26.fejezet

  Az ismeretlen ismerős




"...-Nem, Nem, NEM. Ne közelíts! Kérlek ne bánts...-mondtam hátrálva, miközben védekezés képen felemeltem a kezeimet.
    -Ne hátrálj, kérlek. Nem bántanálak.-mondta ő is felemelve a kezét, hogy csitítson és lassú léptekkel közeledett felém.
Arcát gázálarc fedte, mely az egyik szeménél el volt törve így kilátszott a vörösen ragyogó szeme.
    -Ne hátráljak? Ne féljek?!-kérdeztem könnyezve.-Hiszen... Mindent elvettél ami nekem fontos!-gördült le az első könnycseppem az arcomon.
    -Nem vettem el semmit!-mondta védekezően.
    -Igazán?! És mi van a barátaimmal? Megölted őket!
    -Ők nem képesek megvédeni! Csak én tudlak megvédeni.
    -És ezért miért kellet őket megölni?!-ordítottam a képébe.-Miért?
 Oldalra fordította a fejét, és a terembe nézet, ahol mindenki a földön elterülve feküdt. A maszkján néhány véres csík, de nem több... Ruháin apró vágások sora, és egy nagyobb szakadás a nadrágján, de annál nem több. Nem volt fegyvere, csupán a képessége.
    -Ők... nem képesek, arra, hogy megvédjenek. Csak az utunkba voltak.
    -NINCS OLYAN, HOGY UTUNKBAN! NE BESZÉLJ TÖBBES SZÁMBA!-ordítottam potyogó könnyekkel, majd a földre rogytam.
    -Nina!-mondta lágy hangon majd letérdelt elém.
 Megijedtem tőle, ezért guggoló helyzetből fenékre estem, és addig csúsztam hátra, míg nem mentem neki a falnak. Egy aprót jött közelebb.
    -Nina!-ismételte.
    -NE...Kérlek... Hallgass!-mondtam a fülemhez szorítva a kezem.
Megfogta gyengéden az állam, és felemelte, hogy a szemébe nézzek. Remegtem. Könnyeim folytak és vártam mi lesz.
    -Nina...! Ne hagyj el!-ölelt át, és éreztem rajta a vér szagát. Keserű volt mint szokott lenni. Testemet elöntötte egy ismeretlen erő, és ismét reménytelenséget éreztem, gyilkolási vággyal...Csak az övé lehet ez... És most én is érzem.-Szeretlek!-suttogta, majd eltűnt a maszkja és lágyan megcsókolt."


 Hatalmas lendülettel rántottam le magamról a takarót, és felülve az ágyon levegőért kapkodtam. Nem maradtam sokáig az ágyban, mert kipattantam és egy földre csapódást megelőzve szedtem a lábam a mosdóba. Majdnem kigáncsoltam magam, de beérve... *beérve? Be CSÚSZVA* a mosdó kagyló fölé hajoltam, és hagytam kijönni aminek kellet. Párat még köhögtem, de úgy 1-másfél perc múlva elhajoltam, és a falnak dőlve remegtem, és lélegeztem szaporán. Lehúztam a kagyló tartalmát, és vissza dőltem a falnak. Könnyeim közben az arcom nedvesítették, de nem törődtem vele és csak ültem előre meredve. Letöröltem a szám, és csöndben ültem verejtékkel nedves homlokkal. Az ajtóm kinyílt, és én a földön ülve köhögtem párat.Miután az illető nem láthatott az ágyamban, hanem a köhögést hallotta szapora léptekkel, szinte rohanni kezdet a mosdóm felé. Alexy megragadta az ajtót, és berobogva hatalmasat fékezve megállt fölöttem és aggódva nézet rám. Gyorsan leguggolt mellém és hezitálva-habozva nem tudta mit tegyen, így csak a kezét emelte fel és tűnődött mi történhetett.
    -Minden rendben?-kérdezte hatalmas aggódással az arcán.
    -Alexy...-néztem rá könnyes szemeimmel, majd hezitálás nélkül a nyakába ugrottam, és átölelve pityeregtem.
 Alexy döbbenten, de viszonozta az ölelést, és szorosan magához ölelt.
    -Minden rendben!-suttogta lágy hangon,majd óvatosan elhajolt tőlem, és a pulcsija ujjával letörölte a könnyektől áztatott arcomat.
    -Ijesztő volt. Másodszor álmodok vele!-remegtem miközben Alexy karjait szorítottam.-Nem akarom látni... Nem akarom...
     -Ssh!-csitított, majd ismét magához húzott.-Nem fogod ne aggódj. Minden rendben! Gyere!-húzott fel, majd a csaphoz kísért.-Mosd meg az arcod!
 Engedelmesen megmostam az arcom, majd Alexy az ágyamhoz kísért és leültetett.
     -Figyelj... Ha nem érzed jól magad szólj... Nem kell suliba menned!-ült le mellém.
     -Nem! Asszem jobban vagyok már. Köszönöm.-néztem rá hálásan.-Csak az álmom miatt volt ez... De már minden rendben. Mennyi az idő?
     -Reggel 4:18. Picit korán van még. Feküdj vissza nyugodtan! Majd keltelek.-állt fel, mire én utána kaptam és megfogtam a pizsije fölsőjét.
     -Ne menj...-suttogtam.-Maradj kérlek...
  Alexy biccentett egyet, majd befeküdt az ágyba, és magával rántott. Óvatosan betakart, majd kifésülte a hajamat az arcomból.
     -Így jó?-kérdezte mosolyogva, mire biccentettem egyet.-Aludj még. Itt leszek melletted ha megint rosszat álmodnál.
     -Köszönöm.-mondtam majd lenehezedtek a szempárjaim és a pulcsijába kapaszkodva aludtam vissza.
 Pár pillanatnak tűnt, de mégis számított. Alexy végig mellettem feküdt, majd 6:30-körül gyengéden felkeltett. Miután kikászálódtam az ágyból álmosan a szekrényemet céloztam meg és kivettem pár ruhát, majd a fürdőszobámban letusolva felvettem azokat. Alexy a szobában állt és éppen beágyazott, majd mikor látta, hogy készen vagyok elmosolyodott, és lementünk. Készített pár meleg szendvicset majd miután elfogyasztottuk a reggelit ő elment tusolni és öltözni én meg fogat mostam és kifésültem a hajam. Felkaptam a táskám, majd egy gyors tükör előtti ellenőrzés és mentem felhúzni a bakancsom. Gyorsan megkötöttem, majd a sapkám a fejemre húztam és a kabátomat is felvettem. Lassan Alexy is kijött és ő is belebújt a cipőjébe, magára vette a kabátját, majd egy sálat tekert a nyaka köré.
    -Biztos jól vagy? Otthon maradhatsz ha akarsz!-mondta Alexy.
    -Jól vagyok...
    -Mi volt a baj? Milyen álmod volt?
    -Arról most nem szeretnék beszélni...
Alexy elfogadta,és tiszteletbe tartotta, hogy nem akarok róla mesélni, ezért csöndben maradt és nem kérdezett arról. Nem sokat sétáltunk de elkezdet beszélni, így legalább elterelte a figyelmem. Egész végig beszélt, majd mielőtt beértünk feldobott valamit amitől padlót fogtam.
    -Nem. Szó sem lehet róla Alexy!
    -Miért? Így jobban érezném magam. Legalább tudom, hogy nincsen bajod.
    -Ezért muszáj most óra előtt bejönnöd órára??!
    -Nem órára. Csak a szünetben lennék bent, és ha nem leszel rosszul leszállok rólad.
    -Muszáj?
    -Igen!
 Egy aprót morogtam, majd bólintottam. Alexy ennek nagyon örült, de én nem nagyon. Miután kinyitotta nekem az ajtót belépünk a folyosóra. Tovább haladva a terem ajtót is kinyitotta, majd miután én beléptem ő is követett. Nekem lesült a képemről a bőr, de ő nem zavartatta magát és boldogan ment mögöttem.
    -Mi lesz az első órátok?
    -Harc-művészet.-mondtam.-Oh...-jutott eszembe.
    -Mi az?
    -Ma tovább maradok bent... 1-2 órával.
    -Miért?
    -Mert... Büntiben kell lennem...
Alexy hitetlenkedve nézet rám, majd sóhajtott egyet és nem kérdezte miért. Leültem a helyemre, majd Viola, Maki, és Alexy körém gyűltek és figyeltek.
    -Nincs kajám!-mondtam hirtelen rémülten.-Mi bajotok?
    -Ő miért van itt?-kérdezte Maki, Alexyre mutatva.
    -Hosszú... Hagyjuk is.
    -Csak rosszul volt, és óra előtt még figyelem.-magyarázta Alexy.
    -Rosszul voltál? Minden rendben?-kérdezte Viola.
    -Igen... Minden rendben már.-mondtam kínosan.
Körbe néztem a teremben, és nem sokan voltunk bent. Viola még fürkészett, de Maki és Alexy beszélgetésbe elegyedtek. Elkezdtünk mi is figyelni rájuk, majd csak az ajtó nyikorgására lettünk figyelmesek. Castiel mogorva képével lépet be, majd kicsit meghökkent, de egyből vissza nyerte eredeti arc torzulatait amit úgy megszoktunk és "szeretünk". Alexy a szemével villámokat szórt Castiel felé. Értem én, hogy nem bírják egymást, de most az egyszer Alexynek mi baja van? Most mintha jobban ki akarná nyírni Castielt. A Vöri vigyorogva közeledett felénk, majd megállva mellettünk, zsebre vágta a kezeit.
    -Na mi van? Bővült a lúzer klubbotok?-kérdezte cinikusan.
    -Ne fárassz korán reggel vámpír!-mondta unottan Maki.
    -Akadj le rólunk.-szólalt meg Viola is.
    -Hoho. Ezek beszélnek is? Azt hittem kismacskák. -mondta lenézően.
    -Kérlek... Most az egyszer hagyj...-mondtam.
    -Hagyjalak? Nehogy azt hidd elfelejtettem a tegnapot! Tudom, hogy te is benne voltál abban, hogy fára kötözzenek! Csak kapjalak el ma, és akkor...
    -Akkor mi lesz?!-kérdezte a háta mögött álló Kentin.-Mit akarsz tenni?!
    -Megjött a fő blöki. Fuj milyen kutya szag lett hirtelen.-legyezett az orra előtt.
    -Azt ajánlom, hogy takarodj, az egyik sarokba Castiel, mielőtt még komoly bajod lesz!-mondta Alexy aki mögöttem állt, mire tágra nyílt szemekkel néztem rá.
    -Heeeh. Nem félek én egy melegtől vagy egy nagyra nőtt chivavától.-mondta, mire szinte mindenkinek leesett az álla.
  Alexy lehajtotta a fejét, és eltorzult képpel remegett a dühtől. Kentin csak ökölbe szorította a kezét.
    -Na mi van? Érzékeny pontot tapintottam? Sakk-Matt úgy érzem.-mondta felröhögve.
 Alexy már indult, és Kentin is rá akarta vetni magát Castielre.
    -Milyen szá--...-szólalt fel újból, de nem bírta befejezni, mivel oda rohantam és teljes erőmből lekevertem neki egyet.
 Egy hatalmasat csattant a kezem az arcán, és egy piros foltot hagytam magam után. Castiel az arcát fogta és a többiekkel együtt döbbenten nézet.
    -Ide figyelj! Ha engem sértegetsz, vagy kínzol az nem érdekel. DE...-ragadtam meg a kabátját.-Ha a bátyámat, vagy a barátaimat sértegeted elveszem minden csepp erődet és egy száll gatyába fogod magad találni valahol Atlantába. Értetted?! Vagy csak egyszerűen megöllek!-mondtam.
 Elengedtem a kabátját és löktem rajta egyet. Mindenki csak figyelt, majd kikerülve őt elindultam Kentin felé. Éppen, hogy elhaladtam mellette, de ő össze szorította a kezét, majd egy gyors fordulattal megfordult felém, és be akart verni egyet. Ez nem jött össze neki, mivel Kentin éber volt, és elrántott onnan, majd lefogva Castiel öklét, teljes erejével bevert egyet a Vörinek. Az bizonytalanul hátrált 1 lépést, majd morogni kezdett.
    -Gyáva dolog valakit hátulról támadni. Főleg, ha az illető egy lány.-mondta Kentin, én meg hálásan néztem rá.
 A Vöri morogva inkább elment a helyére, és levágta magát a székre és az arcát fogta.
    -Köszönöm.-mondtam hálásan
    -Ugyan. Megmondtam.-mosolygott.
Vissza mentünk a többiekhez majd beszélgetésbe kezdtünk. Mindenki mondott mindent, majd Maki sztorizni kezdett. Mindenféle baromságot mondott, ami lehetetlen volt. Sokat nevettünk rajta, majd erős fájdalmat éreztem a fejembe és lüktetni is kezdet. Megfogtam a fejem és fájdalmas képet vágtam amit ki is szúrtak.
    -Minden rendben?-kérdezte Alexy.-Fáj a fejed?
    -Igen... De nem... vészes...-mondtam.
    -Ülj le!-mondta Viola aggódva.
    -Nem kell köszi... Elmegyek... A szekrényemben... van gyógyszer... Mindjárt jövök...-mondtam majd megfordultam és elindultam kifelé. Ahogy közelítettem az ajtót erősebb lett a fejfájásom és közben erősen kattogott a agyam. Eléggé Dezsavú érzésem volt, de nem tudtam miért. Nyúltam a kilincsért, de megelőztek, és kívülről lassan kinyitották az ajtót. Az egyik szememet behunyva szorítottam és figyeltem ki jön be. De mikor megláttam az illetőt kinyitottam a szemem és elfehéredtem. Egy gázálarcos fiú állt meg előttem, és csak nézet lefelé. Én csak néztem rá, hebegve, de nem jött ki egy hang se a torkomon.
    -A...A...Al...Alexy...-mondtam végül nagy nehezen, a férfit nézve.
    -Ige--....-nézet ránk, majd egy nagyot ugrott fel a helyéről.
Az a kevés ember aki bent volt, mind minket nézet, és a fiú csak bámult. Hallani lehetett ahogy lélegez. Meg Castiel is felpattant a padjából és csendben figyelt.
    -Nina?-kérdezte, végül hatalmas csend után a maszkos.-Te vagy Nina Haraku?
    -I...I...Igen...-nyögtem ki.
 A maszkos egy darabig nézet, majd a maszkját oldalt megfogta és felemelte, míg kilátszott a szája majd mosolyogva megnyalta a száját, és megszólalt.
 

    -Meg vagy!-mondta, majd levette a maszkot.
 Sötét, fekete hajzata, és ragyogó, tiszta és gyönyörű világoskék szempára volt. Haja kocosan állt de összhangban tökéletesítette. Egy csábos mosolyall nézet le rám, és csak egy helyben állt.
    -Ki...i...ki vagy te?-kérdeztem még mindig félve.

    -Hiszen egyszer már találkoztunk! Nem emlékszel? A sikátorban!

    -Azt tudom... De ott se árultad el ki is vagy!-mondtam félve, majd ismét belém hasított a fájdalom. Vagyis a fejembe. Egy kicsit rándultam de nem mutattam ki.

    -Miért érdekel annyira?-kérdezte mosolyogva.

    -Miért ne érdekelne?!
    -Sokat változtál... Jellemben... De ez nálad valamiért aranyosan hat. Sokkal cukibb vagy így. mondta, majd kinyújtotta felém a kezét és meg akart érinteni, de én hátráltam és nem hagytam neki.

    -Ne... Ne érj... hozzám...-mondtam remegve.

     -Úgy látom félsz tőlem...-mondta szomorúan.

     -Honnan ismered őt, Nina?-kérdezte Alexy.

     -Ki ez?!-szólalt meg rémülten Viola.

     -Alexy te vagy Nina bátyja. 12.-es végzős, és Scrap a képességed. Egyszer okoztál egy balesetet, amiről nem szívesen beszélsz. Viola, aki az eslő barátja lettél ebben a suliban. Gyenge a fizikai képességed és az erőd is csak életre keltés +növény irányítás.

Makoto a tűzfiú és a csapatotok bohóca. Szereted ijesztgetni az ellentéted és gyujtogatni. Kentin ennek a bandának az új tagja. Farkas ember vagy haladó szinten. Van egy öcséd aki szintén Kentin de őt Kennek hívjátok. Apád a törzsötök főnöke és nagyon befojásos ember. Nem szereted őt és nem is akarsz a helyébe lépni. És végül...-nézett át Castielre.- Castiel, a vámpír. Te nehezíted meg legjobban Nina életét. A folytonos vérmániád az eszedet is elveszi egy nap. Szüleid külföldön, és ha minden igaz ők emberek. Egy ikertestvéred van, akinek jelenléte ismeretlen. Nem tiszta vérű vámpír vagy, hanem egy kí--...- de nem bírtam tovább hallgatni, ezért befogtam a száját. 

Kis bandánk döbbenten nézet és mindenki valamennyire ideges volt. Castiel döbbent le legjobban és nem sok kellet, hogy ismét verekedjen.

     -Hallgass! Elég!-mondtam a fejfájásommal küszködve. Ő csak figyelt és várt.-Nem tudom honnan ismersz minket, de nincs jogod ilyen dolgokat kikotyogni! Ezzel meg is sérthetsz másokat. És nem azt kérdezték, hogy mit tudsz róluk, hanem hogy TE ki--...-nem bírtam befejezni, mivel az ajkait éreztem a kezemen.

 Becsukta a szemét és lágyan megpuszilta a kezem, mire én libabőrös lettem és vöröslő fejjel kaptam el a kezem.

     -T...t...t...te... m...m...meg... p...pusz...pusziltad... a... ke...ke...kezem??-mondtam vörösen és dadogva. 

Ő csak mosolygott, majd elkapta a karom, és magához rántott.

     -Hé!!-kiáltott Kentin, és egyet előre lépet egyet ökölbe szorult kézzel.

  Ő nem törődve vele fel sem nézet csak engem figyelt. Idő közben Castiel is előrébb jött, Kentin meg megindult felénk.

   Csak tartott engem szorosan ölelve, majd egy kicsit eltolt, és közel hajolt hozzám majd... majd... megpuszilta az arcom egész közel a számhoz, és a homlokomra is adott egy puszit. A fiúk elképedve néztek...

 Én lángoló képel löktem el magamtól, ő meg értetlenül nézet. Lángoló fejjel fogtam az arcom és nem tudtam mit tegyek, nevesek fel, vagy bőgjem el magam. Hátulról valaki megragadta a karom, és egyel hátrébb, maga mögé lökött, így neki estem a másiknak. Kentin előttem állt és nem kicsit látszott dühösnek. Felfelé néztem, és Castiel mellkasának voltam dőlve. Gyorsan levontam egy elemzést és rájöttem, Kentin hátra rántott, és Castielnek vágott/ passzolt le. Aki megjegyzem nem igen volt nyugodt. Bár az ő arcán egy mosoly volt. Gyorsan kipördültem előle és mellé léptem. Kentin szerintem támadó pozíciót vett fel, az ismeretlen meg nyugodtan állt egy helyben.
     -Utolsó szavak?-kérdezte Kentin.
     -Heh!-vigyorodott el.-Van. Fáj még a fejed?-kérdezte rám nézve.
 A fejemhez kaptam és ekkor tudatosult bennem, hogy elmúlt az a pokoli fejfájásom.
     -E...elmúlt...-suttogtam csodálkozva, majd ránéztem.
 Ő még mindig engem bámult csábos mosollyal. Kentinnek kezdett elfogyni a türelme, a többiek meg érdeklődve várták mi lesz.
     -Elmulasztottad! Hogyan? Áruld el!-léptem közelebb, és már Kentin mellet álltam, aki abba hagyta a morgást, és engem vizsgált.
      -Hogyan? Hiszen ez a képességemhez tartozik!-mondta mosolyogva és széttárta a karjait.
      -De hisz...-léptem ismét egyet közelebb.
      -Elárulhatom. De nem ingyen.
      -Mit akarsz tőlünk?-kérdeztem megállva és nem léptem tovább.
      -Tőletek? Semmit.-vonta meg a vállát szórakozottan.
      -Akkor...?-néztem rá kérdőn.
      -Tőletek semmit.-húzta vissza kezeit, majd egy kis pisztolyt formázott abból és mint aki lőni akarna leengedte és lassan fel húzta.-Tőled akarom az árát!-állt meg a kezével felém mutatva, majd mint aki lő felrántotta a kezét.-Készülj! Érted megyek!-vigyorgott.
      -Azt már nem!-rohant felé Kentin,
 Kentint simán kikerülte, és a mellém érkező Alexyt pedig egy hatalmas lendülettel átrepítette a padok felett mire neki csattant a falnak. Maki tűzgolyókat dobált, majd egy tűzcsóvát indított felé. Én eltakartam a szemeim a kezemmel és földbe gyökerezett lábbal álltam.
      -Nina VIGYÁZ!-kiáltott Castiel, mire kinyitottam a szemem és előttem volt szorosan a képemben az illető.
 Nem tudtam reagálni, mert ő megfogott és a karjaiba kapva rohant tovább egyenesen.
      -Húzd összébb magad, és kapaszkodj Kitty!-suttogta, majd a fejemet védve kiugrott az ablakokon és a kerítésre érkezve tette egy szemlét és vissza nézett, majd szélsebesen tovább állt.
 A kerítésről átugrott egy házra és mintha szárnyak nélkül repültünk és zuhantunk volna ugrált fel majd le és újból elrugaszkodott. Egy darabig a mellkasába fúrtam a fejem, és nem mertem kinyitni a szemem. Nyaka körül szorosan átkaroltam és imádkoztam ne essek le.
      -Kinyithatod a szemed!-mondta lágy hangon.
  Én csak megráztam a fejem még mindig a mellkasába fúrva.
      -Bízz bennem. Vigyázok rád!
 Nagy nehezen, de elhajoltam majd kinyitottam a szemem és tátott szájjal figyeltem a kilátást. Szinte az egész környék és még azon túl is minden belátszott. Egyre magasabbra és magasabbra ugrott, és szorosan fogott, amitől biztonságos érzetem volt. Pár madár repült el mellettünk, mire mosolyogva fordultam felé. Ő is mosolygott, és engem figyelt.
      -Szeretem mikor mosolyogsz!-mondta.
 Zavarba jöttem egy kicsit majd inkább magunk elé meredtem és a kék eget néztem
      -Mikor zavart vagy az is nagyon édes.
      -Hagyd abba!-szóltam rá.
Ő csak nevetett, és ugrált tovább. A szél fújta a hajam, és örültem, hogy rajtam volt a pulcsim. Lassan abba hagyta az épületeken való ugrálást, és zuhanásba kezdtünk.
      -Kapaszkodni!-mondta és szorosabban fogott.
Elkerekedett szemekkel figyeltem,hogy zuhantunk, majd mikor a fákat láttam meg szorosan magunk alatt ismét belefúrtam a fejem a mellkasába. Egy darabig még nem mertem elnézni, így nem tudtam mi is történik.
      -Földön vagyunk!-szólalt meg.
Ismét felnéztem, és mikor megbizonyosodtam róla kapálózni kezdtem, hogy tegyen le, mire ő kétségbeesetten hogy el ne ejtsen lerakott óvatosan. Miután a földet mind a két talpam érintette 2-3 lépéssel arrébb mentem tőle, és lekuporodtam egy fa tövébe. Össze húztam magam, majd a lábaimat átkarolva meredtem előre. Csak arra lettem figyelmes, hogy hátulról birizgálják a hajam. Nagy lendülettel hátra néztem, és lehajolva állt mögöttem, a kezében meg egy levél darabot tartott.
      -Mit művelsz?-kérdeztem a hajamhoz kapva.
      -Ahogy földet értünk picit kócos lettél és 1-1 fa levél vagy fa darab áll ki a hajadból. Gondoltam segítek kiszedni.
      -Ja... Akkor köszi.-mondtam zavartan és előre fordultam.
 Hagytam, hogy kiszedje a leveleket, majd ismét hátra néztem, de ezúttal fel is álltam. Szembe fordultam vele, majd kinyújtottam a kezem, mire ő döbbenten lépet egyet hátra és neki ment a mögötte lévő fának. Becsukta a szemeit, és oldalra fordította a fejét. Én lábujjhegyre álltam, majd a mellkasára tettem az egyik kezem, másikkal meg a feje tetejére helyeztem, és levettem egy faágat a fejéről. Aztán pár kisebb ágat is mielőtt fészeknek nézik a fejét. Miután végeztem, még pár levelet lesöpörtem, majd hátra léptem 1-et. Egy apró mosolyt ejtettem, majd ismét elkaptam a tekintetem. Ő csak elmosolyodott, majd egy kicsi kacajt adott ki.
      -Mi az?-kérdeztem zavartan.
      -Édes vagy. Köszönöm!-mondta mosolyogva.

      -Se...semmiség...-mondtam zavartan.
      -Remélem nem haragszol annyira, amiért "elraboltalak"...
      -Az attól függ...miért is tetted?!
      -Csak, hogy nyugodtan beszélhessünk.
      -Mit szeretnél?-enyhültem meg.
      -Majd a többiek előtt elárulom ki is vagyok. Egyenlőre csak pár részletet szeretnék Kitty!
      -Kitty?-ismételtem.
      -Igen... Kitty!-mondta majd közelebb lépet és a fának támasztott.-Kezdhetjük?-kérdezte komolyan.