb vagy utóbb eljött volna a nap, hogy elköltözök.
Szaporább lett a lélegzetem, és a fotel bőr felületét szinte átszakítottam körmeimmel.
  -De, amíg nem találok mást--..közelítette felém a kezét, mire én reflex szerűen elütöttem, és felpattantam.
  -Ne érj hozzám!-kiabáltam rá.
  -Nina!-szólt rám Alexy.
Sammy döbbenten nézet rám.
  -Miért kell elmenned?!-kiabáltam még mindig, remegve a dühtől.
  -De ..-kereste a szavakat.
  -Én csak annyit kértem tőled, maradj nálunk! Ennyit kértem azért cserébe, hogy kibéküljünk!
  -Te hallod magad?!-kiabált vissza, mire Alexyvel összerezzentünk. Sammy eddig soha se kiabált velem, idegességből főleg nem.-Azt mondtad maradjak nálad, VELED! De ez szerinted, hogy lehetséges, ha te folyton magán akciókba kezdesz?! Elköltözöl, nem állsz szóba velem! Nem veszed észre? A közelséged volt az egyetlen érvem, hogy maradjak! Akkor most miről is beszélünk?!-szikrázott a tekintete.
Nem tudtam mit reagáljak, de döbbenten hallgattam.
  -Te... ezt akarod a fejemhez vágni?
  -Ezt! Igen eltaláltad. Szerinted mit gondoljak? Az ember normál esettbe arra gondol, ha meghívják minden happy, erre eltűnsz, és rájössz hogy a francokat oké. Hiszen... Még mindig menekülsz, még ha nem is vallod be magadnak se!-csillapodott le kicsit, de még mindig érezhető volt a dühe.
  -Srácok... nyugi van... nincsen senkivel gond, ezt nyugodtan is megbeszélhetjük...-próbált csillapítani minket Alexy.
  -Nem kell itt semmit megbeszélni! Kösz az ebédet Alexy... Elmegyek.-kaptam fel zakatoló szívvel az ajándékos szatyrot, majd gyorsan a csizmámba és a kabátomba bújtam.
  -Na tessék! Erről beszéltem!-mutatott utánam.-Most szerinted mit csinálsz?!
Megálltam az öltözésben, majd felé fordultam, és közelebb mentem hozzá.
  -Igen menekülök! Most már jobb?!-böktem az ujjam a mellkasába.-Azok után, hogy egyedül hagytál a múltban mindig menekülök.-remegtek az ajkaim.-Hisz félek a valódi érzésektől! Nem akartam, hogy ismét összetörjék a szívem!-Sammy tekintete ledöbbent, én pedig sarkon fordultam, és a bejárathoz siettem.-Merry Christmas, Draks!
  -Nina...-szólt utánam Alexy, de nem figyeltem rá, kimentem az ajtón, majd becsaptam magam után.
Egész úton gondolatok zakatoltak a fejemben, majd pár perc múlva, az ajkaimba haraptam és eleredt pár könnycseppem. Nem lassítottam lépteimen, csak haladtam és reméltem, lesz egy kis időm kisírni magam, míg Molly haza nem ér. Miután végre elértem a lakását , nagy erővel száguldtam be, majd ledobtam minden cuccom a földre.
  -Nina, minden rendben?-jött ki Molly a szobájából.
  -Már otthon is vagy?-kérdeztem, majd elfordultam, és letöröltem párkönnyem.
  -Mi a baj?-jött közelebb.
  -Semmi...Csak ha már otthon vagy, segíthetnél kicsit..fordultam felé. -Szeretném, ha kihoznál pár üveget a dugi piádból, és hogy, feligyunk ma a garatra.
  -Azt hittem, nem szoktál inni...
  -Nem is. De most jól esne...-remegett meg az ajkam.
  -Rendben, szót se többet. Ülj le addig.
Leültem az egyik székre, míg Molly  kihozott pár üveggel a gyűjteményéből. Egyészen pontosan, 2 üveg pálinkát, 1 palack bort, és 1 üveg Whiskey-t. Rakott ki sorba poharakat is, majd leült velem szembe.
  -Ezek honnan vannak?-kérdeztem.
  -Tudod... a szüleim szerint, jó az egészségre, a nagypapám pedig minden eseménykor házipálinkát ad mindenkinek.
  -Te is iszol?
  -Persze. Egyedül rossz.-vigyorgott.
Töltött mind a kettőnknek feles pohárba, a pálinkából, majd az egyiket elém tolta.
  -Biztos, nem akarsz inkább róla beszélni?
  -Nem!-nem, mondtam, majd a számhoz emeltem a poharat.
  -Egybe húzd le, úgy kevésbé rossz.
Megfogadtam a tanácsát, majd nehezen ugyan, de egybe lehúztam a pohár tartalmát. Végig marta a nyelőcsövemet, és miután lenyeltem, köhintettem egyet.
  -Kérsz öblítést?-kérdezte.
  -Nem. Csak kérlek, töltsd folyamatosan!
  -Jó...-töltötte a következőt.
Koccintottunk, majd egymás után ittuk az alkoholos löttyöt.

[Kb 2 óra múlva]

  -Mollyy~ szomjas vagyook~!-nyújtottam el minden egyes szót, és feltartottam a poharam.
Mind a ketten lerészegedtünk már, és elpusztítottunk egy üveg pálinkát, és a whiskey-t. A bor éppen támadás alatt állt.
  -Jól van, no...-mondta kivörösödött arccal. Éppen tölteni készült.
  -Van egy ötletem!-vettem el az üveget tőle, majd felálltam.-Eej~ de mozog ez a szobaa~ Mollyyy~ Szólj a szerelőknek~.-kuncogtam, miközben beértem a  nappaliba.
  -Hova mész, má' no'? Hozd azt ide vissza!-állt fel ő is, de mivel neki is forgott a szoba megtámaszkodott, majd vissza huppant a székre.
Rajtam már a trikóm volt, és egy vékonyabb nadrág, Mollyn meg szintúgy ez, trikó helyet egy sárga pólóval. . Elkezdtem nevetni rajta, majd ittam pár kortyot az üvegből, és a kanapé helyett a földre huppantam. Mind a ketten hatalmas nevetésben törtünk ki, majd Molly inkább négykézláb mászott oda hozzám, majd kivette a kezemből az üveget, hogy ő is ihasson.
  -El tudod ezt hinni?-kérdeztem felhúzva az egyik lábam.-El akar költözni. Ezt nem hiszem el...-csuklottam egyet, majd elvettem az üveget.
  -Hagynod kellene.-térdelt előttem, két kezével közben támaszkodva.
  -De nem értem... Miért megy el? Miért nem megy, hogy elengedjem? Idióta Sammy! Utálom őt...-puffogtam.-Sokkal jobb így, hogy te itt vagy helyette! Veled több mindent meglehet beszélni!
 Molly szóra nyitotta a száját, majd inkább vissza csukta azt és az ajkaiba harapott.
  -Utálom, azt a hülye fejét... a hülye kék szemeit, amik ragyognak, és azt a csillogó fekete haját is...
  -Ne beszéljünk róla..-mondta halkabban.
  -Igazad van! Nem érdekel mi van vele! Dögöljön.- -Molly közelebb hajolt, majd az ajkaimra nyomta az ajkait.
Meglepődve figyeltem, majd lejjebb hunytam én is a szemeim és leraktam az üveget.Ő csak az egyik kezével gyengéden átkarolta a derekam, majd a másikkal beletúrt a hajamba. Egy pillanatra elhajolt tőlem, mire kinyitottuk a szemeinket.
  -Sajnálom... De nem vagyok jobb tőle. Ha emlékszel még a versekre amiket küldtem, azok igazak voltak... Hisz... szeretlek!-suttogta.
Választ nem várva ismét a számra tapasztotta a száját, de ezúttal nyelvével szét is feszítette azt. Beinvitálva az én nyelvem is a felfedezésbe. Kicsit eltávolodott tőlem, hogy lejjebb nézzen, majd ismét szorosan ölelt magához. Ahogy ő, úgy én is átkaroltam, és beletúrtam a hajába, majd kis pillanatot hagytam még az új érzésnek. Ő csak ledöntött végül a földre, majd elhajolva könnyektől ragyogó szemeivel az enyémbe nézett, majd arcát a vállamba temette, és szorosan átölelt.
  -Olyan boldog vagyok.