28.fejezet

 Alexy vs Sammie





 A számat megtörölve vigyorogtam Alexyre. Ő csak komoran figyelt. Nem tűnt túl boldognak. Levettem a szemüvegem, és töröltem még egyet a számon, majd megszólaltam.
     -Ez aljas volt Alexy.-mondtam letéve a szemüvegem biztos helyre.
  Nem volt kedvem újat venni. Inkább elrakom.
     -Semmi se aljasabb nálad.-mondta egy kisebb idegességgel a hangjában.
     -Figyelj ide Alexy. Nem akarok balhét--..-kezdtem bele, de közbeszólt.
     -Pedig már megkapod.-indult meg.
     -Én csak Ninával akarok beszélni! Nem akarok ártani neki!-mondtam miközben hátráltam egyet, és a folyosón álltam.
     -Mi lett azzal a nagy képeddel? Előbb még pattogtál, hogy simán megversz, most meg kerülnéd a konfliktust.-lépet ismét közelebb.-Csak a szád járt? Most meg beszartál?
     -Heeh..-vigyorodtam el ismét.-Úgy látszik hiába próbáltalak leállítani. Rendben. Nem hátrálok tovább. Aztán ne sírj, ha netán összetöröm pár csontod.-emeltem fel a kezem, és kiropogtattam a csontjaim.
     -Készen állsz? Nem leszek kíméletes.
     -Ezt jó hallani. Annyit megengedsz, hogy feltegyem az álarcom?-kérdeztem.
     -Felőlem. De jobb ha sietsz vele.
  Elővettem a maszkom, és éppen feltenni készültem, de hirtelen Alexy jelent meg előttem. Egy rúgással indított és éppen, hogy kikerültem. Hideg tekintettel fordult meg, és nézett rám. Én lebegtem, és zsebre tett kézzel figyeltem őt. Már a maszkom is rajtam volt. Egy kis darab letört róla a szememnél, így kiláttam. Egy pillanatra hátra néztem a pince felé, de nem láttam Ninát. A tömeg a folyosón állt, és figyelt minket.
     -Meg se próbálj arra menni!-mondta Alexy ökölbe szorított kézzel.
  Én vissza néztem rá, de nem szólaltam meg.
     -Hm... Nem válaszolsz?-kérdezte elvigyorodva.
 Még mindig csak néztem rá, majd elindultam sebesen felé. Mikor mellé értem egy kicsit lefékeztem és súgva mondtam neki.
     -7%!-mondtam, majd teljes erőmből hasba vertem Alexyt.
 Ő egy aprót köhögött, majd egy hatalmasat repülve kirepült a suliból. Én lassú léptekkel mentem felé, majd mikor kiértem a falba találtam. Ugyan úgy be volt horpadva a fal mögötte, mint mögöttem a szekrények.
     -Ez szép húzás volt.-mondta lehajtott fejjel.
     -Most szólok Alexy. Engem nem győzhetsz le akárhogy! Esélyed igen csekély a győzelemre. Hagyd, hogy beszéljek Ninával.
     -De felvágták a nyelved!-mondta, majd kimászott a falból és felegyenesedve rám nézet.
     -Nem mondhatod, hogy nem szóltam...-sóhajtottam, majd kikerültem egy újabb ütését.
 Egy darabig csak védekeztem, de miután 2x is betalált, betelt a pohár. Felkapcsoltam 10%-ra, és támadni kezdtem Alexyt. Sorba kapta az ütéseket, rúgásokat, de rengeteget védet ki. Nála mondjuk több talált be mint nálam de ezzel nem törődtem. Az ajtóban csak úgy nyüzsögtek a diákok és figyeltek minket. A ruhám felgyűrődött, és a kötések meglazultak. Alexynél is ugyan ez mondhatók el, csak neki szakadt volt egyes helyen a ruhája, és egy kis elkent megszáradt vér volt a szája fölött. Egy pillanatra bambultam el, és Alexy ezt ki is használta. Hezitálás nélkül megfogott, és áram csapást mért rám. Egy pillanatra ledermedtem, mire ő földhöz csapott. Nem kellet sok idő míg magamhoz tértem, de akkor egy újabb hasba verést kaptam be, mire enyhén vért köhögtem fel. Bennem felment a pumpa, és átkapcsoltam a tudtom nélkül 20%-ra. Tudni kell, hogy ilyenkor már a szemem is elváltozik néha és ez most is megtörtént. Mielőtt Alexy egy újabb ütést mért volna rám, megragadtam és lefejeltem, mire ő szédülten kászálódott le rólam, én meg hasba rúgtam ismét. Elterült a földön, és azt hittem vége van. Oda léptem hozzá majd megálltam előtte.
     -Megmondtam, nem? Engem nem győzhetsz le akárhogy!-mondtam enyhén lihegve.

 Alexy nem mozdult és én csak figyeltem. Majd hirtelen elnevette magát. Csak néztem rá, semmi döbbenetet nem mutattam.
     -Erős vagy elismerem.Nem tudom ki vagy, nem tudtam meg a gyengédet, de a fajodat sejtem...-suttogta el és elvigyorodott.
 Ökölbe szorítottam a kezem és éreztem ahogy növekszik bennem a düh. De hogy miért azt nem tudom. Alexy lassan felkelt, én pedig nekimentem és megragadtam a fölsőjét. Izzott a szemem, és csak lihegtem egy darabig.
    -Azt hittem ennél többet tudsz. Elég gyorsan kerültél padlóra. És még te pofázol.-mondtam.-Meglátjuk hogyan győzöl le, ha a földbe passzírozlak...

    -Te leszel kiütve... Démon!

 Emeltem a kezem és felvittem a fánál magasabbra majd ütni készültem.

    -Itt a vé--..

    -ALEXY!-kiáltotta lentről rekedt gyenge hangon.-SAMMIE NEE!

Én lenéztem és azonnal kiszúrtam Ninát. Könnyes szemeivel tekintett ránk, miközben a kezeit a mellkasához szorította. 

    -HAGYJÁTOK ABBA!-üvöltötte.

    -Ni--..-francba is hogy őt figyeltem! Alexy kihasználta a tökéletes lehetőséget, és egy kisebb Scrap-hez hasonló löketett adott nekem. Elvesztettem az eszméletem és Alexyt elengedve zuhantam a föld felé. Egy hatalmas becsapódással értem földet, és csak az eget néztem.

     -A picsába...-mondtam halkan majd lecsukódtak a szemeim.

 ~vissza térünk hősnőnk nézetébe~

Nem akartam Sammie-t látni ezért elfutottam és a folyosó végén Alexyre ugrottam. 

     -Alexy!-mondtam és szorosan hozzá bújtam könnyesen.
     -Hé...-ölelt át.-Mi a baj? Mi történt?
  Én csak megráztam a fejem, és még mindig a mellkasába bújva könnyeztem.
     -Hé!-fogta meg az állam és felemelte, hogy ránézzek.-Mond el a bátyusodnak, hogy segíteni tudjon!-mondta egy apró aggódó mosollyal.
Csak a szemébe néztem és gondolkodtam mit is tegyek.
     -Elmondod?-kérdezte mosolyogva mire én válaszként bólintottam egyet.
     -De-De a-akkor menjünk... Va-valami nyugodtabb he-helyre...-szipogtam.
     -Hm... Tudom hol lehet nyugtunk! Gyere!-nyitott ki egy ajtót maga mellet, majd le rángatott oda.
Leültünk a földre, majd adott egy papír zsepit. Miután kifújtam az orrom, ránéztem, ő pedig várakozva rebegtette a pilláit.
     -Ezt ne..-mondtam a szám húzva.
     -Mit ne?-kérdezte értetlenül.
     -Ne csináld! Ne rebegtesd a pilláid!
     -Miéééért neee?-kérdezte lebigyeztett ajkakkal.
     -Mert ne!-nevettem el magam egy kicsit.-Ez olyan fura így.
     -Mindegy. Akkor nem csinálom. De a célom elértem. Újra mosolyogsz!-mondta boldog mosollyal.
 Egy kicsit még magam elé meredve mosolyogtam, majd folyamatosan tűnt el a mosoly és ismét szipogni kezdtem.
     -Na... Hé, ne sírj! Hallod?-fordította maga felé a fejem.-Mond el Alexy nagy bátyusnak mi nyomja a lelked!-pislogott kettőt.
     -Ne hívd magad bátyusnak!
     -Miért nem csinálhatok semmit vagy mondhatok semmiiit ami cuksin hat?-kérdezte hisztérikusan össze szorított szemmel.
     -Annyira fáj Alexy...-mondtam könnyezve a hisztijére ügyet sem vetve.
 Ő elhallgatott és figyelni kezdet rám.
     -Mi történt?-kérdezte hűvösen, aggódva.
     -Megjelent hirtelen...Annyiszor álmodtam már vele... És most megjelent. És elrabolt...
     -Eddig én is a teremben voltam...
     -Tudom!
     -Ismered azt a fiút?
     -Sajnos igen! Nem akarok rá gondolni! Úgy fáj ha rágondolok.
     -Tett veled valamit miután elvitt?
     -Nem igazán... Egy parkba vitt majd hozott is vissza. De akár tett akár nem tett MOST semmit... A múltat nem bírja elfeledtetni velem. Rengeteg fájdalmat hagyott maga után. Miért Alexy? Miért? Miért kellet vissza jönnie, most mikor már kezdtem elfeledni? Miért jelent meg mikor már nem tudtam kicsoda Ő? Miért... kezdtem el álmodni, hogy vissza jön, ha már több mint 4 éve, hogy elment? Annyira zavart vagyok Alexy!-mondtam neki könnyes szemekkel.
     -Gyere ide!-húzott magához, majd szorosan átölelt ismét. Melegséget és biztonságot áraszt ilyenkor, ami megnyugtat.
  Össze szorítottam a szemeim, majd lassan eltolt magától és letörölte egy könnycseppem.
      -Nem tudom ki ez a fiú, vagy régi ismerősöd, de nem kell tartanod tőle. Én megvédelek! Nem érhet hozzád egy ujjal se. Nem tudom miért jött vissza, vagy hogy miért pont most... De biztos megvan az oka. Nem akarsz adni egy esélyt, hogy megtudd mi az oka?
      -Nem! Vagyis... Nem hiszem... Félek Alexy, nagyon félek. Mi lesz ha a múltbéli esetek ismétlődnek? Kétszer nem bírnám elviselni... Nem akarok vele semmilyen kapcsolatot teremteni..
  Alexy egy darabig csak meredt maga elé, majd elvigyorodott és ökölbe szorított kézzel felállt.
      -Ezt akartam hallani!
      -Most... Most hova mész?-kérdeztem aggódva.
      -Ne aggódj Nina...-mondta egy elégedett arckifejezéssel.

      -Csak van egy kis elintézni valóm! Vissza akarom adni neki a tartozásom.-mondta majd elindult kifelé.-Maradj itt re--?-kezdte, de hangokat hallottunk kintről, mire intett, hogy maradjak csendben, ő meg az ajtó mögé állt.
 Én össze húztam magam és vártam mi lesz, majd kinyílt az ajtó és Ő állt előtte. Összébb húztam magam és félve vártam mi lesz. Lejjebb jött egy lépcső fokot, majd egy halvány mosolyt láttam az arcán.
      -Kérlek... Hadd magyarázzam meg!-kezdte, de nem vártam meg, hogy folytassa.
      -Nem akarom hallani.-mondtam majd oldalra fordítottam a fejem.
 *Nem bírok ránézni... Nem bírok...*
      -De... én...-kezdett bele ismét, de ekkor Alexy elő lépett az ajtó mögül és behúzott egyet Sammie-nek.
Összerezzenve és tátott szájjal néztem a történést, és ahogyan Sammie hátra repült és hatalmas erővel csapódott a szekrényeknek, behorpasztva azokat. Még a lélegzetem is elállt, és az öklét szorongató Alexyt bámultam.
      -Azt mondta... Nem akarja hallani! Most már, kvittek vagyunk!-mondta Alexy, "enyhén" idegesen.
      -Ez aljas volt.-hallottam meg ismét Sammiet.-Kvittek. Így újra beverhetek neked ezért Alexy!-mondta, és hallani lehetett a gúnyt a hangjában.
      -Ne...-kezdtem, de Alexy óvatosan hátra intett, mire elhallgattam. Halkan mondtam így is és Sammie meg sem hallotta.
      -Nem vagyunk kíváncsiak a magyarázataidra. Tűnj innen és könnyen megúszod.-mondta ridegen Alexy.
      -Még jó, hogy vagyok akkora seggfej...hogy a nehéz utakat választom!-ezen a mondatán valamiért elmosolyodtam.
  *Sammie soha se a könnyű utakat választotta.*
      -Reméltem ezt mondod!-mondta megkönnyebbülten és elégedetten Alexy és elindult.
      -Már most imádom ezt a sulit!-mondta, majd valami ropogtatásokat lehetett hallani.-Lássuk ki nyer!-mondta majd eltűntek előlem.
 Idő közben felálltam és közelebb mentem, de nem mertem kimenni. Hallottam néha a hangjukat, de nem mertem kinézni... Túlságosan rémült voltam. Egy csattanásra lettem csak figyelmes, és hogy emberek rohantak el a pince előtt. Olyanokat mondtak, hogy "kimentek" és hasonlókat. Csak álltam ott egyedül és könnyezve törtem a fejem mi tévő legyek.
      -Nina!-lettem figyelmes egy hangra, mire kinyitottam a szemeim.
 Könnyes szemekkel néztem az előttem álló fiú sötétzöld szemeibe. A vállamon volt a keze és csak nézett rám. Nem bírtam leolvasni semmit az arcáról, de nem volt időm mert megszólalt.
      -Nina. Tenned kell valamit!
      -Mit tehetnék?-kérdeztem oldalra nézve.
      -Állítsd le ezeket, mert nem hiszem, hogy jó vége lesz!
      -Nem tehetek semmit Kentin! Rettegek!-folytak a könnyeim.
      -Tudom... Va...Vagyis sejtem..-habozott és zavarodott össze egy pillanatra.-De ha nem állítod le őket kinyírják egymást! És nem Alexy áll nyerésre!
 Tágra nyílt szemekkel néztem rá, majd hezitáltam még egy kicsit.
      -Menj már!-utasított, mire észbe kaptam és rohanni kezdtem az udvarra.
A folyosó üres volt, és az ajtóban tolongtak az emberek. Átnéztem rajtuk de nem láttam sokat. Egy pillanatnyi jelenetet láttam ami abból állt, hogy Alexy repült egyet, és Sammie felette állt. Gyorsan tolakodni kezdtem, és kevesebb sikerrel de előrébb jutottam lassan.
      -Bocsi.. Bocsánat... Átmennék!-mondtam miközben lökdösődve haladtam.-Aú az a lábam volt te görény!-mondtam közben mert valaki rátaposott a lábamra.-Á...Átmen..nék...-mondtam nyomulva de elakadtam.-Se...segítsen valaki..-mondtam, mert a tömeg elkezdett kitaszítani.
  *Nem hittem volna, hogy ennyien vagyunk ebben a suliban...*
 Már egyre hátrébb kerültem, de valaki elkapta a karom, így megálltam. Ránéztem az illetőre aki segített előre jutni. Hunyorogva néztem rá, majd elakadt a lélegzetem is.
      -Miért segítesz?-kérdeztem közelebb kerülve hozzá.
      -Elegem van a csávóból! Semmi többet ne remélj!-furakodott tovább szorítva a kezem.
      -Mi ez a sok "segíteni akaró vágyad" mostanság?
      -Ne érts félre! Nem vagyok kedves!-mondta majd az utolsó embert is ellökte maga elől és engem kirántva a tömegből rám nézett.
      -Ha végre nem ezen a gyereken lesz a figyelem újból megcsapollak!-mondta elvigyorodva.
      -Köszönöm...-mondtam hálásan a segítségére.
Előre pillantottam, és csak  annyit láttam, hogy felröppenek. A könnyeim ismét eleredtek, majd suttogni kezdtem.
      -Elég... Hagyjátok abba... Elég... ELÉG! ALEXYY!-kiáltottam majd a számhoz emelt kézzel ismét.-SAMMIE NEE!-üvöltöttem torkom szakadtából.

      -Elég...-suttogtam, és az eseményeket figyeltem.
Sammie engem nézett, Alexy pedig kihasználta a lehetőséget és bevert neki egy hatalmasat. Sammie nem tudott az ütés ellen tenni, így a földbe csapódott, hatalmas port kavarva maga körül.
      -A... picsába...-hallatszott halkan tőle, majd lecsukódtak a szemei.
  Alexy lassan leereszkedett, majd mikor a föld közelében volt leesett ő is, és térdre rogyva kidőlt. A diákok csak néztek, és gondolkodtak az eseményeken.
      -ALEXY!-kiáltottam, majd rohanni kezdtem hozzá.
  A lábaim remegtek, de nem álltam meg. Sammie-re egy pillantást vettetem, és ő fél szemmel engem lesett. Gyorsan előre fordultam, és mikor Alexyhez értem letérdeltem mellé és hezitáltam mit tegyek.
      -Alexy... Hallasz?-kérdeztem a könnyeimet hullatva.
   Ő csak felemelte a kezét és a hüvelykujját kinyújtva jelezte, hogy rendben, majd lecsapódott a keze.
      -Ne sírj... Mondtam, hogy nem hagyom, hogy hozzád érjen...-mondta.
Végignéztem rajta, és szakadt volt a ruhája, és pár seb volt az arcán. Egy kevés megszáradt vér a szájánál, de nagyobb baja nem volt. A kimerültség miatt dőlt össze.
      -Gyere... Segítek felkelni. Elviszlek az orvosiba.-fogtam meg a karját, majd elkezdtem felhúzni.
      -Aú... Ccc... Óvatosan..-mondta hisztizve ismét.
 Hát igen. Megbizonyosodtam róla, hogy ismét a normál lett Alexy. A karját a vállamra raktam, és fogva erősen segítettem neki menni.
      -Nyugodtan nehezedj rám.-mondtam majd megfordultam és elindultam.

   ~Sammy szemszöge~

      ~Hogy lehet ez? Veszítettem... Fáj minden porcikám.. Pedig ennek meg sem kéne kottyannia...-gondolkodtam.
      ~Valaki rohan...-kinyitottam a szemem, és Ninát láttam elrohanni.
 Összeért a tekintetünk, majd ő elkapva az övét futott tovább. Letérdelt a bátyához, én meg egyedül feküdtem és merengtem. Fájdalom... Nem a sebekből jön, hanem belülről. Miért? Hogy veszíthettem?
      ~Nina... Nina sírt... És a nevünket ordította.. Fájdalom volt a hangjába.
      -Szóval... Nina miatt veszítettem...-mondtam keserű mosollyal.
A diákok kezdtek elszéledni, és a haverjai elindultak felé.
      -Miért van az... hogy akit legjobban szeretek, és megakarok védeni... mindig megríkatom? Mindig megszegem az ígéretem és fájdalmat okozok neki..-mondtam halkan, és egy könnycsepp folyt le az arcomon.
 Kentin és a vámpír megállt előttem egy pillanatra. A farkas kölyök elindult Nináék felé, de a vámpír még engem nézett.
      -Miért nem mész te is hozzájuk?-kérdeztem ránézve, majd felültem.
      -Úgy se tartozom abba a bandába. Ahogy te sem.-mondta unottan.
      -Én nem akarok a bandájukba tartozni! Csak...
      -Várj kitalálom. "Csak Nina mellet akarsz lenni..." Jól mondtam?-kérdezte gúnyosan.
  Csak meredtem rá, és felakartam kelni, de vissza estem. A második próbálkozásom se sikerült, mire ismét felnéztem. Castiel a kezét nyújtotta, én meg idegesen, de elfogadtam a segítséget. Felsegített a földről, majd miután már a lábamon álltam ránéztem.
      -Kösz'.-mondtam.
 Ő nem válaszolt csak a felénk haladó Nináékat nézte. Nina ránk sem nézet, csak elfordította a fejét szomorúan. Egy lépést én is utánuk léptem, majd megakartam szólalni, de megelőzött.
      -Ne nehezítsd Sammie... Csak.. szállj le rólunk...-mondta Nina rám se nézve.
      -De... Ké...-kezdtem, de hirtelen erős fájdalmat éreztem fejembe, mire ismét össze estem, és a fejem szorongatva fetrengtem kisebb üvöltés és nyögés közben.

 ~Nina szemszöge~

  Sammie össze eset, és nyögéseket kiadva fájdalmasan össze húzta magát, hol pedig kinyújtva magát kapálózott remegve a lábaival. Mi csak néztük, és Castiel hátrébb lépve egyet hagyott neki teret. Elkerekedtek a szemeim és remegve néztem mi van vele.
      -S... Sammie... SAMMIE!-kiáltottam, majd elengedve Alexyt elindultam felé, de Viktor jelent meg az utamban.
      -Ne menj a közelébe.
      -Tanár úr... Valami baja van! Se...segítsen rajta...
      -Tudom. Ez a büntetése amit az igazgatónő kijelölt neki.
      -Bü...Büntetés?! Miről beszél?! HISZEN SZENVED!-üvöltöttem rá.
      -Változtasson a modorán Kisasszony!-jött mögülem egy idős hang.
Hátra fordultam és az igazgató nő állt mögöttem. Dühös volt és hol engem, hol Sammiet figyelte.
      -Igazgató nő... Ké--
      -CSENDET!-rikácsolt rám.-MIT MŰVELNEK MAGUK? LEROMBOLJÁK AZ ISKOLÁT? Ez elfogadhatatlan! Az a fiú büntetést érdemel, és Viktor nem hagyja abba amíg nem látom elégnek. Maga!-fordult Alexy felé.-Maga jön velünk a tanáriba azzal a fiúval EGYÜTT! ÉS ön!-nézett ismét rám.-Maga büntetésből itt marad minden délután ezen a héten! Jövő héten pedig a Kedd és Szerdai napot is itt tölti! Viktor lesz a felügyelő tanár, és nem ússza meg egyszerű írásbeli feladattal. Ez a kettő is jó esetben Önnel lesznek bezárva. ÉRTVE VAGYOK?
      -Igenis...-mondtam suttogva.
      -Most vissza órára mindenkinek!
      -Igenis.-mondták a többiek.
Az igazgató nő Alexyt maga előtt kísérve vezette be a tanáriba, Viktor meg ránézet Sammiere, mire abba hagyta a nyöszörgést, és sűrűn vette a levegőt.
      -Hogy csinálta?-kérdeztem.
      -Minden olyan fajnak mint mi, beültettek egy kis érzékelőt, ami ha megvadulunk a hasonló, vagy felettünk álló ugyan olyan fajú személy aktiválni tudja. Egyfajta megelőzés annak érdekébe, hogy ne vaduljunk be, vagy ha ez megtörtént, akkor vissza bírjuk hozni. Hatalmas fájdalommal jár, de megvan a hatása.-mondta,majd felemelte Sammiet, és a vállára véve elindult befelé.
 Mi csak néztünk utánuk, és a kiütött Sammie-t figyeltem.
      ~Annyi mindent nem tudok még... Hosszú út áll előttem...-gondoltam, majd elindultam Violáékkal befelé szomorúan.