Violáék után rohanva kiabáltam nekik a kérdéseimet.
-MIRŐL BESZÉLTEK? VAGY KIRŐL?-kiabáltam utánuk.-VÁRJATOK MÁÁÁR!!!!
-A teremben találkozunk.!-intett Maki majd elrohantak.
-HÉÉÉ!-lóbáltam a kezem és utánuk akartam futni de szerencsés létemre neki mentem valakinek.
-Áucs......-fogtam meg a fejem.-Bocs.......-néztem körül, de senkit se láttam magam előtt.
"Mi.....a? Már képzelődöm? De tisztán éreztem, hogy neki mentem valakinek......" Csak gondolkodtam és körül néztem, de senki nem volt a folyosón....Na szép....már a levegőnek is neki megyek. Rosszabb vagyok mint Haruka az Uta no prince-sama-ból.....Ő az egyetlen embernek megy neki a folyosón van, én meg a levegőnek..... Pedig mintha láttam volna valamit mielőtt becsuktam a szemem.....Hátborzongató, hogy folyton ilyen üres ez a suli folyosó...inkább húzok az órára... Miközben futottam felfelé, még vissza néztem a lépcsőről mielőtt bekanyarogtam.
Miután befordultam hirtelen vissza néztem, de nem volt ott senki.....
-Hogy HEEE? PEDIG OTT VOLT VALAKI!!!-akadtam ki teljesen.
-Mi lesz már Nina? Gyere már! Vagy le akarod késni az órát?-jött utánam Maki.-Mit bámulsz annyira?
-Maki......a szellemek tudnak szilárdak, és légneműek is lenni?
-Asszem ja. De nem jótól kérdezed. Gyere már inkább.
Makival elindultunk a terembe. A rajz tanárunk egy igen érdekes egyén.....Mivel egy Lámia.....
*A Lámiák félig ember, félig kígyó szerű lények. A felső teste általában az emberi, és deréktól lefele farka van. Szinte a vámpírokkal van rokonságba, azonban ők inkább az életerőt szívják el. Néha vérrel is táplálkoznak, de nem túl gyakori. Általában testhosszuk 2méter hosszú , vagy annál több, persze a faroknak köszönhetően. by. szerk.* Eléggé nehéz lehet nekik a mozgás, így egy olyan szabályt hoztak, hogy a nagyobb testű egyedeknek *pl. Lámia, Centaur, Sellő...stb.* emberi alakot kell felvenniük. És azért tudjuk hogy Lámia a tanárnő, mert elmondta nekünk. Szépen rajzolt elismerem. Adott ki feladatokat, ami nem más volt, mint egy csendélet. *asszem...* Mindegy lényeg, hogy gyümölcstálat kellet festeni. Miután vége lett a rajznak az én "kedvenc" órám jött, a "kedvenc" tanárommal. Nos vajon mi az? Persze , persze hogy a Harc-művészet alias Viktorral.... Olyan kedvel mentem be a terembe mintha a fogamat húznák..... Szünetre nem volt kedvem kimenni, ezért a padra hajtottam a fejem és gondolkodtam. Csak én maradtam bent, így jó volt egy kis csend. Néha kinéztem az ablakon,néha meg csak úgy a padot fürkésztem. Az ajtó előtt elhaladó diákok hol lassan, hol gyorsan mentek. Hol hangosan, hol pedig csendben mint egy árnyék. Egy nagyot sóhajtottam, mert ilyen hosszúnak még nem éreztem 1percet. Szinte 1órának tűnt. Az órát fürkésztem végül mire majdnem szívrohamot kaptam.
-Hát te?-jött az ajtóból a hang.
-Jesszumpepi...!-fogtam meg a mellkasom, ahol a szívem dobogott, mert mintha valaki energia italt vagy kávét adott volna neki úgy vert. *Szerintem egy maratont lebírt volna futni.*
-Megijesztettelek?-jött beljebb nevetve Alexy.
-Nem kicsit......-fogtam még mindig a mellkasom.....-Mit szeretnél?
-Csak kifelé tartottam, és megláttam, hogy bent van az én hugicám!-ugrott a nyakamba.
-Alexyyyy.......Ne a suliba fojtogass......-toltam el magamtól.-Miért nem vagy a haverjaiddal?
-Mert a terembe hagytaaaak....Az ember 15 percre alszik el az óra vége felé, és már ott is hagyják!
-Ne csodálkozz....én is ott hagynálak!
-Olyan gonosz vaagy! Pedig a bátyusod vagyok!-duzzogott.
-Én nem foglak "bátyusnak" hívni...ne is álmodj arról....
-De komolyra fordítva...-szakított félbe komoly tekintettel.-Castielről tudsz valamit?
Egyet nyeltem és figyeltem Alexyre. Ilyenkor mindig feszengek, mert rossz ez az arca Alexynek.
-Egy ideje....nem láttam azt a taknyost. Nem tudsz róla valamit?
-Én is utoljára a parkos ügykor láttam....azóta meg Rosalya mesélte mi van vele...
-És?
-Be van valahova zárva ahol "büntetést" kap asszem...
-És meddig?
-Azt nem tudom.....Rosalyát kérdezd....-tekintettem félre.
-Mosolyogj, és ne félj.-mosolyodott el.
-Mi?
-Ha mosolyogsz sokkal aranyosabb vagy. Castieltől meg nem kell tartani! Lesz mindig valaki veled, és megvéd ezért....
-NEKEM PONT EZ A BAJOM!-kiáltottam rá felállva.
-He?-nézett értetlenül.
-Nem vagyok már kislány, akit mindig meg kell védeni! Egymagam akarom megoldani a gondjaimat, és nem akarok másokra támaszkodni! Erős akarok lenni! Elegem van a félős semmit nem tudó kislányból! Fejlődni akarok.....Emlékezni.....-mondtam halkabban.
-Em....lékezni?
-Igen! Úgy érzem van valami, vagy valaki aki fontos nekem.....de nem emlékszem ki az....nem tudom ki lehet....Mostanság egy kisgyerekkel álmodok szinte mindig....szemüveg kerete látszik de a az arca felső része, és a szeme soha se....mindig szótlan csak mosolyog és a kezét nyújtja általában.....Ha megfogom Castiel lesz belőle, ha nem eltűnik.....Nem tudom ki lehet az....-mondtam ezt savanyú arccal.
-Sajnos nem tudom kiről beszélsz..... Biztos, hogy volt ilyen ismerősöd?
-Igen.....Amióta elkezdődött mintha magányos lennék.....úgy érzem....PEDIG NEM!-mondtam kétségbeesve.
-Figyelj Nina....Ezt megbeszéljük otthon...rendben?-emelte fanyarú mosollyal fel az állam.
-Oké....
-Nyugodj meg, és bírd ki még ezt a pár órát.-mosolygott 1000V-an.-Meghívjalak valamire délután?
-Nem kell köszi. De most már "go out"!-mutattam az ajtóra.
Alexy elnevette magát, majd kiment. Én felálltam, és az ablakhoz sétálva kinéztem rajta.
-Upsz.....-hallottam az ablak alól.
Lenéztem, és legnagyobb meglepetésemre Viola guggolt előtte, és hallgatózott!!!!!
-HALLGATÓZTÁL??!-akadtam ki.
-Csak szólni akartam...és megláttam Alexyt bejönni....és véletlenül itt maradtam.....
-Mennyit hallottál?
-Mindent......-húzta a száját.
-Violaaa....
-Bocsánat....de....mikor Alexyt meglátom....-pirult el, és szorította a mappáját.
Nekem leeset miért....Hatalmas szemekkel néztem rá. Mondjuk ahogy végig néztem rajta....elment egy kukkolónak..... *lö nagyon kedves.....* Nem mondtam rá semmit, csak húzogattam a szám.
-Kérlek.....-kezdtem mire rám nézet.-Ne mond el senkinek a hallottakat....
-Nem terveztem!-mosolygott rám. Ezért vagy mostanság bús?
-Úgy is lehet mondani, de általában ilyen vagyok. Legalább is mióta betöltöttem a 14. életévem.
-Miért? Történt valami akkor?
-Nem tudom...erre kerestem a választ én is. Mintha kitéptek volna valamit belőlem....-markoltam meg a mellkasomnál a pólót.
Viola keserű fejjel figyelt, majd megszólalt a csengő mire én leültem a többiek meg bejöttek. Mindenki elfoglalta a helyét, majd Viktor is bejött.
-Mindenki itt van? Van hiányzó?-kérdezte a naplót figyelve.
-Castiel nincs itt.-jelentette be egy fiú.
-Hol az istenbe van már megint az a kölyök? Megint lóg?-forgatta a szemét.
-Most az egyszer nem lóg! Örülne ha itt lenne a tanár úrral!-hintázott vigyorogva Maki.
-Valamiről már megint lemaradtam úgy látszik....-fogta a fejét.-Jól van. Nem kérek hamis infokat, óra után megnézem mi van. Addig is mindenki az órára figyel!
Egy darabig a tanár diktált majd Viola feltett egy jó kérdést.
-Tanár úr! A torna termet nem fogjuk használni? Vagy ebben az évben csak az alapokat vesszük át? Semmi éles gyakorlat nem lesz?
-Igaz, hogy azt mondtam Viola ezen a héten már lesz torna terem, és van is.....De még nem használhatjuk. Egyenlőre ha jól megy az elméleti anyag és sikerül átvenni a könyvet, akkor félév után már mehetünk akár éles gyakorlatra is a tornaterembe.-mondta Viktor.
-És tanár úr....Ez hogy zajlana majd?-kérdeztem bizonytalanul.
-Ezt hogyan érti Miss. Nina?
-Hát....azt mondta élesben is megy a harcművészet....akkor ezt úgy értette, hogy maga jelöli ki párokat akik együtt gyakorolnak, vagy ahogy egymás után következünk mindenkinek kell majd mindenki ellen? Vagy az erőviszonyokat figyelve lesz ez az egész éles harc?
-Milyen kérdésekkel bírtok fárasztani, és bombázni....-dörzsölte meg az orrnyergénél, majd kihúzta a tanári széket és lelve rá becsukta a könyvet.-Szóval. Én is fogok néha kijelölni, de ha ez nem bizonyulna sikeresnek, akkor majd sorrend szerint megyünk. Persze az erőviszonyokat is figyelni fogom, mert mondjuk egy olyan személyt mint például Viola aki életre kelteni bír egyenlőre még csak tárgyakat, vagy a gondolati kisebb eszközöket, nem fogok egy olyan személlyel szembe rakni mint Makoto, mert neki már közepes szintű tűz képessége van, ami nagyobb fölény lenne vele szemben. Viola magával szemben talán jobb erőviszonyra tenne szer, de a te képességed is elég ingatag. És amíg nem szerzel valami kézzel foghatót, én nem is engedném hogy te is harcolj. Nagyobb előnyben lennél ha nem találunk megfelelő diákot veled szemben, vagy ha már ura vagy az elmeuralomnak.-mondta el, mire megszólalt a csengő.-Jól van. Most nincsen lecke, de ha tehetitek keresetek egy 2 képességet félévig. -mondta majd kiment.
Én gondolkozni kezdtem azon amit mondott, majd elindultam kifelé,a többiek után.
-Erősebb vagyok nálaaad~.-hallottam Maki hangját mögülem.
-Ez nem igaz!-fujtatot Viola.
-Deee~.
-Csak azt hiszed! De várj! Erősebb is lehetek nálad! És amúgy is ....Amíg élesben nem láttál nem tudhatod se te, se a tanár!-vörösödött ki Viola.
-Hé Viola -nyughass már! Tudod, hogy csak hülyülök!
-NEM! Engem mindig mindenki lenéz! Minek kell lenézni? Attól még hogy nem gyújtok fel semmit, én is lehetek igazán erős!
-Én nem szoktam gyújtogatni!-kontrázott Maki.
*Nem hiszem ééén azt....Hetente 3-4x biztos felgyújt valamit.....*
-Persze-persze nem szoktál!
-Pff....Azt hittem a csendes csajok normálisabbak!
-Na jó. Itt legyen elég!-mentem oda hozzájuk, és közéjük álltam.-Mik vagytok ti? Gyerekek? Ne vitatkozzatok már!
-Mit foglalkozol ezzel? Te csak egy két lábon járó instant agy turkász vagy! Még egyszer se láttam az erődet használni! Az se biztos hogy van olyanod!
-Viola, Ő nem ártott neked semmit se! Fogd vissza magad!
-NEM! Nem fogom vissza magam! Minden csak körülötte forog, amióta itt van. "jaj Castiel megint elkapta!" "Jaja szegény Nina"....-mondta nyávogós hangon.-Engem mindenki lenéz!-ismételte meg magát.
-Viola....-kezdtem idegesen.
-Miért van az, hogy semmit nem tudunk rólad? Mi van a családoddal? Vagy éppen miért nem voltál eddig itt? Alexyvel? Miért csak 1hónap után jöttél? Nem tudunk semmit......Mégis mindig kiállunk melletted! Egyfolytában csak hisztizel, és mindig valami bajod van.....
-Tudni akarsz rólam többet?-kérdeztem félbe szakítva.
-Igen!
-Rendben.... Add a kezed.-nyújtottam neki az enyémet.
Viola értetlenül és megszeppenve nézet rám, Makival egyetemben. Én csak elhatározott tekintettel nyújtottam felé a kezem, és a szemébe néztem.
-Na, nem azt mondtad, hogy többet akarsz rólam tudni? Vagy csak a szád járt? Add a kezed, és megmutatom ki is vagyok én!
Viola nem tudta mit tegyen, majd megrázta a fejét, és bizonytalanul a kezem felé nyúlt. Először csak kisujjal karoltuk át egymást, mert én is bizonytalan voltam abban, mit is csinálok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése