25.fejezet

 Új társ?



Hektor elhaladt mellettünk, és mogorva tekintetével ajándékozott meg minket, ami Castielt gerjeszteni kezdte és még szorosabban fogva engem, szinte egyé váltunk annyira közel voltam hozzá.
    -Ez szórakoztató lesz..!-nevette el magát Cast.
    -Te beteg vagy! Engedj már el!
    -Miért? Most mond, hogy nem jó érzés ez, hogy a közelemben vagy.
    -Nem jó érzés.-néztem rá unottan, és abba hagytam addig a kapálózást.
    -Ha ilyen fejjel mondod eléggé szíven üt!-bigyeztette le az ajkát mintha igaz lenne, majd elnevette magát.
    -Te beteg vagy. Mond csak, nincsen valaki más, akit szadizhatnál? Engem már nagyon idegesít, és unom is, hogy folyton engem csesztetsz.
    -Heh. Hát ha az a vágyad,hogy békén hagyjalak nem fog összejönni.  Imádlak téged szadizni!
    -Gyökér kezelt Répa!
    -Ez egy bók volt? Amúgy, nincs kedved egy kevésbé forgalmas helyre menni? Ott nyugodtan lehetünk.
    -Nem köszönöm!
    -Pedig jönni fogsz.-mondta, majd felkapott és mit egy lisztes zsákot, a vállára dobott.
    -HÉÉ! Te palánta képű barom! TEGYÉL LE!
    -Kuss legyen már!
    -Adok én neked olyan kuss-t, hogy belegebedsz.-és ekkor mint egy villámcsapás belém hasított.-Amúgy elfelejtettél valamit!
    -Mégis mit?
    -Én... Energia vámpír vagyok!-mondtam, majd a nyakánál megfogtam.
Castiel ledermedt, majd, mintha áram rázott volna meg mindkettőnket.
    -Menj a francba.-mondta majd össze esett, én pedig vele borultam.
 Miután egy hatalmas csattanással elterültünk a folyosón, én felálltam, és fájdalmasan a fejem fogtam. Castiel meg se mozdult Én pedig eltakartam a számat. Egy helyben álltam, és remegve átkaroltam magam, de nem tudtam mi tévő legyek... A hasam borzalmasan fájt, és még a számat is szorítottam. Már megfordultam, és úgy voltam bemegyek így órára, de mögöttem meghallottam valakit.
    -Ki van ott?-fordultam meg.-Tudom, hogy ott vagy, érzem a szagod!
Egy fiú lépet elő a szekrények mögül. Nem mindennapi külseje volt, és egy nyalókát tartott a kezében.
     -Nem akartalak megzavarni, ne haragudj! Csak nem volt kedvem órára menni.-mondta, majd beleharapott a nyalókájába.

     -Ki...Ki vagy te?!-kérdeztem résnyire nyílt szemekkel.

     -Suzuya az én nevem. Látom elképedtél a kinézetemtől. De ne aggódj, nem bántalak.

     -Melyik osztályba jársz?

     -10.b.-harapott ismét a nyalókába.-Van még kérdésed, vámpír kisasszony?

     -Nem vagyok vámpír! 

     -Hát ez furcsa...-mondta majd eltűnt.-Nekem nem úgy tűnik.-jelent meg mögöttem.

Hirtelen megfordultam és olyan közel volt hozzám, hogy én fenékre estem a döbbenettől. Csak meredtem rá és ő is rám miközben az édességgel csámcsogott.

      -Nem festesz valami jól. Segíthetek valamibe?

      -Nem..tudom...-mondtam megszédülve.

      -Fáj valamid?

      -Miért vagy ilyen...velem? Nem is ismersz, és mellettünk egy kiütött vámpír fekszik!

      -Jééé. Tényleg. A kis vöröst eddig észre se vettem.-mondta meglepetten.

      -Mi vagy te?-mondtam úgy mint aki mindjárt elájul.

  Erre ő elmosolyodott majd leguggolt mellém.

      -Az mindegy. De tudok segíteni a szomjadon, hogy elmúljon. Nem a véremmel, de vissza változol normálissá, és mehet órára 15 perces késéssel. Benne vagy?

   Nem tudtam mit mondani csak majdnem elájultam ezért elkapott és a homlokomra tette a kezét mire felpattant a szemem. Eltűnt a szomjúság... Nem fájt a hasam. Döbbenten néztem rá, mire ő felállt és ismét az édességgel foglalta el magát.

       -Kö..köszönöm..?-néztem rá, majd a kezét nyújtva felhúzott.-Mit csináltál?

       -Az mindegy. Lényeg, hogy elmúlt a szomjad, nem igaz?

       -De...

       -Menjél órára. Ha nem zavar akkor ezzel kezdenék itt valamit.-mutatott a földön fekvő Castielre.

       -Azt teszel vele amit akarsz. Felőlem még ki is dobhatod a tetőről vagy egy kocsi elé is közheted.

       -Tényleg? Király! De nem leszek durva vele.-kapta fel vállaira majd elköszönve kifelé indult.

Én csak figyeltem ahogy kiment, majd elindultam a terem felé, és egy halk kopogás után benyitottam a terembe.

      -Elnézést!-mondtam unottan.

      -Ms. Haraku! Beóhajtott jönni az órámra? Már csak a Vörös barátját kell várnunk.

      -Rá várhatnak. Nem fog bejönni.-engedtem el a fülem mellet a barát kifejezést.

      -Mi az, hogy nem fog bejönni?!

      - Az előbb cipelték kifelé az udvarra. Azontúl nem tudom hol van.

      -C...cipelték? Na jó, Castielt később... De magának mi a kifogása, hogy eddig nem jött be? 

      - Elakart cipelni valami sötét és kevésbé járt helyre, de kiütöttem.- mondtam zavartalanul, mire egyesek felröhögtek, a többiek *köztük a tanár is* leeset állal figyeltek.

      -Leülhetek?-kérdeztem.

      -Nem. Gyere ki! Most!!

Egy nagyot sóhajtottam majd kimentem az ajtón és Viktor is jött utánam.
      -10 perc szabad foglalkozás! Minden épségben maradjon, semmi se gyulladjon ki!-mondta Viktor, majd becsukta maga után az ajtót.
      -Miért kellet kijönnünk?-kérdeztem.
      -Osztály előtt mégse kérdezhettelek ki. Szóval... Részletesen, miért nem jöttél be órára a Vöröskével együtt?
      -Ő elkapott még óra előtt, majd jött a hülyeségeivel. Mikor Kentin faterja elhaladt mellettünk, elég mogorván nézet ránk, mire Castiel "tűzbe jött" és csak buzibb lett velem. Én beszólogattam neki, ő meg húzta az én agyam, majd felajánlotta, hogy menjünk egy kevésbé járt helyre, de én visszautasítottam, mire felkapott, és elindult. Egy darabig tehetetlenül beszéltem neki, majd eszembe jutott, hogy energia vámpír is vagyok, vagy valami olyasmi, és a nyakát megfogva kiütöttem, miközben elszívtam egy kis erejét. Elterültünk a földön, és nekem vérszomjam lett. De ekkor egy gyerek, valamilyen Suzuya jött elő, és valamit csinált velem, amitől vissza jött az eszem és nem akartam senkit se megharapni. Utána Suzuya mondta, hogy elvinné azt a balfácánt, és kihurcolta az ajtón, én meg bementem az órájára.-hadartam el majdnem egy szuszra, a tanár meg döbbenten hallgatott.-Majd bementem a terembe, és elnézést kértem, mire maga "Ms. Haraku! Beóhajtott jönni az órámra? M..."-mondtam mélyebb hangon, hogy hasonlítson a beszédére, és a hanglejtést is ugyan úgy mondtam, de befogta a számat.
      -Rendben, innentől emlékszem mi volt, nem olyan rossza a memóriám, hogy az elmúlt 5 percet elfelejtsem. És én nem így beszélek!
      -De, így beszél.-mosolyodtam el.
      -Jó, mindegy. Ez most nem lényeges. Amúgy nem.-mondta ki, úgy hogy övé az utolsó szó joga.-Ami fontosabb. Megtámadott Castiel?-fogta komolyra.
      -Nem.
      -Biztos?
      -Hadd tudjam már, hogy megcsapolt-e az az idióta! És nem, nem hazudnék. A nyakamon sincs harapás.-húztam picit meg a gallérom.
      -Jól van. Akkor ezt nem kell jelentenem.-sóhajtott egyet.
      -Nem megy akkor a Diri nénihez?
      -Beszélj tisztelettel a tőled idősebekkel!-mondta felemelve az ujját fenyegetően.
      -Jó-jó.-feleltem.
      -Mehetsz vissza órára. Majd óra után megkeresem azt a vérmániást.
      -Kell segítség, Viktorka?-néztem rá vigyorogva.
A tanárbá' ledermedt, és enyhén elfehéredett. De ez nem tartott sokáig, mert köhögött egyet, és kicsit pirultan megszólalt.
      -Khm... Nem akarom ezt egy diákom szájából hallani. Értetted?
      -Igen, Viktorka.-mondtam vigyorogva.
      -Kiakarsz kezdeni a végzettel?-nézett rám idegesen, de közben ő is vigyorgott.
      -Ééén? Dehogy, Viktorka bá'.
 Viktor még mindig vigyorgott, de látszott, hogy egy ér kidagad a fején.
      -Idefigyelj kölyök...-vigyorgott idegesen.-Ezt mond még egyszer!

~Makiék szemszöge:

     ~Ahj jöhetnének már vissza. Elunom az agyam. Így nem telik az idő. Már haza akarok menni...-gondolta Viola.
     ~Nincs tanár. Most végre gondolkodhatok mit próbáljak ki. Új feladat? Szívatni valakit?-nézet körbe vigyorogva Maki.~Megvaaan...-álltam fel.
     -Mit csinálsz Makoto?-kérdezte Viola.
     -Ki akarok próbálni valamit. Hé Dave nyisd ki az ablakot!-szóltam oda neki, mire érdeklődve kinyitotta az ablakot.
 Egy kis tűzlabdát kezdtem el formázni, majd mikor készen lettem, egy hozzá illő csúzli szerűséget.
     -El az ablaktóól!-mondtam, majd céloztam, és hátra húztam a csúzlit.
     -Hé Makoto! Nem kell céltábla?
     -De, dobj ki valamit.
Jackson készített egy fa korongot, majd lendített egyet és kidobta az ablakon.
     -3...2...1...TŰŰZ!-kiáltottam fel, majd ellőttem a tűz labdát.
 Az kirepült az ablakon, a tüzecske, és a fakorong közepén landolt, ami kigyulladt, majd elhamvadt.
     -YEEY! Pont a közepébe!-pacsiztam le Davvel.
     -Mint mindig!-röhögtem.
 Az ajtó lassan kinyílt amire felfigyeltünk, és gyorsan mindenki a helyére ült, és a könyvbe bújva félszemmel figyelt.

~Ninára vissza:

Én röhögve jöttem be a terembe, Viktor meg tiszta idegként, és egy enyhe idegbeteg mosollyal. Leültem a helyemre, de még mindig nem bírtam abba hagyni a nevetést, ezért befogva a számat könnyeztem. Viktor a tanári asztalhoz lépett, majd megszólalt.
     -Ms.Haraku! Befejezni!
     -P...próbálom..-töröltem a könnyeim.
     -Ha nem hagyja abba itt marad büntetésbe egyik nap!!
     -Önnel? Vagy a Diri nénivel?-kérdeztem vigyorogva.
     -Khm... Ezt majd később.-köhintett.-Nos. Akkor. Makoto, szeretne valamit mondani?-kérdezte a nyitott ablakra pillantva.
     -Öhm...De! A 145.oldalt jártunk, és a tanár úr azt mondta nem ad leckét.
     -Ilyet még az álmodba SE mondanék. Amúgy meg a 112.oldalon járunk.-forgatta a szemeit.
 Én is kinyitottam a könyvet, majd azt bújva, lefeküdtem a padra.
  A tanár csak magyarázott, végül annyira untam, hogy lecsukódtak a szemeim, és elaludtam. Nem tudom meddig aludhattam, de édes álmom volt.
     -A fánkos süti a legjobb... Kérek még repetát Alexy.-motyogtam alvás közben.
     -Haraku!-hallottam egy halkan csengő hangot.
     -Várj, még 5 percet. Csak 5 percet.-durmoltam tovább, mire egy erős fájdalmas ütésre lettem figyelmes.
     -ÁÁ basszus... Megvesztél ember?!-kérdeztem a fejemet fogva, ahol egy kicsi dudor volt.
     -Nem, de neked van bátorságod aludni az órámon.-fogta a könyvet Viktor amivel fejbe vágott.
     -Aludni? Én? Dehooogy.-füllentettem.
     -Nos ez esetben holnap hány órájuk lesz?
     -8... De miért érdekli?-tettetem a hülyét.
     -Itt marad szépen, délután 1-2 órácskára.-vigyorgott.-Értve vagyok?-nézet rám gyilkos tekintettel.
     -Persze tanci-bácsi!-mondtam ez úgy, hogy folyt rólam a víz.
     -Vége az órának.-közölte flegmán, mire körbe néztem, és már csak én maradtam a teremben.
Lassan kiindultam, majd az ajtóban neki mentem valakinek.
     -Bocsánat!-mondtam.
     -Áh, te vagy az Vámpír kisasszony.-mondta.
     -NEM VAGYOK VÁMPÍR!-rikácsoltam Suzuyára.
     -Ha nem mondod meg a neved akkor, hogy szólítsalak?
     -Oh... Oooooh.... Bocsi. Nina vagyok.
     -Értem. Erről jut eszembe, megnézed mi lett a Vöröskével?-kérdezte vigyorogva.
     -Persze! Csak lepakolok....
     -Az ráér. Mindjárt magához tér!-ragadta meg a kezem, és kifelé kezdett el futni.
Kivágva az ajtót, a fa alá futott, majd nevetve felmutatott.
     -Psz...nézd.-suttogta, felmutatva.
  Én felnéztem, majd a Vöröskét vettem észre ahogy fejjel lefelé lóg a fáról. Lábai össze voltak kötözve és fel a fára. A dzsekije nem volt rajta ezért csak egy száll pólóban himbálózott, ami szinte az egész fejét eltakarta mert fel...az -az le....mindegy értitek felcsúszott.
     -Ezt te csináltad vele?-kérdeztem vigyorogva.
     -Igen.-fújt egy hatalmas rágó lufit nevetve.
     -Mivel kötözted fel?
     -A szertárt feltörtem és csórtam egy kötelet. A dzsekijét meg a bokorra dobtam. ott van.-mutatott oda.
     -Respect!-mondtam elismerően.
     -Thanks.-fújt egy újabb lufit.-Na fel keltsük?
     -Aha. És hogyan?
     -Bízd ide.-mondta majd elindult a fához, és elkezdet felfelé mászni.
Már egy pár ember körénk gyűlt és figyelt mi is van a fán, amit annyira bámultunk, majd amint észre vették a többség előkapta a telefonját és fotózgatott. Én is elővettem a telefonom és lőttem egy képet ahogy Suzuya, Castiel lábainál ül és integet. Érdeklődve figyeltem hogy fogja felkelteni, majd lekiáltott.
     -Kérnék egy kis teret.
 Mindenki egyet lépet hátra és újból figyeltük a jelenetet.
     -ÉBRESZTŐ ALJAS NYAMVADÉK!-üvöltötte, majd szó szerint lekevert egyet Castielnek.
 Castielnek kipattantak a szemei, majd Suzuyára nézett dühösen.
     -Mi a tökömet csinálsz?! És...miért vagy fejjel lefelé?!
Suzuya vigyorogva lefelé mutatott, majd Castiel lenézett ahol észre vette, hogy ő lóg fejjel lefelé.
     -MI A FRANC?-kérdezte himbálózva.
     -Kiütötted magad!-röhögött Suzuya.-Tudtam, hogy vámpír vagy, de azt nem, hogy úgy alszol mint egy denevér.
     -Te voltál az, igaz?-kérdezte idegesen.
     -Én lettem az aki eme megtisztelő feladatott elkészíthette.-kapaszkodott meg az ágba, majd felhúzva magát felállt és meghajolt.
     -Te kis... Engedj le!
     -Hogy mondod?-kérdezte szórakozottan.
     -ENGEDJ LE, VAGY MÉG A SZART IS KIVEREM BELŐLED!
     -Nem ez volt a varázs szó. De akkor legyen.-guggolt le csalódottan, majd egy bicskát vett elő.
Megnyalta azt, majd ismét megszólalt.
     -Utolsó szó, mielőtt lezuhansz?-mondta de nem várva választ elvágta a kötelet.
Castiel lezuhant, majd a bokrokra esett ami a fa alatt voltak. A nép még egy utolsó képet lőtt, majd elszéledtek. Csak én maradtam ott, és Suzuya aki idő közben leugrott a fáról. Castiel a fejét fogta, majd fájdalmasan kinyitotta a szemeit.
     -Nesze.-dobta neki a dzsekijét Suzuya.
Castiel kába képét elnézve egy kicsit megsajnáltam. Eléggé szédültnek festett.
     -Te, figyelj...nem kéne elvinni a gyengélkedőbe?-kérdeztem.
     -Legyen.-sóhajtott Suzuya, majd Castiel karát elkapva felhúztuk, és elkezdtünk a gyengélkedőbe vánszorogni.
 Egy darabig csöndben mentünk, és közöttünk Castiel volt kába fejjel.
     -Erről jut eszembe.-állt meg Suzuya.-Tessék.-vett elő egy nyalókát, majd nekem nyújtotta.
     -Köszönöm. De miért kapom?
     -Hálául amiért kiütötted. Már rág óta fel akartam kötni arra a fára.-vigyorgott.
 Elvettem a nyalókát, majd a zsebembe tettem. Lassan felvonszoltuk a lépcsőn Castielt, majd a gyengélkedő előtt megállva bekopogott.
  Leadtuk Castiel, és eljöttünk onnan. Az-az úgy volt, de Suzuya visszament inkább, én meg elmentem a terembe. Beérve Violáék beszélgettek, én meg leültem a helyemre. Elővettem a nyalókát és egy darabig azt néztem, majd kibontottam és egy nagyot sóhajtva bekaptam.

     -Megesz az unalom.-mondtam.
     -Ne aggódj, már csak 2 óra.-vigasztalt kedvesen Viola.
     -Még jó..-mondta Maki.
     -Mi volt az udvaron, hogy annyian nézték a fát?-kérdezte Viola.
     -Gyertek megmutatom.-hívtam őket a padomhoz, majd elővettem a telefonom és megmutattam a képet.
 Makiék elképedve nézték, majd röhögni kezdtek.
     -Ezt mindenképp küld át!-mondták egyszerre.
     -Ki csinálta?-kérdezte Viola.
     -Suzuya kötözte fel a fára.
     -Suzuya?-ráncolta a szemöldökét Maki.
     -Ühüm. Nézd ott van Castiel mellet.
 Közelebbről szemügyre vették a képet, majd Viola picit félve de megszólalt.
     -Nina... Arról a gyerekről úgy tartják...-hajolt közelebb és suttogva folytatta.-Úgy tartják, hogy nem normális... Vagyis, hogy őrült.
     -Dehogy. Tiszta normális... Jó mondjuk megnyalta a kését, ami fura volt, de normális. Még nyalókát is adott, és segített, mikor vérszomjam volt. Elmulasztotta.
     -Nem csoda... Azt hiszem az ő egyik képessége az olyan, hogy elveszi mások felesleges energiáját/erejét, és felzabálja.-mondta Maki.
     -Ne hülyülj már! Ilyenről még nem is hallottam!
     -De hát, ha ezt beszélik.
     -A pletykák fele téves infón alapszik. Nem kéne mindent elhinni amit hallotok!
     -Ahogy gondolod...-vonták meg a vállukat.
Lassan becsöngettek, és kezdődött az óra. Én unottan bámultam ki az utolsó két órán, ami alakváltás, és angol volt. Miután vége lett az órának, nagy nehezen össze pakoltam a cuccaimat, és elindultunk kifelé. Maki éppen magyarázott valamit, valami olyasmit ami... jó nem figyeltem... Lebaktattunk a lépcsőn, majd valahol az A-teremnél jártunk, mire az kinyílt és Viktor jött ki. Szúrós szemekkel vizsgált minket, majd megállította 3 fős csapatunkat.
     -Ms. Haraku. Remélem nem felejtette el, hogy holnap délután itt marad.
     -Nem is bírnám elfelejteni.-mondtam unottan.
     -Másik kérdés.
     -Hallgatjuk. De így elmegy a délutánom!-mondta Maki.
     -Nem baj. Szóval a Vörössel... Az-az Castiellel mi történt?
     -Nem tudjuk...-kamuztam.
     -Te is ott álltál a fa alatt amin volt.
     -Ja, hogy Castielell? Úgy mindjárt más... Biztos RedBullt ivott... Tudja, az szárnyakat add.-próbáltam poénkodni.
     -Nagyon vicces. Halljam.
     -Csak lógót egyet. Ez ekkora baj?
     -Hát ha úgy néz ki, mint egy fogyatékos akkor igen. Többiek elmehetnek, te még itt maradsz és elmondod mi is történt.
  Violáék elindultak, én meg nem akartam beköpni Suzuyát...
     -Halljam.-fonta össze a kezeit.
     -Én nem tudok semmit! Miután kicipelték, nem tudtam  mit akarnak vele. Utána a fán vettem észre!
     -Én meg madár vagyok. Ki rakta a fára?
     -Passz. Valami Su..Suzuya asszem...-mondtam ki végül, pedig nem akartam.
     -Suzuya mi? Melyik osztályba jár?
     -Nem tudom!
     -Rendben, mindegy. Majd kiderítem.
     -Mehetek már?
     -Ha annyira akarsz. De a holnapi büntetést ne merd ellógni!!-mondta fenyegetően.
     -Uuuu. A tanárbá' ennyire akar holnap velem +egy órácskát?-mondtam picsás hangon.
     -Azt ajánlom, most azonnal takarodj innen, vagy megjárod!-mondta fortyogva.
     -Igenis...-indultam el, majd vissza fordultam.-Viszlát Viktorka!-kacsintottam egyet, majd észre vettem, hogy Viktor közelít felem, mire én őrült tempóban kezdtem futni... Viktor meg utánam...

 Violáék még nem értek ki mi meg elrohantunk előttük, és kivágva az ajtót kirohantam. Elértem a kaput, majd kikanyarogva rajta egy hatalmas esést megelőzve kerültem ki a diákokat.
     -HARAKU!-kiabált utánam a kapuból.
     -VISZLÁT, CSÓKOLOM TANÁRBÁ'!-üvöltöttem hátra fordulva és integetve, majd futottam tovább.
     -HÉ... Istenem ez a gyerek!-túrt a hajába Viktor, majd elnevette magát, és vissza ment a suliba.
Lelassítva gyalog mentem tovább és rántva egyet a táskámon bementem a boltba. Vettem 2kakaós csigát, és 1 pepsit. Fizetés után kijöttem a boltból és egyenesen haza vettem az irányt. Lecsavartam a kupakot, majd belekortyoltam az édes löttybe. Beraktam a fülesem, és tovább haladva zenét hallgattam. Mikor haza értem elforgattam a kulcsot a zárba, és bementem a házba. Ledobáltam a cuccaimat, majd levettem a cipőm, és a dzsekim. Miután ez megvolt, felvittem a táskámat, majd a konyha pultra raktam az ételt, és hezitálva, de elmentem zuhanyozni. Ahogy a csap alatt álltam hagytam, hogy a vízcseppek legördüljenek a testemen. A hajamat is megmostam, majd miután felkentem rá a sampont, és azt is lemostam, elzárva a csapott kiléptem a zuhanyzóból. Magamra csavartam a törülközőmet, majd a hajamra is felcsavartam egyet. Kiléptem a fürdőből, ezzel egy gőzfürdőm meleg gőzét kiengedve. Felmentem a szobámba, majd magamra kaptam a pizsi fölsőm, és egy fehérneműt, és leültem a laptopom elé. Felhúztam a lábam és bekapcsolás után a böngészőt nyitottam meg. Egy kicsit Outlas-oztam, de miután az a dagadék, 2x kinyírt kiléptem, és felnéztem pár közösségi oldalra. Facebookon 1 ismerősnek jelölés, 22 értesítés, és 3 üzenet várt. Megnéztem kijelölt ismerősnek, és Suzuya neve állt ott. Hezitálás nélkül rányomtam az elfogadásra, és kiléptem. Animézni most nem volt kedvem, de nem is lett volna időm, mert idő közben Alexy haza jött.
     - Szia, Nina. Miujság?-kérdezte.
     -Semmi, különös. Kikészítettem 2x Viktort, és kiütöttem Castielt akit Suzuya felkötött a lábánál fogva a fára.-meséltem.
 Alexy döbbenten nézet, majd mondta, hogy kéri a részleteket. Csinált forrócsokit, majd elmeséltem neki mi is történt mag. Miután ezzel végeztünk, én mondtam neki, hogy kezdek fáradt lenni. Alexy felkísért a szobámba, majd egy "jó éjt" puszit nyomot a homlokomra, és kiment. Lüke tesó szokás...
 Oldalra fordultam, majd a plüssöm magamhoz véve feküdtem egy darabig. Lassan de becsukódott a szemem, és Suzuyára és Kentinre gondolva aludtam el.